Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-27 / 5. szám

4

„H E T 1

R Z E M L E“ <h ik s7Ám.>

H I R E K.

A főpásztor alapítványa.

Ismeretes olvasóink előtt, hogy a püspök ur 0 nagyméltósága a szatmári elemi iskolákat rendkívüli áldozatok árán megmentette a tervbevett államosítástól. A katholikus családok gyermekeinek vallásos nevelését biztosította ezáltal, miért úgy a jelen mint a jövő nemzedék a legnagyobb hálával fog tekinteni jóságos lelkű jóltevőjére és szivébe zárva mindenkor a legnagyobb kegyelettel fogja őrizni emlékezetét. Az egyházmegye évkönyveiben pedig ismét egy fényes lap nyílt meg, melyre aranybetükkel lesz beírva a gondos főpásztor neve, kinek életprinezipi- uma a gondjaira bízott hívek lelki szükségleteinek ápolása, a vallásos szellem emelése voll. Kapcsolatban az egyházmegye jubileumával 200000 {kétszázezer) koronásalapitványnyal biztosította ezen iskolák fentartását, mely alapítványból az első részlet gyanánt 70000 (hetvenezer) koronát át is tett a káptalanhoz. A szatmári elemi iskolák tehát meg vannak mentve, fenmaradások örök időkre biztosítva. így működik a holtkéz az emberiség javának előmozdításán, áldás fakad minden intésére és évszázadokra kiható alkotásokat teremt nem magáért, hanem önzetlen szive sugallatát kötve a társadalom üdvéért és boldogságáért.

A miniszterelnök köszönő irata. Gróf Tissa látván miniszterelnök abból az alkalomból, hogy a vármegye őt múlt évi deczember hó 29. én tartott közgyűléséből miniszterelnökké va'ó kineveztetése alkalmából üdvözölte, a vármegye közönségéhez a következő tartalmú köszönő iratot küldte: „Fogadja a vármegye közönsége hálás kö-izö- netemet, azon meleg érzelmektől álhatott üdvözlő sorokért, a melyeket kormányra lépésem alkalmából volt szives hozzám intézni. — Bizalomietjes szavaik különös megelégedéssel töltik el a koimányt, mert ha hatos támogatásuk biztosítékául tekintjük azt, mely a jelen viszonyok közt, kiválóan becses és értékes előttünk. Budapest, 1904. január hó 16-án. Hazafias üdvözlettel Tisza sk.“

A főispán búcsúszava. Hugonnai Béla gróf, volt főispán nem jöhetvén el személyesen, hogy búcsút vegyen a város képviselőtestületétől, meleghangú levélben mond köszönetét a város részéről tapasztalt jóindulatért és támogatásért. Örömét fejezi ki, hogy főispánsága alatta város úgy kulturális, mint közgazdasági tekintetben sokat, fejlődőig melynek legőszintébb szívből boldogulását kívánja. A főispán búcsúlevele egész terjedelmében a következőleg szól :

Tek intetes Törvényhatóság

Ö Császári és Apostoli Királyi Felségének a királyi kormány megtisztelő bizalmából fakadt legmagasabb kegye folytán 1897. deczember 2l-én foglaltam el Szal- xnár-Nómeti szabad királyi város főispáni izékét, a melytől a mai napon távozom. Munkásságom eredményeképen örömmel állapíthatom meg, hogy főispáni működésem alatt a közigazgatás színvonala emelkedett, a nemes város javát előmozdító közművelődési s közgazdasági intézmények létesültek s a közteherviselés csökkent. Ebben nagyrésze volt

