Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-06 / 2. szám
9 .HETI SZEMLE (2-ik szám.) esős nevelést, a házasság' szentsége adásvételi szerződéssé sülyedt, a politika örve alatt rendőri kezek nyúlnak fel a szószékre, nehogy talál főzzék vakmerő, aki megmondja az izgazságot, amely a világnak nem tetszik. Mindig több és több jogot harácsolnak el, körülbelül úgy vagyunk már, mint a farkas körmei közt vergődő bárány, mely utolsó pillanataiban is tétlenül béget. A békét harcznak kell megelőzni. Azt a harezot nem mi provokáltuk, hanem ellenségeink. Ha behúzzuk előttük vitorláinkat, kétségtelen, hogy le vagyunk győzve. Ok és a békét kiabálják tele torokkal, a krisztusi szeretet, egyetértés, testvériség csakúgy ömlenek ajkaikról, mintha valami prófétai ihlet szállotta volna meg őket, de ezeket a jelszavakat úgy értelmezik, hogy mi legyünk békében, s ők szabadon tördelhessék az egyháznak minden jogait, a világegyetemre gyakorolt minden befolyását. Ebből a békéből nem kérünk. Nem az a keresztény béke, hogy minden igaztalan sérelmet tétlenül tűrjünk, hogy minden támadás előtt meghunyászkodjunk. A keresztény béke az igazság győzelme, jóllehet sokszor a legádázabb harcz után sikerült kivívni. Maga Jézus adta a példát. Hiszen az ő élete szakadatlan harcz az ó- kor bálványimádó vallástalansága, az erkölcsök siilyedése és a rabszolgatartó erőszak ellen. Ugyanezt a harezot vivja az egyház kétezer év óta, és valljuk meg, akkor volt mindig teljes a győzelem, midőn bajnokai nem haboztak a küzdő térre szállani, midőn a rombolásban tetszelgő kor VII. Gergelyeket, vagy Pázmány Pétereket termelt. Nem szabad tehát vesztegelnünk. Tömöríteni kell a keresztény társadalmat, mert a koczka el van dobva ellenfeleink kezéből, s végzetessé válhat minden pillanat, melyet könéhany fillért szerezhessen, mert bizony a gyermekek már meglehetős nagyok voliak. Az apa remélt, hogy majd, ha megöregszik, legalább akkor lesz hol maghuznia magát. Mert bizony olyanok ezek a mai gyermekek, hogy hiába ad nekik az ember akár mennyit, ha egy kicsit felvergődnek valamire, akkor szégyenük szüleiket is. Most is azért izzad s fárad, hogy Elemér fiának elküldhesse a hónapi koszipénzi. — Vájjon, meg fogja-e hálálni valaha? — sóhajt Bárdosy. — Soha . . . soha sem fogja visszafizetni a fáradságot, melyet érte leszek. A felesége is csak vigasztalta: Ne félj apuskám, nem rossz fiú Elemér; majd visszafizeti. — Vissza a sir — mondja Bárdosy bánatosan. Mikor még levelet, is csak akkor ír, ha pénzre van szüksége. Rossz, hálátlan gyermek. S ilyenkor bánatos szivvel gondolt a jövőre ; de a mellette zsibongó gyermekeinek viruló arczai mintha megvigasztalnák. Most itt vannak körülötte, de ha kirepülnek az anyai fészekből s ő pedig megöregszik, majd vele is úgy tesznek, hogy .kiutasítják házukból. Á lányaiban volt azonban minden bi zalma. Azoknak talán jobb szivük van, mint zönyös semmittevésbe merülve töltünk. A francziák már üldözik az egyház szolgáit, nálunk veres posztó az évszázadokon át összegyűjtött egyházi tulajdon, melynek elkótyavetyélése képezi a közel jövő zsidó liberális áramlatának sark pontját. Talán még mi is megérjük, hiszen erre már csak a kedvező alkalmat lesik. Küzdelemre tehát Jézus nevében, kinek élete a küzdelmek szakadatlan lánczolata volt.---------- . " •1 rt: A nép érdekében. Több törvényhatóság igen fontos, a sze gény nép úgy szellemi mint anyagi érdekeit mélyen érintő szabályrendeletet alkotott. Eltiltotta, hogy vasár- és ünnepnapokon a korcsmák nyitva legyenek. Minden okosan gondolkozó ember előtt kétségtelen dolog, hogy ez a szabályrendelet úgy erkölcsi, mint anyagi tek intet bői felette üdvös, sőt napjainkban úgyszólván elkerülhetetlenül szükséges. Mert ha vasár- és ünnepnapokon a korcsmák zárva volnának, nem nyílik a népnek alkalom, hogy keserves verejtékkel szerzel!, heti keresményét pár óra alatt eldorbézolja. Ha aztán nincs pénz és még tovább tart a mulató kedve, segítségére jön az uzsora, azok a váltóaláirások, melyekkel a büntetőbíróság termeiben is gyakran találkozunk. Mondani sem kell, hogy ilyenkor duplán fog a kréta, s mikor másnap a szegény ember kijózanod k, annak tudatára ébred, hogy nemcsak heti szerzeményét pazarolta el, hanem vagyonkájának egy része is elúszott. Ebből az adósságból aztán a legtöbb kigázolni soha sem képes, a nagy kamat lassankiüt felemészti összes erőforrásait s nincs más ut