Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-10-28 / 44. szám
3 „H E TI SZEM L E“ (44-ik szám.) a tortúra, melyen a szegény bakának a rap- porttól a kurtavasig át kellett esnie. Ne gondolja tehát Tisza Pista, hogy lesz ereje megfélemlíteni, vagy lesz elegendő pénze megvenni azt a tudatlan embert, akit az apja kortesei holtrészegen szekerekre rakva úgy szállítottak be az urnához, mint a barmokat. Ma még ezekkel sem lehet lesz olyan könnyen elbánni. Az értelmiség pedig ridegen fogja visz- szautasitani Tisza urnák minden cselvetésót, hiszen ez tudja, hogy itt az ország nagy érdekei forognak koczkán, melyeket cserbe- hagyni hazaárulás. Szomorú idők, nehéz küzdelmek elő- estélye tehát ez a megbízatás, melyet Tisza István gróf elfogadott a felség kezéből. Összetartás, akaraterő legyen jelszava a nemzetnek, akkor hiábavalónak fog bizonyulni minden osztrák cselszövés, Tisza grófnak összes pénze, minden erőszaka. Reg'nnm marianum. A katholikus ifjúság valláserkölcsös ne- velésónen előmozdítására az ifjúsági egyesület fejlesztése ügyében a következő körlevelet vettük : A „Regnutn Marianum“, azaz a kath. ifjúság valláserkölcsös nevelését czélzó egyesület nem terv, hanem tény. Mint ilyen létezett s működött már előbb, mintsem nevet kapta volna, „Budapesti Mária Congre- gátio“ jegye alatt. Most csak kiszólesbült munkakörékez kapott megfelelőbb nevet és szervezetet. Czélja lényegében nem is tér el a „Budapesti Mária-Congregatio“ eddig szolgált czéljaitól, csak működésének tere tágult ki annyira, hogy a Mária Congregatiók természetszerűleg lokális érdekein túl az egész ország ifjúságának vallás-erkölcsös érdekeit felölte és magáévá tette. A fejlődésnek ezen alakját maga az élet jelöli ki. A „Budapesti Mária-Congregatio“ rövid három éve3 fönállása alatt e réten a kielégítendő országos érdekek akkora tömegével találkozott, hogy szinte lehetetlen volt azok megmunkálásától elzárkóznia. De midőn e vállalkozásra rászánta magát, érezte erőinek gyengeségét, szervezetének elégtelenségét. Azvan a világon s azt a mai tettét seha sem fogom elfelejteni. Pénelopénak reszketett az ajka, de azért a hangja már nyugodt volt, mikor válaszolt: — És most tegyen le, Jack. Én majd szépen hazasótálok. Ismerem az útnak minden fordulatát, kátyúját. Bátran haza bocsáthat egyedül is. — Olyan gyávának tart, hogy ezt felteszi rólam? — kérdezte a férfi haragosan. — Hiszen az atyja megölné ! Ezóta szökésünk már fel van fedezve. — De hát mit tegyünk ? — Mit üzent nekem Alice magával? — Hogy ő nem jöhet. — Hát rn-ég ? — Hogy gondoljon ki valami egyebet. . — Hát azt nem mondta, hogy már nem szeret ? — Jack, kérem, ne faggasson. Szegény Alice maga sem tudta mit beszól, annyira izgatott volt. — Értem. És most mondja meg, Pen, édes kis leányom, hisz-e maga a pillanat hatalmában ? Hiszi-e azt, hogy egy perez alatt is születhetik szerelem, mélyebb, erősebb, igazabb annál, amelynek hónapok kellenek, hogy kifejlődjék ? — Nos, én megmondom magának, hogy ma este óta hive lettem ennek a theoriának. Beleszerettem magába, Pen, egy félórácska alatt. ért uj alakulásra volt szükség, hogy annak szélesebb alapjaira állva, a reá szakadó nagy teher alatt ne inogjon. Ez újabb alakulás a „Regnum Má- rianum“, azaz a kaih. ifjúság vallás-erkölcsös érdekeinek ápolását czélzó egyesület. A magyar kaih. társadalom mindazon tagjai, kiknek szivén fekszenek a tanulóifjúság koczkán forgó legéletbevágóbb érdekei, szervet találnak ezen egyesületben, hol kezet kézbe adva, jóindulatukat anyagi és szellemi erők mértéke szerint cselekedetekben válthatják ki. Ekként a sok szétforgácsolt erő egyöntetű szervezet által közös mederbe töröltetvén, óriási hajtóerőnek alkothatja az egész országra kiinduló forrását. Szükséges volt ez, mert meghal minden eszme, ha tény nem lesz belőle. Tanakodásaink végrehajtó hatalom nélkül meddő felsők gyanánt vonulnak el kiszáradt földjeink fölött. Ám viszont ki vállalkozzék országot érdeklő eszmék realizálására saját erőiből ? Lecsuklik még a gondolatánál is minden innunk és izmunk. lm itt áll a kath. ifjúsági aszketikus- ós szépirodalom, itt vannak az egyre alakuló ifjúsági vallásos és egyébb szervezetek, a liturgikus egyházi ének ügye, itt vannak az internatusok közös ügyei bajai, az ifjúsági menzák, tápintézetek, szünidei diáktelepek stb., stb.. mind az élet, teljesen élet után epednek s ha csak egynek is teljesebb életet adunk, nincs e túlon túl megjutalmazva minden fáradságunk ? Ki mondhatja meg, micsoda kihatása van annak, ha kath. ifjúságunkat csak egy fokocskával is közelebb emeljük a szent, az igaz, a szép ősforrásához, Istenhez ? Testet, súlyt, értéket, életet ez eszméknek csak összefogás, szervezet adhat. A