Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-01-28 / 5. szám
XII. évfolyam. 5>ik szám. Szatmár, 1903. Január 28. \ o HETI SZEMLE. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — — — — — — — — 6 korona — fillér Félévre-------------------------------------3 „ — Negyedévre--------------------------— 1 50 „ Ta nítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér A harcz kezdetéig ^ A népszerűtlen törvényjavaslatok korát éljük. Minthacsak megfeneklett volna a kormány hajója a politikai tenger gyomrából felvetett iszapok között. Balvégzete, a kellő tapintat kiánya, vagy az ellenállhatatlan ár, — ki tudná megmondani, de mindig olyan irányba sodorja, hol a nemzeti érdekekkel nemcsak össze ütközésbe jön, de azokat teljesen ignorálva, egy másik állam igavonójául akarja kiszolgáltatni az országot. Nagy rázkódtatások előtt állunk, melyekből előre nem látható a kibontakozás. ügy látszik, mintha Magyarországnak évtizedek óta legnépszerűbb minisztériumát a nemzet jóhiszeműségének és türelmének teljes kizsákmányolására akarnák felhasználni azok az elemek, melyek napról-napra mindig érzékenyebben, ma már úgyszólván ólomsulylyal nehezülnek roskatag vállaira. Megindult az első ütközet. Felvonultak már a táborok. Az égjük oldalon ott látjuk teljes meghuny- nyászkodásban az úgynevezett liberális pártot a hatalom lábai előtt. Ez ugyan nem újabb perspektíva, sőt másképen aligha tudnók már őket képzelni. Most egy kis bizalmat öntött belénk a beolvadt nemFelelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója : A .PÁZMÁNY-SAJTÓ“ zeti párt. Ideig óráig tartó illúzió volt, mely a remény csábos mámorában ringatta a jövőt, de most már annál,, keservesebb belőle az ébredés. Ok is ott pihennek meglapulva, pórászra fűzve. Elfeledték dicső multjokat, midőn a nemzeti törekvések zászlóját hordták magasra emelve, mikor ököllel verték kife- szitett széles mellöket, hogy jottát sem engednek a nemzet igazaiból. Másként van minden. Összegöngyölve, szégyenkezve fekszik a zászló, a délczeg mellek horizontális állásba kerültek, helyettök a lehor- gasztott fej nyakcsigolyái és az önmegadástól görnyedező vállpereczek lőnek láthatókká. Így néz ki az egyik tábor, — Isten és a nemzet kegyelméből a számbeli többség, mely ha majd szavazásra kerül a dolog, úgy voksol mint a karika- csapás megbízóinak akarata, érdeke ellen, sőt nyilván kifejezett tiltakozása daczára. A másik oldalon a kisebbség tagjai lépnek sorompóba. Ott látjuk a néppárti képviselőket, s a negy- venyolcsasok mindkét árnyalatát. Ilyenkor szorul el az igaz hazafi szive, hogy mily könnyelműen játsz- szanak polgártársaink a képviselő- választásoknál szavazatukkal, midőn azt önnönmaguk, önnönvéreik, a nemzet ellen használják fegyvernek. Ott állanak ők harczrakészen, A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Rákőczy utcza 25. sz.) Hirdetések jutányos árban ve'tetnek fel Nyilttér sora 40 fillér. A lap **»eg-jeleiiik minden szerdán. elszánt akarattal, odadörgik az ellentábornak a vétót a nemzet nevében, elmondják kívánságait, latba vetik minden erejöket nem rettenve visz- sza az obstruktió nyomán keletkezhető bonyodalmaktól sem, de végre is eljön a nagy nap, napja a szabaditó szavazásnak, s akkor a teljes resignátióval elrebegett igenek csúfosan eldöntik a hősi küzdelemmel megvívott csatát. Ezek a kilátásaink most is, — amik voltak hajdan. A véderőjavas- lat már ott fekszik a tisztelt Ház asztalán. Véráldozatot kívánnak ismét, 12362 katonával több kell, mint ennekelőtte. 12362 ifjúval többet akarnak elragadni családjaik köréből, hol munkás kezökre, — ki ne tudná azt — szükség van csaknem nélkülözhetleniil. És a honvédmi- niszternek ez a kis passziózása az áldozatul esett ifjúságon kívül egy pár millióba is bele fog kerülni évenkint. Halomszámra érkeztek fel a kérvények a képviselőházhoz a megyéktől és a városoktól, hogy hárítsa el fejünk felől ezt az újabb csapást. Dicséretünkre legyen mondva, Szat- már városa és Szatmár megye is hozzájárultak felirataikkal a nemzet óhajához. Úgy látszik, nem használ semmit. A kormánypárti képviselők megegyezésre jutottak, márpedig nálok a hatalom, mert nálok HÍ TÁRCZA. Üf A szarka. No már kérem, nekem is van Fejem, hogyha már van másnak ; Ha nem is oly kemény éppen, Aminő Fejes Tamásnak. Tamás bátyó, ha valamit Bevett kőkemény fejébe, Két kovács se birta volna Onnan kiverni belőle. Hitle, hogy ha csergő szarka Száll a magas diófára, Menihetlenül holmi vendég Fog érkezni lakásába. Hogy mely tájról jön a vendég, Őt ez éppen nem zavarta ; Csak azt nézte, azt kutatta, Merre áll a szarka farka. Azt is hitte, a hány szarka Száll föl a diófa-ágra, Ugyanannyi nem várt vendég Fog érkezni udvarába. E babonát hogy kiverjem Szép szerével ősz fejéből, Rekedtségig vitatkoztam Véle többször tőről-végről. Felgyürkőzve hivatkoztam A nyilt, józan, pihent észre. Azt felelte : az ő eszét Ne vezessem neki félre. Mit? Én félre? Az ő eszét? Már hogy is lehet igy szólni ? Hisz én éppen egyenesre Próbáltam azt visszatolni... S félvén, hogy majd Tamás bátyó Netalán tán még fölpattan, Megfordultam s 8z öreget Menten a faképnél hagytam. Telt az idő és a napok Csaknem hanyatt-homlok múltak ; Vendégfólék ezen közben Én nálam is megfordultak. T)e szarkákat nem észleltem A diófán fönn cseregni ; Bár nálam is szoktak azok Néha napján megjelenni, Történt egyszer, mikor is no? Bizony már nem is emlékszem, Egy ösztövér kétköznapon Egy levél várt reám készen. Egy barátom irta benne, Hogy kíván velem mulatni, És ha lehet, még az napon Meg fog engem látogatni. Erre nyomban, mi nem csoda, Az a gondolatom támadt, Fölkeresem a szomszédban Az én jó Tamás bátyámat. „Ojjó 1 — szóltam tréfálódzva, A mikor hozzá beléptem, — FERENCZ JÓZSEF KESERÜVIZ az egyedül elismert kellemes izíí SS természetes hashajtószer. IS
