Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-10-05 / 41. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 » 50 „ Tanítóknak és kózmüiparosoknak egy évre 4 korona. Eryes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. Mi van a levegőben ! Ki tudná azt akkor megmondani, midőn verőfényes, szélcsendes napok után egyszerre csak mozogni kezd körülöttünk és felettünk. Siirü fellegek ^tornyosulnak, czikázik [a villám, jelzi, hogy vihar van készülőben, de hogy milyen mérveket fog ölteni, hogy fog elvonulni a tájak felett, azt előre senki sem tudja. Hasonló képet látunk ehhez a nemzetek politikai életében. Gyakran annyira felkavarodnak a szenvedélyek, hogy rohanásuknak útját ál- lani nem lehet, s a polgárháború borzalmaiba sodorják a népeket, máskor a magasrutórő hullámok is csendes mederbe simulnak vissza, elnémul a rettegett orkán kitörése, a polgárság visszatér napi foglalkozásához s egykedvűen nézi a politikát csináló faktorok mérkőzését. Mig usak ezek állanak szemben egymással, nincs veszedelem, csak mikor maga a nép megmozdult, kelthet komoly aggodalmakat. Hazánk politikai életében nehéz, nagyon nehéz idők voltak azok, melyek a közelmúltban felkorbácsolták a szenvedélyeket. Forrongott az ország, nemcsak az elvek mentek harczba az elvek ellen, hanem az emberek emberek ellen. Félni lehetett, hogy az összeütközésnek nagyon komoly következményei lesz- nek. Egyszercsak mintegy villámcsapásra vége lett mindennek. Általános csendesség váltotta fel a harczi zajt, úgy látszott, mintha teljes apát- hia állott volna be, mintha többé senki sem törődnék a politikai élet mozgalmaival. Ez azonban nem tartott soká. Most ismét fegyvercsörtetés hallatszik a pártok kebelében, — sürgölődnek, szorgoskodnak a vezérférfiak, hogy kipuhatolják a nép hangulatát. A. képviselők tömegesen utazgatnak az egyes kerületekbe, banketteznek, beszédeket mondanak, paroláznak a kérges tenyerű munkással, most minden ember számottevő jelenség a párttanyán, akit máskor nem szoktak ismerni, meg se szoktak látni. Itt is ott is szervezkedő, vagy népgyüléseket tartanak, hogy a pillanatra megszakadt érintkezést ismét felvegyék a polgársággal s hangolják a netalán bekövetkező küzdelemre. \ A mozgalmat az úgynevezett Uj párt inditotta meg, melynek vezére is be jutott képviselőnek Szegeden, Budapest után az ország legnagyobb városában Aztán szerte hordozta zászlóját a kisebb és nagyobb városokban, Bánffy párthivei felkutatták a vidéket, keresve a kedvező talajt, ahol meg tudják vetni lábaikat. A néppárt népgyüléseket tart, ma itt, holnap amott bontja ki zászlóját, hogy meggyőzze a félreve zetettpolgárságota_magajavÁról. A volt nemzeti párt szintén tevékenységben van, csak Kossuth Ferencz az egyedüli, aki nem igen meri magát mutogatni a közönség előtt, legfellebb ott, ahol alkalma nyifik atyja nymbuszának emlékeiből táplálkozni. Ezekbe a mozgalmakba belevegyül a kormányon levő párt csatakiáltása, mely oly elementáris erővel hangzik most e napokban, aminőhöz alig vagyunk szokva. Epen ez a körülmény enged következtetni arra, hogy van valami a levegőben, de hogy mi, ebben az órában tudni nem, csak sejteni lehet. Több mint bizonyos, hogy a most kezdődő országgyűlési czik- luson a kormány nagyon heves támadásoknak lesz kitéve. A külföldi szerződések megkötése és a katonai kérdés nem lehetetlen, hogy ismét obstrukczióba viszi az ellenzéki pártokat. Harlgy, akkor alig van egyen hátra, mint anpelálni magára a nemzetre. Egyi; fél sem akarja, hogy ezek a nag; pillanatok készületlenül találják. Innen az általános mozgás, melyet minden oldalon észlelhetünk. Tagadhatatlan, hogy ez a tülel- kezés nem válik javára a nemzetnek. Nem nagyon merész állitás, ha azt mondjuk, hogy 67 óta szo- cziális kérdés alig került megoldásra. Hol közjogi vitákban, hol a felekezeti harczow tüzének lánüralobbanTÁRGZA. Lenau-versek. Néniéiből fordította': Kiss Endre. Kérés. Nézz reám,. csodás sötét szem, Bájos, szelíd, álmatag' Véghetetlen édes éjjel! — S éreztesd hatalmadat! Fedje el a nagy világot Tőlem bűvös éjjeled, Hogy csupán te lengj örökre Sorsom s életem felett! Kétkedő vágy. Ha szóra nyilik fel cseresznyeajkad, Oly szép vagy! — és oly szép vagy csendesen, Némán lesütött fővel! — Mit óhajtsak: Beszólj 1 ? — Ne szólj! ? — én kedvesem. Oh, e két ég közt hadd lebegjek én ! Félig beszélve, félig hallgatag; Titkon, mint gondolatban súgd felém: „Szerelmem a tied marad." Szemrehányás. Panaszkodó!, hogy elszorul szived, Mert hervad a berek És a madársereg Fejed felett e honból elsiet. Pedig állandóbb nem voltál te sem: Szeretsz még hőn, híven ? . . . . . . . Kimerültén pihen A szenvedély kebledben, kedvesem ! Emlékezzünk! . .. Irta: Kócsán Károly. Megfásult-e a nemzet lelke ? — Nem. Néma fájdalom emészti. Az igazság vissza került sötét czelIájába, a zsarnokság orgiát ült. — Még sirni sem volt szabad a nagy veszteség fölött. A fájdalom elnémította szavukat. Itt-ott csak a haldoklónak tompa hörgését lehetett hallani. Az ajkak elnémultak, a szív sajgott s a lélekre borongó bánat ült. — Mi lelte a nemzetet ? Szabadságát, legdrágább kincsét veszítette el. Vért szomjuhozott a föld, hogy jövőre megtermékenyítse a szent eszmét. Büszkén emelte fel fejét, de a bakó kétszeres erővel sújtott reá — porba hullott feje. A madár nem dalolt, csak a romok fölött károgott az éhes varjú csoport. — A falu népe csendes lett. Az ajkak nem nyíltak víg dalra. Hisz halott volt. A szabadság feküdt ravatalon. Fájdalom dúlt, a lelkekben s a mély sóhaj szakadt ki az érző keblekből: Mindent elvesztettünk.— A katasztrófa bekövetkezett. Az egyesült zsarnokság győzött. A csatateret az elesett hősök csontjai takarták. Vérüket a föld mohón szívta magába. Együtt küzdöttek, együtt porladnak csontjaik is. Jeltelen sirok takarják a névtelen hősök ezreit. A halál nem elégedett meg ezzel. A szabadságharc leverése után a szörny, a kétfejű sas kezdette meg pusztításai'. Oh te magyar nép ! Ezredéves múltod csupa szenvedés ! Fájó sebed alig heggedt be, ellened már is feltépte, hogy gyönyörködjék szenvedésedben. S te ? Ha szép szó-
