Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-13 / 29. szám

4 H F T S Z E M L E (29 ik) szám. a várossal kötött szerződés értelmében ehhez nem volt joga. A honvédelmi minisztérium­ból most a szerződés módosítását kérték. A jogügyi szakbizottság s a tanács javasla­tára a közgyűlés a módosításba nem ment bele s a régi szerződés fentartását mondotta ki. Székelyhidy Zsigmondnénak és Lahoncz Andrásnénak az esedékes özvegyi nyugdijat 1904. május 1-től kezdődőleg megszavazták. Regéczy Sándor és társainak azon ké­relmét illetőleg, hogy befizetett fülenesés-tó feltöltési költségeiknek 50 százalékát utalja vissza a város, érdemleges határozatot nem hoztak, hanem többek hozzászólása után a tanácsot megbízták, hogy az ügyet tegye vizsgálat tárgyává s javaslatát a jövő köz­gyűlés elé terjeszsze be. Soós János volt rendőrfogalmazó nyug- dijjárulék iránt beterjesztett kérelmét eluta­sították. Pap Géza polgármesternek 6 heti, Novak Lajos főszámvevőnek 6 heti, Bartha Károly rendőrőrmesternek 4 heti szabadságot enge­délyezett a közgyűlés. A tárgysorozat ezzel le volt tárgyalva s a közgyűlés 4 órakor vé­get ért. Kirándulás a német katholikus nagygyűlésre. A német katholicizmus minden évben megismétlődő, hatalmas manifesztácíóját nem szőkséges e helyen magasztalni. Sehol e vi­lágon nincs oly szervezett ereje, olyan im­ponáló fellépése a katholikus társadalomnak, mint épen a protestáns Németországban. A német katholikusok szilárd hitmeggyőződé- sónek felfrissítése, a katholikus társadalom organizálása és a katholikus szellem erősí­tésére minden esztendőben összesereglenek a német katholikusok évről-évre uj helyen. A tavalyi jubiláns gyűlés Kölnben volt. Mind­annyian, akik ott voltunk, feledhetetlen emlé­keket hoztunk el magunkkal. Gyönyörködtünk a tízezrekre menő kat- holikus munkás csapatok felvonálásában. Hallgattuk a kölni és a milánói bíborosok apostoli szózatait. Jelen voltunk a katholi­kus „Burschenschaftok“ összejövetelein. El­ragadtatással hallgattuk a leghíresebb német tem el, mikor közelben egy százados tölgy megrázván hatalmas ágait, ily szókra nyitá fel ajakát: — Mi egyéb mint szenvedés az élet! Idős vagyok ,négy századév vonúlt el felet­tem, átéltem sok, szép, derűs napot, de volt részem bőven a viharokból is. Hallgassá­tok csak szavaim, kivált ti ott fenyvek és rezgő levelő nyárfák, kiknek ily nagy kor nem adatott, és meséljétek el a halandó embernek, ki lombotok árnyában pihen mind­azt, mit tőlem fogtok hallani. Egyszer régen harcz volt e földön, s a harczban a magyar lett a győztes, ez a drága nemzet, mely eddig is már oly sokat szen­vedett és öröme, csak ritkán akadt. Győzött és nem lett semmi haszna belőle. Emlék­szem, itt a közelben Írták meg a béke pon­tokat és ez én népemmel csúnyán kitettek 1 Oh 1 mint szerettem volna akkor rögtön, ha kiszárad tövem, hogy ne láttam volna a gya­lázatot ...................Azt mondták akkor, hogy sz abad lesz e nép, hogy boldog jövő vár rá és mi hittük. ...... csak később tudtuk meg, hogy ennél a szabadságnál édesebb a rabság. Rövidesen aztán egy zord téli éjjen álmomból jajgatás ébresztett fel, s hallot­parlamenti, kathedrat és egyházi szónokokat, mint tettek hite/ eleven katholicitásunkrói- Együtt láttuk az összes katholikus organi­zációkat. Bámultuk azt a csodálatos egysé­get és irigylésremélló rendet, melyet ott ta­pasztaltunk. Ott volt a szemünk előtt az egész német katholicizmus, úgy, amint dol­gozik, imádkozik. Minden szavuk, minden cselekedetük hatalmas tanítás volt, amely a mi sziveinkben a tettrevágyás érzését és lel­kűnkben a nemes példa követésének erős akaratát keltette fel. Mi magyarok még ott a kölni dóm előtt elhatároztuk, hogy az idén nagyobb számmal megyünk, nagyobb magyar társa­ságot toborzunk össze, mivel most Regens- burgban legkö7elebb lesz hozzánk. Már érintkezésbe léptünk az ottani ren­dezőséggel és a kövelkező útitervet és költ ségvetést terjeszthetjük elő. A katholikus nagygyűlés Regensburg- ban ez év augusztus 2l-én vasárnap délben kezdődik és csütörtök délig tart. A társaság­nak tehát már szombaton délben kell elin­dulni Budapestről. Ez az idő különben igen, szerencsés, mert a társaság tagjai részt ve hetnek a Szent István napi körmeneteo Bu­davárában. A fővárosban kell gyülekeznünk, mert csak igy érvényesek a kedvezményes körutazási jegyek. Az ország bármelyik más részéről többe kerül az ut és alkalmas ösz- szekötetés sem kapható. Útirány : Oda, Budapest-Pozsony-Wien- Linz Passau-Regensgurg vasúton ; vissza Re- gensburg-Passau vasúton, Passau-Wien ha­jón és onnan Budapestig vasúton. Az útiköltség II. oszályu vasúton és I. osztályú hajón 