Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-12-09 / 50. szám
3 rán, akiknek élete egyúttal fényeskedő példa, és mérővesszőja az emberileg elérhető tökéletességnek. Keveseknek adatott mégis, hogy a zárdák két alaptörvényét: az imádságot és a munkát úgy egyesíthessék életükben, mintsr. Cunegundis tehette. Sok munka közt folyt zárdái élete mindig; volt tanítónő, ismételten is a katonaleánykák nevelésével foglalkozott, majd az árvagyermekek nevelése volt rábízva, helyettese volt bold. Aemiliana tartományi főnöknek, ráért a betegek gondos, áldozatos ápolására és mig sok mindenféle teendőnek feladatait ugyanegy időben viselte, 1860 tói, tehát 43 esztendő óta a zárdatemplomnak gondját is ő viseli. Ez a munka nőtt a legjobb szívéhez. A sekrestye az otthona, a templom ékessége minden gondja, az oltárok dísze az ő gondos kezét dicséri, az áldozati bor és kenyér az ő mindennapi ajándéka Urának, Istenének. Itt egyesült igazán munkája és imádsága az Isten dicsőségére: minden imádsága az Ür, az Oltáriszentség méltó imádósának Vágya és minden munkája imádság, mert az Úrnak szentélyét emeli fényben, az ő szolgálatát teszi ragyogóbbá, ez által sokakban bensőségesebbé. Az Úrnak földi életében a sz. József tiszte volt ez, ő volt a custos Domini sui, Urának, Istenének védelme, gondozója, az Úrnak szentségi életében pedig azok töltik be ezt a tisztet, akik, mint sr. Cunegundis, arról gondoskodnak, hogy az Úr tiszta hajlókban lakjék, Őt méltó fény és jóleső pompa üdvözölje oltárainkon. És sr. Cunegundis ebben a munkában fürge, gondos, előrelátó ma is épen úgy, mint 43 esztendő előtt. Fürgébb, mint sok fiatal; pontos és fáradhatatlan, akinek ha panasza van, ez nem az aggság zsémbessége, nem is a türelmetlenkedő lélek kifakadása, hanem annak a mélységes érzésnek szava, hogy az ember mindig szegény marad az Istennel szemben, a leggondosabb szolgálattal sem adhat méltó viszonzást az Oltáriszentségben közöttünk lakozó Isten szeretőiének. Ezért a hűséges szolgálatért különös örömöket is nyújtott az Isten sr. Cunegun- disnak mostani jubileumán. Megérte azt az örömet, hogy egy 800 korona értékű áldoz- tató kelyhet szerezhetett a zárda templomámilyen bőr kell, azt tudja mindenki, kinek alkalma volt egy kolpolteurral találkozhatni. Ezt igy olvastam a bécsi ur ismertetésében. Azt hiszem, hazai viszonyainkra is igen ráillenek ezek a dolgok. Komikusnak látszanak, pedig ha régebben gongolkodunk felettük, mégis szomorúak. Hány tisztességes cselédleány, varrónő, munkásasszony, sőt diák gyermekek is, kik falják az ilyen hangzatos czimü, illusztrált rém férozmiivekel, téntorodtak meg, sőt elvesztek, kalandok után vágytak, lettek regényhősnőkké, ujabb- kori Rinaldó Rinaldikká, vagy Robinsonokká? Azután jött a vége. A Duna hulláma, méreg, pisztolycső, fegyház vagy is- kolábóli kicsapatás. Nézzük csak a napilapok rövid hireit! Hisz alig olvasunk mást, mint szerelmi öngyilkosság, defraudaczió, családi dráma, diákok zendülése, diákok eltűnése stb. S ezt nagy részben a jó kolpol- teur manőverjeinek köszönhetjük. Talán megérdemelné az ügy, hogy komolyabban is foglalkozzanak vele. Kslsm.sn Gizella. E T I S z E M L E“ (50-ik szám.) nak. Hatalmas méretű, román stilü ciborium, a fedőn is, a talpon is 3—3 email-képpel; a talpon a jubileumi nap : 1903. december 8. van bevésve. A képek a fedőn : a szeplőtelenül fogantatott Szűz Mária, a sz. Család, az Utolsó vacsora, a talpön pedig: a Magyarok Nagyasszonya