Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-13 / 29. szám
.HETI SZEMLE“ (29 ik szám.) 9 latot is idegen nyelven tehessék le a nemzetiségi képzőkből kikerült ifjak, csupán annyi kívántatik meg tőlök, hogy magyarul is tudjanak. A magyar nemzeti szempont nem azt követeli. Követeli azt, hogy hagyja njeg az állam gyermekeinek nevelését annak az anyának kebelén, ki mindig testestől lelkestől inagyar fiukat bocsátott ki szárnyai alól ős követeli azt, hogy a nemzetiségi képzőkben a tanitás nyelve ne lehessen más, csakis a magyar. Ennek az igazságnak adott másodsorban kifejezést a Budapesten gyülésezett tanítói kar. Az egyház és haza közös ügyéért szállottak tehát síkra, midőn egyrészt felemelték szavakat az egyház jogainak megnyirbálása ellen, másrészt a magyar nyelv számára vindikálják azt a térfoglalást, mely az állam hivatalos nyelvét a saját iskoláiban méltán megilleti.. Tiszteletet szerzett ezen nyilt fellépéséért magának a tanítói kar, megérdemli mindazok nagyrabecsülését és háláját, kik szivükön hordják népünknek vallásos és hazafias irányú nevelését. Bilinszky Lajos képezdei igazgató tette meg ez ügyben előadói jelentését, mely oly világosan, meglepő ügyességgel van megszerkesztve, hogy érdemes vele egész terjedelmében megismerkedni. Adjuk tehát szószerint, ahogy következik: Mélyen tisztelt országos bizottság! Tekintettel a korlátolt időre, csak nagyon röviden szólhatok a javaslat IV. fejezetéről, mely a tanítóképzésről szól, bár nagy fontosságánál fogva igen beható tárgyalást kivánna. Mi a czélja a javaslat ezen részének ? Képzőink államosítása. Bebizonyítom. Azt mondják, hogy nemzetiségi szempontból van erre szükség. Nem áll. Magyarországon van 76 elemi tanítóképző s ezekből csak 7 tanítóképzőnek nem magyar a tannyelve. Ezért a hót képzőért kell a 69 ben uj rendet hozni be. Ezért a 7 oláh és szász képzőért kell a 34 róm. és gör. kalh. képzőt jogaitól megfosztani? Miért? Nem lehet ezen máskép segíteni? Hogyne. Mondja ki az állam, hogy a képzők tannyelve nem lehet más, mint” a magyar. Miért nem mondhatja ki ezt tövény- ben ? Ki vagy mi akadályozza? Ha megmondják azt a titokzatos nagy okot, hogy ennek a 7 képzőnek a tannyelvét miért nem lehet magyarrá tenni törvónyhozásilag, amit én belátni képtelen vagyok, akkor igenis áldozzuk fel a mi 34 képzőnket, de csak akkor, ha legalább ennek az árán Magyarországon minden képző magyar lesz. De kérdem: ez a törvényjavaslat magyarrá fogja tenni azokat a képzőket? Nem! Mit mond ez e javaslat? Törvényileg szentesíti, hogy azon képzők tannyelve a jövőben is oláh és német legyen; az összes tárgyakat. azon nyelven tanítsák és csak maximum heti 4, mond: négy órában kell a magyar nyelvet magyarul tanítani. Ezt kívánja a törvényjavaslat. — Az állami szakvizsgálaton pedig, az állami bizottság előtt például oláh nyelven teszi le a szakvizsgálatát a hittanból, a neveléstanból, a módszertanból s a tanítási gyakorlatokot is minden tárgyból oláh nyelven végzi. — Csak a magyar nyelvet, történetet, földrajzot s alkotmánytant feleli magyarul. Tiszta és világos dolog léhát, hogy ennek albizottságnak állami tisztviselő tagja nem lehet, tehát a tanfelügyelő sem, aki oláhul nem tud, mert hiszen a legfontosabb tárgyból, a pedagógiából s az ösz- s^es tanítási gyakorlatokból oláhul fog felelni s azt kell elbírálni. Mi lesz ennek vasit övtAoittejség-g-ft1 s folyománya ? Az, hogy még az az egyetlen magyar ember, a tan- felügyelő is kibukik onnan, mert nem tud oláhul s az egész bizottság oláh emberből fog állani. S ezt nevezi a miniszter ur haladásnak. Gratulálok hozzá. Ma még máskép van ez uraim. Elmegy az a tőzsgyökeres magyar tanfelügyelő az oláh vagy szász képesítőre s azt mondja a jelöltnek, beszélgessünk egymással magyarul pl. a fegyelmezésről vagy bármi másról s azután tanítson a gyakorló iskolában történelmei, alkotmánylant vagy természetrajzot magyarul s ha nem tud, megbuktatja. A jövőben, törvényes alapon, megtagadja ezt a növendék, ő a pedagógiából csak ola- hul beszól, ezekből a tárgyakból csak oláhul vagy németül tanít. Annyi tehát bizonyos, hogy nemzetiségi szempontból ez a törvény nem javít, hanem ront. Ha ez lenne a czélja, akkor elvetendő, határozottan rósz. De hiszen nem is ez az igazi célja, hanem a mi képzőink államosítása. Most nézzünk csak meg, mi marad még az egyháznak, ha ez törvénynyé lesz? A nagy teher j«gok nélkül. Fentarthatjuk a képzőinket, fizethetünk mindent, csak legyen honnan. A tantervet magunk készíthetjük, de annak lényegileg egynek kell lenni az államival. Be kell mutatni a miniszternek. A tannyelvet is megállapíthatjuk, de ez nevetséges előny, mert mi csak nem taníthatunk