Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-02 / 10. szám
4 „H E T I Z E M L E“ (10 ik szám.) ródtótfalut és Dombót nem számítva — Fan- csikán (244), Darán (323). A fiókközségek összes száma 894. Igen reális gondolat volt, hogy a politikai községeket nem képező majorok, tanyák, melyek az eddigi Schematismusokban külön fiba gyanánt szerepeltek, most illető községeikhez számíttattak. Legkevesebb fiba van a nkárolyi és erdődi kerületben, hol pl. egyáltalán nincs filiája Kaplony, Mezőterem, Vállaj, Kraszna- béltek, Madarász plébániájának, ö helynek pedig csak 1—1 fiókhitközsóge van. Legtöbb és pedig 43 fiókegybáza van Nagysomkut- nak, Husztnak, ezeken is túltesz Beregben Tövisfalva 56 s mindenekelőtt Munkács 64 fiijával (1851-ben 144 volt), mely utóbbiak közöl 8 helyen van templom, hol sz. misét kívánnak és várnak. Legtávolabbi filiái vannak Tövisfalvának (64—68 km.) s még inkább Husztnak (88—91 km.), hol 50 km.-en túl 22 község fekszik ; igaz hogy ezek közöl 12-ben ez idő szerint nincs r. kath. Előfordul 17-ben az a visszásság, hogy egyes fiijában több r. kath. van, mint az anyaegyházban, pl. Jenke anyaegyháza 161, filiája Bező 419, Fdomonya anyaegyháza 492, filiája Hutta 651, Tövisfalva anyaegyháza 206, filiája Szolyva 479 rk. lakossal bir, stb. A r. kath. kivek lelki gondozása Ugo- csában kizárólag magyarul történik, Szat- mármegye délnyugati oldalán, továbbá he- lyenkint Bereg- és Máramarosban, összesen 27 plébánián vannak német ajkúak, Ungban pedig 14 plébánián tótok. Nagykároly és Erdőd vidékét ugyanis többnyire Würtenberg- ből beköltözött sváb nép lakja, kiket a gr. Károlyi család telepitett le uradalmain a 18. század folyamán s kik egyszerű szokásaikat, szívós munkaszeretetöket s ősi erkölcseiket máig megtartották; Máramarosban részint Ausztriából áttelepített famunkások, részint Szepesből leköltözött németek (zipser) vannak Felsővisón, Kőrösmezőn, Nagybocskón, Rahón és Nómetmokrán ; Beregbe gr. Schön- born telepitett földmivelő németeket Bárdhá- zára, Felsőschönbornba s Tövisfalvára. Az ungi tótok részint öslakók, részint Liptóból áttelepültek (Nagyberezna). Úgy a sváb, mint a zipser vallásos buzgóságáról hires, de felülveszitve meghalt Leo csendesen, halkan suttogva, sóhajtva : Nem, — nem, — nemi! Hát az öreg Félix, — az ősz nagyapa ? Mikor látta, hogy unokáját kegyetlenül ostorozzák, kínozzák, lélekben, testben összetörve a hittagadásra késznek nyilatkozott. Elébe tették az Írást, a papirost. Reszketett mint szélben a falevél, térden csúszott a muszka lábaihoz, megcsókolta csizmáit és aláírta a végzetes okiratot. És ezen időtől kezdve,husvét táján nagyapa és unoka mindig zarándokúira kelnek, vezekelnek. Varsótól messze, — messze van egy kis templom. A szentély papjának szemében köny fakad, szava oly szelíd, oly édes, — oly vigasztaló, oly könyörületes. Ha éjjel megérkeznek az utasok, az öreg kopogtat a kis ablakon, a pap ajtót nyit, őket a templomba bevezeti és gyónásukat meghallgatva, a feloldozásban részesíti. Aztán leborulnak az oltár elé s hajnalig imádkoznak. És mikor eltávoznak, a lelkiatya egyetlen tanácsa ez: Szeressétek ellenségeiteket. múlja őket benső, mély áhítatával az ungi tótság. Hazafiság tekintetében szivvel-lélek- kel magyar valamenyi; soha nemzetiségi kérdés itt föl nem merült s a század második felében megindult magyarosodás főleg a svábok közt rohamosan hódit. * 35 plébánia püspöki szabad adományozás s következésképen gondozás alatt áll és pedig Szatmáron 17, Beregben 4, Ugocsában 5, Ungban 9. Kegyúri jogot gyakorol a földmivelés- ügyi miniszter 15 plébánia, a pénzügyminiszter 7 plébánia fölött, neveze'esen Máramarosban 14 plébánia közöl 10 a földm., 4 a pénzügyminiszter adományozása alá tartozik. A vallásalap 4 helyen patronus (Csen- ger, Papos, Jenke, Ordarma, Szerednye); Kiskapos a premontrei rend jászói prépostjának, Giródtótfalu a minorita-rend nagybányai konventjének gondozása alatt áll. A törvényhatósági városok közöl plébániáik felett Szatmár-Németi és Nagybánya gyakorolnak több kegyúri jogot, mint kötelességet. A vármegyei nemes családok közül a gr. Károlyi család áll első sorban, mint a kath. egyház áldozatkész, nemes patronusa; a nkárolyi s erdődi esp. kerületben 16, a nbányai kerületben egy plébánia fölött bírja a kegyuraságot, mindannyinál a pleb. egyház szervezése vagy templom,papiak, iskola építése, fenntartása alapján. E nagynevű család jótékonyságát áldja még a fgyarmati, mátészalkai, csomaközi plébánia is. A gr. Károlyi család szereplése egyházmegyénkben 1620 ban kezdődik Károlyi Mi- hálylyal, kit Bethlen Gábor