Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-03-18 / 12. szám
4 HETI SZEMLE“ (12-ik szám.) Püspöki tanácskozás. A herczegpri- más a püspöki kart e hó 31 re tanácskozásra hívta össze. Kanonoki installácziók. Kozma Béla nagybocskói és Laurenszky Ferencz eőrdar- mai lelkészeket, kik legközelebb lettek a székeskáptalan tiszteletbeli kanonokjainak kinevezve, tegnap délelőtt iktatták be stallu- maikba. A beiktatást Hehelein Károly prépostkanonok végezte. Az ünnepélyes aktus a két kinevezési okmány felolvasásával vette kezdetét, erre a beiktatandók letették a hitvallást és a püspök iránt tartozó esküt. A beiktató prépost kanonok átnyújtotta nekik a kanonoki jelvényeket, majd igen meleg hangú üdvözlő beszédet intézett hoz- zájok. Az ünnepélyt Te Deum fejezte be. Délben Hehelein kanonok diszebédet adott az uj kartársak tiszteletére, melyen a papság köréből is többen vettek részt. Főigazgatói látogatás. Szieber Ede tankerületi főigazgató pár nap alatt a ref. főgymnban is befejezte szokásos látogatását és szombaton az esteli vonattal elutazott városunkból, hogy a kerület többi gymná- siumait is meglátogassa. Uj egyetemi tanár. Bársony János dr. ki eddig a már elhunyt Kézsmárszky mellett mint tanársegéd működött, a budapesti tudomány egyetemre magántanárnak nevezte tett ki. Bársonyt bizonyára sokan ismerik nálunk, hiszen itt végezte középiskolai tanulmányait, a kir. kath. főgymn. növendéke volt. Miniszteri vizsgálat a vármegyénél. Több helyről súlyos vádakat jelentettek a belügyminiszternél a vármegyei körjezők ellen, melyek jogtalan adó és díjszedésekkel gyanúsítják a terhelt körjegyzőket. A belügyminiszter a sérelmek megvizsgálása végett Römer Róbert belügyminiszteri segédtnkárt és NeviczJcy Tivadar számvizsgálót küldötte ki, akik már meg is kezdették működésűket az illető községekben. Böszörményi Endre csen- geri főszolgabírót állásától felfüggesztették, a szolgabirói Írnok ellen megindították a fegyelmi eljárást, dr. Képessy László szolgabiró áthelyeztetése szintén e zavarokkal van ösz- szefüggésben. Óváczió a főkapitánynak. Pénteken délután számos polgár részvételével értekezlet volt a Pannóniában, mely affelől tanácskozott, hogy Tankóczy Gyula főkapitánynyá történt kineveztetése felett érzett örömének valamely formában adjon a közönség impoBecsben, itt is nyílt zendülésben fog kitörni. A városi hatóság sem elegyedett a dologba. Sőt a tanácsbeli urak közül többen örültek a hazafias mozgalomnak. Maga az alpolgármester Rottenbiller Lipót, ki német hangzású neve daczára, példás, jó hazafi volt, több ízben egész nyíltan fejezte ki rokonszenvét a czélbavett alkotmányos reformok iránt. A katonai helyőrség azonban megrettenve a legvégsőbbre készült. A kaszárnyákban fegyverbe állították a legénységet. A budai vár tüzérsége parancsot kapott, hogy a Pestre irányzott ágyuknál égő kanóczczal kezében várja a további parancsot. De az ifjúság nem rettent vissza a katonaság ez előkészületeitől. Pedig összes fegyvere a tizenkét pont és Petőfi költeményéből állott. Petőfi miután már harmadszor is elsza- valá „Nemzeti dal“-át igy szólott: „Most a programmot a nyomdába fogjuk vinni és ki fogjuk nyomtatni I“ — „Budára kell menni •— kiáltott egy hang a tömegből, — s a czenzort aláírásra kényszeríteni 1“ — „Czenzorhoz nem megyünk 1“ — „nem megyünk!