annak, hogy a város közönsége ezé zalaimat megértve, támogatásával sohasem késett, buzdításaival fáradozásaimban kitartásra ösztönzött s az elismerés és szeretet annyi jeleivel halmozott el, hogy ezek hatása alatt lelkem összeforrt a Törvényhatósággal. Ö t- érzettel nyilvánítom, hogy főispíni pályafutásom legszebb jutalmát ama sikerekben találom, amelyekben engemet Szatmár Németi szabad királyi város állandóan tapasztalt s »agyrabec->ült ragaszkodása juttatott. A hála érzelmeivel mondok köszönetét s üdvkivá- nalaim kifejezése mellett biztosítom e mélyen tisztelt Törvényhatóságot, hogy életemnek mindenkor ünnepnapja lesz, ha Szat- már-Nómeti szabad királyi város fejlődésének kellemes alakulásairól leszek szerencsés értesülhetni. Isten tartsa Szatmár Németit I Nagykároly, 1904. január 13. Gróf Hugonnai Béla, főispán.

A megyei tisztikar búcsúja a volt főispántól. Gróf Hugonnai Béla volt főispán f. hó 20. án délelőtt fél 12 órakor búcsúzott el a vármegyei tisztikartól a főispánt lakás kistermében, hol az alispán vezetése alatt a vármegyei központi tisztikar és a vármegyei kir. államópitészeti hivatal összes tagjai meg- je'entek. Gróf Hugonnai buc=uzó beszédjében hangsúlyozta, hogy tiszt viselői irányában me- legérzéssel viseltetett, protekczio nem érvényesült alatta és a hivatali állások betöltésénél az igazi érdemeket tekintette. Kérte a tisztviselőket, hogy tartsák meg jó emlékezetükben s igér e, hogy ő ezu án sem fog mog- felejtkezni a tisztikarról. A bncsuszavakra az alispin válaszolt, kijelentve, hogy a vármegyei tisztikar is meg fogja őrizni a jó, becsületes és tisztességes ember emlékét. A búcsúszavak e hangzás i után gróf Hugonnai a jelen voltak mindegyikétől kézszoritássai búcsúzott el.

Az uj főispán beiktatása. Az uj főispánnak, Kristófig Józsefnek kinevezése pár nap múlva meg fog jelenni a hivatalos lapban. Az uj főispán installacztójára nézve már érintkezett az intéző megyei és várost körökkel s abban történt megállapodás, hogy az ünnepélyes beiktatás Nagykárolyban febr. 18 án, Szat- máron 20 án lesz.

A máramarosi főispán beiktatása.

Fényes fogadtatásban részesítette Máramaros vármegye közönsége s törvényhatósága Pe- rényi Zsigmondot, az uj főispánt. Nagyszőlősről a vármegye törvényhatóságának 15 tagú küldöttségén kívül sokan kísérték Szigetre a közkedveltsógü, szeretett volt képviselőt. Azok pedig, kik akadályozva voltak az utazásban, sürgönyileg gratulállak az uj főispánnak nagy hivatásához. Perényit, gróf Téleky Gyula, Lator Sándor, Nyegre László, Fogarassy Zsigmond és lléthy Mihály országgyűlési képviselők, Abonyi Emil miniszteri tanácsos kísérték M.-Szigetre. Királyházán Benyovszky tiszántúli főszolgabíró üdvözölte, Huszton Szabó Sándor máramarosi alispán, Máramaros-Szigeten pedig Szerémg polgármester. Az állomásokon végig fáklyászenével fogadták a máris népszerű főispánt. Hosszú- mezőn egy kedves kis leány fehér bokrétával kedveskedett Petényinek. A beiktatáson a főispán nővére gróf Salmné Bácsből is részt vett. A máramarosi magyar nép, mint egy jelenvolt szemtanú beszéli, elvan ragadtatva az uj főispán személyétől s különösen a szép programmbeszéd férkőzött a derék a yafiak leikébe.

Áthelyezett csendőrszázados. A honvédelmi miniszter Bariss Árpád m. kir. csendőrszázadost, az ungvári szárny parancsnokát, hasonló minőségben Kassára helyezte át.

Hymen. Bár: hegy esi Kulin Imre feke teardói gyógyszerész tegnap esküdött örök hűséget bolvári Bolváry Ilona kisasszonynak, Budapesten. — Málai László Ferencz dr., munkac.'i joggyakornok jegyet váltott Trusza Margit kisasszony nyal Munkácson.

