Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-27 / 31. szám
2 HETI SZEMLE“ (31-ik szám.) Szomorú kilátások. Izzó hőségben, tiszta, felhőtlen ég alatt folyt le és talán közeledik vége felé — az aratás. Az országos aszály nagy és érthető aggodalommal töltötte el a gazdákat és bár hellyel-közel nincs nagy panasz az aratás ellen, általában gyenge, alig gyenge középtermés állapítható meg. A földmivelési kormányzat szinte kirívó biztatással vigasztalja ugyan hivatalos jelentésében az országot. Hogy ugyanis aszály van ám, de a magképződés jó, a búza acélos és feltűnően súlyos és igy nagyban és egészben biztosítja az idei termés kenyerét. Sőt mi több, a mérőre teszi azt a kijelentést is, hogy tekintve az utolsó tiz esztendő átlagát, nem is legrosszabb ez az 1904. esztendő. Hát köszönjük a minisztériumnak ezt a jóakaró biztatását, de mi már csak a praktikus gazdának szemüvegével kell hogy kimondjuk: Bizony szomorú kilátások integetnek az ország népei felé. Igaz, hogy azt a tizenhat millió méterrnázsa gabonatermést, araeny- nyivel kevesebb lett, mint a múlt esztendőben, csak kibírtuk volna nagyobb veszedelem nélkül. De nem csak a kevesebb termés előtt állunk! Soha jobban nem igazolta talán apáinknak mondását idő — hogy baj nem jár egyedül, de csüstől jő — mint ez az esztendő. Mert nézzünk csak a dolog velejébe, úgy amint az tényleg van. A termés kevesebb volta éppen a népet érinti első sorban. Így például Torontál vármegyében, becéző nevén ami Kánaánunkban 89 községet, tehát a hatalmas megye felét döntötte valóságos Ínségbe. E községeknek annyiok sem termett, hogy adójukat kifussa. Hát hogy futja ki egy egész esztendőre? Más megyéből is kapunk ilyen tudósításokat. Fehérmegyéből Írják, hogy legtöbb arató 24 koronát tud megtakarítani az aratási munkálatokból. A munkások nagy száma azt mondja, sok helyen olyan silány a termés, hogy a részért való aratás borzasztó csalódással járt. Mikor az országban jobb viszonyok voltak: akkor is sikerült a népet felbujtani, mi történik majd a tavasz beálltával avagy addig is? De még ez sem minden! Óriási mérveket ölt a takarmányhiány. Több, valóságos Ínség. Hogy mit jelent ez állattenyésztésünkre nézve, azt nehéz még elgondolni is. És vájjon ez a csapás is nem éppen a földmivelő népet érinti a legérzékenyebben? Hány kis gazda udvarán ütik meg majd a dobot, hogy eladják házukat? Hány fogja itt hagyni ez országot? Hány ökrös gazda fog nyomorúságba esni? Vegyük most hozzá a hüvelyes, kerti vetemények, a kukorica elcse- nevészedését — valóban ne mondja senki, hogy mikor a legszomorubb esztendőnek jósoljuk ezt a gazdasági esztendőt — sötét szemüvegen át szemlélünk. Fel kell tárni a valót, hogy kellő előkészülettel, körültekintéssel, az összes tényezők, kormányzat és társadalom összevetett erejével hárítsuk el azt a gazdasági válságot, ami országunkat fenyegeti. Vessünk gátat a börze lelketlenségeinek. Ne engedjük takarmányaink külföldre való csempészését, hogy aztán visz- szahozzák és mi dupla áron vegyük meg sajátunkat. Igen, komolyan és hazafias kötelességgel foglalkozzunk ezzel az idei aszállyal, mely — jól mondják — van oly országos fontosságú, mint az a másik aszály, mely a törvényhozás munkásságát nyomorítja agyon. TARCZA. Eresz alatt fészkel a fecske ... Irta: Bodnár Gáspár. Három esztendeje már, hogy egy fecskepár a Nagy Pálók eresze alatt fészkel. Minden tavaszra pontosan visszaérkeztek ezek a hű lakók, a kiket Nagy Pálók olyan kegyes szívesen vártak, fogadtak. A nagyok és kicsinyek — egyarányosan ! Az előbbinek talán azért, mert az öreg fecskék életében gyönyörűséges példáját szemlélték napról-napra annak, hogy hogyan kell élni az áldott hitvesi szerelemben. A gyerekek meg úgy tekintették a csevegő, apró fiókokat, mintha éppen játszó, béczéző kis babájuk volt volna. Három esztendő nem idő se’ egy ország, se’ egy község életében. De végtelen nagy, feneketlen idő a Nagy Pálék életében. Mikoron ugyanis a harmadik esztendő őszre