Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-04-22 / 17. szám
3 ____ _____________H de n papja egyházmegyénknek, szomorúan állják körül sirhantját hivei, kikre nézve csaknem négy évtizeden át folytatott áldásos működése után úgyszólván nélkülözhetetlenné vált. A boldogult Nyírbátorban született 1838. aug. 16-án. Iskolai tanulmányait különböző helyeken jeles eredménynyel végezte, mi által magára vonta egyházi főhatóságának figyelmét,s ennek következménye lett, hogy a philosophiai és theologiai ismeretek elsajátítása végett Rómába küldötték. Itt avattatott a filosofia doktorává, egyúttal a theologiai tudományok borostyánkoszorusa lett, ugyanott szentelték pappá 1863. május 10-ón. Egyházmegyéjébe visszatérve, 1864. nov. 1 tői segédlelkészi minőségben egy fél évig |Nagybányán működött, de már a következő óv husvélja után az ungvári főgym- nasiumhoz helyettes tanárnak lett alkalmazva. Itt sem maradhatott sokáig. Hajlamai a lel- kószkedés terére vonzották, s már 1866. augusztus havában szaniszlói plébános lett. Tizenegy óven át működött itt feljebbvalóinak elismerése mellett a hívek szeretőiétől környezve. 1877. julius 20-án a fényi plébá niai javadalomba iktattatott be. Itt élte le életét jbuzgó munkálkodásban, egyházközségeink felvirágoztatásáért latba vetvén minden erejét. Főpásztora érdemeinek elismeréséül 1886. decz. 24-én szentszéki tanácsosnak nevezte ki. Csánk állandóan tagja volt a vármegyei törvényhatósági bizottságnak, hol úgy legjobb tudásával, mint nemes lelkének akaraterejével igyekezett tehetségeit a közügy javára értékesíteni. Elhunytétól a gyászoló család a következő halotti jelentést bocsátotta ki : Alulírottak úgy maguk, mint az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk forrón szeretett testvérünk, sógor, illetve nagybátyánk Dr. Csánk István fényi plébános, szentszóki ülnök, vármegyei bizottsági tag s a Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank igazgatósági tagjának folyó hó 17-én életének 65-ik évében, a halotti szentségek ájtatos felvétele és Fényen töltött 25 évi plébánoskodása után bekövetkezett csendes elhunytét. A megboldogult földi része folyó hó 19 én délután fél 4 órakor fog Fényen örök nyugalomra helyeztetni; lelki üdvéért az engesztelő szentmise áldozat pedig folyó hó E T _I S_Z E M L E. (16 ik szám.) 20-án reggel 9 órakor fog a fényi plébániai templomban az Urnák bemutattatni. F'ény, 1903. ápril 18. Az örök világosság fónyeskedjék neki. Béke poraira 1 Özv. Lengyel Endrénó szül: Csánk Hermin, Töttösy Sándornó szül. Csánk Paula, és Csánk Lajos testvérei. Özv. Csánk Nán- dornó szül. Bornemissza Ida, Schick Ignácz, Kiszely Károly, Töttösy Sándor, Csánk La- josné szül. Lubinszky Anna sógorai és sógornői. Schick Aurél, Schick Emil, Schick Mariska férj. Nagy György né, Dr. Csánk Béla, Csánk Ida férj. Kovács Bálintné, Csánk Ilona férj. Szikszay Károlyné, Csánk Margit férj. Horváth Gézáné, Lengyel Vilmos, Rott- man Mariska férj. Péchy Lászlóné, dr. Rott- man Elemér, Csánk Rudolf, Csánk Boriska, unokaöcscsei és húgai. Temetése vasárnap délután történt. Ravatala a templomban volt felállítva, melyet körülvett az egész község lakossága. Óriási néptömeg, beláthatatlan sokaság kísérte utolsó útjára. Ott volt Nagykároly városának és a vármegyének intelligentiája, ott volt teljes számmal a kerületi papság, az erdődi kerületet Láng Ferencz esperes képviselte. Városunkból Hehelein Károly prépost-kanonok és dr. Wolkenberg Alajos voltak jelen. A temetési szertartást Hehelein Károly prépost-kanonok a jelenlevő papság segédletével végezte. Utána könnyekig megható beszédet intézett a közönséghez. A jelenvoltak sírtak, hangosan zokogtak, úgy hogy igazán megindult a lélek ama fájdalom láttára, mely híveinek lelkére nehezült a súlyos veszteség miatt. Azután megindult a menet a temetőbe. Holttestét a legelőkelőbb helyre, a kápolna előtti szép térségre helyezték el. A sir be- szentelése után Hehelein kanonok ismét rövid beszédet mondott, azután a sokaság könnyei és imái közt átadták az elhunytat az anyaföldnek, s a gyászoló közönség mély bánatával eltávozott a szomorú helyről. H I R E K. Személyi hir. Kónya Albert cs. és kir. altábornagy Miskolczról csütörtökön este városunkba érkezett, s másnap szemlét tartott az 5. gyalogezred legénysége felett. Uj csendőrparancsnok. Árkosy Mihály Károly csendőrhadnagy Alsó-Kubinból Nagy- Bányára helyeztetvén át, állomását mint csendőrparancsnok közelebb már elfoglalta. Gyász hir. Keresztszeghy Lajos budapesti kúriai biró e hó 18-án, életének 82-ik, boldog házasságának 49-ik évében rövid pár heti betegeskedés után Budapesten elhunyt. A boldogult fiatal korában városunk ügyvédi karának egyik legkeresettebb és kiváló képzettségű tagja volt. A szabadságharcz kitörésekor ő is kardot kötött, s vitézül harczolta át a nemzet nagy küzdelmét. A hadseregben főhadnagy hadbírói rangra emelkedett. A világosi fegyverletétel után ismét visszatért városunkba, s folytatta ügyvédi praxisát. Innen neveztetett ki a budapesti Ítélőtáblához bírónak, később kúriai bírói rangra emelkedett. Hült tetemeit e hó 20 án délután 4 órakor helyezték örök nyugalomra Budapesten a Karepesi-uti|temetőben. A boldogultban dr. Keresztszeghy Lajos helybeli ügyvéd édes atyját gyászolja. — Papp József nagyszokondi körjegyző ehó21-én reggeli 1 órakor életének 53-ik, boldog házasságának 30 ik, jegyzői működésének 33 ik evében a halotti szentségek ájtatos felvétele után elhunyt. Hült tetemeit holnap délelőtt 9 órakor helyezik a nagyszokondi sirkertben örök nyugalomra. Ügyészi kinevezés. Ő felsége a király ifj. Jákó Sándor debreczeni törvényszéki al- birót a máramarosszigeti ügyészséghez al- ügyésznek nevezte ki. Elbocsátott hadnagy. A honvédelmi miniszter Kőszegi Andor 12. honvédgyalog- ezredbeli hadnagyot saját kérelmére a honvédség kötelékéből elbocsátotta. Frimiczia. Husvét második és harmadik napján felszentelt ifjú áldozópap, Szabó Lajos a múlt vasarnap tartotta meg első szent miséjét a nagykárolyi róm. kaih. templomban. A manuduktori tisztet Palczer Ernő kegyesrendi házfőnök töltötte be. Az alkalmi szent beszédet Jaklovics György tiszaujlaki segédlelkesz mondotta. Délben a primicziáns szülei házánál fényes ebéd volt. Uj főkönyvelő. A Népbank részvénytársaság a szerencsétlen véget ért Berghoffer István főkönyvelő helyére Muhy Miklós könyvelőt választotta meg. — Ugyanakkor előlépett Nyigriny Sándor, aki könyvelő és Kano- vics László, aki segédkönyvelő lett. A hadsereg köréből. Ő felsége a király fogarasi Tamássy Béla ezredesnek, a kassai III. honvédkerületi parancsnokságnál rendszeresített tábornoki helyre való beosz- ását elrendelte. vonásai, beesett szemében pedig a könnyek jelentek meg, hogy önkéntelenül is megcsókoltam, aztán nevetve tettem hozzá: Add ki költeményeidet Lénárd, de azért gyere a „Kék rózsá“-ba, tudod, az öregem küldött ma tiz forintot. Lénárd ez egyszer nagyon is komoly volt. — Nem mehetek ; azt mondják, a mellbeteg embernek árt a dohányfüst s a vendéglő. Orvosom épen tegnap mondta, hagy lehetőleg mindig tiszta levegőjű szobában legyek. Nekem már lefújták a vendéglőt, de máskülönben nem is igen vágyakozom utána. — Csak ez egyszer gyere be Lénárd a kedvemért. Isten úgyse megharagszom, ha nem jösz 1 És Lénárd köhögött erősen, aztán jött lassan, vontatottan, mintha ólom lábakon járna, mintha a vesztőhelyre vinnék. II. A „Kék rózsádban éjfélig ültünk s bár elég hangosan folyt a szó, Lénárd nem a legjobban érezte magát. Akkor q,da szóltam hozzá: — Gyere velem Lénárd, igyunk meg egy feketét s menjünk haza. Útközben kérdezgettem: — Még mindig szereted Margitot? Én mondom neked, nem szeretni való lány az. Nem szólt rá semmit, de látszott rajta, hogy nem a legszívesebben beszól most ezekről a dolgokról. Oda értünk a korcsmához. Bent szürke volt a lég a szivar füsttől, mint afféle alsóbb rendű vendéglőben; a petróleom-lámpák halványan pislákoltak, a hosszú éjszakázástól sáppadt, beesett arczu pinczérek csak nagynehezen kerültek elő bóbiskoló fejjel, tántorgó léptekkel. Feri, az egy szál czigány ott húzta a sarokban valami vidéki virgoncz legényeknek. És mind ez nekem föl sem tűnik, ha az ón szomorú Lénárd barátom meg nem szólal : — Mond csak Gyula, ilyen helyreszoktál te járni ? — Hja, barátom harmincz forintért elegánsabb helyre nem telik 1 Fanyarul mosolyogtam, Lénárd pedig keserűen, az én mosolyom tettetett volt, az övé pedig igazán szívből jövő, igazán szivet tépő . . . A feketét megittuk, Lénárd felkelt s oda ment a mulatozó virgoncz legényekhez, mert, mint mondta, ismerős nőalakot lát köztük. A sok férfi közt csakugyan volt egy nő is, a kit mikor megpillantott, egyszerre halálsáppadt lett s zokogva suttogta : — Margit! Aztán egyenesen haza futott, tüzbö dobta összes költeményeit s kaczagott hangosan, kaczagott keserűen, őrülten, ha . . ha . . ha . . az ón Lénárd barátom 1 . . . Ifj. Király Géza.
