Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-14 / 38. szám
3 „HETI SZEMLE“ (36-ik szám.) ben 10%-át évenként a város pénztárába befizetjük. E czélból tartozunk a szatmári magánvilágitás bevételeiről Szatmárit külön hiteles könyvet vezetni, melybe a város megbízottja bármikor jogosult betekinteni. 6. A város részéről a villamos telep törlesztéséért fizetendő s az utolsó zár számadásban évi 34765 92-J-4I67 08, tehát összesen 38933 korona összeggel szereplő évi annuitás törlesztését az üzemszerződós tartamára magunkra vállaljuk, sőt beleegyezünk abba is, miszerint a fenti 44440 koronából az 1600 K. annuitás levonása után fennmaradó évi 28440 korona a törlesztésre felhasz- náltassék, trug a törlesztés kiegészítésére még szükséges évi 10493 korona összegei kötelesek leszünk évenként negyedévi részletekben a város pénztárába befize'ni. A villamvilágitási bizottság a két ajánlattal behatóan foglalkozott s határozatilag kimondotta a recunstructió szükségességét. A Ganz és Társa ajánlatát mellőzte s elvben hozzájárult ahhoz, hogy a reconstructed munkálatait a Magyar Siemens Schuckert-Művek villamossági részvénytársaság üzemi bérszer- ződéssel kapcsolatos ajánlata alapján eszközölteti. A tanács ezen javaslatot elvben elfogadta s pártoló véleménynyel a közgyűlés elé terjesztette. Nagy kérdés előtt állotta most közgyűlés. Megtartsa-e továbbra is azt a villamtelepet melyre eddig csaknem 800.000 koronát áldozott, avagy az ajánlattevő czég üzembérbeadását fogadja el. Hozzáértők állítása szerint ez az ajánlat csufságos bec-apása volna a városnak és olyan hínárba juttatná, melyből nem tudna többé kilábolni. Hogy a vil- lamteiep az előző években deficittel dolgozott, elismeri mindenki, ennek oka az volt, bogy a telepnek nem volt szekér ő vezetője. Botorkáltunk, tapogatództunk a sötétben. A mostani villamos igazgató-mérnök vezetése alatt a telep szép haszonnal dolgozik. E haszon az egyre jelentkező fogyasztók nagy száma miatt a jövőben még foko zódni fog. ________________ Ép azért nagyon helyesnek tartjuk, hogy a közgyűlés nagy többsége Csomay Imre bizottsági tag álláspontjára helyezkedve elfogadta annak határozati javaslatát, és igy kimondotta, hogy a villamtelepet házilag fogja reconstruálni s a beadott ajánlatokat elveti. A házi kezelés mellett nagyszabású, alapos tanulmányra valló beszédet mondott Csomay Imre, mely minden oldalon a legnagyobb tetszéssel s helyesléssel találkozott. E beszéd hatása alatt állott a nagy többség s a többi felszólalók beszédeit krevés érdek lődéssel kísérte. Jobbat nem mondhattak, mint Csornai. Az üzembérbeadás mellett csak Kelemen S. bizottsági tag szólott. Az elnök által kimondott határozat után a bizottsági tagok nagy része eltávozott a teremből. A még napirenden levő ügyek ezutá csekély érdeklődés mellett gyors tempóban nyertek elintézést. A gyámpénztárban levő pénzek gyü- mölcsözésétől alkotott szabályrendeletet a miniszter jóváhagyta. Ezt a közgyűlés tudomásul vette s annak életbeléptetésével a tanácsot bízta meg. A szatmár—erdődi h. ó. vasútnak megengedte a közgyűlés, hogy a város tulajdonát képező területen a vármegyei takarék- pénztár áru- és termónyraktárához iparvágányt építhessen. A szatmárhegyi tüzfecskendő elhelye* zépére szükséges helyiség építésével a tanácsot megbízták, azzal az utasítással, hogy az ócskaanyagok felhasználásával az előirányzott költséget redukálja. A városi fizetéses tűzoltók fizetését 600 koronára emelték fel. A méntelepen kívánt fürdőt felópitteti a város, hi a befektetett tőke 6°/o-át a katonai kincstár fizeti és a fenntartásról gondoskodik. Illés Sándor befizetett nyugdijjárulóká- nak visszafizetését megtagadták. Szabó László rendőrt a megfelelő nyugdíjjal nyugdijjazták. _______________________ Lo sonczy Károly pénztártisztnek egy havi, Pap Zoltán I. aljegyzőnek hat heti szabadságot engegélyeztek. Ezzel a gyűlés véget ért. HIRE k. Az aranymise. Püspök ur ő Excellen- tiája holnap, csütörtökön, Mária-Pócsra utazik, ahol folyó hó 17-én, szombaton, a Bold. Szűz kegyelmi képe előtt fogja aranyáldozatát a Mindenhatónak bemuiatni. Ő Excellen- tiája kíséretében lesznek . Pemp Antal prépost-kanonok, Szabó István apát, püspöki iroda igazgató, Hámon Róbert pápai kamarás, szentszéki jegyző és néhány világi ur. — Jubileumi emlék. A székeskáptalan a püspök ur O nagyméltósága aranymiséje alkalmából egy gyönyörű kivitelű kelyhet készíttetett, melynek kupája vert arany és pompás drága kövekkel van ékesítve. Kétezernégyszáz koronába került. A káptalan tagjai testületileg jelentek Jmeg O nagyméltóságánál, s fiúi hódolatuk jeléül felajánlották ötven éves papi jubileumának emlékére. A főpásztort igen kellemesen lep’e meg a káptalan tagjai részéről jött megemlékezés s kegyesen fogadta el a szép ajándékot. A átadás ünepélyes pillanatában dr. Kádár Ambrus praelátus kanonok meg- kapóan escetelte a székeskáptalan fiai szeretőiét és őszinte hódolatát. A szép beszéd körülbelül a következőleg hangzott : Nagy méltósága Püspök Ur, Kegyelmes Urunk ! A szatmári egyházmegye jubiláris egén szép, magasztos nap hajnalsugarai derengnek: örömünnepet fog ülni az egyházmegye, mert nagynevű főpásztora, jóságos atyja, minden jó, szép és nemes bőkezű, Maecenása, áldásdus életének egyik legszebb napját, ötvenéves papságának jubileumát fogja ülni és aranymiséjét mutatja be a Magasságbelinek. A székeskáptalan mélyen átérzi Excal- lentiád e nagy napjának magasztos jelenrőgörcsösen szorította ujjat közt azt a végze tes szál virágot. Istenem! kié volt vájjon az a mosoly. Az életért rajongó boldog férfié, vagy az örökké valóságba átköltözött, meghalt emberé ? Ki tudja, melyik életben hitt, mikor oly boldogan mosolygott. Ősz van. Szomorú, borús szeptemberi őszi nap. Hull a levél, hull, halkan, csende sen ; egy-kettő — s ki tudja megszámlálni, hogy hány ? — Száll a gondolat az emléke zés szárnyam, hova, merre? — nem tudok számot adni róla; de mégis! Eszembe jut mindig ez a mese. Mese az életből, melyet mindannyian oly szépnek álmodunk s mire felébredünk : már ősz van, szomotu, tompa, fénynelküli ősz. És ielsóhajtok, imad-agos lelkem esdő fohászával a bűbájos természet alkotó Istenéhez - véges elmém nem zaklatja többé az • fájó — miért, nyugalom száll lelkembe, mert végtelenül bölcs az Ur az ö titkos végzéseiben. Zagyva Mariska. A bögre. Nem tudjuk, miforma lehetett az ősember, bar koponyáját és kését tementelen meny- nyiségben ássak ki a tudósok. A lelkét azonban nem lehetett eddig sehonnan napvilágra szállítani, holott az ember lélek nélkül negy- ven-ötven-ezer esztendővel, amikor népes családja körében kőbicskával szeletelte föl a masztodon-sonkát? Erről óvatosan hallgat Ranke és Klaatsch, mert e tárgy könnyen költői fecsegésbe csalogathatná az egzakt tudományt. De kapaczitásokkal szemben ta Ián nincs helyén e téma feszegetése, bár iz- gatón érdekes. Bizonyos körülmények azon ban lehetővé teszik, hogy ezen a tudomány számára hozzáférhetetlen helyen leírjuk az ide vágó tapasztalatunkat. Több ősrmbertel találkoztam ugyanis az utóbbi években. S tőlük tudtam meg azt, amit a szakemberek eddig rejtélynek nyilvánítottak. Nem is egyenest tőlük, hanem a munkájuktól. Van egy verázsszelenczém, amely pontos felvilágosítással szolgál. Egy bögre Közönséges tárgy, három krajcárba került, nincs rajta semmi különös látnivaló anyaga is a legprózaiabb, vegyi összetétele Wartha Vincze szerint Ah O3,2S1O2, 2H2O Szóval idegen anyagokkal kevert anyag. Bögre, amely nem készült korong- segitségévél, tehát egészen a gölöncsér két kezének müve. Ami rajta dekoráció, az is csak úgy hevenyészve,, .szabad kézzel“ készült,. Néhol a gölöncsér a hüvelykujját benyomkodta a még friss agyagbf ju karikás mélyedések látszanak. Másutt a körmehegyit nyomta bele: az csupa félholdat adott. Végül a pipaszurkálójával vógighuzott egy stráfot, ez a mélyedés most úgy fogja körül a bögrét, mint egy karperecz egy puha asszonyi kezet. E körü’ményes leírásból már sejti az olvasó, hogy az ősember, akiről itt szó esik, egy közönséges gölöncsér, azaz fazekasmester. Rendes adófizető polgár. Mégis jogom van őt a régmúlt tanújaként felidézneml O az egyetlen ember Európában, aki ma is azt a mesterséget gyakorolja, amelyet legalább ötvenezer esztendővel ezelőtt is gyakorolt az emberiség. Sőt szakasztott azon módon gyakorolja, mint az őshajdanban. Itt tehát nem változott a divat. A művészeti irányok és technikai vívmányok nem avatkoztak be ennek az embernek mesterségébe. Egyszer, de csak egyetlenegyszer ütötte fel itt a fejét a szeczesszió; de ez is igen régen volt, talán a bronzkorszakban, amidőn egy merész ujitó kitalálta a bögre nek korongon való gyártását. Ez ellen valószínűleg élénken tiltakoztak a bronz-akadémiák, de úgy látszik, hogy az ifjúság ismert erőszakossága győzött, mert a gölöncsér máig is használja a korongot. Néha-néha mégis elpártol tőle, amidőn szabadon alakit, minden mechanikus készülék nélkül. Ilyen tárgyakkal egyre sűrűbben találkoztunk az ipar- művészeti kiállításokon, ami arra mutat, hogy 1
