Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-03 / 6. szám
4 „HÉT 1 SZEMLE“ (6 ík szám.) prépost vezetésével tizenkét tagú küldötség ment a főispán elé. A beregszászi vasúti állomáson nagy és fényes közönség várakozott a főispánra és a városi képviselőtestület élén Kovács Lajos helyettes polgármester üdvözölte, azután lovasbandórium vezetése mellett, hosszú kocsisortól kisérve vonult be a menet a föllobogózott városon át a vármegye székházába. A székház lépcsőin Jobszhiy Gyula alispán fogadta a főispánt. A beiktató díszközgyűlés féltizenegy órakor kezdődött, amelyen a kinevező okmány fölolvasása után a főispán letette a hivatalos esküt és elmondotta nagyobb szabású beszédét, amelyben főispáni kormányzatának irányelveit körvonalazta. Ezután a főispánt Gulácsy István dr. főjegyző melegen üdvözölte. A főispán a gyűlés után 32 tisztelgő küldöttséget fogadott. Délután 2 órakor 300 teritókü diszebód volt, amelyen számos fölköszöntő hangzott el. Este a színház tagjai és a szatmári honvédzenekar közreműködésével hangverseny volt, amely után társasvacsora és tánczest fejezte be az ünnepi napot. A beiktató ünnepen jelen voltak : Beöthy László főispán és Bihar vármegye 30 tagú küldöttsége, azután Feilitzsch Bertold báró, szabolcsi főispán a szabolcsi küldöttséggel, melynek sorában ott volt Lipthay Béla. Pongráez János gtóf, Pong rácz Jenő, ott volt még Csáky László gróf ugocsai főispán több tagú küldöttség élén, köztük Nedeczey János, Bartha Ödön, Kom jnthy Béla és Uray Imre országgyűlési képviselők, továbbá ifj. Lónyay Sándor és Kazy József, a hegyvidék, kirendeltség vezetője. Választási vacsora. Gr. Károlyi György országgyűlési képviselő a képviselővé való megválasztásakor közreműködők tiszteletére fényes vacsorát adott Nagykárolyban a „Régi Kaszinó“ nagytermében, melyen 180 an vettek részt. A házi gazda maga a vacsorán nem vehetett rés"t, mert épen e napon volt párbaja Budapesten Fényes László hírlapíróval. A vacsora kezdetén Nagy László alispán felolvasta a gróf sürgönyét, mely szerint akadályoztatása miatt őt a házigazdái teendők ellátására felkérte. Az első pohárköszöntőt Nagy László mondta gróf Károlyi Györgyre, mint a választó-kerület érdekeit szivén viselő Angyalka az asszonyhoz lép s tározójából pénzt vesz ki s megajándékozza. — Fogja, asszonyom — szól .Angyalka. — Látom nemes szivüket s szükségüket. Az Isten nem feledkezik meg róluk. Csak bízzanak ü benne. Szava eláll. Esdő tekintete a betegre esik. Az anya nem tud szóhoz jutni, pedig szeretné kifejezni köszönetét. Lehajlik s megcsókolja az adakozó kezét. Könynyel telik meg szeme. Hosszú hallgatás után re- begve mondja : —• Köszönöm. Nem érdemeljük meg, mert nem szolgáltunk meg érte. Angyalka leült s még jó ideig ott maradt. Megkérdezte a beteg állapotát s az anya hálálkodva beszélte el múltjukat. — Szegény leány voltam — mondja az anya. — A szeretet kötött össze bennünket s csak a halál választ el. Angyalka aztán a beteghez megy s -csendesen kérdezi : >— Ugyan bácsikám, hogy érzi magát? A beteg feltekint s mintegy magában tusakodva mereszti szemeit az idegen nőre. — Gyenge vagyok — mondja halkan a beteg. — Érzem erőm fogy. Hej’ pedig képviselőjére. Ezek után Nemestóthi Szabó Antal pártelnök a gróf hozzáintézett sürgönyét olvasta fel, melyben akadályoztatása miatt sajnálkozását fejezve ki, üdvözölte vendégeit, mire az egybegyült vendégek a grófnak szintén üdvözlő sürgönyt küldtek. Pohárköszöntőket mondtak Báthory István gróf Károlyi Györgyért, Márton Sándor Nagy Lászlóért, A agy László ismételten zajos tetszés közt gróf Károlyi Györgyért, dr. Bóth Ferencz Nagy Lászlóért, Nagy László dr. Kovács Dezsőért és a pártirodáért, Moldován Endre gr. Károlyi Györgyért, Roóz Samu Nagy Lászlóért, dr. Kovács Dezső a választókerületben községi választókért, Nagy László Nagykároly város és a választó-kerület boldogulásáért, llosvay Aladár Nagy Lászlóért és Szabó Ignácz a hazaszeretetért. Vécsey bárónő klastrombán. Vár megyénk egykori nemeslelkü főurának. Vécsey József bárónak egyik leánya, Mária bárónő szive sugallatát követve a riedenburgi sacre coeur- klastromba lépett, hol most a novicziátus évét tölti. A bárónő egy ideig Mária Valéria főherczegnőnek volt kamarás- mesternője, most azonban az udvartól megvált, s apácza-zárdába vonult. Gyászhir. Általános megdöbbentést keltett megyeszerte vármegyénk egy jeles szülöttjének, kürti Csaba Zoltán erzsébetvárosi kir. törvényszéki ügyésznek hirtelen bekövetkezett halála. Az életerős, egészségtől