mint árva fiút Rozsályi Kun László gyámságára biz. A protestánsnak nevelt ifjút Pázmány Péter menti meg az egyháznak, Forgách Ferencz prímás által bevezetteti az udvarhoz, hol a jeles tehetségű ifjú nemcsak magas műveltséget, de erős kath. meggyőződést is szerez s kiváló érdemei folytán előbb udvar- noki tisztet, majd bárói rangot nyer. Szir- may írja róla Szatmármegye monographiáj á- ban : „A róm. kaiholika hitet is, midőn Bethlen követői által felforgattattak az oltárok, a templomok megfertéztettek, fegyveres kézzel is úgy megvédelmezte, hogy TiszaMielőtt a nap felkelne s az emberek felébrednének, ők már haza felómesszejárnak. Most, hogy az est hirtelen leszáll, a két utas siet az erdőből ki, a közeli ismert éjjeli szállásra megpihenni, uj erőt meríteni. Az erdő szélére érnek, előttük egy végtelen, mérhetetlen, hóval fedett pusztaság. Félix megáll, kezét szemei felé emeli, hogy csökkentse a hó csillogását s ajkai remegni kezdenek. Nem ismeri a vidéket! Hiszen itt a várt, ismert kunyhók nincsenek ! A sivitó hideg szél, mint a pokolból elszabadult gonosz szellemek, vadul fuj végig a pusztaságon. A hódarát hegyekké épiti, majd óriási fehér szemfedővé elszélesiti. Itt élő lény sincs, itt a halál, a pusztulás uralkodik. Eltévedtünk, mormogja maga elé, kétségbeesetten az öreg. „Haladjunk csak az erdő széleken csendesen, lassan, kivezető, jó útra lelünk hirtelen.“ így szól biztatva nagyapját a kis leány. Útra is kelnek szaporán, de rögtön térdig is süppednek ám, mert a hó magas, a hideg> mellyékecsak néki köszönheti nemcsak megmaradását, de növekedését is.“ A Károlyi család veszi oltalmába a török elől Nagy- v radról menekülő jezsuitákat 1630 ban. 1647- ben br. Károlyi László főispánnak III. Fer- dinánd király sajátkezüleg irt levelében „a Tisza melléken hanyatló kath. hitnek oltalmát ajánlotta, ösztönül előhozván nevezetes buzgó eleit, kik az igaz hitnek védelme mellett serényen viaskodtak.“ Ez a Károlyi László adja vissza a szatmári templomot, melyet a kálvinisták elfoglaltak, a kath. egyháznak. 1689-ben elhalálozván a jezsuiták szatmári templomába temettetett el, hol br. Károlyi Ádám s Károlyi Lász’ó özvegye is nyughelyét találtak. — Br. Károlyi Sándor a szatmári béke után grófi címet nyer; ő foglalja vissza a nkárolyi templomot a kálvinistáktól, ő telepitó a megyébe a buzgó svábokat, ő ópiti az erdődi szőlőhegyen a Donát-kápolnát, a gencsi Szentháromság kápolnát, ő alapítja a kegyesrendiek házát Nagykárolyban, a minoritákét Nyírbátorban, a ferencrendiekét Kaplonyban, hol egyszersmind a család sírboltja fölé bazilikaszerü templomot emel. 1769-ben gr. Károlyi Antal épiti a nagykárolyi pompás "barokstilü templomot s midőn a fölszentelö egri püspök, gr. Eszterházy Károly, azt kérdi tőle: Milyen lesz e temp’oru javadalma? a nemes gróf igy felel: Én leszek és családom lesz a javadalom! — Midőn a földrengés 1834-ben megrongálja a kaplonyi templomot, a nagy gr. Károlyi György restaurálja, gr. Károlyi Tibor 1892-ben ismét megújítja azt. A minden kegyelem Ura éltesse és virágoztassa még boldog századokon át a nemes kegyúri családot. Beregmegyében Schönborn Buchheim Ervin gróf gyakorolja 4 plébánia (Munkács, Beregszász, Bárdháza, Felsőschönborn) fölött a kegyúri jogot nemes nagylelkűséggel. Ugocsában a br. Percnyi család, 2 plébánia (Királyháza és Turterebes fölött, de áldozatkész buzgÓ3ágát áldja Kö- kényesd, Nagyszőllős, Nevetlenfalu és Nagydobos is. Hadik-Barkóczy Endre gróf Pálócz és Jánk bőkezű kegyura; a br. Vécsey család Sárköznek példás kér. lelkületű patrónusa, e család hitbuzgóságáról olvasunk a szenna metsző s téli vihar bontogatja előttük gyilkos szárnyait. Lábbeliök vízzel telik meg, lábaik a fagyban jéggé merednek, lólekzetük, erejük lankad, elakad. „Lásd kis leányom, e szörnyű szól, a muszka rettenetes végrehajtója, utunkba áll s Istenünkhöz lehetetlenné teszi a köze ledóst“ — így szól a vánszorgó öreg. Hirtelen tompa zaj támad mögöttük. Ez a hóvihar, mely irgalmatlanul és pokoli erővel támadja meg a reszkető erdőt. A megrázott fenyvek nyögve hajolnak meg. Az orkán tombol, maga előtt űzi, veri a szertehulló könyü hópelyheket s marokszámra dobja a két zarándok könyes, piros arcába, mint a porrá zúzott üvegszilánkokat. A repülő villámgyors szél pillanat alatt megragadja a jéggé dermedt földről a takaró fehér leplet és ellenállhatatlan erővel löki fel, teríti ki az ingadozó fák tetejére. A Szarmát-sikság borzasztó, vérfagyasztó harcmezeje téleu — az egymásra törő természeti tomboló elemeknek. A vén lengyel s a nyomában járó kis leány egy nagy gránit kőbálványhoz érnek;