Főispáni teendőkkel való megbízás. A belügyminiszter Nagy László vármegyei alispánt megbízta, hogy az 1894: XXXIII. t.-cz. (anyakönyvi törvény) 10: §-ában körülirt és a főispánt illető jogot a főispáni szék üresedésben lete alatt gyakorolhassa.

Nagybeteg lapszerkesztő. Részvéttel értesülünk, hogy Baudisz Jenő nagykárolyi ügyvéd és a „Szat nármegyei Közlöny" felelős szerkesztője vesebajban súlyos betegen fekszik. Baudisz úgy a megyei, mint a társadalmi életben, nemkülönben a birlapirás terén olyan buzgó és nagyjelentőségű munkásságot fejtett ki, hogy a legszélesebb körben miuden ismerőse aggodalommal fogja fogadni betegsége hírét, őszintén kivárrva, hogy az isteni Gondviselés minél hamarabb he yreá 1 litván egészségét, adja vissza ismét a társadalomnak, ra ilynek javáért oly önzetlenül munkálkodott.

Előléptetett s.- tanfelügyelő. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Nagy Károly s/atmávármegyei kir. segédtanfelügyolőt 1904. évi január hó 1-től kezdlidöleg magasabb fizetési fokozatba léptette elő.

Uj ügyvédek. Az ügyvédi kamara dr. Oozner Elek és dr. Sternberg Zoltán ügyvédeket „Nagykároly“ székhellyel, dr. Fuchs Jenő üg* védet „Mátészalka“ székhelyivel az ügyvédek névjegyzékébe felvette.

Lemondás. Gróf Hugonnai a „Nagykárolyi Kölcsey Egyesület* volt diszelnöke vármegyénkből való elköltözése a'ka’mabol az egyesület elnökéhez Nagy alispánhoz a következő levelet intézte: „Nagyságos elnök ut!. lisztelettel felkérem Nagyságodat: mól- tóztassók a „Nagykáro'yi Kölcsey Egyesületnek* tudomására hozni, hogy változott körülményeim következtében a dtszelnöki állásról lemondok. — Az egyesület működését a távolból is élénk érdeklődéssel fogom kisérni s őszinte örömmel leszek eltelve, ha annak fokozatos fejlődéséről fogok értesülhetni. Fogadja Nagyságod kiváló tiszteletem őszinte nyilváni'ását. Nagykároly, 1904 január 13. Gróf Hugonnai s. k.“

Gyászhir. Súlyos csapás érte Krom- paszky Béla kir. kath. főgimn. tanárt és családját. Kis leánykájuk, a hót éves Margitka, a vörheny áldozata lett. Mély részvét nyilvánul az egész városban ezen érzékeny veszteség miatt. — Pápay Endre kir. törvény- széki biró életének 46 ik évében Szinórvá- ralján elhalt. Özvegy édes anyján és nejen kívül négy gyermeke, valamint kiterjedt rokonság gyászolja. — Dulházy Péter városi adóbecsüs, 48.-as honvéd életének 76.-ik évében városunkban elhalt. Szombaton helyezték örök nyugalomra. — Péchujfalussi Pécliy József, gróf Telekig Liszló Gyula nagynyiresi és lukácsfalusi uradalmainak intézője, vármegyei bizottsági tag életének 63-ik évében hosszas szenvedés után Lukácsfaluban elhalt. — Lengyel Zachariás földbirtokos, a Ferencz József arany érdemkereszt tulajdonosa, nemzetőrségi főhadnagy' életének 85.-ik évében Nagybányán elhalt. —Kisujfalusi L'p- tay Ferencznó szül. Fazekas Juliánná, életének 59-ik, boldog házasságának 35-ik évében hosszas szenvedés után Beregszászban elhunyt. Temetése nagy részvét mellett pient végbe. — Günther János, telekkönyvezatő e hó 23 án, életűnek 59 ik évében városunk-