Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-06 / 2. szám
HETI SZEMLE“ Í2 ik szám.) reáfordithassa. Jövedelmezőségét nem kell ecsetelni s csak példának említem fel Fater Béla kovácsmestert Szent-Bókálán, Zala- megyében, kinek-egyetlen egy szál lugas- mivelósü tőkéje 1899. évben 19b (egyszáz- kilenczvenhat) liter bort adott; 1900-ban 1721 (egyezerhétszázhuszonegy) fürt volt rajta s lett 2 és fél akó bora, sőt a két szomszédjába átnyúló ága annak, aki gondozta, 1 akó bort, a másiknak, aki elhanyagolta, 50 fürtöt adott még azon kivüí. 1901-ben 2226 (keltő- ezerkettőszázhuszonhat) fürtöt termelt és még ezenkívül a két szomszédnak mennyit! Ez pedig nem mese, hanem szent igaz, mint az Fáter mester birtokomban levő sajátkezű levele és a „Szőlőszeti és borászati Lapok“ 1899. évi egyik száma is bizonyít. Nem kell utalnom a Szarka Berti bátyám gulácsi, (Bereg-m.) kertjében lévő lugasára, mely minden esztendőben behozza a 600 koronát, mert ez egy példából is láthatja mindenki óriási arányú jövedelmező voltát. Ez az, amire én minden magyar gazda figyelmét felhívni szeretném. Ez az, amit mindenkinek fülébe szeretnék kiáltani: „Ültess lugas-szőlőt, ha sem helyed, sem pénzed, nincs nagyobb tábla létesítéséhez. Ne mindenféle haszontalan futókával rakd meg az eresz alját, veranda oszlopát, puszta falat, mert szépnek ez százszor szebb, és még hozzá jövedelmező“. Sokan megmosolyogják soraimat, tudom, hogy ilyun igénytelennek látszó kis dologgal állok elő, de hej, sokan vagyunk, kiknek nem lelik ám szőlőhegyre, nem telik válogatni a piaczon a szebbnél szebb fürtökben és keservesen kell beteg édesanyánknak a doktor rendelte kis jó bort megvenni drága pénzen, a mit pedig pár garassal és egy kis igyekezettel magunk megtermelhetnénk évről-évre. — Bár gyenge szavam ne mint kiáltó szó hangzana el a pusztában, hanem sok jó magyar ember gondolkozna rajta s vessen magában számítást, milyen csekély kiadás, milyen kevés munka mellett, milyen haszonra lehet kilátása és ne sajnálja a fáradságot, vegyen elő egy kalendáriumot vagy újságot és keresse meg benne valamelyik szőiőollvány-telep czimót, a melyik lugas-oltványokat kínál, Írjon neki és vegyen egy-két tőkét próbára, meglátja, hogy szavam a tapasztalaton alapuló becsületes meggyőződés sugallata. Nem fogom sajnálni, hogy igénytelen szavaimat hangoztatni merem ott, hol annyi nagytudományu szakember vállvetve működik közre azon, hogy megfigyeléseiket, észrevételeiket, fáradságos, gondos kísérleteik eredményét közzétéve, a gazdaközönségnek, az egész ország minden polgárának hasznára legyenek; ha csak egyetlen egy jó magyar ember is megszívleli azt és ez utón jövedelemre tesz szert s könnyít vele helyzetén. Adja Isten, hogy, minél számosabban legyenek, kiknek hajlékába ez utón fog jókedv — ha még oly kicsiny is —költözni. lldtz. Előfizetési felhívás. Lapunk a jelen évvel pályafutásának XIII ik évfolyamába lépett. A nemes czél érdekében, melyet egykor oly lelkesedéssel tűzött ki zászlójára, igyekeztünk megtenni mindent, ami esetleg nem sikerült, az nem a mi jóakaratunkon múlt el, annak oka részint a kath. iársadalom közönyösségében, részint a keresztényellenes irány túlságos térhódításában keresendő. Ha a katholikus társadalom úgy tömörülne mellettünk, mint azt a jó ügy érdeke méltán megérdemelné, olyan sziklafal lehetne a katholikus sajtó, mely játszva fogná fel az egyház és a kath. társadalomra mért csapásokat. Keressen fel tehát bennünket mindenki bizalommal, aki tollat forgatni képes, nem mi ériünk, hanem azokért a magasztos czóiokórt hoz áldozatot, melyeknek csekély erőnkkel szolgálatában állunk. Siessen filléreivel támogatásunkra minden jó keresztény, azok a fillérek bőven megfogják hozni a kivánt kamatokat, ha C3ak egy szemernyivel képesek leszünk hozzájárulni annak a hegemóniának megtöréséhez, melynek diadaluljából a jó katholikus embernek se szive, se lelke nem kiván. Épen ezért tettük az előfizetési árt a legcsekélyebb összegre, hogy még a legszegényebb sorsuak is hozzájárulhassanak a Nem . . . soha! Még azt sem, hogy az emberek jó szemmel nézzenek reám. Én, ki szüléimét megvetettem. így tépelődik Bárdosy Eiemér. Lelke háborog, ereiben forr a vér, önmagát vádolja. Most bánja már bűneit. Sir, mint egy ártatlan