Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-20 / 17. szám
HETI SZEMLE“ (17 ik szám.) 3 Manchester unokái. A múlt heti vörös parlament őszintesége kinyithatta a tartózkodó optimisták sze meit. Láthattuk, hogy a szocziáldemokráczia ma már nem homályos elvekbe burkolódzó meddő szédelgés, hanem tevékeny, folyton erősbülő, hallatlan agitácziók folytán nagyra nőtt gyermek, aki minden vonásában magán viseli az apa hasonlóságát. Azonban rakon- czátlanabb, vakmerőbb, erőszakosabb, radikálisabb, mint szülője: a liberálizmus és épen ezért sok-sok szomorú perczet okoz azoknak, kik egyszerre tollasodtak niegvele Manchester szülőházában. Ha komolyan és higgad'an gondolkodunk a társadalmi fejlődések lefolyásán, csakhamar be fogjuk látni azt, hogy az 1789. iki elvek alapján oly társadalmi rend honosult meg, mely a szocziálizmua csiráját már mell-ben hordozta. A forradalmat a harmadik rend, a polgárság indiiotta meg, mely a régi feudális társadalmi intézmények lerombolt alkotásai felett olyan lendet teremtett meg, a melyben maga vitte a polgárság a főszerepet. Ennek a társadalmi rendnek Smith Adám adott formát a 18. században; manapság pedig Manchester ruháiban egy általa kigondolt theoriában áll a világnézetek sorában. A szocziaüsta mozgalom a maga elveivel, eszközeivel, bölcseleti és jogi képtelenségeivé1, vallási anarchiájával, abból a bölcsőből kelt ki, a melyet Manchester, a liberalizmus közgazdasági törekvéseinek szemé- lyesitője és irányitója tákolt össze és iingat att majdnem egy teljes századon keresztül. Büszke lehet valóban dicső unokájára és neveltjére! Csak arra vigyázzon ez a most már lenézett apa, hogy áldozatául ne essék annyi önfeláldozással és hóborttal dédelgetett fiának, a szoczializmusnak. Keressük a manchister-liberalizmus anyajegyeit a szocziálizmuson ! Itt van ke zemben az u. n. tudományos szocziáltzmus egyházpolitikai programmja, a „Tudomány és Vallás“ ez. röpirat, itt vsn Bebel vitázó levele a kereszténység keletkezése- és fejlődéséről ; Marx fejtegetése a történelem anyag- elvit felfogásáról, a melyek utánozhatatlan Az idő gyorsan haladt előre. A nyár mulóban volt sok örömeivel. Félig őszi idő járt már. Az erdő lombos volt még, reggel köd ereszkedett a tájra, melyen azonban a nap sugarai még a délelőtt folyamán áttörtek és látni engedték a még mindig üde zö'd pázsitot. A kedves vidék mélységes csöndje, az erdő harmatos virága, szóval minden, de minden édes örömöt hirdetett, mintha minden örökké tartana. Pedig az ősz rohamosan haladt elő pusztító útjában és lassan-iassan elhervasztotta a még élő leve leket, melyek sárgán, nesztelenül hullottak alá a nedves földre. A vándormadarak el- szállottak melegebb déli hazájukba és Lilla olyan igen szomorú volt, ő is szeretett volna velük szállni, de nem messze, csak Béláig, hogy megkérdezze tőle, mi az oka annak, hogy levelei oly ritkán érkeznek. Megérezte gyönge szivecskéje, hogy itt nincs rendén minden, nem szól', csak várt türelmesen, lehet, hogy nagyon el van foglalva. Pedig nem igy volt! Eljegyzése után még szívesebben kereste fel a kávéházakat, egész éjszakákat átmulatott, s igy mindene végkép elúszott. Hitelezői sürgették és ő fizetni nem tudott. Annyi volt az