“ — válaszolta Petőfi. „Nem ismerjük el többéi Tehát fel a nyomdába 1“ Eljenzugás közt indultak el a Länderer és Heckenast-féle nyomda elé. Petőfi, Jókai, Vasváry, Irinyi és Vidacs a nyomdába mentek s ott a nép nevében záns módon kifejezést. Abban történt megállapodás, hogy szombaton este fél 8 órakor a Pannóniában társas vacsora lesz, melybe be fogják vonni Szatmár egész társadalmát. A szükebbkörü bizottság meg is alakult, s megkezdette működését. Tekintettel azon körülményre, hogy minél tömegesebben vehessenek részt, a vacsora ára a legolcsóbb számítás szerint 2 korona 40 fillérben lett megállapítva, melyért minden személyre egy félliter bort ás egy fél vizet is fognak kiszolgálni. Előléptetett tisztviselők. Az első magyar általános biztosító társaság az itteni főügynökség tisztikarából Radó Bertalan titkárt, Kürthy Endre kárbecslőt, László Zoltán és Szőke Béla könyvvezetőket, Noéh Zoltán tisztviselőt magasabb fizetési osztályba léptette elő. Iskolalátogatás. Szűcs Izsó kerületi iparoktatási szakfelügyelő hétfőn délelőtt az ipariskolák megvizsgálása végett városunkba érkezett. Délelőtt 10 órára a tanítótestület tagjait az ev. ref. főgymnasium tanácstermébe értekezletre hívta össze, melyen a kir. tanfelügyelőséget Bodnár és Nagy Károly s. tanfelügyelők képviselték. A közelben levő városok ipariskolai tanítói is jelenvoltak az értekezleten. Beható eszmecsere után azon módozatokról tanácskoztak, melyekkel az ipariskolai közismereti oktatást és rajztauitást sikeresebbé lehet tenni. Szűcs Izsó felügyelő egy gazdag rajzgyüjteményt is bemutatott, melyet külföldi tanulmányutjában gyűjtött össze, hol a rajzoktatás a természet utáni rajzolásra van fektetve. Bámulatos eredményeket érnek itt el már az óvodás és elemi iskolai növendékekkel. Iskolai igazgatók. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter Kótai Lajos, Palády Lajos, Székely József és Tar Károly állami iskolai tanítókat az igazgatói teendők vezetésével megbízta. Tudori vizsgálat. Zádor József, egyházmegyénk jeles növendéke szombaton, e hó 14-én kiváló sikerrel tette le a vizsgála- latot az ó- és újszövetségi szentirásból, valalefoglalták a legnagyobb gépet, követelve a kéziratok kinyomtatását. „Éljen a sajtószabadság 1 Éljen a nép!“ — kiáltja mintegy válaszul a nyomdasze- mélyzet. S mig a tizenkét pontot és a „Nemzeti dalt“ kiszedték, azalatt kint zuhogó esőben a szónokok beszédet tartottak a népnek. Petőfi ekkor a nép kérésére újra elszavalta harczi dalát és valahányszor elmondta: „A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!“ — az egész tömeg lelkesedetten zúgta utána az esküt. Mily jelenet volt az! Az általános, közös öröm és lelkesedés könyüket csalt a tömeg szemébe. Sírtak, nevettek, megölelték, megcsókolták egymást az emberek. Az az örömmámor, mikor idegen emberek egymás nyakába borulnak, az a legszebb bizonysága annak, hogy a testvériség, egyenlőség, nem csinált jelszavak, de mélyen az ember szivében lakó érzelmek. Déli 12 órakor megjelent Irinyi s felmutatta a szabadsajtó első két termékét a „Nemzeti dalt és a tizenkét pontot.“ Megszületett a „Sajtószabadság“. A lelkesedés tetőpontra hágott. Mintha a felhők nem is havat, hanem villanyszikrákat szórtak volna az emberekre. mint a keleti nyelvekből a budapesti m. kir. tud. egyetem hittudományi karán. Eljegyzés. Lénárd István dr., városi aljegyző jegyet váltott Litteczky Endre nyomdatulajdonos leányával, Erzsiké kisasszonynyal. — Pap Zoltán kataszteri mérnöksegéd jegyet váltott Nagykárolyban Pap Endre vármegyei tisztviselő leányával, Róza kisasz- szonynyal. — Biróválasztás Szinyérváralján. Szép biróválasztás volt tnárcz. 11-ón Szinyérváral- ján. Már a kora reggeli órákban oly élénkség uralkodott az utczákon, mintha képviselőválasztásra készülnének az emberek. Zárt sorokban, zászlókkal vonultak a szavazók jelöltjeiket éltetvén a városház udvarába. — Két jelölt állott szemben egymással, de már a szavazás előtt látható volt, hogy kié lesz a győzelem. Az egyik jelölt, látván a küzde- eredménytelensógót, szavazás közben visszalépett, igy tehát biróvá óriási lelkesedéssel a népszerű Bárány Béla földbirtokos lett megválasztva, kit a választók vállaikra kapva, zeneszó mellett kísértek lakására. A választást llosvay Gusztáv főszolgabíró vezette pártatlanul s finom tapintattal. Lorántffy Zs.-Ozsváth. A ki a Lorántffy Zsuzsánna-egyesület irányára nézve nem volt tisztában, a városunkban múlt szombaton este tartott felolvasás által tisztába jöhetett. Katholikus jelenvolt hallgatóktól tudjuk, hogy Ozsváth tanár erősen neki esett ajkath. vallás Mária-kultuszának. Ennélfogva a müveit katholikus közönséget óvjuk ezen egyesület gyűléseinek látogatásától, sőt a más vallásu, jóizlésü hallgatóságot is. A nevezett felolvasó tanárt pedig kérjük: juttassa valahogy nyilvánosságra, vagy küldje be egyenesen szerkesztőségünkhöz felolvasásának teljes hű szövegét. Ha igaz, a miket állított, úgy sem tarthat semmitől és felolvasásából mi is tanulunk. Ha pedig esetleg valótlan, akkor igazságszeretettől indíttatva, melyet róla föl kell tételeznünk, nyújtson nekünk ez által alkalmat az igazság kimutatására. „Midőn az első nyomtatott példányok a közönség közt szétoszlattak, — Írja a nép hangulatát festve egy szemtanú, — nem lehet állítani, hogy nedvesek voltak-e még a sajtótól, vagy az olvasók örömkönnyei által áztatták meg, mert leírhatatlan azon lelkesedés, melylyel mindenki kebléhez, ajkához szoritá a hatalom legnagyobb tényezőjét, a szabadsajtó első szülöttjét. Mintha a közönség minden tagja egy-egy imádott kedvesét szabaditotta volna meg sötét börtönéből: oly elragadtatással örvendett a bilincseiből kiszabadított annak a gondolatnak, azon egyetlen kincsnek, mely az embert a teremtés koronájává magasztositja“. . . . Az ifjúság Petőfi vezetése alatt délután átment Budára a várba és követelte a sajtó- szabadság elismerését és a politikai foglyok szabadon bocsátását. A helytartótanács nem mert ellenkezni s kimondta, hogy e percz- től Magyarországban szabad a sajtó. Dicső egy nap volt ez. Ma született a magyar szabadság, ma esett le a sajtóról a bilincs. És jött ezután az a titáni küzdelem, a melynek fensége a merész röptű költői fantáziával kieszelt homéroszi harczokra emlékeztet. Isten a megmondhatója, hányán voltak a kik akkor drága vérük hullásával a 48-as törvényeket megpecsételték és megszentelték.
