Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-11 / 20. szám
adja: Osomay Győző m\ 5. Víg szavalat előadja: Kun István ur. 6. Nópdalegy veleg, előadja: a szatmárnémeti énekkar. Érdekes válópör. Tizenhat éves házasság után ritkaság a válás, kivált ha már nagy fiugyerek is van a hazban. Azonban, ha a családfő nem tud keresni és a nyomor állandó vendég, akkor a szegénység egyik erős mozgató ereje a házasélet felbontásának. Mint esetünk mutatja, sokszor a 16 éven át megelégedetten folytatott élet sem elegendő ahhoz, hogy a házasfelek együtt szenved jéfe át a szegénység keserves küzdelmeit. A külömben is kikapós menyecske és a lesújtott férj hónapok múlva a tárgyalási teremben találkoznak először. A biró hiába igyekszik ékesszólásával a felekre békitőleg hatni, az asszony makacsul ragaszkodik a végleges válá.'hoz. Egyszerre izgatottan behatol valahogyan a tárgyalószobába a házaspár 14 éves fia és csak ennyit szól : „Papa, mama, béküIjetek ki, mert a jó Isten meghozta szerencsénket!“ és a nagy felindulás hatása alatt eszméletlenül a földre bukik. A biró felhasználva a kinos helyzetet, nyomós érvekkel hatott a makacs anyára, ki midőn hallotta, hogy fia újból visszanyerte beszélő- képességét, gyermekéhez rohan, sirva fakad és kijelenti, hogy nem kéri a válást. A fiú görcsösen a markába szorított egy papírdarabot, egy sorsjegyet, mely egy nagy nyereményt nyert ugyanaznap Török A. és Társa bankházában, Budapesten, Teréz-körut 46. szám alatt. És e bankház szerencséje így segítette az engesztelhetetlennek tartott gyü- lölség felett az anyai szeretetet győzedelmeskedni. Eltévedt tehén. A múlt vásár alkalmával a baromvásártérről a csengerbagosi gör. kath. egyház tu'ajdonát képező 6 éves fehérszőlő tehén elszaladt. A kapitányi hivatal felhívja a megtalálót, hogy a legkö- .zelebbi hatóságnak szolgáltassa át. Ritka szerencséje van Gaedicke ismert budapesti szerencsegyüjtődéjének, mely rövid időn belül a 600.000 koronás jutalmat, háromszor a 400.000 koronás, háromszor a 100.000 koronás, a 70.000 koronás és négyszer a JiO.OOO koronás főnyereményt fizetie ki. E czég óriási szerencséje már is közmondásossá vált, tehát a ki főnyereményhez akar jutni, az siessen a szerencsés G&edickénél sors jegyet rendelni. Vásároljon osztálysorsjegyet Lö»inger .Józsefnél Szatmárt, Deák-tér 17. Olvasóink szives figyelmébe ajánljuk Japunk hirdetései között Bear Sámuel asz phalt és czement áru gyáros hirdetését. C S A R N o K. Apai szív! Irta: Szí. Albert. A sárga függönyökön áttört halványan -8 délutáni nap egy egy sugára, bevilágítva a fényes szalonba, hol apa és fiú állottak egymással szemben. A terem bútorzata a régi jobb időkről regélt. Mert hát úgy volt, hogy valaha gazdag hírben állott a Szesztayak kastélya. Valamelyik Ős IV. Béla király alatt nemessé Lakás és iroda Bányai-ut 12. fiat. eng. ház- és birtok-eladási, törlesztéses jelzálogkölcsön-közvetítési irodája. il E T I S Z 1: M h 1~" ('20 •• í leit, aurán pedig nemsokára az országnak tett szolgálatok fejében a család bárói rangot kapott. A jelenleg élő két férfi tag közül az apa, Péter báró erősen arisztokrata volt, fia Jenő báró lehet, hogy azért, mivel a mai kor szü!ötte volt, lehet, sőt majdnem valószínű, hogy szive után indulva engedett atyja szigorából és nem volt valami nagyra báró- ságával. Máskülönben azért megállta a helyét bárkivel szemben. A jelen időben igen gyakran eljárt, a gazdatisztjükhöz és a falubeliek azt rebesgették, hogy a gazdatiszt leányának bogár szeme csalogatja Jenőt. Szó ami szó, hát szép leány is volt a kis Gizi. Még eléggé fiatal, a falusi magányban nőve fel, nem hasonlított a korabeli vá rosi lányokhoz. Szívesen fogadta Jenő bárót, mindig, neki ugyan eszeágában sem volt, hogy eme gyakori látogatásnak jelentőségei tanúsítson. Gondolta, hogy a falun unja magát a báró, hát igy az ő zongorázása melleit talán valamivel gyorsabban telik ideje. Iga zán ! hát hogyisne zongorázna neki, mikor oly szépen kéri és mindig csak arra, hogy az ő nótáját játsza, mert az oly igen szép, oly igen bus, oly megható. Igen, mindig csak azt az egyet : „De ki tudnám panaszolni magamat, Ha valaki meghallgatná szavamat; Minden búmat, bánatomat kisírnám, Hej, de mikor nem néz senki én|reám." Azután a végén reá néz, ő lesüti szemeit és nem tudja, de olyan különös érzés vesz ilyenkor rajta erőt. Talán annak a bánatos nótának szomorú akkordjai hozzák ily kedélyes állapotba, vagy pedig a Jenő erős tekintete . . . De nem, az még sem lehet Jenő báró, ő pedig csak egy szegény tisztnek a leánya . . . Sokszor egészen megijedt a gondolattól, igyekezett elfeledni azokat a szép, boldog délutánokat, mikor együtt ültek, mikor neki zongoráznia kellett; az igaz, hogy szívesen tette, mert Jenőnek játszott, . . . a ki oly szépen tudott kérni, hogy sziute lehetetlen volt megtagadni, ő meg se próbálta. Sokáig teltek már igy csendes boldogságban a napok, Giza és Jenő megszerették egymást, azonban el nem árulták még egymásnak sem szerelmüket. Giza maga sem tudta, hogy engedett szivének ekkora bátorságot, hogy megszerette a báróftut, csak későn ébredt szerelmének tudatára, akkor aztán a Jenő nótájának végső soraival kezdte csititani szivecskéjét: „Tanuld meg őt, tanuld meg őt feledni, Hisz jót tudod, nem szabad már szeretni.