Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-15 / 25. szám

„II ETI S Z E M E E". (25 ik szám.) ») O szolgáló rendőrök közöl az arra megfelelő­ket az állam által átvéteti, egynéhányat, kö­zülök detektív szolgálatra alkalmaz, a töb­bieket nyugdíjazza és elbocsátja. A fentariási összegnek, a 47656‘54 K- nek 60°/o-át az államnak felajánlja, de az első felszerelési költség (12810 K) elenge­dését kéri. A csendőrség által lakott lak­tanya bérét 10.000 koronában biztosítja. A közkórházi bizottság által a közpénz­tárból felvett 6000 K kölcsön s 5000 korona hátralék visszafizetésére két évi időhaladé- kol engedélyeztek. A hegyi gyógyszertár épületét 7500 korona költséggel kibővittettk. A gyógytár bérlője a bekerülési ö.-szeg 5 % át a vá­rosnak megtéríti. Az erdei termékek értékesítése tárgyá­ban hozott régebbi határozatot továbbra is megtartják. Az árvaszéknél egy állandó dijnok alkalmazását engedélyezte a közgyűlés. E határozta végül a közgyűlés, hogy Rákóczy Ferencz hamvainak Budapestre le­endő szállítása végett felír az országgyü léshez. HÍREK. Szent emlékű Hám János püspök boldoggá avatásának ügye ismét egy neve­zetes lépéssel haladt előre. A második por, processus de non culu a napokban nyert befejezést A kihallgatott tanuk ez utón ér- tesittetnek, hogy az ügyiratok publicatioja megtörtént s igy a titoktartás kötelezettsége alól a tanuk feloldoztatnak. Az ügyiratok másolati példánya, mely most van munka alatt, a bécsi pápai nuncius utján Rómába a sz. szertartások congregatiojához fog kül­detni. A bíróság köréből. Ő felsége a ki­rály Arnold Sándor beregszászi kir. törvény- széki elnököt a kassai kir. Ítélőtáblához ta­nács elnöknek, helyére beregszászi kir. tör­vényszéki elnöknek pedig Szép Géza mára- marossztgeti kir. ügyészt nevezte ki. Gyászhir. Fekete zászló leng a kir. törvényszék palotáján, hirdetvén, hogy a bíróságnak gyásza van. Zsiga Miklós kir. kísérőnk nyersen a halat.; nem fogott az bi­zony egy tiszai férget sem. A halászok az alatt ebédfőzéshez fog­tak. Egy háromágú „szolgafára“ felfüggesz­tik a bográcsot a tiszaparti nádas között egy tisztáson, a kecsege halat meg fanyársra húz­zák s a nyársot beleszurják a tűz körül, mint nálunk a kukoricza kalászt, s közbe közbe piritott szalonnával megcsurgatják. Azalatt fiatal vásárhelyi barátunkkal bele­ülünk a fiakerbe és megyünk keresni csár­dát a széles nagy világba. Sehol egy ház, vagy tanya nem látható. Fának, bokornak nyoma sem látható, csak itt-ott egy hajszál- vékonyságú kuigérn meredez a délibábban vagy messze a láthatár legszélén mint egy óriási lúd magasra jkimeresztett nyakkal, feltűnik karcsú tornyával egy falusi templom. Vagy egy óra múlva a gátnak túlsó oldalán felbukkan a csárda. Fiatal, mezit- lábos asszony fogad bennünket és sza­porán kiszolgáltatja a kívánt bort. A csárda téglával van kikövezve, falain tarka, színes müncheni kocsmaképek láthatók. Potrohos bajor Bürger sört iszik a körtvélyesi csárda képein. Ezt is megütötte a civilizáció szele ! Éppen tésztakészitéssel foglalkozott a me­ügyész költözött el az élők sorából hosszabb betegeskedés után. Haláláról a mélyen súj­tott család a köv. gyászjelentést