88.50 koronába; III. osz­tály vasúton és II. osztályú hajón 64.90 ko­ronába kerül. Ez tisztán a vasúti jegy ára melyet a vasútnál kifizetünk az utolsó kraj­cárig. R°ndezési költséget egyáltalán nem számítunk fel. Urak, kik már ismételten részt vettek a német katholikus nagygyű­lésen, szívesek voltak a rendezésre vállal­kozni, tehát azok is elindulhatnak, akik még nem voltak külföldön, vagy akik nem be­szélnek elég jól németül. Az elszállásra vonatkozólag a regns- burgi rendezőség értesítései alapján a kö­tam, mint panaszkodik egy pór anya, mez­telen karján melengetve fagyos gyermekét. Én megszántam s egyik elszáradt, ágamat ledobtam s annak melege mellett hallottam az anya panaszát, boldogtalan vol, habár szabad, kitaszítva előbbi csendes otthonából, mert szabad lett férje és nem kellett többé néki feleség. De ha eddig lenne, hogy reggelre kelve a megfagyott asszonnyal s gyermekével vége szakadt volna a földi kínnak, nem szól­nék semmit, de igy, de igy, ah, mennyi a panaszom !................Ismeritek ti már tel­jesen az embert ? nem csodálkoztok nemes termetén, vagy szivjósága, vagy tiszta sze. reime nem hatott meg titeket soha ? Hallgas­sátok csak, mondok egy más mesét .............. Na gy ur lakott itt közel a vidéken s annak volt egy igen szép fia. S a szép fiú eljárt mihozzánk naponként ide a csermely­partra merengeni. Sok idő telt már el s egy­szer másodmagával közelge messziről egy aranyhaju ifjú leánykával. Csodálatosan szép volt, a milyen egy leány csak lehet, a ter­mészet tele kézzel halmozta el bájjal, adván neki szép karcsú termetet, könnyed járást, s mindent, mi a tökéletes szépséghez csak vetkező fölvilágositást adhatják. Fiatal pa­pok, theologusok, tanárok és tanítók részére 20-25 ingyen lakás áll rendelkezésünkre. Szálodákban 2-3 márkáért, magánházaknál 1-4 márkáért kapható szoba és reggeli. Az étkezésről mindenki maga gondos­kodik. Értesülésünk szerint az ellátás négy koronánál többe nem kerül naponkint. Regensburghoz közel van a Walhalla oda szintén kirándulunk. Ez az ut külön költségbe kerül, amely azonban igen csekély lesz. A társaságban férfiak és nők is részt vehetnek. A jelentkezéseket és kérdezősködóseket lehetőleg azonnal kérjük Ernszt Sándor or­szággyűlési képviselő címére Budapest, IV., Ferencz-József rakpart 27. Igen czélszerü volna, ha a nagyobb katholikus egyesületek hivatalos képviselői is csatlakoznának a társasághoz. Azon reményben hívunk meg minden­kit erre az érdekes és kellemes tanulmányi kirándulásra, hogy az ott szerzett tapaszta­latokat majd visszatérve hasznosan értéke­síthessük a magyar katholikizmus javára. HÍREK. Személyi hir. Hámon József praelatus- kanonok nyári üdülés czéljából Karsbadra utazott, Hehelein Károly praelátus-kanonok szombaton a Pável-fürdőben látogatást tett a püspök úr Őnagyméltóságánál, ki ezen a kellemes fürdőhelyen igen jól érzi magát, Pemp Antal prépost-kanonok tegnap utazott el a püspök ur látogatására,Lessenyey Ferencz dr., kanonok Szlíács fürdőre, Benk'6 József ungvári apát-plebános Karsbádra, Kosztra Ignácz csomaközi esperes-plebános Tátra- Füredre, Soltész Imre kálmándi plébános, szentszéki ülnök a nagyváradi Püspökfürdőbe, onnan Feketehegyre utazott. Szabó István apát, püspöki irodaigazgató szombaton este a Pável fürdőből haza érkezett és huzamosabb ideig marad itthon. —Kovács Gyula dr., nőképezdei tanár tanulmány czéljából hosszabb utazást tesz Skandináviában és Dániában. Hódoló felirat. Azon alkalomból, hogy O felsége a király legkegyelmesebben elha­kivánható. Leültek ide az én árnyam alá, aztán ódesden csevegtek ,elmondták egymás­nak forró szerelmüket, beszéltek a virágok édes illatáról, fülemile panoszos énekéről s ami csak egy szerelmes szívnek kedves le­het. Én megifjodva éreztem magam és azt kívántam, hogy mindig itt, az ón árnyam alatt töltsék a délutánokat. De nem értették meg szózatom, hiába zörögtek ágaim, elfog­lalta őket kölcsönös szerelmük. ...,,. Itt elhallgatott a nagy tölgy, mintha gondolkoznék a kővetkezőkön, vagy mintha már nem lenne mit mondania. De egyszer csak az erdő összes fái karban rázugták : — Tovább ltovább, hogy volt, beszólj! S a nagy tölgy ismét megrázta lomb­jait, siralmas hangon röviden igy végző : — Boldogtalanok lettek, mert elfeled­keztek szerelmükről! Az erdő fái karban bús melódiát zeng­tek, siratva a szép fiú megtört .boldogságát, keseregve a földi ember nehéz helyzetén. Magam is meghatottan hallgattam a nagy tölgy meséjét és tudtam, hogy nem csak magam vagyok boldogtalan. Van, volt és lesz mindig, kinek fáj a szive, ki nincs meg- bókülve a világgal ...................

Next

/
Oldalképek
Tartalom