“ Csakhogy az a kis szív ilyenkor még hevesebben kezdett dobogni, oly fájó volt ez a dobogás és oly édes egyszersmind. Később már nem is igyekezett tőle szabadulni. Tudta, hogy áldozata lesz szerelmének, de hát, ha szenved is, az is ő érte, Jenőért történik . . . érte pedig mindenre képes lett volna. Mikor kitavaszodott már, úgy, hogy a szabadban is sétálhattak, kimentek a kertbe, a virágok közé, beszéltek az érkező madárkákról, a virágok színéről, illatáról, csak szivük érzelméről hallgattak, félve attól, hátha nem talál az érzelem viszonzásra! Ah ! inkább igy, mégis legalább van, lehet remény, de hátha egy szó még ettől is megfo-zíhatná őket. J-nő azonban neu tudott sokáig hallgatni. Észrevette a leány csillogó szeméből, hogy vele együtt érez, gondolta megpróbálja . . . . a jövő perez meghozza számára a boldogságot, vagy a boldogtalanságot. — Giza ! nem tudok szivemnek parancsolni. Ha nem tudta kiolvasni lelkemből eddig, úgy tudja meg most, hogy szeretem. Tegyen boldoggá, mondja, hogy viszont szeret, óh, ha tudná, mily rég vágyom e szót ajkairól hallani. Ne utasítson el, mert szivem összezúzná, gyilkosom lenne. Giza nem tudta mit válaszoljon, szive szerint nem beszélhet, hát mindegy, csak hidegen válaszol. — Báró ur! mit érne önnek, ha tán viszonoznám is érzelmét? Tudja, hogy ki ön és ki vagyok én. Legyen ennyi elég, a többit maga is kitalálhatja. — S azt hiszi, ez nekem elég? Tudom, mire czéloz, ne gondolja, hogy az akadály. Ismerem atyám szerető szivét, bizton tudom, ha elmondom neki szerelmemet, azt, hogy egyedül magát, szeretem Giza, ő megint engem és szívesen adja beleegyezését. — Ne higyje ! önöket bizonyos családi hagyományok köiik, azok pedig homlok- egyenest ellentmondanak a mi szerelmünknek. Legjobb lesz, ha eltávozik, feled engem. Önnek könnyű lesz, nagy a világ, számára nyitva mindenütt az ajtó, gazdag, előkelő hölgyek is szívesen fogadják hódolatát. Én e falusi magányban a szép napok emlékétől körülvéve majd csak leélem rövid életem. Tudom nehéz lesz, de annak muszáj meglenni. Isten önnel Jenő, éljen boldogan! E szavak után elsietett, be kis szobájába, leborult a zongorára, sírni kezdett, siratta boldogságát, Majd szép, formás ujjai végig futottak a fehér billentyűkön bánatos hangokat hallatott a hangszer, mintha együtt érezne kis gazdájával. Mindig csak az a nóta volt eszében: „De ki tudnám panaszolni magamat.“ Bezzeg, panaszszal volt most az ő kis sziveeskéje is tele és nem tudja kinek elmondani szomorúságát, jó barátját elutasította, mamáját rég eltemették, a papa . . . azt meg nem akarta még jobban megszo- moritani, úgyis eleget bánkódik a mama után. Magába fojtotta hát a keserűséget, majd ismét végig futottak az ujjak a billentyűkön újra a kedvtmez dallamot csalva ki azokból. Jenő ezalatt a kastélyba sietett, felkereste atyját, hogy előadja neki szándékát. Tudta, hogy nehéz lesz ez a küzdelem a családi tradiczióval, melyhez atyja igen ragaszkodott, de azért bízott az atyai szívben is, mely bizonynyal meg fogja érteni azt a szerelmet, mely az ő keblében lángol. S ezen tudatban kétszeres elszántsággal sietett egyenesen a szalónba, hol atyját találni vélte. Az öreg báró tényleg ott volt, egy pam- lagon fekve olvasott. Fia érkeziekor felállt, érezte, hogy valami különös dolog készül, mert ily időben fia még sohsem kereste őt fel. Jenő aztán rövidesen előadott mindent, kérve atyját, hogy adja beleegyezését boldogságához. Péter báró homloka ránezokba vonódon, aztán szép szerével igyekezett rábírni A ki házat, birtokot és erdőt venni vagy eladni kénvelmesen (mérsékelt közveiitési dij mellett óhajt, úgyszintén birtokra vagy házra olcsó törlesztéses jelzálogkölcsönt akar. vagy bárminő helybeli vagy vidéki részvényre van szüksége, vagy azokai eladni akarjB, e czéggel lépjen érintkezésbe és meg fog róla győződni, hogy kiterjedt előnyös ismeretsége folytán hivatásának megfelel. — Vidékre azonnal válaszol. .... ■ — ... ==
