Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-08-19 / 34. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Fgy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 * — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHOKY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttór sora 40 fillér. A lap megjelenik mintlen szerdán. A magyar király itthon. Hazájába, hü népéhez jön a magyar király. Ma este fog megérkezni a budai várpalotába. Útja azonban most nem egyszerű látogatás, fontos, az országra kiható ügyek elintézése várakozik reá. Jöttében hódolattal fogadja a nemzet, mert tőle várja a szőnyegen levő bajok orvoslását. Érkezéséhez azonban eléggé indokolt aggodalom fűződik. Tudjuk, hogy az Ischl ben megállapított terv szerint már csütörtökön, vagy legkésőbb pénteken Budapesten akart lenni, s ime hat-hét nappal halasztást szenvedett idejövetele. Bécsben feltartóztatták a magyar királyt, hogy osztrák bázison instrukcziókat adjanak neki a rebellis magyarok telhetetlen kívánságairól. Osztrák miniszterek és diplomaták sürgölődtek az uralkodó körül, nehogy jó szive és a magyarok igazai után indulva levegőbe röpítve azt a hagyományos osztrák politikát, mely a magyarnak soha sem a javára, mindig csak a bőrére dolgozott. Ezek a tünetek töltik el ismét aggodalommal az igaz honfiúi lelkeket, melyeknek folytonos ismétlődését évszázadok óta tapasztalják. Nem a nemzet csinálja jövőjét, hanem Bécsben döntik el, mi történjék vele. Olyan látszata van a dolognak, mint mikor a farkasok megrohanják és megmarczangolják a pásztort, hogy ne legyen képes a nyájra vigyázni, hanem saját sebei gyógyítására fordítsa figyelmét. Ki tudja, hány sebet ütöttek hét nap alatt odaát a király atyai szivén, mely azzal a szándékkal hagyta el az iseheli palotát, hogy meghallgassa ennek a nemzetnék trónjáig felhangzott panaszát. Azokat az informácziókat, melyeket magyar oldalról beszerzett, bizonyára alaposan meg akarták, sőt meg is dolgozták Bécsben. Mert nem lehetett ott egyébb törekvés, minthogy a magyar királyt szembeállítsák az osztrák császárral, s a császári szó által parancsoltassanak reá a magyar királyra. Hisz ezek a jó urak Magyarországot mindig Ausztria provincziájának szerették nézni, amelylyel úgy kell elbánni, mint alárendelt tartománynyal. Ok a magyar királynak a legkevesebb befolyást tartották fent rendszerint a magyar ügyekbe. Az osztrák császári vezényszót tolták előtérbe, osztrák szemüvegen világították meg a magyar király előtt a helyzetet. Most is ez történt ott, semmi más egyéb. Arra irányult minden törekvés, hogy minél jobban békókba verhessék a magyart. Folyton az volt cselekvésüknek rugója, hogy ellenállási képességétől megfoszszák ezt a nemzetet, mert ha le vannak nyögözve az erők, a macska is köny- nyen elbánhat a királyi oroszlánnal. Arra való volt a király feltartóztatása, hogy. a nyert idő alatt megpuhitsák Magyarországot, legalább ennek megpuhitható részét. A szabadelvű párt. felé fordult a figyelem, melyet akczióba akarnak meneszteni a nemzeti törekvések ellen. ✓ Am ez ma már nem olyan könnyű dolog, mint csak pár hónappal ezelőtt is. A szabadelvű párt sem kapható ma már mindenre. Eltekintve a Tisza és Andrássy klikktől, melyet ma is ott látunk az osztrák csatlósok sorában, a többi aligha fog engedni a nemzeti kívánságokból. A nép pedig itt is, ott is megnyilatkozik, a szabadelvű választó- polgárok gyűléseket tartanak, ahol nyilván kimondják, hogy az ellenzék által kibontott zászló győze- delmét kívánatosnak tartják, s mellette ők is latba vetik összes erőiket. Arra való volt ez a feltartóztatás, hogy időt nyerjen Ausztria és a Magyarországon élő nemzetiségek megnyilatkozni a magyar nemzeti akarat ellen. Arra való volt, hogy osztrák vérttel lássák el a magyar Látszik, hogy Ruby nem beszólt Kerekes Guszti bátyánkkal. 0 felvilágosithatla volna Rubyt, hogy tóvutakon bolyong. Már előbb említettem, hogy Rubynak nem volt pénze s a menyasszonyának, a ki nem volt ugyan fiatal ; de annál csúnyább, ugyanannyi volt. Ez nagy baj volt; mert Ruby nagyon szerelmes volt. Azt mondják : a szerelmesek találékonyak. Hát találékony lett Ruby is; mert a szerelemből volt benne egy pár hektoliter. Ki találta Ruby, hogy az ő baján csak Truby segíthet. Ruby tehát Trubyhoz fordult segítségért. Egy szép napon pecsétes levelet hozott a portás Rubynak. Ruby nagyon megörült; mert azt hitte: pénz van a levélben. Nagy lett ám a Ruby csalódása; mert pénz helyett egy csomó írást hozott a levél. Ruby érthető boszuságában hozzám jött tanácsot kérni. Ne vádoljon senki szerénytelenséggel: én rögtön átláttam a szilán. Truby szeretett volna segíteni Rubyn ; de pénze nem volt. Úgy segített hát, a hogy tudott. — Elküldte karczolatait. Hacsak azt a látszatot nem akarom kelteni, hogy irigy vagyok, el kell ismernem, hogy a küldött apróságok kitűnőek. — Ki kell azokat adni s lesz pénz és lesz házasság. Én hát azt tanácsoltam Rubynak, hogy a küldeményt könyv alakban tegye közzé. Ruby elfogadta tanácsomat. Na hála Istennek 1 Előre örültem a jó eredménynek. De mi legyen a könyv czime ? Kérdi Ruby. Erről igazán megfeledkeztem; de hát szerencsére a baj nem oly veszedelmes. Igaz : a tartalom egy csepp útmutatást sem adott a megfelelő czimre. Ü TÁRCZA. ül Előszó. A „Truby meséidhez.*) Ruby és Truby jó barátok voltak s barátaim nekem is. Rubynak nem volt pénze, Trubynak még kevesebb. Ruby egyszer csak mit gondolt magában ? Hogy ő megházasodik. Ruby a házasságról úgy gondolkozott, mint Montecuccoli a háborúról. Montecuccoli azt tartotta, hogy a háborúhoz pénz, pénz és pénz kell. Hát Ruby is azt hitte, hogy a házassághoz három dolog kell : pénz, pénz és pénz. *) Steinkogler Jánosnak szeptemberben megjelenő főzetéből. FERENCZ JÓZSEF KESERÜVIZ egyedül elismert kellemes izü természetes hashajtószer. S