és sz. István király, sz. Cunegundis és sz. Henrik, Loyola sz. Ignác és xaveri sz. Ferenc. Dehát honnan vette azt a sok pénzt sr. Cuneguhdis, a szegény irgalmas nővér? Nagyon alázatosan összekéregette az irgalmas nénék házainak főnöknőitől, akik bizonyosan magasztosult örömmel tudják, hogy az aranyfogadalmas sr. Cunegundis ebből a ciboriumból veszi jubileumán az Urat, akitől zárdái életének minden erejét, örömét, édességét, vigasztalását kapta egy félszázadon át. Mert „nem kételkedett Isten Ígéretében bizalmatlanság által, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek, teljesen meggyőződvén, hogy mind, amit Ígért, hatalmas megcselekedni is.“ (Sz. Pál a rómaiakhoz IV. 20, 21.) ' És amit ígért, megadta az Úr. Meghozta az egészség áldásában a tisztes aggságot, ebben a betöltött kötelességek boldogító öntudatát és mindazoknak becsülósét, tiszteletét és szeretetét, akik tudják, szinte érezik, mennyi nemes munkának terhét és emlékét viseli a meghajlott alak, a gyöngülő erő. Mi is a legnagyobb tisztelettel üdvözöljük itt a jubiláns, aranyfogadalmas sr. Cunegundist és az irgalmas nénék kongregációját, amelynek az Isten ilyen örömnapot, ilyen tanulságos ünnepet készített. A leszál- lani készülő napnak pompájánál nincs felségesebb. Hadd vigye hát el izzó biborsugárait minden szívhez, amely ugyanazon utakon törekszik az Isten felé, amelyeken sr. Cunegundis járta a hivatás útjait. Imádságos szelleme, fáradhatatlan munkássága, hivatalbeli pontossága, egyeneslelküsége, gyermekded, derűs kedélye, egy szóval jellemének minden vonása megérdemli, hogy mélyen vésődjék a szívekbe. + A nagykárolyi Oltár- egyesület működése és hangverenye. 1903. decz. 5. A nagykárolyi Oltáregyesület, mely kezdetben 25—30 taggal alakult meg, ma 3 év utá 230 tagot számlál; 230 lélek, mely érzi szükségét a legfölségesebb Szentségből kiáradó isteni vigasznak s a mindennapi élet küzdelmeivel szemben az Üdvözítő barátságára támaszkodik, szép szám, szép eredmény — Nagykárolyban is, kivált ha tekintjük a a társulat czélját, x S ennek a buzgó seregnek, mely jutalomra ■ dicséretre nem számolva keresi Isten dicsőségét, és a melynek élén mint védőasszony : Hugonnai Béla grófné, mint elnöknő, maga az alapitónő: Báthory Istvánné, mint alelnöknő: Marcsch Emilné, mint társulati igazgató: Varjas Endre, kegy. rendi áldozár s tanár, s végül a minden társadalmi osztályból kikerült 20 tagú válasstmány áll, — lelkesedése napról-napra nő, a terjedő vallásos érzés, a tapasztalt siker mind több tagot vonz körükbe, úgy hogy számuk tekintélyes volta, a társulatnak eddig czéltudatos, sikeres s mindenki előtt rokonszenves működése, más egyletekkel szemben előtérbe vonulása joggal késztette tagjait arra, hogy életjelt adjanak magukról, hogy kibonthassák azt a zászlót, amelynek megszerzését legújabb vállalkozásuk sikerétől tették függővé 1 Az aj vállalkozás, egy előképekkel tarkáit hangverseny rendezése szebben sikerült, mint remélni lehetett volna;, pedig nem egy nehézséggel kellett megküzdeniük: Mindenekelőtt erkölcsi támogatás után néztek s nagy örömükre szolgált, rr időn Meszlényi Gyula püspök ur O Excellenciája a hangverseny diszvédőségót nemcsak elfogadta, hanem atyai jószivónek bizonyságául támogatását is kilátásba helyezte; az öröm fokozódott, midőn Hugonnay Béla grófnő ö Méltósága a védnöki tisztet vállalta magára, bár nem annyira védnöke, mint inkább vódan- gyala lett e mozgalomnak ; mondhatjuk ő volt a főintéző, ki művészi Ízlésével, tapintatos modorával és sok-sok utánajárással egyengette a megvalósulás után az utat. A jég meg volt törve; két ily kiváló útbaigazítás után a nagyközönség rokonszenvének számos jelével halmozta el az előkészületeken fáradozó rendezőséget. A bizottság által felkért zene- és műbarátok örömmel ajánlottak fel művészi tehetségűket az Oltáregyesület szolgálatára. így Haller Jenő szatmári áldozártanár, jeles zongoraművész is megígérte közreműködését; mintegy méltó partnere gyanánt Láng Margit k. a. művészileg képzett zongoratanárnő elvállalta az élőképek zenekiséretét; az előképek rendezésénél segítségét ajánlotta fel Jenser Mihály tanár, kinek Ízléses s műbecsü aquarelljein és csinos pastelljein mutatkozó kiváló szinérzéke kezeskedett az élőképek szinhatásának sikeréről, stb. Hangverseny. Zsúfolt, nem 1 — tulzsuffoltház élvezte végig a hangversenyt. Ott lehetett látni a főispáni párt és a város s vidék összes előkelőségét felekezeti különbség nélkül; sőt a szatmáriak is szépen képviselve voltak — élükön Tankóczy Gy. főkapitánynyal. A jegyeket teljesen elkapkodták, úgy hogy pótjegyek kiadásáról kellett gondoskodni. Hatalmas tapsvihar között fejezte be a szép prolog még szebb szavalását Kerekes Irénke, a tapsvihar újból kitört az első élőkép, „Szent Erzsébet“ bemutatásakor, e csoport főalapja Jeney Margit igen szép sz. Erzsébet volt. Ezt követte Wagner Mariska bravúros zongorajátéka, melynél kiemelendő, hogy a kis művésznő kotta nélkül játszotta le Beethoven Vp. 31. Sonátaját. — Nagy figyelemmel hallgatta ezután végig a közőn- ssg az estély fénypontját, Varjas E. felolvasását, mely költői szárnyalásai, lelkes hangon s dicséretes rövidséggel adta meg a bibliai tárgyú élőképek megértéséhez szükséges tudnivalókat; ezek ismerete nélkül sokat vesztettek volna az élőképek hatásukból. — A felolvasást követték a Sántha Irén által elzengett magyar dalok; a lágy fuvola- szerű, iskolázott hang, a pianoról-fortéra való ügyes átmenetele megnyerték a közönség tetszését, mely lelkes tapsokban s bizony dissonanse „hogy fo(í“-akban nyilatkozott meg. — Megkapó volt a most következő két élőkép : Jephte leányának öröme s majd bánata; úgy Jephte (N. Szabó Magda), mint barátnői helyesók voltak fáradságos szerepükben. A publicum még mindig „ujrázott“ midőn gordonkájával az emelvényre lépett Dr. Shönpflug Richard, hogy ennek a 4 húrnak segélyével belemarkoljon az ember szivébe, mi sikerült is neki; sőt néhány selymes női szempilla alól egy-két könnycseppet is varázsolt elő; ezután már a sok taps. csak másodrendű kitüutetés számba mehet. — megismerkedtünk ezután a „Regina eoeliur melodrámával; Tóth Erzsiké ügyes szavalatát szépen egészítette ki a kar éneke, a zongora s a harmonium lágy kísérete, — az estély zenei részének piece de resistenze kétségkívül Schönherr Sándor hegedüjátéka volt; két darabját a zene diadalmenetének tekinthetjük, a melyben a virtuóz zenei lélek s a 4 három művészi fogásokat kifejtő kézjáték közös ünneplés tárgyai. A közönség elismerése a művészhez méltó volt, bár utóbbira nem előnyös, mert háromszor hívták elő, háromszor kellett fáradnia. Ezut&ü másnak itt hatást elérnie nehéz feladatnak látszott, s e feladatot mégis sikeresen oldották meg Filep Margit és Sántha Irén kettős énekükkel, behízelgő hangjuk szép jövőt jósolna nekik további kiképezte- tés esetén. — Az estélyt egy pompás élőkép: a kis Mózes megtalálása a Nílus vizében re-
