Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)

1903-12-24 / 51. szám

HÉT J Szem L E“ (51-ik szám.) 3 nem tanácsadóját, nem bajainak jó­akaró orvosát látja a tisztviselőben, akihez bátran fordulhat segítségért, hanem reszketve lép szobájába, s úgy érzi magát, mintha hóhéra elé menne. Csak a külső jelekről beszélünk, melyek azonban a belső tartalom­nak hii tükrei szoktak lenni. Hogy városunk tisztikara milyen visszony- ban áll a közönség érdekeivel szem­ben, elég legyen annyit monda­nunk, hogy a közönség egyetlenegy - gyel szemben sem tartotta szüksé­gesnek ,még csak ellenjelöltet is ál­lítani. Érdemeiket ezúttal elsorolni nem czélunk, de felesleges is, a tények jobban beszélnek minden ékesszólásnál. Egyedül a múlt hó­napban megválasztott gazdasági ta­nácsosnak akadt két ellentele, de ezeket sem a polgárság léptette fel és pályázataikat még a választás előtt vissza is vonták. Ez a körülmény igazolja leg­fényesebben, hogy a polgárság tiszt­viselői karával meg van elégedve. Pap Gézának a múltkori választás­nál kemény tusát kellett megvívni, de mikor a polgárok többségének bizalma beültette a polgármesteri székbe és ő elkezdte jeles közigaz­gatási tehetségeit latba vetni a közjó érdekében, akkori ellenfelei is csak­hamar belátták, hogy tévedtek egyé­niségében, s látva fáradhatatlan te­vékenységét, nemes ellenfelekhez méltóan készséggel hajtották meg előtte a zászlót. — Bartha Kálmán ugyanabban a hajóban evezett, ő is olyan nehezen jutott állásához, de amint látszik, épen olyan ambiczió- val kezeli, mert a volt ellenzék ő vele szemben is teljesen leszerelt. A tisztújító gyűlés lefolyásáról részletes tudusitásunk a következő: A hitelesítő küldöttség megválasztása után Kőrösmezei főjegyző olvasta fel a pol­gármester havi jelentését a közigazgatás múlt havi állapotáról. A jelentés tudomásul vétele után Törseök bizottsági tag állott fel szólásra s a szervezeti szabályrendeletre való hivatkozással arra kérte a közgyűlést, hogy a nemzeti követelések tárgyában beterjesz­tett ismeretes indítványát a jelentés után vegyék tárgyalás alá. Ezen indítványt Csomay bizottsági tag még a múlt közgyűlésen ma­gáévá tette s igy az mint Törseök- Csomay- féle indítvány vétetett tárgyalás alá. Indít­ványozók bő megokolással keltek indítványuk védelmére. Csomay a miniszterelnöknek sem személye sem politikája iránt nincs bizalom­mal. Aki kötéllel és akasztófával fenyege- tődzött, a ki a 9 es bizottság megállapodá­sait elfogadta, de később azokból a legfon­tosabb részt — mint egy bizottsági tag köz- bevetőleg megjegyezte — a lelket kivette, nem méltó a bizalomra. A nemzet legdrágább kincse a nyelv. A magyar nyelv kivívásáért folytatott küzdelmet jogosnak, igazságosnak tartja. A lemondott tisztikart arra kéri, hogy jövőbeli működésükben nyilatkozzék meg a honszerelem és a nyelv szeretető. Kéri az indítvány elfogadását. Ami erre következett az valóban meg­lepő volt. Az indítvány ellen a kenyér-párt részéről mint legutóbb nevezik a Kossuth- pártot, Teitelbanm és Kelemen bizottsági tagok ellenezték az indítvány elfogadását. Ezzel a párttal, mint tudvalevő, a függetlenségi és 48 as párt a melyhez Csomay is tartozott, egye­sült a képviselőválasztás előtt, hogy a Kossulli- párt jelöltjét győzelemhez juttassa. A Kossuth- párt ré-’zéről felajánlott egyesülés, mint már annyiszor, most sem volt őszinte s az elve­kért, jogokért küzdő párt becsapására szolgált. Ezek után más feladata nem lehet, a függetlenségi és 48 as pártnak, mint a Kossuth- párt barátságának visszautasítása. Nemzet- ámitó, tojástánczot járó politikájának gyü­mölcsét élvezze ő maga egyedül. Reméljük, hogy igy is lesz. Az indítványt, melyet az indítványozók és még egy bizottsági tag pártolt, a közgyűlés — mint már időszerűt­lent — nem fogadta el. Ezután következtek a választások. Egy­hangúlag polgármesterré választották Pap Gézát, főjegyzővé Kőrösmezei Antalt, árva­széki ülnökké Béke'sy Gézát, közigazgatási tanácsossá Raáb Sándort, gazdasági taná­csossá Bartha Kálmánt, tanácsjegyzővó Fe- rencz Ágostont, első aljegyzővé Papp Zoltánt, másodaljegyzővó Demkö Sándort, tiszti fő- ügyészszé Vajay Károly drt, községi bíróvá, Arokháty Vilmost., pénztárossá Kertészfy Gá­bort, ellenőrré Ferenezy Jánost. Választás után a főispán melegen üd­vözölte a tisztikart. A megválasztottak kö­zöl a polgármester egyedül, azután az összes tisztviselők a közgyűlés színe előtt letették a hivatalos esküt. A törvényhatóság részéről megnyilat­kozott egyhangú bizalommért a polgármester úgy a maga, mint tisztviselő társai nevében hálás köszönetét mondott s egyben rövid programmot adott jövendőbeli működéséről. Jól esik a bizalom, — úgymond — melyben a törvényhatóság részéről részesül­tünk. Ez