Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-06 / 28. szám

„H B T I 8 Z E M L E“ (28 ik szám.) 3 hetle a fejlődő társulatot, mert lelki vezéretil oly férfiúról gondoskodott Lőrincz Gábor kegyesrendi atya személyében, kit minden­kinek szeretető, a szegények gyermeki von­zalma s a másvallásuak becsülése, tisztelete vesz körül. Lőrincz Gábor lelki igazgatása s Báthory Istvánná elnöknő vezetése alatt iz­mosodó Oltáregylet a múlt év Őszén már 158 tagot számlált, midőn Lőrincz Gábor nagykörű elfoglaltságára való tekintettel a lelki igazgatást Varjas Endre kegyesrendi tanár gondjaira bizta. Ezóta az OUáregylet háromszor adott magáról eredményeiben meg­lepő életnyilvánulást: decz. 5.-én a beszer­zendő egyesületi zászló alapjának javára szépen sikerült hangversenyt rendezett; janu­árban az addig készített egyházi ruhákból kiállítást nyitott; s junius 12.-én díszes ün­nepély' keretében bontotta ki s emelte ma­gasra a megáldott uj zászlót, Azt mondják : protekczió nélkül nem lehet boldogulni! Kétségkívül, még a lelki életben is iparkodunk mennyei pártfogókra szert tenni; lehet, hogy ebből az elvből ki­indulva, a magasabb körök támogatására számítva, gondoskodott a nagykárolyi Oltár- egylet, is hathatós pártfogókról. Fővédnökéül Meszlényi Gyula megyés püspököt, v. b. t. t.; dtszvéduökéül : Károlyi Istvánná grófnőt; védnökéül: Hugonnay Bélánó grófnőt ; disz- elnökéül : Károlyi György grófo ; tisztelet­beli elnökéül : dr. Jordán Károly apát-plébá­nost sikerült megnyernie. E szép sort kiegé­szíti a rendes tisztikarban : Báthory Istvánná, mint elnöknő; Maresch Emilné, mint alts 1 - nöknő; Varjas Endre, mint igazgató; ehhez járul a 20 tagú választmány, melyre a most már 309 re fe!szaporodo:t lagok társulatuk közérdekű ügyeinek ehutézósét bízzák. A nagykárolyt Oltáregyiet tagjai hármas feladatukhoz híven minden hó második vasár­napján jönnek össze a közös imára, elmél­kedésre, sz. misére, az Oltáriszentség véte­lére. Minden szombaton a buzgó eluöknő s alelnöknő példaadása mellett a templomot kitakarítják (sepnk, súrolják), az oltárokat feldiszitik; minden hét szerdáján munka­napjuk van (divatosabban jour fix üknek mondhatnám), mikor is Varjas E. igazgató jelenlétében s épületes felolvasásai mellett készítik az egyházi ruhákat, varrják, szabják a templomi fehérnemüeket az igazgató áltál nyújtott lyturgtkus szabályok utasításai sze­rint. Eddig 5 miseruhát, 3 palástot, 30 rntse- s kartnget, számtalan kisebb fehérneműt, vánkosokat, oltárteritőket s rengeteg csipkét s hímzést, melyeknek az alelnöknő művészi mestere, készítettek. Ha még a hazafias szempontot nézzük, érdeme a nagykárolyt Oitáregyletnek, hogy a város sváb-, németajkú lakosat között elö­ntő z, d i t j a a magyarosodást is. Ezelőtt 10 esz­tendővel, mint. egy fü 1 tanút ól hallottam, a délutáni ájtatosságra templomba siető buzgó előimádkozónét, a közkedvelt j,Poosz Néni"-1 megszólitotta S. G, előkelő társadalmi állású férfiú : — „Poosz Néni 1 miért nem imádkoznak maguk magyarul?