Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-11-11 / 46. szám
Szatmar, 1903. November li 46-ik szám. XII. évfolyam. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány- sajtti“ ozimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap meg-.jelenik minden szerdán. A régi mederben. Két nevezetes eseménye van ennek a hétnek. Bemutatkozott az uj kabinet, mely alkalommal a halvaszületett kormány elnöke elmondotta %programmbeszédét és megválasztot- fC ták Apponyi helyére a képviselőház ' uj elnökét az erőszakosságáról ismert Perczel Dezső személyében. •j Egyik se lepett meg senkit. A kormány programmja ismeretes volt / 'már napokkal előbb, az elnökválasz- " tás is úgy történt, amint előre gondolni lehetett. Szóval Tisza István és társai átvették az uralmat. Hogy sokáig nem fog tartani, az is több mint bizonyos. Az a programm, amelyet Tisza elmondott, nem a nemzet szivéből van véve. Epen az hiányzik belőle, ami azt a szivet lüktetésbe hozta, amiért hónapokon át folytatta azt a fényes küzdelmet, mely áthatott a nemzet minden rétegébe, cselekvésre, ellenakczióra hívta fel a hazafiui lelkeket a Bécs előtt meghunyászkodó politika képviselőivel szemben. A nemzeti nyelv, a nemzeti szellem kérdése hiányzik abból a programúiból, amely nélkül pedig az ellenállás meg nem törik, amely nélkül kormányt Magyarországon képzelni ma már nem lehet. A harcz tehát folyik tovább a régi mederben. A függetlenségi párt sorai tömören állc.nak, a néppárt szintén el van szánva késhegyig menni. Ilyen erővel' szemben mintegy önkényt lerajzolódnak a jövendő képei, előre lehet látni azt a salto mortalét, melyet a Tisza-kormány, nem is olyan sok idő múlva, be fog mutatni az ország színe előtt. Szégyenszemmel fog el takarodni arról a helyről, amelyre úgyszólván erőszakkal kapaszkodott fel. Midőn már nem volt politikus, aki vállalkozott volna küzdelembe menni a nemzet ellen, akkor állott elő Tisza István a hatalom utáni vágytól ösztökélve, hogy megfoszsza a -nemzetet nyelvétől, alkotmányos életének eme féltékenyen őrzött kincsétől. Nem lohasztja ugyan a lelkesedést, csak kissé hisgusztáló hatással van az az aknamunka, mely Héderváry kormányraléptekor játszódott le és most legalább kicsinyben megismételi magát. Kossuth Ferencz magatartása ez, aki most is behúzott vitorlákkal fújta a takaródét, mint azokban a nevezetes napokban, midőn pártjával összeütközésbe jővén, kénytelen volt elnöki székétől megválni. Ezzel a férfiúval, kis fiával a nagy Lajosnak fellépése első pill Rátától k-gzdve nem volt tisztábanWKneinzef.'TMindig balan- zirozik, nií^r^^etms irányban kellene menniS-A pmFt azonban már a múltkor is eltekintett egyéniségétől, az ő véleménye most sem esik döntő sulylyal a további akczió mérlegébe. A küzdelem tehát folyni foga régi mederben, Kossuth nélkül vagy vele, az szinte mellékesnek látszó kérdés ma már a dologban. Rajta kívül vannak ott még paktáló elemek, épen azok az alakok, akik Héder- várynak is felkinálkoztak, akiknek feje felett azonban keresztülgázoltak az események. Most sem lesz másként, mert aki a nemzet ellen veszi fel a keztyiit, elsepri az útból annak haragja. Az elementáris erővel zugó nemzeti áramlattal szemben olyan a kislelküek próbálkozása, mint az az ellenállás, amelyet a porszem támaszt a tomboló viharnak. Nincs tehát csüggedósre ok. Any- nyira kialakult ebben a kérdésben a közvélemény, hogy a küzdők minden félelem nélkül állhatnak ki izmos bástyáira. Osztrák hegemóniát, német nyelvet, osztrák szellemet, osztrák tiszteket a magyar fiuk nyakán itt már senki sem akar. Annyira jóllaktunk ezzel az uralommal, hogy már mindenki szinte kapkod az Hl TÁRCZA. Ü A kelletlen örökség* *. Mikor kijárta a falusi iskolát is, szülei bevitték a városba, a gimnáziumba. Ott aztán szépen meghúzódott egy pad- ban, ahová a tanár ur ültette ; először csak nézte virgonc társait mint játszadoznak, ugrándoznak. Később Pali is kedvet kapott s úgy beletalálta magát a diák-iskola csinja- binjába, hogy ő lett a vezér társai között, a kik utoljára csak akkor játszottak élvezettel, ha Pali rendezte a játékot. Úgy mondják, hogy a jó tanuló rendesen ügyetlen tornász, aki meg csak úgy játszik a kötélén meg a nyújtón, az rendesen hátul sántikál, ha könyvről van szó. Palival kivétel történt. Mindig jeles volt a bizonyítványa s emellett ő lett az osztályban az „előtornász.“ A viseletére sem volt tanárainak soha semmi kifogásuk. Egyszóval a diákok ideálja lett. így haladt évről évre. Egyszer negyedik gimnazista korában • táviratot kapott édes anyjától. „Jöjj azonnal, atyád beteg.“ Mikor hazament, már csak a ravatalra borulhatott. Az átkos tüdőbetegség, mely nagyatyját elvitte, most atyjától fosztá meg. Megrendült. — Édes anyám 1 ez lesz az ón sirba- tevőm isi — monda anyjának nyakába borulva. — Ne gondold fiam ! — szólt könnyek között az anya. — Atyád nehéz munkával dolgozott, de te ur Jleszel, téged kikerül a baj. — Igen anyám, ur, mert pap leszek, de emlékezzék rá, — bár csalódnám ! —: de érzem ... itt a mellben . . . érzem már én is 1 — Oh egyetlen gyermekem, ne hitesd el magaddal 1 Ü3ak az atyád utáni fájdalom beszéli beléd e gondolatokat. Felejtsd el 1 — Megpróbálom . . . . ! * * * Mikor atyja temetése után az iskolába visszatért, egészen megváltozott. Alig ismertek reá. Nem közli senkivel aggodalmát, de látszott rajta, hogy emészti e kinos gondolat. A szünidőben édes anyja — immár az özvegy — folyton csititgatá, ha ki-kifakadt belőle a keserű sejtelem .... * ' * * Érettségi után kispap lett. Melle már meg volt támadva s igy lépett be a papnevelőbe. fiz a kellemetlen örökség, mit boldogult édes atyjától kapott, a folytonos remegés és aggodalmaskodás miatt csak még — inkább megtámadta. Ehhez járult túlságos lelkiismeretessége ; mert nem volt perce a napnak, melyből tudományszomját kielégítendő, hasznot nem hozott volna. — Tanult folyton, kitartóan. A szórakozástól tartózkodott társai minden unszolására is ; a könyvben lelte fel tehát összes gyönyörűségét, ha ugyan az ő állapotában egyáltalában lehet szó gyönyörűségről. Múltak a napok, perczek a hónapok, teltek az évek. Az élet legmagasztosabb pillanat ja közeledett már feléje is: a fölszen- teltetés. Elüljárói látták már a megroncsolt kis- papot, látták mint távozik belőle lassan az élet sugara s utolsó évének tavaszán egyik hegyes vidéken lakó rokonához üdülni küldték--
