Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-01 / 1. szám
Szatmár, 1^04. Január I 1-ső szám. XIII. évfolyam. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — —- — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 » — Negyedévre — — — — — 1 » 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Páztnány- sajtó“ oziinére küldendők, (Iskolaköz 3. %z.j Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A lap minden szerdán. A mi uj esztendőnk. Megint egy lépés a mély sir felé. Ismét lehullott egy száraz levél zöld fájáról az ember életének. Itt állunk az átjáró utón. Ez viszen minket az ó esztendőtől átal az újra. S miként ha lábunk gyökeret verne, hogy állapodnánk meg. Hogy tekintenénk vissza az esztendőnek útjára. Azért hozza hullámzásba ez az időpont — az uj esztendő — az emberek lelkét, mert emlékei erősebben ujhodnak. Mert reményeiknek szárnyait is kibontogatják. A szatmári Egyházmegyének ez uj esztendővel jogosult és kiváló oka van arra, hogy szent emlékezettel és kegyelettel tekintsen vissza azon útra, melyet nem egy esztendőn, nem egy tized, sőt fél, hanem teljes egy századon át megjárt. Ezerkilenc- száz negyedik esztendőben ugyanis — mint azt már a múlt alkalommal jeleztük — a mi Egyházmegyénk százados f'mállásának emlékét ünnepeli. Álljunk meg tehát mi is az átjáró utón. Azon az utón, mely keresztül viszen az egyik száz esztendőtől a másiknak virradásáig. És vessük fel a kérdést: Vájjon ennek, a már most száz éves megyének volt-e és minő hatása mindazon tényezőkre, mikből felépül az emberiség ideiglenes és örök boldogság<. ? Tudva van, hogy a szatmári egyházmegyét VII Pius pápa beleegyezésével I. Feiencz király ala- pitá. Voltaképpen kiszakította az egri egyházmegyéoől. Nagy fontosságú és sok-sok irányban hatalmas lépés volt ez a cselekedet édes hazánk egy nagy kiterjedésű földrészének vallási, erkölcsi egy szóval művelődési állapotára. Az egri püspökségtől, mint központtól, az akkori nehéz közlekedési viszonyok miatt is bizony hogy nagyon távol éltünk. A tagok mindegyike nem érezhette a szivnek közvetlen melegét, nem juthatott el hozzájuk kellő mértékben a tápláló erő. Az ifjú egyházmegye, természetesen kezdetben fejthette ki ugyan erőjét, bár eísö püspökei (báró Fischer István, igazi'■ alkotó _és szervező erő, Klobusicky Péter a hitbuz- góságának igazi apostola, Kováts Flórián, a korán elhunyt püspök) nagy buzgalommal vetették egyházmegyénk földjébe a jótékonyságnak első magvait. Az isteni Gondviselés Hám Jánosnak, egyházmegyénk negyedik főpásztorának tartotta fenn azt a nagy, egyházmegyénk jövőjét megteremtő, biztositó apostol kodást, mivel megyénk története tulajdonképpen kezdődik. Tehát egyházmegyénk életének huszonnegyedik évében. Püspöki székében harmincé esztendeig ült ez a szent férfiú. E har- mincz esztendőre terjedő apostolkodás nem csak alapokat rakott. Egyházmegyénk száz éves és a további századokra szóló működését illetőleg. Kiépítette úgy, hogy hatásában szinte csudás jelenségekre akadunk. Az ifjú egyházmegyének különböző pontjain egyszerre csak templomok emelkedtek. Öt politikai megyére, tehát igen kiterjedt területre ér el a szent püspök jótékony keze, hogy az Urnák hajlékokat építsen, jól tudván, hogy minden ingadoz ott, hol a hit hiányzik. A mily joggal nevezik Pázmány Pétert a kath. magyar egyház újjászervezőjének, második megalapítójának: úgy tekinthetjük mi a nagy Hámot egyházmegyénk mentorának. Tizenhárom templomot, adott ő az egyházmegyének. És hatalmas példát utódainak, hogy csak ott lehet valódi hitélet, ott virágzik az erkölcs, ott lehet igazi polgárias élet, hol a nép szereti Isten templomát. A száz éves egyházmegyének templomai Hám János óta is megsokasodtak, megujhodtak és folyton szaporodnak. tgl TABCZA, |g» Szilveszter-éji gondolatok. Irta: Karenovics József. Itt vagy tehat újra, Szilveszter apói — pedig úgy tetszik nekünk, mimha csak nemrég lettél volna nálunk, — mintha csak nemrég jöttünk volna ki a templomból, hol este sok-sok gyertyafénynél, szép orgonaszónál téged ünnepeltünk, Szilveszter apó. — Még hallani véljük a pap szavait: „Megtelt újra a templom és meg fog telni jövőre is. De vájjon mi, kik most itt vagyunk, itt leszünk-e mindannyian jövőre is Szilveszter estélyén ? Hányán fognak majd közülünk hiányozni, örökre hiányozni?!“ — Mógjülünkbe cseng a szent ének : Keskeny életüuk határa ; Telnek annak napjai, Mint az árnyék, füst és pára, Mint mezők virágai. Most jut eszembe ez éneknél, hogy íme, aki azt irta, már nincs az élők között és hogy az a kedves barátom, ki engem türelemmel e szent énekre tanított egykor, tavaly még ott volt a Szilveszter-festi ájta- tosságon s az idén már nem lesz ott, hiányozni fog onnan jövőre is, és hiányozni fog örökre. Mi ez, egy könny tolalkodik szemembe, — félre vele, le kell törülni, helyei kell csinálni ott a többi könnynek, a melyeket talán majd más Szilveszter-esti visszaemlékezés fog még onnan kicsalni. És bizonyára, ha van még benned érző szív, ha van benned nemes lélek, könnyezni fogsz még sok Szilveszter esti visszaemlékezésnél. Könnyezni fogsz, mert talán ez évben, melyre te most annak utolsó napján visszatekintesz, eltávozott tőled örökre egy lény, ki téged igazán, nagyon szeretett, ki árvának hagyott, kinek eltávozta után senkid sem lesz többé a földön, ki oly szeretettel megtörölje munkában megizzadt homlokod. Könnyezni fogsz, mert talán ez évben hűtlen lett hozzád az, kit boldogságod megteremtőjének tartottál, kinek hűségében úgy bíztál, mint a hogy hiszel egy menyországban s ki most nevető, gúnyos arczczal egy másikkal lép firigyre — Megcsaltak talán barátaid is, kikre rábiztad volna minden percben becsületedet, éltedet, mindenedet. S lehet talán, hogy épen egy hű barátod ragadta el tőled boldogságodat s most kinevetnek, rágalmaznak. Oh világ, világ, mit is mond rólad Puskin I E rossz világban, mely az álnok Kislelkü hitvány s szemtelen Onkénytes rabok, divatbábok. Hiú és sivár űzetem, Kőszívű erkölcsi)Író rémek- Botrányt leső mosolygó kémek, Büszkén fennhordott buta fők, Számító önzők, sima gyáva Hízelgők, áruló gazok, Szinlö kaczérok, ravaszok, Rágalmak büzhödt pocsolyája — S melyben közülünk mindenik Naponkint gázol, fürödik. Ez vagy hát, dicső világ ? 1 És ha rajtad nemcsak rossz, de szép és jó napokat is élhetünk, óh nézzük meg e szép napokat! Bálra, mulatságra vágyik epekedve a leány. És ha jól kitánczolta magát talán tett is hódításokat, azután megint visszatér a szürke élethez, nyugtalan szívvel megint csak bálra, mulatságra vágyik. És újra el-