bocsátotta ki: Dorner Gyulámé, Zsiga Margit, a szív leg­mélyebb fájdalmával tudatja, hogy (fonón szeretett édes apja, illetve após, nagyapa, testvér és rokon velétei Zsiga Miklós királyi ügyész, köz- és váltó-ügyvéd, f. hó 14-én hajnali 5 órakor, életének 59 ik évéban jobb­létre szeuderült. A megboldogultnak földi maradványai í. hó 16-án d. u. 4 órakor fog­nak az Eötvös utcza 24. sz. a. gyászházból a r. kaih. vallás szertartása szerint a hidon- tuli sirkertben örök nyugalomra helyeztetni, áz engesztelő szent mise áldozat f. hó 17 én d. e. fél 8 órakor fog a helybeli apácza-zárda templomban az Urnák bemutattatok Szal­mái1 Németi, 1904. junius hó 14 ón. Áldott legyen emléke! Veléti Dr. Zziga Mór orvos mint testvér, Dorner Gyula kir. főmérnök, veje. Dorner Zoltán unokája, Sántha földbir tokos, Abonyi Emil miniszteri tanácsos uno­ka testvérei. Harminczöt év után. Békéssy Géza városi árvaszéki ülnök most töltötte be a közpályán eltöltött működésének 35 ik évét. Pályáját ügyszeretet, tevékenység, tiszta kéz és lelkiismeretes pontosság jellemzik. Az árvák és elhagyatottak ügye alig lehetne jobb kezekbe letéve. Ezért adóznak neki elismeréssel hivatali főnökei, ezért hajol meg előtte tisztelettel a tisztviselői kar, ezért ré­szesül közbecsülésben a nagyközönség részé­ről. Azt lehet mondani, hogy városunk tár­sadalmának egyik legnépszerűbb alakja. Neki csak jóbarátai vannak, ellenségei és irigyei nincsenek. Ez pedig nagyon nagy szó a mai világban, mikor gombamódra te­remnek az ellenlábasok, sokszor nem is sejti az ember miért. Békéssy Gézának aranyos jó szive, ritka nemes egyénisége lekötelez mindenkit, még azokat is, akik sokszor a kákán is göböt szoktak keresni. Szóval ő ebben a tekintetben olyan kivételes tulaj­donságokkal van megáldva, aminőkkel száz­ezrek közül is alig egy-kettő rendelkezhetik. Hivatalos működését a városnál 1868 ban kezdette meg, midőn a közgyűlés ügyésznek választotta meg, a következő évben városi aljegyző lett, 1878 ban közfelkiáltással köz­nyecske, s ha az a szép zengzetes kifejez­het etl en alföldi szó nem peregne ajkairól, nem is tudnám hogy Csongrád megyében vagyok. De amint lassan húzi (húzza) a nyú­lós tésztát sodri (sodorja) a szélét és csirtáli a rétöst mögfelöjtközöm a tarka nómötről a falon és még most is csöng a fülömbön a tiszamönti tájszó bűvös harmóniája. Ezalatt nyitrai társam ott maradt filo­zofálni a susogó nádas közepében a halá­szokkal s mire visszatértünk a karcos vör- henyes borral, addig ízletes párolgó halászlé várt bennünket, az Isteu szabad ege alatt szürke füzekkel, évszázados csonka törzsek­kel diszitett tiszamenti nagy refectoriumban. A halászléhez merített víz olyan zavaros volt, mint a reggeli kávém, de mikor elké­szült vele a halászlé, olyan Ízletes volt, hogy a szegedi valóságos lőre csak hozzá képest. A karczos homoki bortól megeredt a halá­szok nyelve, s még köszöntőt is mondott re­ánk, aki közöttük volt az atyamester. A budapesti vagy szegedi vendéglők­ben praeparalt halászlé úgy viszoDylik az igazihoz, mint az indiai bambuszvadonban leselkedő tigris, azon társához, melyet a cir­kuszban, vagy állatseregletekben valóságos