kezdet kezdete már megvan. Az ország szivében, Budapesten, a Damjanich- utcza 50 szám alatt van egy darabka föld melyen mindezen törekvések megvethetik lábukat az első kiindulásra. Valamelyes kihatás is serkendezett. már belőle az egész országra. Hogy többet ne említsek, megindult a tavalyi júliusi országos congresszus megbízásából a „Zászlónk“ czimü ifjúsági havi folyóirat, mely immár közzel tízezer középiskolai ifjú kedvelt olvasmánya Országos — Jack, — szólt a leány komolyan — azt mon ita, hogy bátor leány vagyok. De én se bírok ki mindent. Ne beszéljen hozzám ilyen hangon. Ne felejtse el, hogy Alice testvérem . . . — Alice most már sohasem lehet az én feleségem. Eljátszott minden jogot az ón kiméletességemre. A lovak ezalatt lassú tempóba csaptak ál. A leány ijedten emelte fel fejét. — Hallgassa csak, Jack 1 — szólt suttogva — az atyám ! Érzem, hogy ő követ bennünket! Istenem, Istenem 1 mit tegyünk? Jack megostorozta a lovat, s mintha az sejtené a veszedelmet, letért a főutról egy mellékösvényre, mely kissé iszapos és gazzal ellepett volt, s elnyelte a szekér zörgését. Itt már ismét lépésben haladtak előre. — Ő biztosan az utón marad 1 — suttogott a férfi — azt hiszi, a vasúthoz igyekszünk. De ha villámlik még egyszer, akkor meglát bennünket s lelő, mint egy kutyát. Penelope — folytatta lágyan — én nem tüzelhetek a maga atyjára — s minden per- czem az utolsó lehet. A halálraítéltnek csak megmondhatja azt, amit egy egészséges, életerős embertől megtagadott: — ugy-e, maga is szeret engem ? Penelope meg mindig habozott. A lódobogás egyre közelebb jött. Miért tagadja meg magától azt az egy boldog pilórdeknek tartjuk azt, hogy e talajon védvára épüljön föl az ezen irányban fölmerülő eszméknek s azt sajátjuknak ismerjék mindazon lelkek, a kik az idők sürgető szavát nemcsak érteni, hanem követni is óhajtják. Jövőnk, reményünk, örömünk, kincsünk az ifjúság. Minden terv, munka, akczió, reform inaszakadt, meddő és rövidéletü, ha az ifjúságot számításon kivül hagyja. Lehet-e vájjon kicsiny a legkisebb eszköz, mely ezen ifjúság megszentesülését czélozza, szabad e elszalasztanunk az első kínálkozó alkalmat, melynél ezen roskadozó ifjúság hóna alá nyúlhatunk ? Adja meg erre keresztény lelkiismeretünk a feleletet. Legyen szabad azért mindenkinek becses figyelmébe, szives jóindulatába és jámbor imáiba ajánlanám a „Regnum Marianum" — a kath. ifjúság vallás-erkölcsös nevelését czélzó — egyesületet, melynek a bíboros herczegprimás által jóváhagyott és minisz- terileg is megerősített alapszabályai vannak. Bővebb felvilágosítással és alapszabályokkal a legkészsógesebben szolgál a „Regnum Marianums“ Budapest, VII., Damjanich-utcza 50. stám alatt levő hivatalos központi irodája. Kelt Gyulafehérvárott, 1903. év szent József ünnepén. Mailáth Gusztáv Károly gróf a „Regnum Marianum* elnöke. Reflexiók. Bámulatos az a tudatlanság, melylyel a legutóbbi tűz alkalmából a legtöbb lap az ecsedi lápról és a mentési akczióról emlékezett meg. Dicséretökre legyen mondva, e tudatlanság nem a részvétlenség benyomását teszi az olvasóra, sőt túlzásba megy a csapás, veszedelem, szerencsétlenség eesete- lósónól; s igy bár az igazság rovására s ha nem is annyira a károsultak javára de mégis a mentési akczióban többé-kevésbbó rósztvett egyének való vagy költött érdemeinek fel- szöktetésóvel kürtölték tele rémhíreikkel az országot. Több lap fekszik előttem. Némelyik még tudomást sem vesz a már teljesen lecsapolt s termőfölddé átalakuló lápról, csak a susogó nádasokat, ezrével repdeső vadludakat, a törvény szigora elől idemenekült szegónylególanatot? Kiegyenesedett s odaszoritotta az ajkát Jack füleihez. — Igen Jack — mondta szégyenlősen — régen szeretem. — Az Isten áldja meg érte, szerelmem — kiáltott fel amaz s a karjába szoritotta. — Ma az életét akarta áldozni értem, s ha Isten segít, az én életem nem lesz egyéb örökös hálaadásnál. Mi még boldogok leszünk együtt Penelope. — Most hát várjunk, Jack — szólt a leány s megfogta a kezét. A ló is megállóit, s egyszerre megkönnyebbülve hallották, hogy az öreg ember lova őrült vágtatással száguldott el a hátuk mögött tovább a széles mezei utón. — A pillanatnyi veszedelem elmúlt — szólt Jack, — de visszafelé újra találkoznánk vele. Bele kell egyeznie édesem, hogy egy barátom házánál, Tom Joliffe-nél töltsük az éjszakát. Előre megbeszéltem azt velük, még mikor Aliceről volt szó. 0 lett volna a tanú az esküvőnkön. —- De bajos dolog lesz az, Jack. Mégis .. . — Úgy lesz, ahogy akarja édes. De higyje el ez a legokosabb, amit tehetünk. Ezen az utón is csak oda jutunk. Gondolja meg, min mentünk át az utolsó óra alatt, s hogy vájjon mi történnék, ha atyjával találkoznánk az utón ?
