Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)
1905-05-17 / 21. szám
Szatmár, 1905. Május 17. 21-ik: szám XIV. évfolyam. I IETISZEM iI POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — —-. — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelés szerkesztő H Á T H O K Y ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető öss^ó'. küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pátsmátijf sajtó“ czimóre küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) -,i- Hirdelésék jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. V liijj inogjeleiiil* minden szerdán. A szatmári átirat. Úgy városunk, mint vármegyénk törvényhatósága e hónapban tartott közgyűlésén tárgyalta Heves vármegyének átiratát, melyben ez eminenter magyar vármegye a válság megoldását és a nemzeti követeléseknek teljesítését sürgető. Tehát a nagyközönség megnyilatkozását a lefolyt választásokon nyomon követi a vármegyék mozgalma, mely arra hivatott, hogy nemcsak díszt, de súlyt is kölcsönözzön a közakaratnak. A törvényhatóságok szava u- gyan a szabadelvű kormányok alatt elvesztette azt az erőt, melylyel hajdan az ország ügyeinek intézésére befolyással birt, de azért mindenesetre számottevő jelenség, ami tanácstermeik falain belül történik, mert az ő irányitó akcziójuk pezsgésbe hozza a vármegye minden egyes lakosának szivét, s a közvé lemény kialakulására állásfoglalásuk döntő tényező. Épen azért megnyugvással kell fogadnunk, hogy úgy városunk, mint vármegyénk törvényhatósága csatlakozott a nemzeti ügy zászlóvivő vármegyéi mellé és Szatmár városa egyhangúlag, a vármegye pedig 32 szótöbbséggel elhatározta, hogy a válság megszüntetése és a nemzeti követelések teljesítése végett feliratot küld az országgyűlésnek. Semmi sem kívánatosabb az ország érdekéből, minthogy ez a ho- szantartó válság végre valahára megoldást nyerjen. A megoldás alatt természetesen azt kell érteni, hogy a nemzeti ügy teljes győzelemmel kerüljön ki abból az ütközetből, melyet a magyar nemzeti ébredés viv az évszázados elnyomó osztrák politikával. Félúton megál- lani, vagy Ígéretekben aratni sikert, melyeket soha nem fognak teljesíteni, olyan politikai balfogás volna, mely rövid idő múlva ismét olyan megrázkódtatás elé állítja a nemzetet, aminőnek épen most vagyunk tanúi. Gyökeresen kell gyógyítania kórt, áldozatok árán is kimetszeni azt a fekélyt a nemzet testéből, mely mint a szú beette magát, s őrlő munkájával megakaszt minden tovafejlődóst, elnyomja a nemzeti szellem ébredését, elzsibbasztja a nemzet vérerének lüktetését. Szatmár város és Szatmár vármegye ezzel a határozattal egy újabb babérlevelet kötött haza ti as erényeinek koszorújába, megmutatta, hogy a nemzeti szellem nála termékeny talajra talál, s megpróbáltatások esetén a közérdek bizton számíthat ha- zafiságára. Azelfogadott vármegyei állandó választmány javaslatának szövege a köv. szól: Az állandó választmány véleményével javasolja, hogy a vármegye közönsége Heves vármegye átirata kapcsán önállóan intézzen feliratot az országgyűlés képviseiőhá- zához, melyben kifejezést ad annak, hogy Szatmár vármegye közönsége komoly aggodalommal éli át a jeienlegi válságos helyzetet, pártkülömbség nélkül óhajtja és várja a válság megoldását, mert érzi, hogy a küzdelmek ideje alatt nemcsak az ország hitele, de ereje is oly megpróbáltatásnak van alávetve, mely sokáig éreztetni fogja kártékony hatását s félő, hogy e küzdelmek oly irányzatok és eszmék feléledését fogjak munkálni, melyek az ország jelenleg kétségbe nem vonható nemzeti egységét támadják meg. Lehetetlen, hogy hazafiul telkünkben azon eszmék es vágyak, meiyek e mozgalomnak indító okai, visszhangot ne keltsenek, de viszont nem zárkózhatunk el attól az aggodalomtól sem, hogy a haladásnak végső czél- jai felé törekvésünkben