Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)
1905-10-11 / 42. szám
XIV. évfolyam. Szatmár, 1905. október 11 42-ik szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Ünnepet ült a múlt szombaton városunknak és nagy vidékének közönsége. Öröm ünnepet, melynek középpontja egy tanfórfiu volt, ki negyedszázadon át nevelte és a tudományok csarnokaiban kalauzolta az ifjabb generácziót, hogy egykor a hazának hű fiai, a társadalomnak számottevő tagjai legyenek. Nagy, nemes hivatás, aki méltóképen felel meg neki, megérdemli, hogy koszorút helyezzen halantékaira a nagy- közönség hálája az elismerésnek soha el nem évülő virágaiból, megérdemli, hogy feljegyezze nevét a történelem múzsája, mert közhasznú működésével épen a jövendő korszak történelmének fundamentumait rakta le. Súlyos, nagyon súlyos feladat nehezül egy tanférfiu vállaira. Nincs életpálya, mely az embernek úgy szellemi, mint lelki és testi erőit jobban igénybe venné, mint épen ez. És bátran ki lehet mondani, nincsen fontosabb sem. Hivatalnok, vagy bárki más eleget tett kötelmeinek, ha betöltötte azt a szűk keretekben mozgó munkakört, melynek ellátása képezi feladatát. Nem felelős senkiért, csak önmagáért. Ámde a tanférfiu felelős Isten és emberek előtt mindazokért, akik gondjaira bízattak. Rósz tanférfiu egész nemzedékeket tehet tönkre erkölcsileg és szellemileg egyaránt. A tanítványok az ő lelkűidéből táplálkoznak, azzal távoznak utravaló gyanánt az élet nagy tengerére, amit tőle szereztek. Sőt nemcsak azokért felelős, akik közvetlenül az ő szárnyai alól kerültek ki, hanem felelős magának a társadalomnak szelleméért is. Hiszen tanítványai az erkölcsi és életelveket kiviszik magokkal az iskola falai közül, elhintik azok szivében, akikkel érintkeznek és rájok hatással bírnak. Joggal lehet azért mondani, hogy olyan a társadalom, amilyen az iskola. Ne gondolja senki, hogy egy tanár eleget tett feladatának, ha megtartotta a leczkeórát és elmagyarázta Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ" a következő paragrafust. Az itt a kérdés, hogyan, mikópen cselekedte azt? . . . A módban rejlik a tanárnak jellemképző ereje, s aki ehhez a módhoz nem ért, nemcsak hogy felesleges a tantestületben, sőt működése veszélyével jár, nem egyszer valóságos fekély, mely hivatva van megmételyezni a társadalom légkörét. Jó tanár, ügyes nevelő egy-egy elejtett szavával, egy helyén alkalmazott megjegyzéssel gyakran több eredményt tud elérni, mint sokan, akik habár jóakarattal és óraszámra beszélnek, de nem képesek megtalálni az utat a gyenpek lelkületé- hez, s nélkülözik azt az átalakító hatást, mely eltörölhetlen bélyeget nyom a tanítvány szivébe. Ratkovszki Pál, a kir. kath. főgimn. igazgatója, akinek 25 éves tanári jubileumát ünnepeltük, úgy tűnik fel előttünk, mint eszményképe a tanári karakternek. A tanári katedráról közvetlenül nem ismerjük, de ismerjük egyéniségét és jórészben a szárnyai alól kikerült generácziók- nak egész sorozatát. Már pedig ezen a két sarkponton áll ama nagy tükör, mely csalhatatlan világításba helyezi magát a tanári katedrát. Ratkovszki egyenes, határozott, szókimondó férfiú, ítéleteiben ellenmon- mondást nem tűr, nem azért, mintha makacsul ragaszkodnék talán téves nézetekhez, de mert felfogása olyan átlátszó és logikus, hogy mindig igazsága van. Éz a jellemvonás azt igazolja, hogy megvan benne az a nélkülözhetetlen erély, mely urává teszi a legkülönbözőbb helyzeteknek. De ebből a festésből talán azt gondolhatná valaki, hogy vaskalapot hord, hogy egy meg nem közelíthető szörnyeteg, akinek talán szive sincs, vagy legalább is rég kihűlt, mint a jégkéreg alatt lappangó vulkán, mely erupcziókra többé nem képes. Csalódnék, aki igy gondolkozik. Ratkovszki Pálnak nagyon is melegen és gyöngéden érző szive van, mely társadalmi érintkezéseiben lépten-nyomon megnyilatkozik, és megnyilatkozik abban az általános szeretetben, amelylyel körülveszik egykori tanítványai, kik ma már mindannyian meglett férfiak és a most is szárnyai alatt levő növendéksereg. És mit mondjunk még? — Tanártársainak ő a legjobb barátja és szükségesetén védelmezőjük. A lelke össze van nőve az intézettel és a tanári karral egyaránt. Nyegle megtorlási vágy nem lappang szivében, mert az ilyen az igazságtalanság bélyeget többé vagy kevésbbé el nem kerülheti, az ő intencziója működéséből Ítélve: Érettetek mindent, magamért semmit. És épen azért, mert cselekvéseiben ez a vezérelv az irányitója, épen azért virágzik és áll nagy tekintélyben az egész ország előtt a gondjaira bízott intézet, ezért veszi körül őszinte kollégiális érzelmekkel a tanári kar, ezért rajonganak érette volt tanítványai, ezért hajtja meg előtte tisztelettel zászlóját maga a társadalom. Nekünk semmi okunk reá, hogy hízelegjünk akár az állásának, akár a személyének. A mi szemeink előtt a közczél lebeg, — de ebből az egyetlen érdekből kifolyólag kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy a Rat- kovszki működése áldás az egyházra és a hazára egyaránt, s a legnagyobb örömmel fonjuk koszorúba nevét lapunk élén az utókor számára, hogy egykor a történelem is megalakíthassa egyéniségéről a megfelelő képet, hogy mint a nyilvánosság orgánuma egy porszemmel mi is hozzájárulhassunk emlékezetének fentar- tásához, mely az intézet évkönyveinek bizonyára legbecsesebb gyöngyei közt fog helyet foglalni. A jubileumi ünnepség lefolyásáról átadjuk a szót tudósítónknak, ki a következőkben referál : Előkészületek. Már 6.-án este észrevehette a figyelmesebb szemlélő, hogy a város mozgalmasabb. Vendégek érkeztek a jubileumra : Ratkovszkinak régi tanítványai, kiket helybeli iskolatársaik nagy örömmel rajzottak körül; volt kollégái, jó barátai, mindegyik egész kísérettel körülvéve. Még többen érkeztek a reggeli kilenc- órai vonattal. Ezeket a főgimnázium hagyományos szállásmestere, Nagy József tanár, kalauzolta kifogyhatlan humorával és találó ötleteivel az ut fáradalmaitól ellankasztot- takat is felüditve. Az érkezők első találkozó helye a főgimnázium tanácskozó terme volt. Itt megismétlődtek azon jelenetek, amelyek régi iskolatársak viszontlátásánál történni szoktak. — Szervusz ! — Bocsáss meg, nem emlékezem reád ! — Lehetetlen 1 Hát annyira megváltoztam volna ? Erőltesd meg csak kissé emlékező tehetségedet, öregem ! — N. N. vagy. A régi emlékek felujulnak s a régi jóbarátok örömmel borulnak egymás keblére. Ott voltak : Hehelein Károly praelátusRatkovszki Pál A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető össze küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán..