duzzadó, alig 38 óvas férfiút pár hét alatt törte le a betegség. A Domahidy Elemér beiktatási ünnepélyén még ott volt Debre- c/.enben teljesen jó egészséggel. Ezután influenzába esett, miből vesebaj fejlődött ki. Az orvosi tudomány nem volt képes életét megmenteni. Testvérei : Csaba Adorján főszolgabíró és özv. Turmann Otilvérné, szül. Csaba Margit betegágyához siettek. Még életben volt, karjaik közt lehellte ki lelkét. Hült tetemeit Dobrács-Apátiba szállították, hol vasárnap délután helyezték örök nyugalomra. — Súlyos csapás érte Léber Antal városi főerdészt. Kis fiacskája, Laczika múlt hó 31-én 15 hónapos korában elhalt. — Hasonló csapás sujiotta Hajdú Károly rendőrfogalmazót és családját. Kis leánykájok, Ilona hosszas szenvedés után életének 3-ik szeretnék még sokáig élni, hogy felnevelhetném gyámoltalan gyermekeimet. Ugyan mi lesz velük, ha meghalok?! . . Elvesznek éhen, mert netn lesz, ki gondjukat viselje. — Ne féljen bácsikám —szól Angyalka. — Ezután nem szenvednek szükséget. Isten meghallgatta kérésüket. Megvigasztalva a szegény családot eltávozott. A beteg megvigasztalódva intó magához nejét. Párnája alól egy pecsételt levelet húzott elő s átadja nejének. — Majd ha eltemettek, akkor bontsd fel e levelet s megtudsz mindent . . . * Négy nap muiva már eltemették a szegény atyát. Egy kis kereszt emelkedett sírja fölött. Az özvegy nap-nap utón siránkozott. S im most jut eszébe a levél. Feltöri s re- megve olvassa a sorokat: — Kedvesem 1 — szól a levél — most tárom fel előtted titkomat. Igazi nevemet is csak most olvasod. Én voltam a Keő Miklós, a kestóly urának mostoha testvére. Kitagadott, elűzött a háztól, hogy örökségemben dúskálhasson. Én lemondtam mindenről. évében meghalt. — Kiss Lsjosné, szül. Bunkó Matild muH hó 30 án éjjeli 11 órakor életének 64 ik, boldog házasságának 22-ik évében rövid szenvedés ulán elhalt. Földi részeit tegnap délután helyezték örök nyugalomra. Lemondás. Kristöffy József országgyűlési képviselő, kinek vármegyénk és városunk főispánjává leendő kineveztetése küszöbön áll, épen ezen indokból a delegáczió- ban viselt tagságáról lemondott. A főpásztor adománya. A püspök ur Őnagyméhósága mindenkor a legnagyobb készséggel igyekezett segédkezet nyújtani Isten hajlékainak díszítésére. Uj templomok emelés», a régiek renoválása által mennyi tanujelót adta már nemes áldozatkészségének ? . . . Most a munkácsi templom építési költségeinek fedezéséhez járult. 12 ezer koronává1. A jubiláris év bőven termi áldásait az egyházmegye területén. Körjegyzői választás. A Nagy Imre avasujvárosi körjegyzőnek aranyosmegyesi körjegyzővé történt megválasztása folytán megüresedett avasujvárosi körjegyzői állásra közfelkiáltással Ferenczy Zoltán komorzáni helyettes körjegyzőt választották meg. A szabálytalan választást peticzióval támadják meg. Hymen. Krajnyák Miklós tibai tanító jegyei váltott Ruttner Gyula lyutai körjegyző leányával Anna kisasszonynyal. - Andrássy Jenő, nagykárolyi pénzügyigazgatósági számtiszt jegyet váltott Nagykárolyban Halmos Ilona ref. leányiskolái tanítónővel. — Püpp Jários batizi földbirtokos holnap esküszik örök hűséget városunkban Heinrich Viktor építész leányának, Gizella kisasszonynak. A jövő évad igazgatója. A Szatmár— eperjesi szinikerület a múlt nap tartotta városunkban választmányi gyűlését, melyen gróf Festetich Andor, az országos szinikerület telügyelője is megjelent. Eperjes városát Magyar József főjegyző képviselte. A kerület Szatmár, Eperjes, Beregszász, Nagykároly és Kis-Várdával megalakultnak mondatott ki. Azután tárgyalás alá vették Krémer Sándor kérvényéi, ki a jövő szini szezon elnyeréséért, ismét pályázott. A választmány helyt adott a kérelmének, de mivel a társulat nyáron át nem felelt meg a köVilággá mentem s nevemet megváltoztatva kellett élnem. Azért kértelek, hogy idejöjjünk lakni, hogyha meghalok legalább anyámmal egy temetőben nyugodhassam. Bocsáss meg nekem, hogy ezeket eltitkoltam előtted. Szerettelek a sírig, még azon túl is. Ne feledkezz meg rólam. Ültess virágot síromra. Neveld gyermekeimet, hogy legyenek munkás, becsületes emberek. E levelet vidd el Keő Ferenczhez, a kastély urához, vidd el gyermekeimet is s mutatsd meg neki ez árvákat. Hátha meglágyul kőszive, mert nem engem fosztott meg, hanem e szerencsétleneket. Megbocsátok neki igaz szivemből. Te pedig élj boldogul s szeress a siron túl is. Éppen epillanatban lépett be Angyalka. Megállott mint egy szobor. Az özvegy lehajtja fejét s könnyeivel áztatja a megfakult levelet.