gyermek. De a künyek nem elegendők arra, hogy bűneit lemossák. Magához szorítja a kis levelet, melyet könyei megnedvesi- tettek. A nyakas, istentelen ember egyszerre megváltozott. Úgy érzi, mintha szivét, valami tépdesnó. Egy ismeretlen vágy hajija megkeresni azt a jó anyát, ki hálátlan fiát látni akarja előbb, s csak azután megtérni az Úrhoz. Felébredt lelkiismerete s az mardossa lelkét. Most már nem engedi nyugodni. Mert ő az, ki szüleinek életét keserűvé tette. Eszébe jutnak ifjúságának napjai, midőn szüleit megvetette. * El is ment anyjához bocsánatot kérni. A kis városkát már alig ismeri meg, minden megváltozott azóta, mióta ő elhagyta a szülei házat; csak a kis ház,. melyben az anyja lakik, még mindig a régi. kath. egyház nemes czéljainak előmozdításához. A „Heti Szemle11 előfizetési óra egész évre csak 6 korona, félévre 3 korona. Iparosoknak, tanítóknak, kisebb gazdáknak csak 4 korona, félévre 2 korona. A nagy közönség szellemi és anyagi támogatását kérve maradtunk mély tisztelettel Szatmár, 1904. január 5. A „Heti Szemle“ szerkesztősége. HÍREK. A kormány üdvözlése. Vármegyei rendkívüli közgyűlés volt a minap, melynek főtárgya a kormány uj tagjainak üdvözlése volt. A főispán távollótében Nagy László alispán elnökölt. Jelentéktelen vita után egyhangúlag elfogadták az állandó választmány javaslatát, hogy Tisza István gróf miniszter- elnököt üdvözlik. Berzeviczy, Hieronymi, Nyiry Tallián minisztereket szintén üdvözlik. Elhatározták, hogy Darányi és dr. Wlassits miniszterekhez elismerő feliratot intéznek. Főispánok beiktatása. A szomszéd vármegyékbe kinevezett főispánok még e hó folyamán elfoglalják uj méltóságaikat. Domahidy Elemér installócziója e hó 11-re, az ifjú Báró Perényi Zsigmondé 20.-ra van kitűzve. Beöthy Pál beiktatása szintén ebben a hónapban fog megtörténni, a nap azonban még nincsen megállapítva. Képviselőválasztások. A nagykárolyi kerületben e hó 14-re van kitűzve a képviselőválasztás, mely egyhangú lesz, minthogy gróf Károlyi György ellen egy párt sem léptetett fel ellenjelöltet. A nagyszől- lősi kerületben a választás e hó 18-án lesz, hol Sándor János államtitkár van szabadelvű programmal jelölve. Itt a függetlenségi párt először Kelemen Samu dr. szatmári ügyvéget akarta felléptetní, aki azonban a jelölést nem fogadta el. A párt figyelme most Nagyiday Ferencz tiszakéreszturi földbirtokos felé fordult, ki engedett a függetlenségi választók óhajának. Tekintettel arra, hogy ez a kerület mindig kormánypárti volt, Sándor Lecsüggisztett fővel s bánatos arczczal lép a szobába, hol anyja betegen fekszik ágyában. Merevül áll ott, mintha lábai gyökeret verlek volna. Szeméből megered a könyzápor s odarohan anyjához. — Anyám ! — kiált zokogó hangon — bocsáss meg eltévedt gyermekednek! — Megbocsátok, — volt a halk felelet. — De hát atyám megbocsát e ? . . . Oh, én jó atyáin, ha a földön nem engedtél meg nekem, legalább az égben bocsáss meg nyomorult fiadnak. Az anyának szemében örömköny csillogott, látván megtért gyermekét. Arczán a halál pírja szendergett s érezte, hogy eljött az idő az eltávozásra. Magához ölelte s megcsókolta utoljára megtért gyermekét s halkan e szavakat susogta : — Most már nyugodtan halok meg. S lelke az Úrhoz szállott. Ő is érezte már, hogy sok időt. élt. De anyai szivében még élt a szeretet. Szeretné látni még egyszer fiát. Nem akarna addig meghalni, mert meg a sírjában sem volna nyugodalma. ír tehát neki egy levelet, reszkető kezekkel s könyeivel megázlatva. Megírta, hogy ha életben akarja látni : jöjjön el azonnal. Ez a levél az első, mióta atyja levette róla kezét. Anyja irta meg. A levelet, a mint. olvassa, egész valójában megrendül. „Ne vess meg! Jöjj el!“ E szavak úgy érintik, mintha tőrt döfnének kemény szivébe. Szemei előtt, összefutnak a sorok, a keblében vihar dúl. Ő, ki ennyi idő óla él szüleit megvetve, most menjen anyjához ? . . . — Megyek, — kiált fel — felkeresem őt. A levelet tovább o.vassa: „Atyád meghalt.“. — Az ón atyám ? . . . Soha sem volt. Hisz kitagadott. ... De még is atyám volt. Atya, ki gondoskodott rólam. Oh, de én ifjú észszel, elragadtatva szenvedélyeimtől, megvetettem őket . . . Megérdemletn, hogy kitagadott atyám. Oh, én nyomorult ember, vájjon megórdeinlem-e azt, lngy élek ? . .