számára a pusztulásnál. Az anyagi érdeken kívül ebhez járul azon körülmény, hogy ilyenkor a trágárságoknak szabad tér nyílik. A korcsma megmételyezi már a fiatal ember lelkét, ki aztán ezen a lejtőn fokról-fokra halad lefelé. Száz korcsmái összejövetel közül legalább is kilenczven esetben történnek olyan a fiuknak, mert az életben is látja, hogy az aggkor a iegkeserübb. S igaza is volt Bárdosynak. Mig ő otthon virrasztóit s órákon keresztül mártogatta tollát a tintába: addig az anyjának oly kedves gyermeke, Elemér, a fővárosban dorbé- zolta el a kapott pénzt. Szegény atyja, ha tudná, hogy miért fáradozik ! De a szülő szereti gyermekét. Feláldozza egész életét, csakhogy övéit boldogulni láthassa. Elemér mig otthon volt, addig anyja majdnem tenyerén hordozta. Hisz ő volt, a legidősebb s igy nőtt fel, rövidséget nem érezve. Pedig csak atyja tudná megmondani, hogy mily nehezen lehet a krajezárhoz jutni. így végezte tanulmányait is. De mióta a fővárosban tanul, azóta egészen megváltozott. Léha, nemtörődöm életet él. Tanulmányait. nem végzi rendesen. Atyjának szemére fátyolt borit. Csalja szegénytől a keservesen megtakarított pénzecskéjét. Nem gondol azzal, hogy otthon még hány kisebb testvére szorul a segítségre. Szenvedélye, mint a lassú viz, mélyebb és mélyebb medret vájt magának, mig teljesen rabjává tette. botrányok, melyeknek aztán büntető biróság előtt van folytatásuk. Meglinchelt lovagok, bevert fejek, sőt nem ritkán emberhalál a tanúbizonyságai a korcsmái összejövetelek káros voltának. Mondani se kell, mindenki előtt világos, az orvosi tudomány fennen hangoztatja, hogy a pálinka élvezete mily rendkívüli módon veti vissza a nép szellemi fejlődését. A nemzedékek satnyulásának ez az egyik igen jelentékeny okozója. A vallásosság, az erkölcs eltűnik, azt az időt, melyet a templomban kellene tölteni, hol szépet és nemest tanulhatnának, duhaj legények a korcsmákban fecsérlik el úgy magoknak mint családjaiknak kimondhatatlan veszteségeket okozva. A liberális kormányok előtt azonban az ilyen rendkívüli nagy érdekek, melyek úgyszólván a társadalom átalakítására volnának hivatva, aokasem jöttek számításba. Hiszen azok a nép érdekei !... Előttük mindenek felett elsőrendű körülmény, hogy a jövedéki adó révén minél jobban teljék az állam kasszája. Ha vasárnapi korcsmaszünet van, tekintélyes jövedelmi forrástól esik el az allam. Hogy a szegény nép vagyona pusztul, hogy erkölcsei demoralizálódnak, hogy a lömlöczöt üli, ahelyett, hogy boldog családi életet alapitana, hogy százezrével hagyja el hazáját, mikor már a koldusbotnál egyéb nem maradt számára, — azok mind melléktekintetek. Elsőrendű követelmény az állam kasszája. No meg azok a specziális érdekek, melyek mindig bele szoktak játszani a szegény nép kifosztásába. Értjük a falu zsidójának érdekeit. Szinte megfoghatatlan az a körülmény, melylyel a liberális kormányok ez érdekekkel azonosították magukat. Megfejthetetlen, de tiszta valóság. Talán a választási kassza tudná ehhez a kellő magyarázatot megadni. Azon az egyen kivül, hogy zsidó kézben vannak most. már nemcsak a kormányok, de az egész ország, más indokát ennek a fonákságnak adni nem tudjuk. Az említett üdvös rendesetek megalkotása után most is rögtöu felszisszent a falu zsidója és sziszegése zajos hullámzásba hozta az egész kaftános generácziót. Hiszen Bárdosy Elemér ismert alak volt társai előtt. Areza sápadt, és beesett, a rendetlen élet ege z szervezetét megviselte. A ki régen smerte és most látja, szinte megütközik, hogy mivé lett ez ifjú élete. Elvesztette tiszta, erkölcsös életét. Nem keresi már a jó társaságot, hol a barátság és a szeretet tüze lángol. Rendetlen, iszákos élete lehajtotta az erkölcsisóg magaslatáról a bűn posványába. Vak szénvedélyének áldozott. Adóságot- adóságra halmozott, nem törődve a jövővel. Egy vendéglő asztalánál ült most is. Elővesz zsebéből egy levelet s megírja atyjának, hogy küldjön azonnal kétszáz koronát. Amint atyja megkapta a levelet, mintha hideg futott volna végig a hátán. — Mi az? — kórdó önmagától. Ennyi az összes vagyonom . . . Mit csináljak, hova legyek ? . . . — Elküldöm hát neki — mondja feleségének keserűen — minden pénzemet. Hadd pazarolja el ezt is. De megírom neki, hogy többet egy krajczárl se várjon tőlem. Leveszem kezem róla, mert nem érdemli meg. Látod csak, igy kell nekem elvesztegetnem a fáradsággal szerzett keresményemet.
