Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)

1904-05-18 / 21. szám

Balmes Jakab, — „a Gondviselés­ben l)izva mentein meg lelkemet.“ ; avbát az igaz hit a boldogság l alapja, tejen nyugszik a művelt vi­lág; :u—\ ^ legyen a tudás bármily Világos* yiit.ér a fény Szibéria hó- * mezein, nincs melegitő tűzhely ? A Jeleli- boldogságra van teremtve s azt- a szeretetben a Szeretet szent Istene adhatja meg egyeseknek s az emberiségnek. És ezért jöhetnek-mehetnek szá­zadok, pusztulhatnak Jtrónok és or­szágok, forronghat a világ, fel fog hangzani: „Teremtő Lélek, szállj reánk.“ Amit a világesemények a szerencsétlenségek vili ám fény ével mutatnak, azt a vallás szelid szava eleve tanítja. Szeretni a szegényt, fékezni a szenvedélyeket, tisztelni s Istenben találni fel minden jog alapját: ez az igazság szava s a szeretet tör­vénye! Szatmári Lajos. 2 ■ H Városi közgyűlés. Törvényhatósági bizottságunk tegnap dólu án tartotta meg május havi rendes köz­gyűlését Kristóffy József főispán elnöklete alatt. Elnök megnyitójában rövid visszapil­lantást vetett ama fontos körülményekre, melyek a legutóbbi közgyülésóta merültek fel. Ezek között első azon lélekemelő ki­rályi tény, mely II. Rikóczy Ferencz fejő­déi un idegenben nyugvó hamvainak haza hozatalát rendeli el. A koron is király e rendeletét a hála, öröm és a lelkesedés érze­tével fogadta a Wlfifét. E királyi kegyelem méltó arra, hogy azért városunk közönsége is a hála és hódolat érzelmeit feliratban juttassa a trón zsámolyához. Majd megemlékezett Jókai Mór koszo­rús Írónk és költőnk elhunytéról, ki váro­sunknak díszpolgára volt. Beszédének utol-ó részében a vasúti sztrájkról emlékezett még meg a főispán. Ugyanezen eseményeket foglalta ma­irataiból, hogy rendkívül epedt a primadon- n'ért .és mert úgy gondolta, hogy a leány igen szereti, hát boldognak érez'e magát. Végtelen szeretet lángolt az ő szivében is, mert szerette azt a hűtlen leányt nagyon, nagyon. A színészek távozása után nemsokára kapott egy eljegyzési kártyát, melyben a primadonna adta tudtára eljegyzését dr. M.... ügyvéddel. Fiamra borzasztó hatással volt ez. Meg- csalatva, kijátszva érezte magát, beteggé lett és mi láttuk, hogy sorvadott nap-nap után. Mikor eltelt már egy pár bér, igen-igen gyenge lett, csak alig beszólt, tudtuk szegény férjemmel, hogy a seb ott a szív mélyén gyógyíthatatlan, vérzett szülői szivünk, de csak vigasztaltuk egyik a másikat, hogy még jóra fordul minden, magunkban azonban tudtuk, hogy az ilyen bajra orvosság nincs, csak a sir mélyén. Napról-napra hervadt, mint a növény, melynek töve meg van sértve. Egy szép délután, mikor együtt voltam vele a nagy szobában, ő egy díványon feküdt halotthalvány arczczal, már nagyon lehetett látni, hogy a végét járja, felült, fejét keb­lemre hajtá, aztán, mintha vallomást akarna tenni bajáról, igy szólt : E T I SZEMLE“ (21-ik szám.) gában a polgármesteri jelentés is s a köz­gyűlés a polgármester indítványára kimon­dotta, hogy a királyhoz hódoló és hálafel­iratot küld; Jókai emlékét jegyzőkönyvben örökíti meg s a vasúti sztrájk gyors és eré­lyes elfojtásáért a kQrmányelnöknek s keres­kedelmi miniszteritek köszönetét és elismerést szavaz s az összkonnányt kéri, hogy törvény­hozási intézked iss d hasson oda, hogy a vasúti sztrájkhoz htsonló esetek többé elő ne fordulhassanak. Az indítványokat elfo­gadták. Az újonnan rendszeresített számtiszti állásra 39 szavazattal Flontás Demetert vá­lasztották meg, ki £ éven belül az állam­számviteli vizsgát tartozik letenni. A hegyközség 1903. ód számadását tudomásul vették a főszámvevő azon javas­latával, hogy' a tanáéi a bttrálékos adók erélyest behajtásáról gondoskodjék. Az 1903 évi gyámpónztári számadást, valamint az 1903. évi közpénztári zárszáma­dást tudomásul vették s számadóknak a fel - mentvónyt megadták. A város erdőiben alkalmazott erdővé- dák fizetésemelésére összesen 1660 koronát szavaztak meg. A megszavazott pótlékot az erdŐvódek jubus 1-től fogják megkapni. Uzonyi Lajos részére kivetett 151 kor. 81 fill, fülencsós-tó feltőlté^i költségből 50 koronát elengedett a közgyűlés. Nagy József és társának ugyanilyen költségből 50%-ot engedtek el azon föltétellel, hogy az esedé­kes összeget 30 nap alatt tartozik kifizetni s a további feltoltéul 2 óv alatt tartozik végrehajtani. j A szatmári ev. ref egyház azon kérel­mét,.Jiogy az egyház helyett az ártéri költ sógeket a város fizesse, elfogadták, annak kijelentésével, hogy ezen kedvezni Ínyt, ha kérik, a többi egyházak részére Is kiterjeszti. A kültelki elemi isko'ák részére javas­latba hozott telkeket a közgyűlés az iskola czéljaira átengedte. Ugyanitt fogja majd a gazd. isin. iskola részére szükséges földterü­letet is kihasittatni. Az óvadókköteles tisztviselőket az ed digi óvadókkiegésziiéstől felmentették. Fájbert József v. v. üzemvezetőt vég­legesítették. — Szeretem .... még . . . most is . . . pedig . . . megcsalt .... hűtlen . . . meg . . . megbocsátok . . . neki. Majd alig lehelve már egy nagyot si- koltoM : f — Anyám !! . Aztán lehanyatlott feje, bidegedni érez­tem tagjait . . . vége volt . . . Eltemettük, életünk gyászba borult ez­után, mikor egyetlen reménységünk hideg teteméta hant elfedé előlünk. Azóta minden­nap eljárok ide sirni, mert a sirás életszük­ségletté vált reám nézve, ha kisírtam magam, egészen megkönnyebbülve távozom innen. Már jó hosszú idő telt el a temetés ; után, mikor egy reggel átlőtt szívvel találtuk sírján halálának okozóját, a hűtlen prima­donnát. Bizton vádolta lelkiismerete, nj’ugtot, boldogságot nem találhatott, miután egy egész családot boldogtalanságba döntött. Itt aztán elhallgatott, a jó öreg anya, együtt éreztem vele, meghatott nagyon e kettős tragédia, vigasztaltam, s ő jóleső érzés­sel fogadta szívből jövő szavaimat. Ismét tovább mentem s valami úgy vonzott, hogy kívántam, bárcsak én is ott alant pihenhetnék már. Atóreztem a költő dalát, mikor igy énekel: A villamvilágitási igazgató mostani fizetését 600 koronával megjavították. A kórházi élelmezési vállalkozónak az adagok árát 7 fillérrel felemelték. A közkóihízi főorvos részére 600, az alorvosnak 400, a gondnoknak 200 korona fizetésjavitást szavazlak meg. Arad város átiratát a népiskolai növen­dékek túlterhelése tárgyában küldött átiratát pártolólag tudomásul vették. Több tisztviselő magánkérelmének el­intézése után a közgyűlés a főispán élteté­sével véget ért. HÍREK. Óváczió a főispánnak. Kristóffy Jó­zsef, vármegyénk főispánja a megyei szék­ház kiépítésére 100.000 korona államsegélyt e-zközölt ki. A vármegyei közgyűlés ez al­kalomból I ifolyólag lelkesen tüntetett, a ha­mar népszerűvé vált főispán mellett és Ne­mestől Szabó Antal vm. bizottsági tag in­dítványára jegyzőkönyvileg mondott neki köszönetét. Uj kanonok. Roskovics Emánuel mun- kácsegyházniegyei áldozópapot, ungvári fő- gimn. hittanárt, O felsége tiszteletbeli kano ltoknak nezezte ki. A kitüntetett férfiú 26 év óta áll a tanügy szolgálatában, igy az el­ismerésre méltán rászólgá11. Esküvő. Hétfőn, folyó hó 16 án dél­előtt 10 órakor történt a zárdái templomban Kiss Zsigmond honvédezredes, dandárpa­rancsnok és Lengyel Melánia esküvője. Ér­deklődő néptömeg hullámzott az ulczán, elő­kelő közönség szállottá meg a templom pad­jai i már jóval a fényes násznép érkezése előtt. Midőn a püspök ár őexcellentiája kol csija az ifjúság derűjével tündöklő aieny- asszonynyal a templom ajtajához ért, meg- zendült a choru-on a honvédzenekar fenséges nászindulója s ünnepi érzéstől dohogó szivek közt vonult a nászmenet a főoltár elé, hol Kiss Pál alsólendvai esperesplebános, a vő­legény bátyja, 2 segédpappal fogadta őket. A hóditóan délczeg vőlegény s bájos arája mellett járdán házi és berenczei Kovács Jenő „Kimegyek a temetőbe, beszélgotni veletek, Árnyas erdő, lombos berek, de szomornn beszéltek. Elmondanám, mi fáj nekem, Mi bántja beteg szivem, De szomorú, de keserű Ez az élet énnekem.“ Az élet úgyis rövid, nem mindegy lenne e hát, ha előbb vagy később szakad vége. Ez oly rév az élet tengerén, a melyhez egyszer mindnyájan elérkezünk. Vágytam a föld alatt nyugodni, hogy . zomoru fűz borulhat majd az én keresztfám fölé is, mely bánatos csüg- gedésről, érzékeny szomorúságról beszélne.... Végig járva igy a sírok csöndes biro­dalmát, érezni kezdtem, hogy itt a szól is az elmúlásról beszól. A keresztfák között végig suhanva, a bokroknak fájdalmasan dúdolja, hogy mi sem tart örökké. A bokrok pedig, mintha megértenék ezt, a szól szavára busán hajlonganak. Mielőtt végkép odahagylam volna a csöndes lakhelyet, a hol a beteg szívre gyógyír található, ajkam forró fohászt rebe- gett, melyet aztán a szél szárnyaira kapva a sírok felett sírva ismételt: „Adj irgalmat, adj nyugalmat Óh Atyánk a lelkeknek Yicinius. ¥

Next

/
Oldalképek
Tartalom