Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-04-20 / 17. szám
XIII. évfolyam. 17-ik szám / Szatmár, 1904. április 20. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — —-6 korona. — fillér Félévro.— — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 . 50« Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 4 korona. Eyyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kifdója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ" A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A l«j* megjelenik minden szerdán. Elcsépelt théma. Hasábokra, kötelekre menőczik- keket írtak már a lapok erről a kérdésről, népgyülóseken száz meg száz helyen menydörögték a szónokok a hallgatóság fölébe, itt-ott társadalmi mozgalmak is megindultak több, kevesebb sikerrel, — a magyar közönség zöme mégis érzéketlen maradt. Elolvasta azokat a czikkeket és lomtárba helyezte, elbocsátotta füle mellett a szépen csengő-bongó szavakat, helyeslőleg bólintott fejével a társadalmi akcziónak és azután? ........Azután haladt azon az ut ón, amelyen évtizedek óta bandukol. Nem hozza ki flegmájából az erősebb ébresztő kúra, nem reagál, habár saját fajának pusztulását látja az egész vonalon. Régen ki van adva a jelszó, hogy csak hazai terméket vásároljunk, ha nincs kőiéskcdőiiiknél, követeljük, hogy legyen. Elég baj, hogy nincs. Kereskedelmünk túlnyomó részben idegen érdekeket szolgál. Milliókat 1 iférái külföldre a magyar fogyasztó közönség zsebéből. Természetesen azokkal a milliókkal az ország szegényebbé lesz, inert mezőgazdaságunk révén korántsem nyerjük vissza, amit a nem magyar áruezikkekért kidobunk. Nem mondjuk, hogy lelketlen- ség a magyarnak nevezett kereskedővilágtól az az eljárás, hogy idegen árukat importálnak, de a haTÄEGZA. Honvéd vigyázz I Honvéd vigyázz, előre nézz! Jobbról balról tolul a vész. Mi volt a Rákóczi búja ? Rajtunk még az átok súlya: Hogy a magyar szolgamódra Hallgat német kommandóra, Es ha kérded, hogy hol a vész, Honvéd vigyázz ! És jobbra nézz ! Ott a magyar parlamentbe Két tábor áll csatarendbe, Sok nemes ur, sok dalia A labancz nótáját fújja. A jobbon áll egy nagy csapat, A másiknak sora apadt. Néhány kuruc? ám harezra kész, Honvéd vigyázz és balra nézz! Öreg honvéd, mig köz lőttél, Elmúlt sok nyár, elmúlt sok tél Vén sas szemed nem messze lát, Köze) sejted már a halált. szonlesés kétségkívül egybe van vele kötve. A nagyobb perczent nagyhatalom, amit pedig szívesen megadnak a külföldi gyárak, hogy áruikkal eláraszthassák a magyar piaczot. Sőt „magyar“ kereskedőink közt olyan firmákra is akadunk, kik magyar ezégér alatt árulják az idegen kelmét olyan vidékeken, ahol a közönség kezd a sarkára állani. Ez már nyílt becsapása a magyar hiszékenységnek és a legbrutálisabb kihívás arra, hogy végkép elforduljon tőlök a vevő publikum. Dehát vevő publikum !. . . . Hiszen épen ő maga az előmozdítója a magyar kereskedelem ilyetén elfajulásának. Mert valljuk be, hogy daczára a hirlapok osatakiáltásának, nagyon kevesen vannak a vevő közönség soraiból, akik az iránt érdeklődnek, hogy magyar át uczik két vásárolnak-e, vagy idegent. Sőt igen sokan talán kél Ví tel kapnak az után a jószág után, a melyre azt mondják, hogy' bécsi, brünní vagy párizsi gyártmány. Ördög tudja, szinte jobban esik sokaknak, lia egy külföldi nagy városból eredetinek mondhatja a maga portékáját. Főáraink legnagyobb része idegen czégekkel áll összeköttetésben. Onnan hordatja a maga és udvara számára a beszerzendőket a frakktól kezdve az utolsó gombostűig. Külföldi bútorok ékeskednek szobáikban, az ember minden talpalatnyi helyen idegen gyártmányra lép. A Ne reméld hát, hogy itt megérd, Hogy e csapat a czélhoz ért, Do kiizdelmo kárba nem vész ; Honvéd vigyázz, az égre nézz! Honnan búsan néznek reád Nagy Széchenyi, Kossuth, Deák, Hogy abból a dicső korból Csak a honvéd áll a sorból. Az is vár az indulóra. De áll! Vigyázz! még egy szóra, Ha majd az Urnák őre lész, Honvéd vigyázz ! E földre nézz ! E földre, mely ivott sok vért, Mert a magyar egyet nem ért, Régen zengi a költővel: Óh te szebb kor jövel, jövel! Amikor majd százak, ezrek, F.gyért küzdve, egyek lesznek, És ha kidől majd sok merész, Honvéd vigyázz! hátra ne nézz! Csak előre és ne hátra! Hova lett a régi gárda ? Es hullt, kidőlt, újak lesznek, Itt a hősök ki nem vesznek, vagyonosabb középosztály majmolja őket. Annak sem jó, ami magyar. A nagyzolási mánia régi bűne ennek az osztálynak, ami már-már vég- pusztulással fenyegeti. Kikre támaszkod hátik tehát a magyar ipar, a magyar kereskedelem ? . . . A népre!.. . No akkor jó egészséget neki. A nép értelmesebb része teljesen közömbös aziránt, hogy honi terméket vásárol-e vagy nem. Bemegy a boltba, nézegeti az áru- czikkeket és amelyik megtetszik neki, megveszi. Bánja is ő, ha Kalkuttából hozták. Fődolog, hogy ott van a boltban és neki tetszik. S minthogy ott van a boltban és látszólag nem is olyan drága, hát veszi a bugyellárisát és fizet. A népnek a kevésbbé értelmes része még kevesebbet törődik az ilyen dolgokkal. Sőt nem is tudja, hogy abban a boltban, hol bevásárlásait eszközli, idegen termékek vannak. Arról sines fogalma, hogy árt vele magának, meg a hazának, ha abból a portékából vásárol. Rendkívül erős izgatásra van szükség, hogy végre valahára észre térjen a magyar társadalom és a saját jól felfogott érdekéből elforduljon attól a kereskedelemtől, mely lassan, de biztosan hivatva van tönkretenni az ország lakosságát, íme a veszély már imminens módon fenyeget, mert a nép zöme adóssággal és szegénységgel küzd, mégsem veszi észre, hogy bajainak egyik A kis Bogfáti Lilla. Irta: Nagy Ida. A hold lassankint feljött, ezüst sugarai a fák között bujkáltak, mialatt a széles n ...............kastély parkja teljesen álomba me rültiiek látszott, melyen a holdsugarak fénylőén játszadoztak s csodálatos alakokat varázsoltak elő. A kastély erkélyén állott az est szépségében gyönyörködve a kastély kisasszonya, a tündórszép Bogáti Lilla. Boldognak látszott és valóban az is volt, mert mi gondja van még egy alig 18 éves lánynak. A hegyekről pásztorsíp hangzott alá, s a kerten átfolyó patak egyhangú locsogása összevegyülve a fák között átsuhanó széllel, titkos vágyakat ébresztett ártatlan lelkében. BeMindaddig, amíg Pest-Budán A százados sok harcz után, Csak egyet ért a sok vitéz, Honvéd vigyázz! előre nézz!! Juliusz.