“ A Nénike szelíden feleié: „Ha a tekintetes ur velünk tart, magyarul imádkozunk 1“ — Arról nem szól a történet, hogy S. ur a magyar nyelv érdekében meg­hozta-e ezt az „áldozatot“ ; de annyi bizonyos, hogy az ájtatosságait mind magyar nyelven végző Oltáregyesületnek keletkezése óta mindenben magyar az isteni tisztelet nyelve. Ha még ehhez hozzávesszük, hogy az oltár­egylet kebelébe minden rendű, rangú s állású egyént fölvesz, bennök a kath. öntudatot fölkelti, az egész vonalon mélyebb vallásos életet ébreszt, sőt a másvallásuak érdeklő­dését, sőt tiszte'elét is biztosítja magának, usiy elismeréssel kell adóznunk a nagykárolyi Oltáregyesiiletnek. Hogy előkelő társadalmi állású egyének, lettek légyen bár más vallásuak, rokonszen­veznek a nagykárolyi O taregyesület-tel, ki tunt, midőn a zászlószenteléskor megtisztel­tetésnek vetlék s örömüket fejezték ki afölött, hogy a szegbeverők között lehettek; mi ért­hető is, ha meggondoljuk, hogy nemcsak hitbu/galmi, de társadalmi szempontból is a nagykárolyi Oltáregyesület zászlószentelési ünnepélye e varos életében kimagasló moz­zanat. volt. Midőn a fényes isteni tisztelet, az elhangzott magasröptű beszédek uián a fungáló prépost kanonok, mim a kegyelmes főpásztornak h>lyett«se és megbízottja, meg­áldotta a zászlót, mélybe mindjárt az első szeget vérié e szavak kíséretében : „Püspök ur ő Exccllentiájdnak nevében, ki az Ur Jézus szivébe ajánlja az Oltáregyesület tagjait—• szinte hallani lehetett azi, a hely sz> n ségérj való tekintettel csak halk tetsző morajt, melyet a főpász'or iránti mély vonzalom, szeretet s hála fakasztott az Oltáregyesület tagjainak ajkain, melyhez valódi ékszerek gyanánt oly szépen illettek az őszinte érzés pecsétéi : a kények az elnök nők szemeiben. Az ünnepies érzést fokozták a gvófi család, Pemp Antal kanonok, Kristóffy József főispán, Debreczeni J. polgármester, Hugonnay Béla gróf, és a 90 előkelő meghívott vendég ajkai­ról elhangzott s a szegbeverést kisérő jel­mondatok. Az ünnepség fényét fokozta gróf Károlyi Istvánnénak, a zászlóanyának, az O táregyesülettel szemben megnyilatkozott kegyes szeretető, ki az uj zászlóra szépséges szalagot illesztett e felírással: „Isten a mi vigaszunk, menedékünk s nyugalmunk!“, ntely szép szavakat mint ifjú kis hány édes anyja ajkairól leste el s zárta szivébe ép úgy, mint jegyezte abba az imakönyvbe, melyet még é<des anyja használt, s máig is kegyelete« emlék gyanánt őriz. A szalag méltó a zászló­hoz, mejy nehéz fehm selyemből készült, gazdag, valódi arany hímzésekkel van borítva. A zászló egyik oldalán Jézus sz. Szive 1 ál­ba ó gyönyörűen kihimezve, alatta e felírás­sal : „0! Jézus legszentebb Szive, irgalmait nekünk!“ — a másik oldalon a szentségtarió- bttn elhelyezett ostya van művészileg kihi­mezve e felirattal : „Panis angelicus, miserere nobis!“ Mint hímzésben szakértők, Sz. Vincze leányát mondották, hogy e zászló remeke a kézi munkának s 2000 koronára becsülhető, habár a tervező s készítő czég kegyele'es hálájából kifolyólag fele annyiba sem került; pedig a zászló beszerzésére s költségeinek fedezésére rendezett estélyek maguk 2000 koroua bevételt mutatnak fel ; hát még a tagdíjak ? íme egy Oltáregyesület, mely tud, akar is működni Isten dicsőségére, az emberiség lelki üdvére! Példának hoztam fel; merítsünk ebből lelkesedést s önbizalmat; félre a ki­csinyes töprengésekkel sféifiuhoz nem méltó aggályoskodással ! Tanuljunk ettől az egytől alkotni s buzgólkodni, h gy majd százakat is boldogíthassunk ; mert sokan, igen sokan vannak, akik éhezik az örökélet Kenyerét; sokan vannak, kikre az Üdvöziiő szerelő szívvel várakozik ott az Oltárszekrényben, csak nincs, ki oda