Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-10-21 / 43. szám
XII. évfolyam. Szatmár, 1903. Október 21. 43-ik szám POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona fillér, Félévre — — — — — — — 3 „ " — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A. lap megjelenik minden szerdán. Huzavona. Hónapok óta folynak már a titkos és nem titkos machinácziók, hogy miként lehessen valami „formulával“ kijátszani a nemzet jogainak kivivására egyesült ellenzéket, melynek zászlói alá ma már az egész magyarság osztatlan lelkesedéssel csatlakozik. Beck, Körber, AVindischgraelz, Bolfras, GoluchoAvszki nap-nap mellett egymásnak adják kezébe a császári titkos szoba ajtajának kilincseit, hogy „tanácsokat“ osztogassanak a magyar királynak a magyar válság megoldására. Abból a titkos szobából nem szivárog ugyan ki semmi a nagyközönség elé, sőt hivatalosan azt is letagadják, hogy ez a nagy bucsu- járás a magyar ügyekkel van kapcsolatban, lévén azoknak a jó osztrák uraknak semmi közük annak a differ e n c z i á nak az elintézéséhez, mely a magyar nemzet és királya közt fenforog. Es mégis ! . . Csak a vak nem látja, mégis beleártják magokat, sőt azoknak a differencziáknak a kiéle- sitői tulajdonképen ők valának. Ezek mellett a jó urak mellett a magyar aulikus talpnyalók bécsi vándorlása csak arra való szemfényvesztés, hogy a korona a magyar államférfiak meghallgatásával akarja elintézni a magyar válságot. Itt aztán persze sorra jönnek a tizenhárompróbás vitézek, Tisza Pista rendesen a főmatator, Andrássy, Lukács, Héderváry, Széli és ami mindig vitézkedő képviselőnk, Hieronymi Károly hűséges adjutánsai a bécsi hatalmas uraknak. Ezek persze nem sokat tanácsolnak, hanem annál több parancsot kapnak. Eredj kedves Széli paktálni, te meg Pista fiam állj oda ijjesztőnek a láthatárra, mert ha Héderváry közjogi nagy tudásának kegyelméből ismét csinál egy újabb baklövést, ami felforralja a vért a magyarokban, végre is be fogják látni, hogy jobb lesz nékik egy szelidebb lelkű Lukács azzal a kotyvalékkal, amit osztrák minisztereim és vezérkarom po tentátai főztek ki programúinak az úgynevezett szabadelvű párt részére. Innen volt a politikai ingaórának az a rendkiviili vibrálása, hogy mutatója az egyik pillanatban Szélit, a másikban Andrássyt, majd Hie- ronymit, Lukácsot, Héderváryt, utolsó ütőkártyaként a golyót és kötelet kinálgató Tisza Pistát billentette a helyzet magaslatára. E pillanatban Lukács nyomulj előtérbe az osztrák kegyekben. 0 vele fogják felkináltatni azt a pástétomot, amelyet a Körberek látto- mozása után ma már magáénak vall a szabadelviipárt úgynevezett „programmkészitő“ bizottsága, amelyet talán épen ma vagy holnap fognak beadni a szabadelvű párt plénumának. Meg fogják-e tudni emészteni, vagy megvesznek tőle, az természetesen most még i?em tudható, lévén a nagy titokban pancsolt és gondosan rejtegetett csemege ez idő szerint még teljesen ismeretlen. A szabadelvű nyomor azonban olyan pompásan van preparálva akárcsak a Jónás czetliala, egy-két nemzeti jog bekebelezése után még csak nem is reagál. így feltehető, hogy a bécsi delikát nem sok zavart fog előidézni a szervezetében. A szabadelvű párt azonban a nemzet előtt ma már tabula ráza, egy olyan üres papiros, amelyre mindent ráirhatnak onnan felülről. Az ő vezényszavára a nemzet csapdába menni nem fog. Ha olyan misszióval jött Lukács, melyben a nemzeti követelmények vannakTelölelve, lerakjuk előtte a fegyvert, lerakja az utolsó szál emberig mindenki, mert nem személyek ellen folyik most a harcz, hanem a nemzet hő óhajtásait akarjuk megtestesítve látni. Vármegyénk kegyelete. Igaz, hogy nem tölünk indult ki, de azért mégis épen olyan érdemszámba megy, mert a lelkes és egyhangú csatlakozás csaknem egyértelmű a csirájában megfogant eszmével. Debreczen városa azzal az átirattal kereste meg a törvényhatóságokat, hogy indítsanak mozgalmat annak a sérelmes törvény- czikknek eltörlése érdekében, mely Rákóczy Ferenczet, azt a nagy hazafit, ki életét, családját, vagyonát, mindenét áldozta fel a hazáért, kinél nagyobb alakot aligha képes felmutatni a magyar történelem, hazaárulónak bélyegzi. Nincs ennél a paragrafusnál kegyetlenebb arczulütésea magyar hazafiságnak, nincs, mely szivszaggatóbb ékesszólással beszélne a nemzet vezetőinek szolgai lelküle- téről. Hol a négy folyó árja, mely ezt a gyalázatot lemossa ? . . . Csak maga a nemzet, csak az moshatja le magáról, ha keresztül huzza azt a paragrafust, mely szégyenfoltja e nemzet karakterének. Debreczen egyúttal felhívta a törvény- hatóságokat, hogy intézzenek feliratot az országgyűléshez az idegen (török) földben porladó nagy fejedelem hamvainak hazaszállítása iránt. Itt van azoknak helyük az édes anyai földben, itt, abban a rengeteg birodalomban, melyet koczkára tett hazájáért. Most tárgyalta ezt az átiratot vármegyénk törvényhatósága, mely szivvel-lólekkel járult hozzá a honfiúi kegyelet fellángolásához. A felirat, mely Nagy Sándor tb. vármegyei főjegyző ékes tollát dicséri, már el is ment a képviselőházhoz. Magyar szivből fakadt és ahhoz teljesen méltó szavai következőleg hangzanak: Mélyentisztett Országgyűlés ! Midőn Debreczen sz. kir. város törvényhatóságának Nagy Rákóczi Ferencz fejedelem és társai földi maradványainak hazaszállítása ügyében a m. t. országgyűléshez intézett feliratát mai napon tartott közgyűlésünkben tárgyalás alá vettük : csatolt egyhangú határozatunkkal teszünk tanúbizonyságot mi, alulírott Szatmárvármegye rendjei arról, hogy ez az óhaj ma már nemcsak vágy többé, hanem a nemzeti közvélemény által diktált parancs, mely előtt a törvény- hozásnak is meghajolni kell. Nem akarunk e kérdés körül hosszasabban értekezni, Arany János szavaival szólva: „röviden érintjük csak a tárgyat, mint fecskeszárny a vizet!“ De e fecskeszárny érintéstől egy tenger viharja zudul fel s úgy érezzük, hogy : „Midőn egy ország egy napot szentelve, Diesénekével éltet egy nevet: E név nem ember, föld tűnő lakója: E név csak eszme, gondolat lehet.“ És ezt a gondolatot: a mi nemzeti Messiásunkban, Nagy Rákóczi Ferenczben látjuk megistenülni. FERENCZ JÓZSEF KESERDVIZ az egyedül elismert kellemes izü SS természetes hashajtószer. ís
