Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-06-03 / 23. szám
HETI S ZEMLE. (23 ik szám.) dr.,szaléziánus atya,a kir. kath.főgymnázium- nak egykori tanára tegnapelőtt meglátogatta városunkban régi ismerőseit. Pünkösd ünnepe. Pünkösd első napján reggeli 7 órakor a székesegyházban He- hclein Károly plébános, prépost-kanonok mondotta az ünnepélyes szentmisét és Tóth József segédlelkész intézett szent beszédet a közönséghez. A 9 órai ünnepélyes nagymiséi a Püspök ur O nagyméltósága tartotta, ugyanő mondott szentbeszédet is. Második nap a plébániai nagymisót Tóth József, a szentbeszédet Juhász János segédlelkész tartotta, a káptalani nagymisét 9 órakor Szabó Norbert napyprépost végezte és dr. Kovács Gyula nőképezdei tanár intézett ünnepi beszédet a jelenvoltakhoz. Mindkétnap igen sokan látogatták az istentiszteleteket. Koronázási évforduló. E hó 8-án, hétfőn lesz O felsége magyar királylyá történt megkoronáztatásának évfordulója. Hálaadó isteni tiszteleteket szoktak tartani ez örömnap alkalmából az egész országban. Isten trónjának zsámolyához járul a hu magyar nép, áldást kérve bölcs királya uralmára, neki pedig hosszú életet. A székesegyházban 9 órakor lesz az ünnepélyes nagymise, melyen a hadsereg tisztikara, a hatóságok, s a tanuló ifjúság is meg fog jelenni. Szent mise után az egyes intézetekben ünnepélyeket rendez az ifjúság. Móricz Pál halála. Május 27-én hunyta le örök álomra szemeit az egykor nagy szerepet játszott és dúsgazdag Móricz Pál Berettyóújfaluban, hol vagyonj tönkrejutása után teljes elvonultságban töltete napjait. Hajdan teljes kegyeivel mosoí Jött a szerencse reá. Több éven át voltBil vármegye főjegyzője, azután a képviselőhái.;.., került, hol 22 éven át Tisza Kálmánnak legbizalmasabb emberei közzé tartozott. Eközben óriási vagyonra tett szert, mintegy másfél millió felett rendelkezett. 0 azonban nem tudta tétlenül nézni nagy birtokában az idők folyását s folyton újabb és újabb vállalatokba fogott. Kiépittette szülőföldjén, Máramaros megyében a taraczközi vasutat, fürészlelepeket állított fel a máramarosi erdőségek kihasználására azon reményben, hogy az állam át. fogja venni. A vasminiszter azonban, Baross Gábor nem vette át sem a vasutat, sem a telepeket, ő pedig vállalkozásaiba belebukott. Rengeteg vagyona felment hitelezőinek kielégítésére. E nagy csapás után visszavonult a politikai élet teréről, s berettyóujfalusi csendes magányában az egykori nagy ember mintegy elfelejtve töltötte napjait. Magas életkort, 77 évet élt, életét szivszél- hüdés oltotta ki. A boldogult édes testvére Móricz Lajos nyug. kir. törvényszéki elnöknek. Bérmaut. O n8gyniéltósága a püspök ur a jövő hó elején a máramarosi huszti kerületben bérmálást végez. A sorrend a következő: Julius 4 ón szombaton reggel érkezik Husztra, délután vizsgálatot tart az egyházközség ügyvitelében,, másnap 5-én reggel 8 órakor osztja ki a bérmálás szentségét, délután Viskre utazik, hol 6 án reggel 8 órakor bérmál, 7-én ugyanott vizsgálatot tart, délután Técsőre megy, útközben megtekintve a büstyaházi handali templomot, 8-án, szerdán reggel 8 órakor bérmálás Tócsőn, csütörtökön ugyanott megvizsgálja a egyházat, 10 én, pénteken a reggeli vonattal Alsó-Nerezniczére, onnan kocsin Királymezőre megy, szombaton reggel 7 órakor bérmál Királymezőn, s még délelőtt folyamán Német- Mokrára utazik, hol délután vizsgálatot tart, 12 én azaz vasárnap reggel 8 órakor ugyanott bérmál és 13-án visszatér székhelyére. Gyászhir. RÓth Mihály, a nagykárolyi Önsegélyző Népbank nyugalmazott pónztár- noka, volt 1848—49-iki honvéd, szombaton délután életének 81 ik évében Nagykárolyban elhunyt. A boldogult a város társadalmának nagyrabecsült, tisztes alakja volt. Hétfőn, pünkösd másodnapján délután 4 órakor helyezték örök nyugalomra. Róth Ferencz dr., a szatmári kir. törvényszék elnöke, nagybátyját gyászolja az elhunytban. Erdemkereszt. 0 szentsége a pápa dr. Zafféry Károly szaléziánus atyának azáltala rendezett magyar zarándokút alkalmából „pro bene merenti“ pápai érdemkeresztet adományozta. Pénztárnokválasztás. A vámhivatalnál Jurácskó Gyula elhunyta folytán megüresedett pénztárnoki állást a napokban töltötte be a városi tanács. Tiz pályázó közül Bottyán László budapesti lakos lett a győztes, kit megválasztatásáról órtesitettek. Áthelyezett mérnökök. A föld mi ve- lési miniszter Osztroviczky István kir. főmérnököt Eszékről a helybeli folyammérnöki hivatalhoz, Gillyén József kir. mérnököt városunkból Aradra helyezte át. Kirendelt albiró. Törvényszékünk elnöke Jancsó Gyula nagykárolyi kir. járásbíróság) albirót kisegítőnek a halmii kir. járásbírósághoz rendelte ki. Hatmiból két albiztositja az összhangzatos, az egységes, a dicső elődöktől reánk szállott történeti alkotmányunknak szelleméhez és a tőzsgyökeres magyar jogi Géniushoz szívósan ragaszkodó jogi oktatásnak fönséges czélját. Mely rendületlen bizodalmunkban maradunk Nagyváradon, 1903. május hó 22-én Nagy méltóságodnak alázatos szolgái: A nagyváradi kir. kath. jogakadémia tanári kara. A nagyváradi királyi katholikus jogakadémia tanári kara 1903. május hó 22 én és 29 én tartott ülései jegyzőkönyvének II. CZIKKELYE. A kar május 22-én tartott ülésében hozott határozatának megfelelőleg elhatározta, hogy a helybeli hírlapokban az ülések jegyzőkönyvének 2. czikkelye téteti közzé : Dr. Somló Bódog ny. rk. tanár ügyében a Miniszter ur ő méltóságához intézett fölterjesztést és annak birlapi közlését elfogadták : Dr. Bozóky Alajos igazgató, dr. Molnár Imre, dr. Persz Adolf, dr. Hoványi Gyula és dr. Szolcsányi Hugó ny. r. tanárok. Dr. Magyary Géza, bár a dr. Somló Bódog czikkót nem tette magáévá, az ügyben hivatalos eljárást helyén valónak nem tart, ez okból nem járul a fölterjesztéshez és hirlapi közléshez. Dr. Ágoston Péter' ny. rk. tanár a fölterjesztéssel szemben, ámbátor dr. Somló Bódog czikkének nem minden pontjával ért egyet, külön véleményt terjeszt elő, melynek közzétételijogát magának föntartotta. Dr. Magyary Géza a különvélemény meghallgatása után utólag megjegyzi, hogy ehhez sem járul. Kmf. A kar megbizásából: Dr. Bozóky Alajos, kir. tanácsos, igazgató, elnök. misülve s az örömmámorból teljesen föl- ucsodva fuldokolja e szót: — gyermekem ! S azzal nem törődve a jelenlevő szolgákkal a keményszivü ember megtörött, zokogásra fakadt s a keserű önvádak légióját zúdította maga ellen, egyre