máskép, mint magyarul. Az alapvizgálat rendjét a miniszter fogja megállapítani a mi képzőink számára is. Azokon a miniszteri kiküldött tag hatáskört nyer. Ha tetszik neki, maga adhat minden növendéknek minden tárgyból több kérdést is. Ez annyit tesz magyarul, hogy ha tetszik neki, maga vizsgáztathat egyedül elejétől végig. Részt vesz, az osztályozásban. Hogy milyen mértékben, azt majd a miniszter állapítja meg. A szakvizsgálathoz az állami bizottságot maga a miniszter nevezi ki s bár az egyház felét a tagoknak javaslatba hozhatja a miniszternél, miként az^ankólen maga a miniszter feldiesekedíe : az elnök s a vizsgálóbiztosok számának fele, tehát a többség, az állam bizalmi embereiből kerül ki. Majd leszavaznak azok téged szegény kath. kópzőianár, ha nem elég liberális elveket penget a te tanítványod. Mert hiszen még volt forrva; az egyház volt a nemzet nevelője abban a szép korban, a melyről a költő szól: „Nagy volt hajdan a magyar, magyar tenger vizében fürdött meg észak, kelet és dél hulló csillaga.“ A betürovástól kezdve föl a legmagasabb iskolákig mindenre az egyház tanította ebben a dicső korban népünket. És úgy látszik, hogy eléggé magyarrá nevelte azt. A magyar történelemnek ezen korról szóló fényes lapjai az egyház haza- fiságának is a bizonyságai. Mert az egyetemes egyház, bár a kereszténység nagy elveinek és üdvintézményei nek az egész világon hivatása szerint való elterjesztésében korlátokat nem ismer; ő éppen úgy otthon van a Duna, Tisza között, mint a a Tiberis medrén, vagy a Ganges partjain ; egyformán fiainak fogadja a négereket, mint a fehér bőrüeket: mégis tiszteletben tartja a fajok összeolvadásának, a nemzetek állammá tömörülésének természeti törvényeit és a hazaszeretetnek Istentől szivünkbe oltottjerényót,'melyet maga az Üdvözítő szentelt meg könnyeivel és a melyre a nemzetek hagy apostola oly sokat jelentő vonatkozást left a római polgárságára való büszke hivatkozással. Elve az egyháznak, — isteni alapítójának rendeléséből : „Adjátok meg a császárnak, mi a császáré, és az Istennek, mi Istené.“ Vagyis : Egy az Isten, egy a vallás, egy a hit akár a földközi tenger mellékein, akár a brilt szigeteken vagy Californiában ; de a császár, király vagy köztársasági elnök személyében tiszteljétek a nemzetek szuve- ránitását és engedelmeskedjetek a hatalmasságoknak, mert amely hatalmasságok vannak,azok Istentől rendellettek. De nemcsak a múltban, a midőn szilaj népáramlatok hömpölyögtek végig Európán, volt szükségük a nemzeteknek a kereszténységre, hogy ez náluk a kultúrát megteremtse, hanem sziikségök van az egyházra a modern nemzeteknek is, hogy a kultúra gyöngyei: a tisztult világnézet, az emelke dett gondolkodás és nemes érzósmód el ne merüljenek a kultúrának külsőségeiben. A nemzetek kultúrájának nem elsőrendű tényezői : a monumentális paloták, a művészet csarnokai szobrokkal, festményekkel és a becses könyvtárak, hanem a kultúrának legbecsesebb elemei: a léleknek műveltsége, a szívnek nemessége, a szenvedólyek féken- tartása, az erényeknek ápolása és tiszteletben tartása. A kultúrának ezen legbecsesebb elemeit ma is a Jézus iskolájában lehet, megszerezni; Ő állította be a világba ázokat a természetfölötti erőket, melyek a nemzetek szivét, lelkét megnemesitik, a nemzetek megerősödésének, nagyságának, tiszteletének állandó forrásai. Egyházában olyan üdvintézményeket létesitett Jézus, melyek isteni erőt kölcsönöznek a gyenge, a fáradt emberi léleknek, hogy az csüggedés nélkül, önbizalommal törhessen előre az erényesség meredek ú ján. Nemcsak az evangélium magasztos igéinek a hirdetését bízta egyházára, hanem azt is meghagyta. „Elmenvón, tanítsatok minden népeket, megkeresztelvén őket stb. Vagyis: a tanitás mellett nyissátok meg és vezessétek a lelkek megújhodására azokat a csatornákat, melyek az isteni kegyelmet, az isteni erőt közvetítik a lélekkel. Jézus Krisztusnak magasztos evangéliuma és üdvintézményei regenerálták a világot gondolkodásában;, érzésében és életének külső nyil- vánulásaiban. Ezek regenerálják ma is. Ezek tarják fenn a hitet ; ezek adnak magasabb erőt a gyenge embernek. A tudományok haladása, a technikai vívmányok terjedése sem jobbá, sem boldogabbá nem teszik a társadalmakat. . • És az alkotmányos nemzeteknek, minő a magyar is, még nagyobb szükségük van az egyház támogatására, mint azoknak, melyeket korlátlan hatalom tart lenyűgözve;. Minél kevesebb korlátot állít' fel a; szabadsági- nak a ' külső hatalom«, annál több ; fékező erőre van szükség az egyéni lélekben, hogy a szabadság romlására ne váljék a nemzetnek. Vaspálczával lehet kevésbé müveit tömegeket is kormányozni; de az alkotmány