a kitüntető bizalom nemcsak a jövőnek szól, hanem a múltnak is. Ezen bizalmat igyekezni fognak megtartani és kiérdemelni. Amint törekedett eddig, úgy ezután is rajta lesz, hogy a közigazgatás gyors, igazságos és méltányos legyen. Azon fog működni, hogy a város háztartásának egyensúlya meg ne zavartassák, közjövedel­mei pedig fokoztassanak. A közegészségügy javítására két szempontot lát szükségesnek : a vízvezetéket és csatornázást, úgy azon­ban, hogy azok a polgárok minél kevesebb megterheltetése nélkül valósittassanak meg. Munkásságának legjavát, tudásának minden erejét a város javának előmozdítására fogja fordítani. A polgármester programmját zajosan megéljenezték. A közigazgatási bizottságba titkos sza­vazással megválasztották : Antal Dánielt, dr. Tanódi Mártont, dr. Farkas Antalt, dr. Köl­csey Ferenczet, dr. Keresztszeghy Lajost; a biráló választmányba megválasztották : dr. Kelemen Samut, dr. Fechtel Jánost, dr. Ke­resztszeghy Lajost, Veréczy Antalt, dr. Vajay Károlyt; az igazgató választmányba: Antal Dánielt, Csomay Imrét, Uray Gáspárt, Lit- teczky Endrét és Jankovics Jánost. A többi bizottság megválasztása után a főispán tiszteletbeli főjegyzővé kinevezte Békéssy Gézát, tiszteletbeli főügyészekké dr. Markovics Sándort, dr. Nagy Barnát, dr. Antal Sándort és dr. Biró Elemért, tiszti főorvossá dr. Vajay Imrét, tiszteletbeli főkapitánynyá Péchy Antalt, tiszteletbeli közigazgatási ta­nácsossá Ferenci Ágostont. Il-od osztályú végrehajtóvá Kovács Gusztávot választották meg. Az árvaszéki ügyek ellátása czéljából 1400 korona fizetés és 200 korona lakáspénz­zel egy II. osztályú számtiszli állást szer­veztek. Ezek után a tanácsi előterjesztésekre került a sor s azokat a beterjesztett javas­latok szerint minden vita nélkül fogadták el. Esle a Pannónia-szálióban Pap Géza polgármester fényes vacsorát adott, melyen 108-an jelentek meg. Ott volt gróf Hugonnai Béla főispán is. Ö nyitotta meg a tósztok sorát, Ő felségére emelvén poharat. Fechtel János dr., a város törvényhatóságát, Vajay Károly dr. a főispán', Veréczy Antal és Osváth Elemér a polgármestert éltették. Az estély igen kedélyes hangulatban folyt le. „Jézus Szíve, a kegyelmek napja.“ Másodszor kiadta Wolkenberg Alajos dr., tlieologiai tanár. Hagen Márton, jézustársasági aiyának német eredetéből a szatmári papnövendókek Szent Alajos Tártulata által fordított hires kis müve, amint a dedikációból kitűnik, ne­vezetes alkalomból, a szatmári egyházmegye 100 éves életének ünnepi alkalmából, látott újra napvilágot. — Valóban. Szebb alkalmat keresve sem találhatott volna a buzgó tanár a szép és hasznos munka ismételt meg­jelentetéséhez. — Mert hiszen egyházme­gyénk 100 éves élete a legfelsőbb helyről approbált szent Szív kultuszának idejére esik — s mintha csak belőle merítené életned­veit, azzal együtt él, fejlődik és virágzik. — S valamint az egyházmegye szerencsésebb auspiciumok között, mint1 a szent Szív oltalma alatt — nem is kezdhette volna pályafutását: viszont megfelelőbb emlék­művel, mint aminő a dr. Wolkenberg Alajos által kiadott kis müvecske, netn is jelezhetné, nem is vezethetné be jubiláris esztendejét. — O excellentiája, kegyes püspökünk, a jubileumi év küszöbén épen most adta ki a papságnak és a híveknek szóló valóban apostoli szellemű pásztorlevelét, melyben a szebbnél-szebb ünnepi mozzanatoknak egész sora van —mint megvalósítandó Prog­ramm — megjelölve. — A „Jézus szent Szive, mint a kegyelmek napja“ ennek a főpásztori lelkes programúinak legtermésze­tesebb s hozzáteszem, legbájosabb nyitánya. És a nemes indoknak egészen megfe­lelő a mü tartalma. — Két részből áll. — Elmélkedő részből és Imádságokból. — Az elmélkedő rósz 7 szakaszra oszlik. Csak rö­vid összfoglalatban ismertetem tartalmukat. Az első szakaszban, amely a müvecske alapitó része — a Jézus szent Szive tisztele­tének történetével ismertet meg bennünket a müvecske klasszikus rövidséggel, vonzó, hite­les előadásban. — A második szakasz „Lángok“ címén arról a gyakorlati igazság­ról győzi meg az olvasót, hogy a Jézus Szivének szeretete viszontszeretetre gyulasztja a sziveket. A harmadik szakasz „A Sugarak“ — a szent Szívből fakadó csodálatos kegyel­mekre utal. — A negyedik, a melynek fel­írása „ Töviskorona“ Jézusunk alázatosságáról szól az alázatosság nyelvén, egyszerű fen­séggel s azt a meggyőződést gyökerezteti meg bennünk, hogy az alázatosság minden erénynek támasza és kútfeje. — Az ötödik szakasz a „Kereszt-“nek fenséges titkait tárja elénk, melyekből a szent Szív cultusa fakad — közölvén ennek bizonyítékául az Egyház­nak a keresztet dicsőítő „Crux fidelis. .“ és „Vexilla regis..“ kezdetű régi gyönyörű hymnusait. — Majd a „Szent Szív Oltalma“

Next

/
Oldalképek
Tartalom