tördelve : — Ez Isten ujja „ez átkom gyümölcse, oh én szerencsétlen apa 1 Benő az iszonyú, nagy fájdalmaktól s a nagy lelki rázkódtatástól, — mert csak most elevenedett föl lelkében múltjának e rettenetes episodja — félig aléltan atyjára borult könyörögve: — Atyám ! áldj meg bennünket, ne űzz el portádról, fogadj vissza fiadnak s az az irgalmas és igazságos Isten a te átkod még áldássá fogja változtatni ! — A következő jelenet leírhatatlan, — Apa és fiú lelke összeolvadt abban a nagy- nagy szeretetben, mely minden ember szivének nemesebb fele s mely a Teremtőtől belénk lehelt isteni szikra. De miként a fény nyomában megjelenik az árny; éppen úgy követi nyomon az öröm és boldogság rózsaszínű hajnalát is, a bánatnak vészterhes sotét fellege. Borzsay Dénes boldogsága is csak pár óráig tartott, hogy aztán helyet adjon, egy hónapi testet ölő, lelket gyötrő folytonos aggodalomnak. Teljes egy hónapig lebegett az ifjú Borzsay Benő élete hajszálon. Borzsay Dénest e csapás teljesen megtörte, mióta nejét elvesztette, nem szántotta lelkét hasonló fájdalom. Hányszor találta a lenyugvó nap s a felkelő hajnal fia ágya mellett virrasztva ; mellére horgasztott fejjel, összekulcsolt kezekkel, mintegy eksztásisban, imádkozni : — „Isten, figyelmezz segítségemre; Uram, siess segítségemre.“ Meghallgatta az Ég e szívből fakadó sóhajt s a szerető hitves szüntelen esdeklését; meggyógyult Borzsay Benő. Az öreg ur fényes lakomával készült megünnepelni fiának szerencsés felépülését. A díszes lakoma előtt való napon, élénk fiatalos hévvel magyaráz- gatta fia és kedves kis mennye körében, a nagy, megyehires lakoma részleteit, midőn Márta észrevette, hogy férjének máskor derült arcza, oly bánatos, egymásra néztek s a szerető nő kiolvasta szemeiből bánatának okát. Az öreg Borzsay meglepetve nézett a két szomorú arczra s épen szólásra nyitotta ajkait, de Márta ebben megakadályozta. Ajkaihoz emelte a öreg ur kezét s ránézett, azzal a szép lelkes, barna szemeivel, melyből minden egyebet olvasni lehetett csak örömet nem. — Atyám, mi nem vehetünk részt azon a mulatságon, — Borzsay Dénes heves mozdulatot tett; de Márta lágy kellemes, komoly hangján suttogta : — Igen, atyám mi nem vehetünk részt a diszlakomán, mig véled együtt az Isten házában hálát nem adunk annak, aki nekünk megmutatta igazságos haragjában büntető kezét; de levette rólunk sújtó ostorát s visszaadta az életnek az én szeretett férjemet s a te édes egyetlen fiadat. — Ig«n, Atyám, ez a csapás, Isten intő ujja volt, te mondtad ezt 1 — esdve kérünk, jöjj velünk s előbb az Ur oltárára tegyük le az áldozatot, — hálaimánkat, — hogy aztán megtisztult lélekkel, szívből vigadhassunk. S ez a szende arczu, gyönge nő, csodát müveit az ő tiszta leikéből fakadt szavaival. Megtámadta Borzsay Dénes legkóll I RE K. Személyi hir. Ő nagyméltósága a püspök ur tegnap Hámon Róbert szentszéki jegyző kíséretében Nagykárolyba utazott, hol pár napot fog tölteni. — Magyar Gábor, a kegyes tanitórend tartományi főnöke a napokban városunkban időzött, s a püspök ur Ő nagy- méltósága vendége volt. Kíséretében volt a titkára és Palczer Ernő kormánytanácsos, nagykárolyi rendfőnök. — Zafféry Károly