Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)

1903-01-21 / 4. szám

4

^ Z E M L E (4-ik szám.)

kezestől is távol maradnak. Főtörekvésök jámbor és erkölcsös élet által Istennek szolgálni, magukat az erényes életben gyakorolni, a népet vallásos és erkölcsös életre oktatni, s legfőbb örömük, ha határozott, jellemszilárd hazafiakat tudnak nevelni nemzőtöknek. Ez a jezsuiták kizárólagos politikája, kedves kolléga ur ! 1 . . . Más politikát ők sem nem űznek, sem nem ismernek. És legyenek szívesek megkérdezni növendékeiket, akik már kint vannak az életben, nem szerencséseknek órzik-e magokat, hogy az ő kezeik közt növekedhettek fel. Ne a zsidó újságokból tessenek meríteni ismereteiket, melyek mindenáron szeretnék sárbarántani ezt a megközelíthetetlen tudományos magaslaton álló rendet, hanem magából az életből, akkor bizonyára más véleményt fognak formálni a szeretetreméltó Jézustársasági atyákról.

Hogy az eltévedt szász trónörökösné esetét, — ismét csak a zsidó lapok — a jezsuita nevelésnek tudják be, ez szintén so- phisma. Látja kedves kolléga ur, hiába tanítaná a csacsit pl. a czimbalom művészetére, nem fogna biz’ azon a legnagyobb odaadás se semmit. A tényállás az, hogy a trónörökösnében még az a nevelés, melyhez hasonlót másutt nem, csakis a jezsuitáknál kaphatott, — még az sem volt képes elfojtani azt a jóvért, mely a bűkás útjára terelte. Különben családi betegségnek kell lenni, hiszen a fivére is ugyanabban a hajóban evez. Tisztelt kolléga ur kérdést intézett a hölgyekhez, hogy mit tartanak a szász trónörökösné regénye felől. És Örvendetes, hogy a legtöbb válasz elitélőleg nyilatkozik. Örvendetes azért, mert úgy látszik, hogy itt Szatmáron a nők nem sülyedtek annyira, hogy ne legyenek képesek átérezni a nő hitvesi és anyai kötelezettségét. Lehet ugyan^ hogy nem minden válasz női kézből eredt, mi azonban e tényben nem akarunk fiktiót keresni. De tessék nyugodtan gondolkozni felette, annak a nőolvasójának lesz igaza, aki azt mondta, hogy : „Én a szász trónörökösnét bolondnak, — Giront. pedig haszonlesőnek tartom.“ Korrektebb feleletet képzelni sem lehet. Ne tessék tehát ezt az eltévedést a jezsuiták számlájára Írni, sőt úgy áll a dolog, hogy a szerencsétlen asszonyon még ők sem voltak képesek segíteni.

Kedves kolléga ur szives volt a kath. egyház hitigazságait egy „szellemes“ franczia író inyomán a gyűlölet dogmájának nevezi. Legyen meggyőződve róla, hogy az a franczia iró egyáltalán semmi szellemességet nem produkált ezzel a kijelentéssel. Tény, hogy istentagadónak, erkölcstelennek kellett lennie, olyanféle alaknak, mint az önök által szintén dicsőített Zola, ki trágárságaival évszázadokra mételyezte meg a nemzedékeket, aki előtt nem volt szent embertársainak becsülete, erkölcsi élete, aki kész volt megrontani milliók szivét, csakhogy magának hasznot hajtson, tőkét szerezzen. A kath. egyház hitigazságaiban, azoknak, akik ismerik, örömük és vigasztalásuk van. Reményt nyújt nekik a jövőre, felemeli őket a sors csapásai között, helyre állítja leikök egyensúlyát, ha talán az igaztalanul közbejátszó körülmények megzavarták azt. Szóval bennük lelki megnyugvást találnak. Persze, akinek nincsen vallása, se nem ismeri azokat az igazságokat, se rólok véleményt alkotni nem tud. És az ilyen kérdésekhez illetéktelen kézzel hozzányúlni legalább is gyöngédte- lensóg azon a valláson levő egyének érzelmeivel szemben. Látja kedves kolléga ur, mi soha sem tettük nevetség tárgyává azt

HETI

a valóságos zsibvásári zajt, melyet például a zsinagógákban lehet hallani. Istenüket akarják dicsérni vele, minket tehát eltilt a jóérzés, ha úgy tetszik, a jezsuita nevelés, hogy az ő szentnek tartott cselekményeik pellengére állításában leljük kedvünket. Kérjük tehát nagy szeretettel, tessék minket meghagyni ami hitbeli meggyőződésünkben,amely minket boldogít, önök különben sem bírhatnak érzékkel a kath. egyház hitigazságai iránt. Nagyon helyes az a kijelentésük, hogy: „ki-ki a maga tűzhelyénél igyekezzék apos- tolkodni.“ Tessék ezt applikálni ad hoc.

Lám, mennyivel háládatosabb théma volna, ha azok ellen a zsidó uzsorások ellen ima vezérczikkeket, akik 4—500 perczentre csapják be a megszorult ügyefogyott falusi parasztot, akik hamis mértékkel hamisított bort és pálinkát mérnek, akik megrontják az élelmi szereket, hogy minél több profitot szerezzenek, — vagy Írhatna azok ellen a szen- zálok ellen, akik tömegestől csábítják honfiainkat, hogy idegen földön keressenek hazát, — csak azért, mert nekik a perczent kijár, sőt sokszor sikerül a léprementeket megfosztani egész pénzkészletöktől is. Vagy irna azok ellen az iparlovagok ellen, kiknek se hajlékuk, se hazájuk, kikről azt sem lehet tudni, honnan jöttek és hova mennek, csak megjelennek itt is, amott is, s amint sikerült becsapni a kiszemelt áldozatokat, szedik a sátorfát és tovább állanak. Vagy igyekeznék kipuhatolni, vájjon nem a Thal- mudban esett-e hiba azoknak a kasszafurók- nak a nevelése körül, kik közül a két elfogott (a károlyi és a váraljai is) véletlenül zsidó. Lám, mi ezt is csak véletlenségnek mondjuk, pedig ha keresztények lennének, a zsidó lapok aligha ki nem sütötték volna, hogy a papok az okai, vagy pláne egyenesen azok tanították meg őket erre a szép mesterségre. Itt tessék apostolkodni, napról- napra nyílik reá az alkalom.

Nekünk pedig tessék megengedni, ha azon véleményben vagyunk, hogy a XX. század kezdetén nem a középkori eszmék és korszellem űznek játékot a kifáradt modern emberiséggel, hanem a zsidó-liberális irány fejti ki utolsó erőlködését a kereszténység, respektive a kath. egyház ellen, melyet még ma is a legnehezebben bevehető várnak tart, mert ha ezt — más keresztény felekezetek érzékenységét is felébresztve sikerülne legyűrni, a többivel aztán elbánik, mint akárcsak a macska az egérrel.

Hírek.

Személyi hir. Marczali Henrik, budapesti egyetemi tanár, a magyar tudományos akadémia tagja, országos hirü történész e héten több napon át városunkban időzött, hogy adatokat gyűjtsön vármegyénk nagynevű fiának, Kovács Lajos élettörténetének megírásához. A tudós tanár igen becses anyagra talált az elhunyt fiánál, Kovács Béla kir. tanfelügyelőnél. Szabad idejében a város nevezetesebb helyeit tekintette meg. Szombaton délelőtt megnézte a püspöki levéltárat, hol a legrégibb okmányok után érdeklődött, majd az egyházmegyei könyvtárat látogatta meg. A könyvek figyelmes vizs- gálgatása után azon véleményének adott kifejezést, hogy a könyvtár igen sok értékes müvet tartalmaz.

Schőnborn gróf nagybetey. Schönborn Buchheim Ervin gróf, a munkácsi uradalom tulajdonosa nagybetegen fekszik. Pár nappal

ezelőtt tüdőhurutot kapott, mely azonban tüdőgyuladásba ment át. Környezete aggódik életéért,.

A főkapitány ügye. Korbay Károly dr. főkapitány lemondását a belügyminiszter nem fogadta el, s az ügy a minisztérium fegyelmi tanácsa elé fog kerülni. így az uj főkapitány kineveztetése is beláthatatlan időre el lett odázva.

Eljegyzés. Berenczei és járdánházi Ko- váts Sándor nagybányai szolgabiró s vármegyei földbirtokos eljegyezte hiripi és ivápskói Szuhányi Margit kisasszonyt, Szuhányi Ödön jvácskói földbirtokos leányát.

Lelkészválasztás. Makay Elek batizi ev. ref. lelkészt, ki városunkban segódlel- kószi minőségben éveken át működött, a bi- harmegyei Fenesre lelkésznek választották meg.

Nagy idők tanúja. Kirilla Tivadar, 48-as honvédfőhadnagy, nyug. számtanácsos és városi volt adótanácsos Nagykárolyban 74 éves korában elhunyt. Román ember lettére igazi magyar volt, ki mint főhadnagy küzdötte végig a szabadságharczot. A fegyverletétel után besorozták az osztrák hadseregbe, hol szintén főhadnagyságig vitte. Kilépvén a katonai szolgálatból, vármegyei al- számvevőnek nevezték ki, majd az igaz- ságügyminiszterium számvevőségéhez került, honnan mint számtanácsos ment nyugalomba. Ezután mint nyugdíjas tisztviselőt Nagykároly városa választotta meg adótanácsosnak.

Ujmisés áldozár. Bacsinszky Dániel gör. kath. áldozár, Bacsinszky Mihály nagylucskai esperes lelkész fia e hó 17-én tartotta első szent miséjét és osztotta ki áldását a hivek közt Nagylucskán. Az egyházi szertartást az ujmisés szülei házánál gazdag lakoma követte.

Ebéd a jezsuitáknál. A jézustársasági atyák, a múlt vasárnap, Jézus szent neve ünnepén fényes ebédet adtak a kir. kath. főgymn, tanári karának tiszteletére. Az ebéd alatt számos felköszöntő volt, melyeknek sorát a rend főnöke, P. Hippich István nyitotta meg, a tanári karért ürítvén poharát, a szellemes felköszöntőre Ratkovszky Pál főgymn. igazgató válaszolt éltetve a főnököt és a rend tagjait.

Hymen. Botor Elemér olcsvaapáti ref. lelkész, ki városunkban is több ideig állomásozott, jegyet váltott néhai Tóth Sámuel lelkész leányávnl, Juliska kisasszonynyal Serkiben. — Szász Lajos bírósági végrehajtó jegyet váltott özv, Mihálkáné szül. Papp Irén úrnővel, Papp Lajos gör. kath. lelkész nővérével.

Kinevezés. Vármegyénk főispánja Gál- góczy József ügyvédjelöltet közigazgatási gyakornoknak nevezte ki.

Egy pályadij ügye. A Kölcsey-Kör a múlt évben pályázatot hirdetett eme tételre : „Szatmár törvényhatóságának alkotásai 1872- től napjainkig és azon rányelvek megjelölése, melyek nyomán a város fejlődése remélhető.“ Pályadijul 200 korona volt kitűzve. Két munka érkezett be, melyeket a választmány dr. Fodor Gyula, dr. Kelemen Samn és Lengyel József tagokból álló bizottságnak adott ki megbirálás végett. A bíráló bizottság döntött és pedig egyhangúlag, csupán dr. Fodor Gyula tett indítványt néhány stiláris módosítás iránt. Az ügy a választmány elé került, mely a jelentést elfogadta, hozzájárult a bírálók határozatához, felbontotta a jeligés levelet, melyből Mátray Lajos főgymn. tanárnak, az irodalmi szakosztály elnökének neve tűnt ki, ki a pályadijat időközben fel is vette. A másik pályamunka szerzője, Fodor György városi levéltárnok azon-