Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)

1903-06-03 / 23. szám

HETI S ZEMLE. (23 ik szám.) dr.,szaléziánus atya,a kir. kath.főgymnázium- nak egykori tanára tegnapelőtt meglátogatta városunkban régi ismerőseit. Pünkösd ünnepe. Pünkösd első nap­ján reggeli 7 órakor a székesegyházban He- hclein Károly plébános, prépost-kanonok mon­dotta az ünnepélyes szentmisét és Tóth Jó­zsef segédlelkész intézett szent beszédet a közönséghez. A 9 órai ünnepélyes nagymi­séi a Püspök ur O nagyméltósága tartotta, ugyanő mondott szentbeszédet is. Második nap a plébániai nagymisót Tóth József, a szentbeszédet Juhász János segédlelkész tar­totta, a káptalani nagymisét 9 órakor Szabó Norbert napyprépost végezte és dr. Kovács Gyula nőképezdei tanár intézett ünnepi be­szédet a jelenvoltakhoz. Mindkétnap igen sokan látogatták az istentiszteleteket. Koronázási évforduló. E hó 8-án, hétfőn lesz O felsége magyar királylyá tör­tént megkoronáztatásának évfordulója. Hála­adó isteni tiszteleteket szoktak tartani ez örömnap alkalmából az egész országban. Isten trónjának zsámolyához járul a hu ma­gyar nép, áldást kérve bölcs királya uralmára, neki pedig hosszú életet. A székesegyházban 9 órakor lesz az ünnepélyes nagymise, me­lyen a hadsereg tisztikara, a hatóságok, s a tanuló ifjúság is meg fog jelenni. Szent mise után az egyes intézetekben ünnepélyeket rendez az ifjúság. Móricz Pál halála. Május 27-én hunyta le örök álomra szemeit az egykor nagy szerepet játszott és dúsgazdag Móricz Pál Berettyó­újfaluban, hol vagyonj tönkrejutása után tel­jes elvonultságban töltete napjait. Hajdan teljes kegyeivel mosoí Jött a szerencse reá. Több éven át voltBil vármegye főjegyzője, azután a képviselőhái.;.., került, hol 22 éven át Tisza Kálmánnak legbizalmasabb embe­rei közzé tartozott. Eközben óriási vagyonra tett szert, mintegy másfél millió felett ren­delkezett. 0 azonban nem tudta tétlenül nézni nagy birtokában az idők folyását s folyton újabb és újabb vállalatokba fogott. Kiépittette szülőföldjén, Máramaros megyé­ben a taraczközi vasutat, fürészlelepeket ál­lított fel a máramarosi erdőségek kihaszná­lására azon reményben, hogy az állam át. fogja venni. A vasminiszter azonban, Baross Gábor nem vette át sem a vasutat, sem a telepeket, ő pedig vállalkozásaiba belebu­kott. Rengeteg vagyona felment hitelezőinek kielégítésére. E nagy csapás után visszavo­nult a politikai élet teréről, s berettyóujfa­lusi csendes magányában az egykori nagy ember mintegy elfelejtve töltötte napjait. Magas életkort, 77 évet élt, életét szivszél- hüdés oltotta ki. A boldogult édes testvére Móricz Lajos nyug. kir. törvényszéki elnöknek. Bérmaut. O n8gyniéltósága a püspök ur a jövő hó elején a máramarosi huszti kerületben bérmálást végez. A sorrend a kö­vetkező: Julius 4 ón szombaton reggel érke­zik Husztra, délután vizsgálatot tart az egyházközség ügyvitelében,, másnap 5-én reggel 8 órakor osztja ki a bérmálás szent­ségét, délután Viskre utazik, hol 6 án reggel 8 órakor bérmál, 7-én ugyanott vizsgálatot tart, délután Técsőre megy, útközben meg­tekintve a büstyaházi handali templomot, 8-án, szerdán reggel 8 órakor bérmálás Tó­csőn, csütörtökön ugyanott megvizsgálja a egyházat, 10 én, pénteken