adóssága, hogy még a Lilla hozománya is kevés volt erőszakossággal csinálnak reklámot a leg- mezitelenebb darvtnizmusnak és istentagadásnak, a melyet úgy tüntetnek fel, mint az elfogulatlan tudományos vizsgálódás logikus eredményét. Hallom Liebknecht felkiáltását: „Nekünk szocziálistáknak az a kötelességünk, hogy minden erővel ellene törjünk az Istenben való hitnek ; nem is méltó a szocziálista elnevezésre az, aki nem terjeszti az istente- lenséget“ ; hallom Engels kifakadásait: „Mi egyszerűen bánunk el az Úristennel, mi folyton küzdünk Isten ellen, mi ő benne látjuk a világ legnagyobb veszedelmét“ ; azután azt kérdezem, kitől, honnan tanulta ez a szocziálizmus a teljes vallástalanságot ? A feleletet, mely a legnagyobb mértékben kompromittáló a liberálizmusra, Bebel adta meg szokatlan őszinteséggel az 1878. szept, 16-iki birodalmi gyűlésen, mikor a man- chester politika szembeülő képviselőinek szemrehányásaira igy felelt : „Önök, Uraim, megtámadják a vallásra vonatkozó nézeteinket, a melyek isteutagadók és anyag- elvüek. Elismerem, hogy ez igaz. . . . Erősen hiszem, hogy a szocziálizmus végre is istentagadásra fog vezetni. Ámde ki alapította meg tudom ínyilag és bolcseletileg ezen istentagadó tanokat, a melyek Önöknek oly sok gondot és kedvetlenséget okoznak ? Talán a szocziáldemokraták ? Vájjon az Edgárdok és Bauér Brúnók, a Fetterbachok és Strau-s Dávidok, a Renan Ernők szocziálisták voltak ? Ezek a tudomány emberei. Mi ezen istentagadó nézeteket tudományos (!) meggyőződésünk alapján elfogadtuk és kötelességünknek tartjuk ezeket tovább terjeszteni és a tömeg közzé hinteni. Miért lenne tehát az, ami az egyik kéznek meg van engedve, a másiknak megtiltva ?“ Ki az tehát,ki a legdurvább darvinizmust hitezikkelylyó emelte? Ki tanítja még majis szóban és Írásban a tanszékeken és nyilvá nos összejöveteleken az istentagadást ? Az egyház megvetésére vezető tanok, azok a vallási nézetek, a melyekben az Istenbe és a Megváltó Jézus Krisztusba vetett hitet, mint vakhitet támadják meg és gúnyolják ki a „felvilágosodott“, „elfogulatlan“ tudomány emberei az encziklopedistáktól kezdve egészen napjainkig, ezek a tanok annak az a kiegyenlítésre. Azért irt az apának, hogy toldja meg még egy néhány ezer forinttal, mert igy nem kell neki a leány. Az apa persze ezután hallani sem akart Béla felől. Az ő leányát csak a pénzéért vennék el, nem, ő nem adja ráadásul a leányt, inkább maradjon otthon. Béla látta, hogy semmire sem megy, lehúzta ujjáról a jegygyűrűt, melyhez annyi édes óra emléke fűzte, megcsókolta, aztán egy levél kisóretóben visszaküldte Lillának. Mikor a kis csomag megérkezett, a Lilla szive repesett örömében, hát mégis Béla gondol ő reá. De im ! a csomagot felbontja és abból a jegygyűrű esik a földre. Elsápadt, elolvasva ppdig a levelet sirva fakad, meg van csalva, rutul rászedve, nem, igy nem élhet tovább. ír ő is egy lévőiét atyjához, bocsánatot kér teltéért, de szivére hivatkozik, a mely úgy is megrepedne, . . . aztán előveszi kis revolverét, szivére illeszti egy durranás, és .... a szép Lilla halott. Bélának is tudtára adják. Ő csak most eszmélt, csak most bánta, a mit tett, hja, de későn volt, bizony nagyon későn. Leutazott a temetésre, aztán ráborult ntég egyszer a koporsóra, a melyről csak most érezte, hogy iskolának kathedrájáról hangzottak el legelőször, a melynél egymásután Hegel, Fauerbach, Smith Adám, Manchester, a jakobinusok és gtrondtsták, a liberálizmus ősatyái ültek. Ok voltak azok, kik n vallást, mint pusztán alanyi hangulatot az egyedekhez utasitották, kikre azonban, ha vallási érzületüket nyilvánítani merték, megvető mosolygással szoktak letekinteni. Előttük az a vallás, a mely mint tárgyilag Istentől adott intézmény szabad és önálló működést követel magának a társadalomban, csak a gyűlölet tárgya. Az általuk megteremtett bölcseleti s politikai rendszer, a liberálizmus az, mely az intentagadó munkással szemben a vallásosságra utal, a klerikális munkás szemeiben ellenben hitetleu szabadgondolkozónak tűnik fel. A vallási elvek terén tehát fiúi viszony áll fenn a szocziálizmus és liberálizmus között. A különbség, a mely Közöttük mégis ószie.hető, annak eredménye, hogy az elöregedett atyának lehetetlensége nem bírt a hevesvérű fiú csintaianságával s igy most már tűrni kénytelen azon tobzódásokat, a melye! re az sohasem tanította ugyan a gyermeket személyesen és gyakorlatilag, de alat- toinban örült a hóbortos kirúgásokon. A szoczálizmus ugyanis nyíltan vallja az istentelenséget, mig a s/.absdel vüség da- gályos frázisokkal titkolja el istentagadó világt'elfogását és ha csak elkerülheti vallási tekintetben, kerüli a szintvallást .A liberalizmus a rendőrállnm segélyével akarja megfékezni az egyházat és a papságot lelki rendőrei közzé besorozni; a szoeziáldemok- ráczia még magasabbra tör, meg akarja szüntetni az egyház befolyását a népre, «menynyiben az egyházi kultúra helyébe a tudományos kultúrát akarja léptetni, az egyházi alamizsna megszüntetésével a közvagyont a közjóiét felvirágoztatására akarja fordi ani, a szó-és gyóntatószékeket pedig szabad versenyre hívja fel a szocziáldemokráezia propagandájával. A liberalizmust a kongregá- cziók és kuiturharcz érdeklik közvetlenebbül, mig a szocziálistákat az egyházi vagyon és osztály hai ez. Érdek ellentét és nézeteltérés e két rendszer között tehát épen nir c> a lényeges ponmindené!, magával viszi. A szép Lillát ölök nyugalomra helyezték a családi sírboltba. Sok idő eltelt már azóta. Talán mindenki elfeledte e tragédiát, amikor egy napon az öreg Bogátiegy gyászjelentést kapott, melyhez levél is volt mellékelve. A levél igyszólt: Édes, jó Uram! Tudom, hogy vétkem iszonyú, hogy bocsánatot már nem remélhetek, de mégis megpróbálom, igen megpróbálom az Ön bocsánatjáórt is könyörögni, hiszen a jó Isten már megbocsátott. Ama szerencsétlen nap után felismertem bűnöm nagyságát és vezekelni akarván érte, szerzetbe léptem. És itt, óh, ha tudná jó Uram, itt e szent falak között sokszor láttam a Lilla arczát, ép oly szépnek, mint életében volt és mosolygott is rám.fJele volt annak,'hogy ő isfmegbocsátott. Uram I ha van szive, mely érezni tud, esengem, hallgassa meg bocsánatkérósemet és mondja ki e szót : Megbocsátok ! Oh, mily nyugodtan fogja akkor síri álmát aludni a szegény szerzetes JóJcövi B. Jusztin. Bogátinak egy forró köny csordult ki szeméből és őszintén, szívből kimondá a kívánt szót: Megbocsátok 1 ! !