megtartsuk a kívánatos fokozatos fejlődést és haladást. Ama uagy kérdések sokasága, melyet a jelenlegi politikai válság felvetett, nem oldható meg rögtön és egyszerre, hacsak alkotmányos fejlődésünk alaptételeit nem akarjuk halomra dönteti s lehetetlen figyelmen kívül hagyni, hogy nálunk egységesebb és hatalmasabb nemzetek is kénytelenek voltak vágyaikat és czéljaikat a politikai eszélyesség követelményeinek alárendelni. A politikai életben nehéz megvonni azt a határvonalat, melyen túl a poli ikai lelkesedés rombolássá, a politikai eszélyesség nemzeti gyávasággá fajul, de a történelem mindig igazolta azokat az egyéneket, akik a határokat fel tudtak ismerni s bizalommal nézünk a jövőbe, hogy a magyar nemzet századokon át tapasztalt politikai eszélye és mérséklete most is meg fogja találni azt a módot, azt a határt, mely a korona és a nemzet egyetértését létrehozza s hazánk tagadhatatlan anyagi és szellemi fejlődésének további folyamát nem fogják zavarni hasonló politikai válságok. A fentebbiekből önként következik, hogy SzatT A R C Z A. Nehéz föladat. Történeti epizód Szent-Ilona szigetről. Németből fordította Mazurek Gyula. 1815 szeptember havában a jó öreg császár- város B cs az ünnepélyek örömmámorában úszott és az egybegyült főrangú társaság a bil- és hangverseny termek parkettjén igen jól érzete magát — mert biztonságban volt. 1. Napóleont, a felelmeies bókebontót, kitől egész Európa remegett, hosszas küzdelem után sikerült végre ártalmatlanná tenni, és most az Óceánon keresztül viszi őt az angol hajó, melynek fedélzetéről a béklyóba vert diktátor sóhaj batja hazája felé búc-ú- szavát: „Élj boldogan hazám, bátrak hazája ! Légy üdvöz ! Élj boldogan Francziaorszá- gotii ! Élj boldogan !“ Szorongva várták a száuikivetés útjáról szóló hiteket. Az utolsó hír, mely már Szent- Ilona szigetéről a szerencsés partraszállás eseményét hozta, levette a gyáva lelkek szivéről az utolsó követ, mert féltek, hogy a láncra vert sas útközben újból megszabadul, feliek Napoleon szerencse csillagától. Szent- Ilona szigetét szoros, biztos, megközelíthetetlen börtönnek nézték, hová a leigázott császár legfanatikusabb-htvei sem merészeltek közeledni, ezen a szótrepeszthetetlen bazalt sziklán a császárszabadilás legdicsőbb kísérletének is meg kellett törnie. Mindezek dacara félelem központja maradt a fogoly óriás, ezentúl is és a látszólag leggondtalanabb angolok féltett tőle leginkább. Meg is tettek minden elgondolható óvintézkedést : a sziget egyetlen kikötőjét elzárták, minden jelentősebb helyére őrséget állítottak, a keresztes vitézeket állandó készenlétben tartották, száz meg száz riadójelt állapítottak meg, minden hajót szigorun vesztegzár alá vetettek stb. És m ndezt egyetlen fogolyért tették. De sokkal féltőbb gonddal őrködtek Napóleonnak barátjaival való minden képzelhető érintkezésén. Coc burn György kormányzó helyébe Sir Hudson Lowe lépett, és kétségkívül a nagyhatalmak 1815. augusztus 2.-1 egyezsége tette még azt az intézkedést is, hogy minden egyes hatalomnak legyen külön megbízottja, kik aztán a szigeten lakásaikat váltogatva, köny- nyen meggyőzhessék küldőiket, hogy Napoleon tényleg a szigeten tartózkodik, hogy eddig nem illant el. E biztosok vizsgálták felül Napóleonnak barátjaival való levelezését, igy osztották meg Sir Hudson Lowe nehéz hivatalának terheit. Csak ily módon érezhették magukat biztonságban a zavartalan béke édes öntudatában, melyet a szeges gonddal őrzött császár oly sokszor megzavart. Osztrák részről Báró Stűrraert szemelték ki e fontos hivatalra. Egy szép őszi napon a schőnbrunni park utjain hatalmas, de e mellett előkelő megjelenésű férfiú tűnt föl. Arcvonásai mindjárt elárulták azt a szokatlan nagy szellemet, mely merész hajlású homloka mögött lakott. Haja rövid fürtökben omlott alá, sze-