a reggeli vonattal Alsó-Nerezniczére, onnan kocsin Királymezőre megy, szombaton reggel 7 órakor bérmál Királymezőn, s még délelőtt folyamán Német- Mokrára utazik, hol délután vizsgálatot tart, 12 én azaz vasárnap reggel 8 órakor ugyan­ott bérmál és 13-án visszatér székhelyére. Gyászhir. RÓth Mihály, a nagykárolyi Önsegélyző Népbank nyugalmazott pónztár- noka, volt 1848—49-iki honvéd, szombaton délután életének 81 ik évében Nagykároly­ban elhunyt. A boldogult a város társadal­mának nagyrabecsült, tisztes alakja volt. Hétfőn, pünkösd másodnapján délután 4 órakor helyezték örök nyugalomra. Róth Ferencz dr., a szatmári kir. törvényszék el­nöke, nagybátyját gyászolja az elhunytban. Erdemkereszt. 0 szentsége a pápa dr. Zafféry Károly szaléziánus atyának azáltala rendezett magyar zarándokút alkalmából „pro bene merenti“ pápai érdemkeresztet ado­mányozta. Pénztárnokválasztás. A vámhivatal­nál Jurácskó Gyula elhunyta folytán megüre­sedett pénztárnoki állást a napokban töltötte be a városi tanács. Tiz pályázó közül Bottyán László budapesti lakos lett a győztes, kit megválasztatásáról órtesitettek. Áthelyezett mérnökök. A föld mi ve- lési miniszter Osztroviczky István kir. főmér­nököt Eszékről a helybeli folyammérnöki hivatalhoz, Gillyén József kir. mérnököt vá­rosunkból Aradra helyezte át. Kirendelt albiró. Törvényszékünk el­nöke Jancsó Gyula nagykárolyi kir. járásbí­róság) albirót kisegítőnek a halmii kir. já­rásbírósághoz rendelte ki. Hatmiból két al­biztositja az összhangzatos, az egységes, a dicső elődöktől reánk szállott történeti alkotmányunk­nak szelleméhez és a tőzsgyökeres magyar jogi Géniushoz szívósan ragaszkodó jogi oktatásnak fönséges czélját. Mely rendületlen bizodalmunkban ma­radunk Nagyváradon, 1903. május hó 22-én Nagy méltóságodnak alázatos szolgái: A nagyváradi kir. kath. jogakadémia tanári kara. A nagyváradi királyi katholikus jogakadémia tanári kara 1903. május hó 22 én és 29 én tartott ülései jegyzőkönyvének II. CZIKKELYE. A kar május 22-én tartott ülésében hozott határozatának megfelelőleg elhatározta, hogy a helybeli hírlapokban az ülések jegy­zőkönyvének 2. czikkelye téteti közzé : Dr. Somló Bódog ny. rk. tanár ügyében a Mi­niszter ur ő méltóságához intézett fölterjesz­tést és annak birlapi közlését elfogadták : Dr. Bozóky Alajos igazgató, dr. Molnár Imre, dr. Persz Adolf, dr. Hoványi Gyula és dr. Szolcsányi Hugó ny. r. tanárok. Dr. Magyary Géza, bár a dr. Somló Bódog czikkót nem tette magáévá, az ügyben hivatalos eljárást helyén valónak nem tart, ez okból nem járul a fölterjesztéshez és hirlapi közléshez. Dr. Ágoston Péter' ny. rk. tanár a fölter­jesztéssel szemben, ámbátor dr. Somló Bódog czikkének nem minden pontjával ért egyet, külön véleményt terjeszt elő, melynek közzé­tételijogát magának föntartotta. Dr. Magyary Géza a különvélemény meghallgatása után utólag megjegyzi, hogy ehhez sem járul. Kmf. A kar megbizásából: Dr. Bozóky Alajos, kir. tanácsos, igazgató, elnök. misülve s az örömmámorból teljesen föl- ucsodva fuldokolja e szót: — gyermekem ! S azzal nem törődve a jelenlevő szol­gákkal a keményszivü ember megtörött, zo­kogásra fakadt s a keserű önvádak légióját zúdította maga ellen, egyre tördelve : — Ez Isten