Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)

1903-02-18 / 8. szám

HETI S Z E M L E“ (8 ik szám.) 3 Leiké zek, segódlelkó- szek segélyezésére adott . 102:944'48 kor. Templomok építésére, javítására, felszerelésére . 82,37067 kor. Tanítók fizetésére és segélyezésére.................... 55,430 63 kor. Iskolai tanulmányi czé­lokra .................................. 67,661‘56 kor. Jóté kony kulturális egyesületekre és intézetekre 54,378'30 kor. Vegyes jótékony segé­lyezésekre............................. 68,187’42 kor. Ir odalmi czélokra . . , . 25,643‘72 kor. Ezeken kivül külön említendőknek tartjuk az alább felsorolt nagyobb adakozá sokat és alkotásokat: Szülőföldjén, Velenczén néhai szüleinek házában róm. kath. leányiskolát állított fel 26,000 koroua költségen, s a fentartási költ­ségeket sajátjából fedezi évenkint. Megalapította az egyházmegyei papi nyugdijsegély intézményt 20,000 koronával, a szatmári püsp. papneveldének 13.400 koronát, a szatmári kath. kaszinónak 22,000 koronát, a szatmári kath. legényegyesület háza építésére 12,200 koronát, az ungvári Gizellaház (leányiskola) épí­tésére 20,000 koronát, az alsó-fernezelyi templom építésére 9,200 koronát adományozott. Szatmáron, a b. e. Hám János püspök által letett alapokon templomot építtet, úgy. szintén áldozatkészségéből templomok épül­nek. Eme templomok költségeire saját pénz­tárából eddig 57,692 korona 34 fillért fize­tett ki. Csak az itt elősorolt adakozások és nemeslelkü adományok összege felülhaladja a hatszázezer koronát. Meg kell említenünk azon buzgólko- dását, melylyel boldogemlókü Hám János volt szatmári püspök szenttéavattatása ügyé­ben fáradozik. Főpásztori nehéz teendőit mindig a leg­nagyobb lelki örömmel végzi, ebben fárad­ságot nem ismer. Jól esik atyai szerető szi­vének, ha hivei közzé vegyülhet, mindenki­hez van egy-két nyájas, lekötelező szava, aki közelébe jut, hogy főpásztori jobbját korongról beszól, a milyennel a paradicso­mot őrző kerub fegyverezve volt s még hozzá azt littu nak vagy lihattu-n&k nevezi, a mi a szentirási lahat szóval azonos. A Smith György által felfedezett és fordított babyloni mondák között van egy, mely a bűnbeesés történetéhez hasonló. Továbbá sokszor lehet látni a vallásos tárgyú képeken és dombor- müveken fákat, melyeket géniuszok és kirá­lyok imádnak. Még eddig ugyan nem tud­juk egész határozottan, hogy mi ez az imá­dott fa; de nehéz itt az élet fájára nem gondolni, melyről láttuk, hogy csaknem min­den nép hagyománya megernlókszik. Egy igen régi agyaghengeren pedig Smith fát talált, melyről gyümölcs függ s melynek mindkét oldalán emberi alak, a hogy lát­szik férfi és nő ül, kik kezüket a gyümölcs felé nyújtják, a nőnek háta megett pedig kigyó emelkedik fel. E kép láttára lehetet­len, hogy a bűnbeesés története a bibliából eszünkbe ne jusson. Mindez azonban csak azt bizonyítja, hogy a babyloniaknál is megvolt a para­dicsom és bűnbeesés emléke, de nem azt, hogy a zsidók e tanokat Kaldeában — ős- lakóhelyűkön — kölcsönözték. A kerub szó, a forgó kard, valamint a kerubok ábrázolása megcsókolja. A gyermekeket pedig úgy­szólván a bálványozásig szereti, ha egyik másik iskolát meglátogatja, órákig elbeszél­get velők, a bérmálás szentségének kiosztá­sakor, vagy ha bárhol alkalom nyilik, öröm­mel elenyeleg a gyermeksereggel, apró ked­vességeket szerez nekik, tudva azt, men nyíre boldogitja ez a nyájas leereszkedés a romlatlan gyermeki szivet. Mindent megtett a hitélet emelésére. Az egyházmegye több helyén missiókat ren­dezett, felkarolta a már meglevő ájtatos tár sulatokat, sőt újakat szervezett. Valóban el lehet mondani, hogy főpásztor Isten szive szerint, híveinek gondos és szerető atyja. Hírek. Kitüntetett egyhdznagyok. Egyház­megyénk érdemekben gazdag püspökén kivül ő felsége még több főpapot részesitett leg­magasabb kitüntetésben. \Szmrecsányi Pál szepesi, Rimély Károly beszterczebányai, Fir- czák Gyula munkácsi, dr. Vállyi János eperjesegyházmegyei püspökök szintén va­lóságos belső titkos tanácsosoknak lettek kinevezve. Mindannyian kiváló oszlopai a katholikus egyháznak, kik érdemeiknél fogva méltán rászolgáltak e szép kitüntetésre. Munkács díszpolgára. Munkács vá­ros törvényhatósági bizottsága e hó 12-én tartott közgyűlésén Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi minisztert díszpolgárának vá­lasztotta. Rendkívül nagy hálára kötelezte a miniszter a várost, mert ő adta neki a fő- gymnasiumot, állami kezelésbe vette az egész vármegyére jótékonyan kiható intemátust, felépittette az állami és polgári leányiskolát, kifejlesztette a megyei összes