vezesse őket .... pedig a megszomorodott szivüeknek erről a helyről zengi a költő : .Csörgő rabbilincstől szabadultán állok, Nem akartam hinni, hogy még boldogságot Élvezhet a lelkem .... De a Szentségházból jön felém egy szózat: „Nem feledkezik meg soha szivem rólad, Jöjj ! és kövess engem V‘ Lápmenti. HÍREK. Püspökünk a Pável-fürdőben. Ő nagy méltósága a püspök ur nyári üdülés végett tegnap reggel a kies fekvésű mára- marosi Pavel-fürdőbe utazott. Uijában Szabó István apát, püspöki irodaigazgató és Tan- kóczy Gyula városi főkapitány kisérték el a főpásztort, ki huzamosabb időt szándékszik a kedves fürdőhelyen tölteni. A főispáni pár ünneplése. Várme­gyénk főispánja, Kristóffy József nejével és leányával üdülés végett a kies avasi fürdő­helyre, Bikszádia utazott. A járás közönsége felhasználta ezt a kedvező alkalmat, hogy a főispánt, ki most lépett először a járás terü­letére, óvácziókban részesítse. A szinérváraljai állomásnál llosvay Gusztáv főszolgabíró a kerület iutelligencziájával várakozott az ér­kező vonatra, mely a főispánt és családját Szaturál- felől hozta. Talpraesett, lelkes be­széddel üdvözölte a ioszolgabiró, nejének és leányának pedig szép virágbokrétái nyújtot­tak át. Innen Neupauer János szolgabiróhoz hajtatott a díszes társaság, hol dúsan szerví­rozott villásreggeli várt az érkezőkre. Kevés pihenés után megindult a menet az Avas felé, s egészen az avasujvárosi Cseres dombig kísérték, hol már Újváros küldöttsége, mint­egy 30 tagból álló bandérium várakozott reá. Itt Ny águl Mihály községi bíró rövid beszéddel üdvözölte. Avas-Ujvarosban a köz­ségháza előtt díszes diadalkapu volt felállítva mely előtt Széli György ev. ref. lelkész üd­vözölte a főispáni párt. A vámfalusi haláron vámfalusi és kőszegremetei fiukból álló bandé­rium várta az érkezőket, ezek vezették a menetel a felsőfalusi határig, hol román nem­zeti viseletben a felsőfalusi oláh fiuk vára­koztak, mindegyik kezében apró nemzeti- szinü zászló lengett, kalapjaik nemzeti szinü pántlikával voltak díszítve. A községháza előtt felállított pompás diadalív alatt Demián Athanáz gör. kath. lelkész mondott hazafias szellemtől áthatott üdvözlő beszédet, melyre a főispán szívélyesen válaszolt. A bikszádi fürdő bejáratánál a bikszédiak gyülekeztek, kik lelkesen éljenezték érkező vendégeiket. Díszoklevél átadás. Folyó hő 2 án d. e. 10 órakor jelent meg Püspök O Excel- lentiája előtt a Kölcsey-kör diszküldöttsége, mely a dtszelnöki oklevelet vitte a kegyel­mes Urnák. A köídöttség vezetője dr. Fechtel János a kör elnöke, tagjai dr. Fodor Gyula titkár, Kölcsey János a társadalmi szakosztály elnöke és Bakcsy Gergely a múzeumi szak­osztály elnöke voltak. A küldöttséget OjEx- cellentiája egy trinitátius szerzetes társasá­gában fogadta. Dr. Fechtel üdvözölve a ke­gyelmes urat átnyújtotta a díszes oklevelet, melyet Scherling Antal festőművészi erővel gyönyörűen festett meg. O Excellentiája egész kegyesen fogadta a küldöttséget, öröm­mel fogadta a díszoklevelet, melyet múzeu­mába gondosan elhelyeztetni rendelt. O Excellentiája ezután bevezette a küldöttsé­get gazdag, nagyértékü és igazi műkincseket rejtő szép múzeumába s aztán kegyesen elbo­csátotta őket. A főpásztor jótékonysága. A leg­utóbbi püspöki körlevél közli a püspök ur Ő nagyméitóságanak a múlt év folyamán

Next

/
Oldalképek
Tartalom