ujja „ez átkom gyümölcse, oh én sze­rencsétlen apa 1 Benő az iszonyú, nagy fájdalmaktól s a nagy lelki rázkódtatástól, — mert csak most elevenedett föl lelkében múltjának e rettenetes episodja — félig aléltan atyjára borult könyörögve: — Atyám ! áldj meg bennünket, ne űzz el portádról, fogadj vissza fiadnak s az az irgalmas és igazságos Isten a te átkod még áldássá fogja változ­tatni ! — A következő jelenet leírhatatlan, — Apa és fiú lelke összeolvadt abban a nagy- nagy szeretetben, mely minden ember szivé­nek nemesebb fele s mely a Teremtőtől be­lénk lehelt isteni szikra. De miként a fény nyomában megjelenik az árny; éppen úgy követi nyomon az öröm és boldogság rózsa­színű hajnalát is, a bánatnak vészterhes so­tét fellege. Borzsay Dénes boldogsága is csak pár óráig tartott, hogy aztán helyet adjon, egy hónapi testet ölő, lelket gyötrő folytonos aggodalomnak. Teljes egy hónapig lebegett az ifjú Borzsay Benő élete hajszálon. Borzsay Dénest e csapás teljesen meg­törte, mióta nejét elvesztette, nem szántotta lelkét hasonló fájdalom. Hányszor találta a lenyugvó nap s a felkelő hajnal fia ágya mellett virrasztva ; mellére horgasztott fejjel, összekulcsolt kezekkel, mintegy eksztásisban, imádkozni : — „Isten, figyelmezz segítsé­gemre; Uram, siess segítségemre.“ Meghallgatta az Ég e szívből fakadó sóhajt s a szerető hitves szüntelen esdeklését; meg­gyógyult Borzsay Benő. Az öreg ur fényes lakomával készült megünnepelni fiának sze­rencsés felépülését. A díszes lakoma előtt való napon, élénk fiatalos hévvel magyaráz- gatta fia és kedves kis mennye körében, a nagy, megyehires lakoma részleteit, midőn Márta észrevette, hogy férjének máskor derült arcza, oly bánatos, egymásra néztek s a sze­rető nő kiolvasta szemeiből bánatának okát. Az öreg Borzsay meglepetve nézett a két szomorú arczra s épen szólásra nyitotta aj­kait, de Márta ebben megakadályozta. Aj­kaihoz emelte a öreg ur kezét s ránézett, azzal a szép lelkes, barna szemeivel, melyből minden egyebet olvasni lehetett csak örömet nem. — Atyám, mi nem vehetünk részt azon a mulatságon, — Borzsay Dénes heves mozdulatot tett; de Márta lágy kellemes, ko­moly hangján suttogta : — Igen, atyám mi nem vehetünk részt a diszlakomán, mig véled együtt az Isten házában hálát nem adunk annak, aki nekünk megmutatta igazságos haragjában büntető kezét; de levette rólunk sújtó ostorát s visszaadta az életnek az én szeretett férjemet s a te édes egyetlen fiadat. — Ig«n, Atyám, ez a csapás, Isten intő ujja volt, te mondtad ezt 1 — esdve kérünk, jöjj velünk s előbb az Ur oltárára tegyük le az áldozatot, — hálaimánkat, — hogy aztán meg­tisztult lélekkel, szívből vigadhassunk. S ez a szende arczu, gyönge nő, cso­dát müveit az ő tiszta leikéből fakadt sza­vaival. Megtámadta Borzsay Dénes legkó­ll I RE K. Személyi hir. Ő nagyméltósága a püs­pök ur tegnap Hámon Róbert szentszéki jegyző kíséretében Nagykárolyba utazott, hol pár napot fog tölteni. — Magyar Gábor, a kegyes tanitórend tartományi főnöke a napokban városunkban időzött, s a püspök ur Ő nagy- méltósága vendége volt. Kíséretében volt a titkára és Palczer Ernő kormánytanácsos, nagykárolyi rendfőnök. — Zafféry Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom