Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-02 / 45. szám
2 HB T I SZEMLE. (45-ik szám.) t _ * - ■3t,-k^ Vmáig tagjaiba* ^szapórodva, szent szándékaiban megerősödve, nemes küzdelmében*kitafri^ művelte az irgal másság jTí ym Á bele vetvén a keresztény'^sSíSfm jó magvait, bőséges gyümölcsök termelésével és kiosztásával törölte le a nyomor, a szegénység könyeit s gyújtotta fel a roskadozó kunyhók kietlen sötétségében a megelégedés világát. Szívesen ünnepelünk a szatmári szamaritánus irgalmas hölgyekkel, a jótékonyság terén városunkban nagyérdemeket szerzett és nap-nap után törhetlenül segítő, terheket kö- nyitő jó lelkekkel, kik, ha áldozat- készségünkhöz folyamodnak, Isten nevében teszik azt s a szegényekben az ő szent Fia számára gyűjtenek. A jubileum legyen fényes, öröm- teljes. Örvendjenek a fáradó jótékony hölgyek s örvendezzenek e segélyt váró szegények. Dr. Fechtel János. Zemler Szatmáron vagy a szállítási dhopla. A zsidó szipolyozásnak egy jelemző esetével kell beszámolnunk a nagy közönség előtt, mely bizonyára többszörösen is előfordulhatott ezekben a napokban, midőn a közönség jókora része lakhelyet volt |kóny- telen cserélni. Egy úri nővel történt, kinek az állítása már magában véve is megbízható, de mivel tanúi is vannak, semmi kétség nem férhet hozzá. Előadjuk tehát a maga valóságában, hogy a közönség a jövőre nézve okulhasson, hogy kell a zsidóval fogózni. Zsidó gyűjtőnév alatt természetesen tessék érteni Izrael nemzedékének azt a fajtáját, amelynek jelszava: Oshalom a magyart! ... A tisztességesebb elemeknek, minők városunkban is találhatók, szívesen adjuk meg az izraelita elnevezést, és kivesszük őket abból a kompániából, mely a vérbeli zsidót karaktemálja Ezeknek előrebocsátásával ime a száraz tény. Egy úri nőnek költözködni kell- vén, előhivatja Zemler zsidót, aki mesterségére nézve szállítási vállalkozó, hogy nézze meg a bútorait, s állapodjanak meg, vájjon egyszer vagy kétszer fog-e vele a szekere járni és mennyi pénzt kivan. Zemler körülnéz a szobákban és kijelenti, hogy az ő szekere nagy, az összes bútorok egyszerre felférnek, s az átvitelért 9 koronát kíván. Megérkezik a szállítás napja. Zemler ur emberei odaállítanak egy épen nem nagy, hanem akkora szekérrel, amelyre alig lehetett nehány darab bútort félteni. Ő maga nem volt jelen, de ott volt a helyettese, valószínűleg egy serdülő Zemlerecske, ki már jól be lehet avatva a thátele fogásaiba. Mikor az emberek kijelentik, hogy ha nem lehet egyszer, hát elviszik kétszer, mindössze egy kis pálinkára valót kívánnak, a Zemlerecske eltűnik, s pár perez múlva megjelenik maga a valóságos Zemler, a zsidó szokásos arczát- lanságával ront neki az úrnőnek és gorom- báskodik utczahallattára. 0 9 koronáért kétszer nem jár. Egyszeri szállítás a 9 korona. Fizessen dhoplát, különben lehányatja az utczára a szekeren levő bútorokat. Hiába volt az úrnő minden tiltakozása, hogy hiszen megnézte a bútorokat és igy vállalkozott az átszállításra, a zsidó halhatatlan volt és tajtékzott mint egy furia : Stentori hangon rendelte embereinek, hogy hányják le a szekérről a bútorokat az utcza közepére, ha törik is, az sem baj. Egy nő természetesen ilyen helyzetben nem tudott mit tenni, fizette, amit Zemler ur kivánt. Ha férfi van a háznál, ekkora ezudarságra bizonyára beleragad a Zemler ur fülébe, nem törődve vele, ha reped egy kicsit. Mi nem füzünk hozzá semmi kommentárt, de költözködések idején minden negyedévben figyelmeztetni fogjuk a közönséget, hogy Zemler úrral szerződjék, ha dhop Ián akar fizetni. reményeink között hozzánk hajlik és olyan ellenállhatlan meggyőződéssel mondja nekünk . . . — Hagyjátok egy pillanatra az élet gondjait. Vándorutatokban álljatok meg kissé. Jöjjetek, nézzetek enszivetekbe, aztán megnyitom nektek a sírokat, és megerősit- lek abban a hitben, hogy nem csak mi, de a holtak lelke is ól s a világosság áldásáért emelik a nagy Istenhez epedő sóhajukat. Ne félj tehát a síroktól. A hol az élet a halálban elnémul, ott a sirok lesznek ékesszólókká. A mit az élet meg nem áldott, a mire meg nem tanított, azt megoldják, arra megtanítanak a sirok. * A kegyelet szép szokása, hogy a ha lottak nyugvó helyét kereszttel, emlékkel jelöli meg. Ez a megemlékezés olykor pazar fényben, legtöbbször az igaz érzés egyszerűségében nyilatkozik. Történjék bármily alakban, egy bizonyos. Hogy az emberek a siriratokban minden időben és egyértelmüleg oly benső, természetünkből szakadt eszmének, érzésnek adnak kifejezést, hogy a gondolkodó elme figyelmen kívül nem hagyhatja. Egy egy síremlék valóságos könyvnek te leinthető, melynek betűi érezbe, kőbe vagy fába vannak Írva és melyből nagyon sokat tanulhat, a ki komolyan tanulni akar. 01 vassátok, kérlek, olvassátok gyakran a sírfeliratokat — mondja egy kiváló iró — mert azok legjobban megtanitanak az élet titkára, a szeretet mélységére, mely meggyőzte a halált. A sirirat első szavai rendesen igy szólanák : — Itt nyugszik ! Tehát már nyugszik ! És mig ólt nem nyugodott? Az sem nyugodott, aki a kényelem karjaiban ringatta keresztül éleiét ? Ha a szegény, éhségtől, hidektől, nyomortól zaklatott ember megtalálta végre a sírban nyugalmát, azt értjük ! De miért mondják, hogy itt találta meg nyugalmát az a büszke ur, akt nagyszerű palotájában gond nélkül ólt, kinek tekintetét a szolgák egész serege leste. Hát ha még az ilyen embernek sem volt nyugalma, akkor mi hát a nyugalom ? Igazság, a századoktól és az egyetemes emberiségtől megpecsételt igazság, hogy az élet nem nyugalom. Az élet hacz, melyet át kell valósággal harczolnunk. Ez a harcz nagy részben itt folyik le szemeink előtt. De a másik része el van takarva előttünk. Ott vivják a szivekben ! Oh ezek a har- ezok még rettenetesebbek. B'egyverei a kétkedés, az irigység, a csalódás a rágalom, a pénzszomj. Ne higyjük hát, hogy csak a szegény ember sóvárog a nyugalomért. Nyugodni, pihenni vágyódik minden ember. Nyugalmat keres a tudós, a tudatlan, a gazdag és nyomorult egyaránt . . . És a sírfeliratok azt mondják, azt hir- dezik, hogy az ember a sir ölében megnyugszik. Pedig a sir nagyon zordon, titka kabitóan mély, hogy nézésébe szinte bele szédülünk. De abba a legnagyobb szellemek is megnyugvással tekintenek bele, mert a sírban is Isten kezeinek nyomára akadnak. Ez általános hitnek, e közös meggyőződésnek ad magasztos kifejezést a költő. HÍREK. A negyedév elteltével felkérjük hátralékos előfizetőinket hátralékaik beküldésére és előfizetésük megújítására. Halottak napja. Ma van e gyász, a szomorú visszaemlékezés napja. Felkeressük halottaink nyughelyét, koszorúkat helyezünk rajok s meggyujtjuk felettük az emlékezés lángjait. Városunkban egész általános ez a kegyeletes szokás. Úgyszólván az egész lakosság kint tolong a temetőkben, áldozik kedves halottai emlékének- Kedvező idő esetén a kápolna előtt szent beszéd is lesz. Eskütétel. Tegnap délelőtt tették le az újoncok a katonai esküt. Előzőleg tábori mise volt a Deák-téren felállított sátorban, melyet Tóth József szentszéki tanácsos segódlelkész végzett. A román ajkuaknak Hozás János hittanár tartott beszédet. Azután a szokásos módon magyar és román nyelven esküdött hűséget a legénység Isten nevében a haza és király iránt. Kitüntetés, ő felsége a v. és k. m. kir. ministes előterjesztésére — Halász Fe- rencz ministeri osztálytanácsosnak, kiváló cultur politikusnak a ministeri tanácsosi ci- met és jelleget díjmentesen adományozta. Uj tábJabiró. ő felsége a király dr. Dezső Kálmán szatmárnémeti kir. törvényszéki birót a debreczeni kir. Ítélőtáblához bírónak nevezte ki. Kettős nász. Örömnap lesz holnap Fényes Sándor sárközujlaki földbirtokos családjában. Nagyobbik leányát Erzsikét Kubinyi Endre kataszteri mérnök vezeti ezen a napon oltárhoz, kisebb leányának pedig Bertának Kelemen Aladár budapesti postatiszt esküszik hűséget. Egyházmegyei hir. ő exeellenciája a püspök ur Juhász jános helybeli segédlelkészt Zajtára küldötte a lelkiekben admi- nistratornak (administrator in spiritualibus), — tegnap reggel 0 nagymóltósága áldozópappá szentelte Székely Gyula végzett papnövendéket, ki első szent miséjét a jövő Képzeletének szárnyaival oda száll, hol az élet forrása van: a magas égbe s midőn visszatér a szomorú földre, igy imádkozik: Buzgón leomlom színed előtt dicső ! Majdan, ha lelkem záraiból kikéi S hozzád közelebb járulhat, akkor a mi [után eped, ott eléri . . . Addig letörlöm könyeimet és megyek Rendeltetésem pályafutásain, Merre erőm és inaim vihetnek. Bizton tekintem mély sírom éjjelét! Zordon, de oh nem, nem lehet az gonosz, Mert a te munkád : ott is elszórt Csontjaimat kezeid takarják. Bercsényi. * * * A sírfeliratok azt is megmondják, hogy ki nyugszik a sírban! Egy hatalmas fejedelem ? Egy nagy bölcs? Egy népszerű demagog? Egy kereskedő? Egy világszépsóg vagy talán egy kérges tenyerű munkás? Akárki, de azt tudjuk, hogy mindegyiküknek egy lakóháza van — a szűk koporsó, a sir. Ot nyugszanak egymás mellett sorban. Talán csak vékony földkéreg választja el őket egymástól. Kiket? A kiket az életben ledönthetlen válaszfalak különítettek el. Ott nyugszik a dúsgazdag és nyomorult Lázár. Ott a hatalmas ur és a remegő szolga. íme a sir megoldja azt a nagy kérdést, mely társadalmunkat ma is lázban tartja. És nem is sikerül másnak megoldania csak neki! A sir megtanítja az embert arra, hogy az életnek összes méltósága, gazdagsága üresség, múló, ideglenes állapot, hogy a földön tulajdonképpeni nagyság nincs is.