vállt; mikor sárgultak, hullottak a fa levelei; mikoron Nagy Pálók lakói, az ő szerető kis barátaik buczuztak a fészektől : Nagy Pál is, a ház gazdája, esze, keze, ereje, fenntartója — elbúcsúzott a családi tűzhelytől. * — Hova, de hova ? Temetőbe ? Sirhalomba ? A más világba ? Oh nem a temetőbe I Tszen ott sirja nem domborul. Más világba? Nem, nem ! De mégis ... más világba ! A tengeren túlra. Amerikába ! Hogy kérték, kérlelték. Asszony szive- fele, kicsi gyermekei, jó barátai. A falu mindmind kérlelte, siratta I Mindhiába ! Talán nem volt meg Nagy Pálnak a mindennapi kenyerei Meg volt — bőségesen ! Talán nem volt családi fészke, tűzhelye ? Eresze alatt boldogan lakott a fecskepár I Hogy láthatta, hogy tanulhatta tőlök napról napra, miképen kell élni az áldott hitvesi szerelemben. * És Nagy Pál nem tanult. Ő elmenti Talán balul fogta fel a fecskepár életét. Talán igy gondolkozott: Az idei katholikus nagy gyűlés. A katholikus 'polgárok társadalmi szervezkedése, a kath. öntudat emelésére, a kath. irodalom megizmodására, népszerűségére igen hathatós mozgató erőnek bizonyosultak a katholikus nagygyűlések. E gyűléseken időről időre megjelennek a kath. társadalom vezér- férfiai, a kath. irodalom és szociális élet képviselői, az egyesületek, kér. szövetkezetek. És megszólalnak az ajkak, hogy ébresszék a kath. társadalmat, hitéletet, buzgalmat pünkösdi tüzet fakasszanak a küzdők és munkálkodók leikébe, szivébe. Örömmel közöljük tehát a jóleső hirt, hogy az idén is tartani fognak a fő és székvárosban katholikus nagygyűlést. És pedig október hó 18, 19 és 20.-án. A részletes programm még nincs kidolgozva. De gondoskodva van, hogy az előmunkálatok már most megkezdődjenek. Huszonöt és fél órás ülés. Esztendeje éppen, hogy a magyar parlamentben megesett az a ritka és nevezetes dolog, hogy éjfélt jóval elütötte már az óra s a viharos ülés még mindig tartott. Azt hittük akkor, hogy ehhez hasonló eset alig fordulhat elő a nemzetek képviselőházában. Nos, a nyu- godtvórü, hideg és tartózkodó angolok olyan vitát rendeztek minap az alsóházukban, mely rekordot jelent és példának veheti minden idők vitarendezője. Londonból jő a hir, hogy az alsóháznak minap este megkezdett ülése délután fél 2-kor még mindig tartott, mert az ellenzék hevesen ellenszegült a szónadónak. Az ülést végül délután félnégykor huszonöt és fél órai tartama után elnapolták. Az alkohol ellen. A fővárosi lapokban olvassuk a következőket: Berzeviczy Albert dr. kultuszminiszter rendelete szerint az Országos Magyar Alkoholellenes Egyesület a tanító- és tanitónóképző intézetekben 11-től 30-ig az alkoholról előadásokat rendez, melyek elsejét Büchler Lipót dr. tartotta a minap az állami pedagogiumban „Az alkohol hatása a központi idegrendszerre a gyermekkorbanu címmel. Nagy vonásokban ismertette az alkohol káros hatásáról elterjedt nézeteket és rámutatott a szociális elzüllésre, nyomorra, melyet a szeszólvezet okoz s kérte a tanítóságot, hogy szálljon sikra e nyavalya ellen, mi igazán emberbaráti és hazafias — Lám, a fecske is elmegyen. És habár ? — Nagy, messze világokon átrepülve ezer veszély között — mégis visszajő. Mégis megleli picziny hajlékának még romjait is. A hitvesi szerelem gondjával építi azt, hogy kiköltse benne pelyhes magzatát. — Elmegyek ón is! Hiszen a tengeren túlra mennek a fecskék is, mikor fáznak, mikor le van tarolva minden. Ha itt nem lelnek már élelmet, sietnek, repülnek a tengeren túlra 1 — Nekem ugyan van meleg tűzhelyem, mindennapi kenyeret is adott a jé Isten. De nehéz az élet? Szivem több után vágyódik. Mily szép országról beszélnek ezren és ezren ott — a tengeren túlról. Megyek, ha ezer veszély közt is, de elérem czélom. Aztán visszatérek hajlékomba. Boldogítani és ölelni fogom enyéimet. így gondolkozott Nagy Pál és elment — a fecskepárral. Más világba . .. Amerikába .. . Jött a negyedik tavasz. Még alig engedett a jég, még dermedt volt a természet. Nagy Pálnó asszony napról-napra megállott