igazgatási tanácsosnak választották, 1886 ban árvaszéki ülnök lett s ezen időtől fogva eb­ben az állásban működik, nagy hasznára a közügynek és embertársainak. Testi és lelki erejének teljes birtokában épen oly ügysze­retettel munkál, mint harminczöt évvel eze­lőtt. Isten áldását kívánjuk reá, hogy szép tulajdonait még sokáig értékesíthesse váro­sunk szolgálatában. Tegnapelőtt este a tiszt­viselő kar a Társaskörban bankettet rende­zett az ünnepelt tiszteletére. Dékánválasztás. A debreczent jog- akadémia tanácsa a jövő tanévre dr Jászi Ferencz nagykárolyi orvos fiát, dr. Jássy Viktor jogakudémiai tanárt, a közigazgatási jog és statisztika tanárát választotta meg. Az uj dékán városunkban kezdette meg pályafutását, hol Bakó Lajos ügyvéd irodájá­ban volt patvarista. Kettős esküvő. Hetey Ábrahám nagy- károlyvárosi főjegyző családjában kettős nász köttetett a múlt héten. Két leányt vittek el egyszerre a családtól. Az egyiknek, Margit­nak Hermann Venczel állami végi ehajtó, deési lakos, a másiknak, Vilmának Likker Ödön borgóprundi állami iskolai tanító es­küdött örök hűséget. Esküvő után az öröm- szülők házánál fényes lakoma volt, hol az uj párokra számos felköszöntő hangzott el. Váltosás egy szerkesztőségben. Komáromy Zoltán dr., helybeli ügyvéd mint társszerkesztő belépett a Szamos szerkesztő­ségébe, honnan Balassa Sándor, a Szatmári Hírlap volt munkatársa, később szerkesztője, kiváh. Gyászhir. Részvéttel vettük a köv. gyászjelentést : Richter Antal mint az el­hunyt férje, Richter Margit férjezett Kny Ernőné, Richter Ernő és Richter Emilia mint gyermekei, Kny Ernő mint veje, özv. Mertz Ferdinándné, szül Germany Katalin mint anyja, Mertz Nándor, János, József István és Károly mint testvérei úgy a ma­guk, valamint az összes rokonok nevében is, mélyen szomorodott szívvel tudatják, hogy szeretett jó neje, illetve édesanyjuk, anyósa, testvérök és rokonuk Richter Antalné szül. Mertz Ernesztin folyó hó U-én éjjeli V2I2 órakor, életének 43-ik, boldog házasságának 23-ik évében, rövid szenvedés után az Ur­pudlikutyává idomítottak. Apporthoz, abron­csot ugrik, figurái áll, szóval minden mást csinál, csak ami természetének megfelelő, nem szakgatja szét a szelidilőt. — Azt két­szer is kell említenem, hogy paprikás volt, mert a halászlé élvezete kettőnknek össze­sen 35 koronába került. Délután egy csónakon kirándulunk a túlsó, pusztaszeri partra. Temérdek kúszó szeder burjánzik a szűzi, soha senki által nem járt talajon. Mocsarak, ingoványok, pislognak ránk a sürü szederbozótból, mely­nek taréja gazdagon el van lepve savany- kás gyümölccsel úgy, hogy rövid idő alatt mindhárman egy óriás szeder-bokrétával tartunk visszafelé. A Tiszának nyugati partja meredek, szakadozó, néhol házmagasságu részlet már elvált a parttól és csak egy kis pihenőt tart, mielőtt egészen eltűnnék a habokban. A vásárhelyt part lapos, és napról-napra növek­szik, mig a túlpartból ugyanannyit kivág és megeszik a folyó. A tudósok azt mondják, hogy a Tisza egyre közelebb lép a Duná­hoz, és egykor a mai Pestmegye határán is egyesülni fog vele. Igaz, igaz, csakhogy sok viz folyik le addig a Tiszán. X.

Next

/
Oldalképek
Tartalom