Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-25 / 22. szám
XIII. évfolyam. Szatmár, 1904. május 25. 22-ik szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Fé>'' -r---------— — — — — 3 Ne gyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Eyyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő H Á T H O K V END K E. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ" A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pásmány- sajtó“ czjmóre küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A l«l> megjelenik minden szerdán. Pusztulunk, veszünk. Valahányszor hazánknak egy- egy nagy fia lélekben és testben kifáradja kilép a küzdők sorából, s roskadozó vállakkal lerakja fegyverét működésének véghatárán, mindig eszünkbe jut nagy koszorús költőnk ez elszomorító kijelentése: Pusztulunk, veszünk, mint oldott kéve széthull nemzetünk. Alig lehet nagyobb csapás nemzetre, mint épen a magyarra, mikor jelesei közöl egyet-egyet letűnni lát az aktiv szereplés teréről. Hiszen oly kevesen vannak ők!... Sokkal kevesebben, hogysem egyesitett erejükkel is képesek volnának maradandó, a nemzetre kiható alkotásokat létesíteni. Egy-két kiváló tehetség, ha mégoly erősen ragyogja is be szellemének fényességével a magyar társadalmat, üstökös számba meg3r csak, melynek lehanyatlása veget vet fény körének is. Széchenyit, Kossuthot, Jókait csak egyet szül egy század a magyar nemzetnek, pedig ezerekre volna itt is, amott is szükség, hogy a magyar Géniusnak az állalok lerakott fundamentumra tartós oszlopcsarnokot tudjunk helyezni. Más országok kitűnőségekben nem olyan szegények, mint mi. Nagy tehetségeik nyomában százak törtetnek elő, kik megragadják a kezükből kiejtett zászlót és felemelik, hogy lengjen dicsőn, magasan népeik boldogitására és örömére. Ezért szomorkodik a magvar mindannyiszor egy-cgy jelesének elveszte felett. Azt az űrt, melyet ő maga lilán szokott hagyni, alig képes kitölteni egy évszázad is. Most ismét ilyen csapás nehezedett reánk. Nemzetünk egy nagy fórfiát, gróf Károlyi Sándort vesztettük el. Nem halt meg, de 77 esztendő súlyával és küzdelmeivel roskadozni érezvén azokat a hatalmas vállakat, melyekre a magyar gazdaközönségnek úgyszólván jövendő sorsa volt helyezve, visszavonult az aktiv szereplés teréről. Hogy ki volt gróf Károlyi Sándor, azt a magyar gazdának talán magyarázni sem kell. Ismerik nevét szerte az országban, a tisztelet és bizalom érzelmeivel tekintettek már akkor működése elé, mikor kiadta a jelszót, hogy meg kell menteni a pusztulásnak indult gazdaközönséget. És amit kimondott, nem- csak jelszó maiacit, 'hanem faradságot, munkaerőt, anyagi áldozatokat nem kiméivé meginditottaazországos mozgalmat, ő maga lépett annak az élére, évtizedeken keresztül milliókra menő összegeket fektetett be, nem magáért, hanem hogy a magyar gazdának gyümölcsözzenek. Az ő nevéhez fűződ nek a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek megteremtése, olcsó hitel nyújtása a magyar gazdának. Nem lehet számokban kifejezni azt a rengeteg hasznot, melyet Károlyi Sándor nemzetének tett. Már maga az az eredmeny, hogy a merkantil politikával szemben vagy legalább mellette helyet biztositolt az agrár törekvéseknek, milliókkal nehezül a mérlegbe gazdaközönségünk előnyére. 0 rázta fel az irányadó körök figyelmét arra a körülményre, hogy a magyar gazda szemefénye, egyúttal fentarló gerincze nemzetének, ki nek sorsa felett aggódni, jobblétónek előmozdításán minden erővel munkálkodni legelsőrangu kötelesség. Még pár évtizeddel előbb is igavonónak tekintették a magyar gazdát, akinek nincsen egyéb dolga, kivenni a föld zsírjából azokat az óriási terheket, melyeket egyrészt családjának fentartása, másrészt maga az állam is ólomsulylyal rak vállaira. Ha tizen, százan, ezeren kidőltek, ha dobszóra került az ősi szerzemény, ki sem törődött vele. Károlyi Sándoré az érdem, aki ki merte mondani, hogy a magyar gazdának pusztulni nem szabad. Ez a szó ma már nemcsak az általa megindított társadalmi mozgalomnak képezi góczpontját, hanem udvarképességre jutott, be van illesztve a kormány politikájának keretébe. Nagyok, ragyogó fényességüek tehát az ő érdemei, melyek előtt kalaplevóve, tisztelettel kell meghajolni a nemzet minden fiának. Most hogy belefáradva az élet ter- heibe kidőlt a küzdők sorából, méltán megérdemli, hogy borostyánból fonjon koszorút halántékai köré a oldalán levő filegóriában kipihentük az ut fáradalmait; társam az „Elfriedchen“ lóczáján foglalt helyet. A nasy köveken lezuhanó, tajtékzó patak mellett felfelé menve, csakhamar jutottunk egy kiszélesedő völgybe. Itt van Kisbánya, körülvéve erdőkoszoruzta hegyekkel a Rjzsály tövében, mely sziklaormával gyönyörű háttért képez. Számos patak csörgedez, az egyiken ványoló van. A pap lakása mellett, is folyik patakocska, melynek neve a „Pap-pataka.“ Közel a Magúra hegy és a Kizhtgy, melyet még a rómaiak művellek. Bementünk a paphoz, kit még Szatmáron lanitottam, s kinek most mór fiát tanitom. Nemcsak szives vendéglátásban részesültünk, hanem műélvezetben is. Társam azonnal hozzáfogott az érdekes román stilusu templom lerajzolásához. E templom százéves. Remek faragványok vannak, különösen a szentély kapuján. Az ikonostasion képei is elég jók; pedig mind a festést, mind a faragást egy idevaló földműves végezte. A czin- teremben láttuk a sirkövót egy itteni lelkésznek, a nagybányai volt gör. kath. plébános, a boldogult Bilcz István nagyapjának. Láttunk a plébánián egy kétfejű borjut; a közös hátukon nőtt ki e csodaszülött egyik farkinczája, a másik rendes helyen. E siámi ikrek nem jöttek élve a világra, anyjuk azonban él és egészséges. Társam kapott a paptól egy nagyon becses régiséget a helybeli muzeutn számára : egy cserép római mécsest, melyet a Kizhegyben találtak. Ezen lelet is bizonyítja, hogy már a rómaiak is művelték e vidéken a bányákat. A ház mellett van szép kert, tele sok gyümölcsfával, melyeket a pap ültetett. Ez is jó példa a népnek. Az udvaron forrásvíz, melyből jóízűen ittam. Már Nagybányán lehullott az almafa és cseresznyefa virága, itt azonban mostan voltak a fák teljes virágjukban. A nép jól megtermett, egészséges, jómódú. Ezen jólétet., gyarapodást előmozdítja a szövetkezet, melynek élén a pap áll. Ezen hegyek közzé rejtett falu formális forradalomban tört ki földesura, Felsőbánya §g TÁR CZ A. fSf Kisbányán. Gyönyörű, vadregényes vidékünkön 8zebbnél-szebb kirándulásokat teszek. Ilyen volt az, melyet május 11.-ón tetlem egy tanártársammal Kőbányára. Délután félkettőkor indultunk Fernezelyre. Eljutottunk az úgynevezett gereblyéhez, hol fát úsztatnak most is az emberek, térdig vízben gázolva fogták ki a fahasábokat. Itt a hegyeken át gyönyörű bükkerdőkön haladva, piros mécsvirágok szinpompáját élvezve, több bánya tűnt fel előttünk; épületek, de ember sehol sem. Elértük a hegy gerinezét, honnan leereszkedve eljutottunk a Kizpatak mellett egy vies-badeni német bányatulajdonos gyönyörű lakásához. Mersenich itt lakik családjával a vadonban. A patakból tavat képezett, mely félszigetként övezi lakóhelyét. E tóban remek pisztrángokat lehetne tenyészteni. Az épületen két piros-fehér-fekete zászló leng. A hegy