kulturális in­tézményeket. Föispánváltozds. Hagara Viktor, Be- regvármegye főispánja meg akar válni állá­sától, hogy elfoglalhassa a magyar Agrár­bank elnöki székét. Beregvármegye főispán­jának Perényi Zsigmond báró, orsz. képvi­selő van kiszemelve. Előléptetés. A pénzügyminiszter a hely­beli 2. számú felmérési felügyelőségnél Kardos Lajos mérnököt a X., Gaál Ferencz, Karap lehet Káld eredetű, de ebből nem követke­zik, hogy az egész történet is az. S különben is a zsidó nép ősei Kaldeából eredtek; a káldok tehát ugyanazon forrásból meríthet­ték ezen eszméket, melyből Ábrahám csa­ládja, t. i. közös ősi hagyományokból, csak­hogy mig azt a zsidó nép őséinek családjá­ban Isten őrizte, addig a káldokjösszezavar- ták a mithologiával. Az meg, hogy a para­dicsom történetét a zsidók a fogság idején, — 6. században Kr. e. — kölcsönözték volna, egyszerűen lehetetlen, mert Mózes könyvei századokkal előbb eredtek, mint a zsidónép- nek a káldokkal való érintkezése kezdődött. Még egy felelettel adós vagyok. Meg­van-e még ma is a paradicsom ? Ha a para­dicsomról mint vidékről vagy földterületről beszélünk, a helye kétségkívül megvan. Azonban vagy a vízözön úgy megváltoztatta a két ismeretlen folyó medrét, hogy nem tá­jékozhatjuk magunkat, vagy az egész para­dicsomot tengerek borítják. S igy ma csak elvesztett paradicsomról beszélhetünk. De azért itt e földön is van még paradicsomunk, ha lelkünk Istennel kibékül s lesz egykor a mennyekben is, de csak úgy, ha azt előbb kiérdemeljük. (Vége.) Géza és Székessy Lajos mórnöksegédeket a XI. fiz. osztály első, Pradanovics Tihamér, Skáli Vincze, Darabánth Jenő és Pap Zoltán mérnöksegédeket ugyanezen fizetési osztály második fokozatába léptette elő. Fogadalomtétel. Brinszky A. Miklós III. éves theologus, folyó hónap 10 én tette le az ünnepélyes fogadalmat Zubriczky Ti­vadar, m.-pócsi házfőnök kezébe. Az uj rend­tag tiszteletére, a közszeretetben levő ház­főnök ünnepi ebédet adott, melyen csakis a rendtagok vettek részt. Gydszhir. Özv. könyöki Gáspárdy Ru- dolfnó szül. bánátsi Nagy Rozália életének 87. évében végelgyengülés következtében Er Mihályfalván elhunyt. — Bariul Ágoston hagymásláposi körjegyző neje, szül. Kolbu- szewsky Vilma e hó 12-én életének 51-ik, boldog házasságának 31-ik évében hosszas és kínos szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után elhunyt. Hült tetemeit e hó 14 ón helyezték örök nyugalomra. Vendégszereplés. Baráti Irma a po­zsonyi színház művésznője három estén ven­dégszerepelni fog szinházunkban. Első fel­lépéséé Baráti Rezső jutalomjátékára kitűzött, „A Dada“ czimü színműben lesz e hó 26-án. Fel fogtnég lépni a Váljunk el és Keresd a szived czimü darabokban. Színészek szerződése. Színtársulatunk tagjai közük Szentes János, Étsy Emilia, Torday Béla a nyári szezonra Feld Zsigmondhoz, a városligeti szinkör igazgatójához szerződtek el. Helyettesítés. Mint részvéttel értesü­lünk, Péchy Antal tiszteletbeli főkapitány betegen fekszik Árpád-utczai lakásán. Beteg­sége azonban nem komoly természetű. Hiva­talának ügyeit a betegség tartama alatt Kiss József rendőrtiszt fogja elintézni. Megxjet közgyűlés. Vármegyénk tör­vényhatósága f. hó 13-án a főispán elnök­lete alatt a vármegyeház tanácstermében rendkívüli közgyűlést tartott. A tárgysoro­zatba kevés tárgy volt felvéve, ennek tud­ható be, hogy a gyűlés iránt alig volt ér­deklődés. Az alispán indítványára elhatá­rozták, hogy Gulner Gyula belügyi állam­titkárt legújabb kitüntetése alkalmából fel­irattal fogják üdvözölni. Tudomásul vették az alispánnak azon jelentését, hogy a közel múltban elhalálozott gróf Károlyi Györgyné Napló töredék. Jan. 19. Úgy késztet valami, hogy Írjak. . . Oly elhagyatott vagyok . . . Kedves „Napló“-mat elővéve, oly jól esik átadni, ami szivemen fekszik. Ő az egyedüli, aki engem megért, benne bizom a legjobban. Fehér lapjai oly biztatóan, oly bátorító­lag hatnak reám. Mintha mondanák : „Meg­bízhatsz bennünk. Mi nem áruljuk el a szi­vedben dúló vihart. Mi nem mosolygunk panaszhangjaidon. Nekünk elmondhatsz min­dent. Panaszodat úgy átérezzük, magunkévá teszszük. Nézd, fehér arczunk fájdalmad hallatára mint elborul.“ Igen, mindenki tudja, fájdalmas per- perczekben mily jól esik az embernek kipa­naszolnia magát. Mintha a fájdalom, a bu ilyenkor megosztozódnék. Ne csodálkozzál tehát kis könyvecském, hogy oly gyakran teszem ezt. Hisz igy is mily kinos viselni fájdalmam terhét, ha nem tehetném, összeroskadnék alatta. Magányomban minden eszembe jut. Ő lebilincselve tart, mindig nála jár gondolatom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom