Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)

1903-06-24 / 26. szám

„H E T I S Z EMLE (26-ik szám.) sok a mult nap kardpárbajt vívtak a hon­véd laktanyában. Segédek gyanánt ifj. Péchy László, Németh Jenő, Kende Péter és Gidácsy Tibor szerepeltek, dr. Kölcsey Ferencz és dr. Halász Jenő voltak a párbajorvosok. Mindkét fél kisebb sérülést szenvedett, mire a segé­dek a viaskodást beszüntették. Zenemüvek. Honvódzenekarunk jeles karmesterének, Nyáry Józsefnek két ügyes darabja jelent meg a „Zenélő Magyarország­ban“, melyekről a zeneórtők nagy elismerés­sel nyilatkoznak. A füzetek külön is meg­szerezhetők Beizer János könyvkereskedé­sében. Templomrablás. Péntekről szombatra virradó éjjel betörő járt a munkácsi róm. kath. templomban és feltörte a Póter-fillér szek­rényt, melyből a benne volt 8—10 koronányi összeget kivette, majd a Szent Antal-szek- rényt feszitette fel s annak csekély tartalmát is elvitte. Nem sok lehetett ott, mert épen előttevaló nap vették ki belőle a pénzt. A vakmerő tolvaj a szentély ajtaja felett levő ablakon hatolt be és jött ki. A rendőrség a jómadarat keresi. A bölcsészethallgatók Segítő Egye­sülete a szünidőben is folytatja működését Gombkötő Antal vezetésével. A II. titkári hivatal továbbra is közvetit korrepetitori, nevelői és tanári állásokat. Az egyesület kéri a nagyközönséget, hogy mint eddig, a szünidőben is, ha gyermekek mellé korrepe­titort, nevelőt keres, forduljon a Bölcsészet- hallgatók Segítő Egyesülete vezetőségéhez, {Központi Egyetem II. emelet.) mely díjta­lanul közvetíti az állásokat. Utazás színházi jegy körül. Péntek estére az Uránia, budapesti tudományos szín­ház, Hock János országgyűlési képviselő „Megváltás“ czimű óriási feltűnést keltett da­rabját készült előadni városunkban. Hatalmas plakátok hirdették, hogy a nagynevű szerző fogja a műremeket felolvasni. A közönség várt és hitt. Nagy volt az izgatottság az egész városban. Eközben egy kis kellemetlen incidens történt, mely jelentékenyen lelohasz- totta a lelkesedést, jókora kárt okozott az Urániának, megtámadta jellemökben a helybeli rendezőséget. Mint minden szer­kesztőségbe, úgy a Szatmári Hírlapnak is küldött a helybeli megbízott egy tisztelet- jegyet, mire onnan azt válaszolták, hogy ne­kik három dukál. Az intéző kijelentette, hogy nincs módjában három jegyet adni, inig az Uránia igazgatóságától engedélyt nem kap. Tessék addig várakozni. A megsértett szer­kesztőség erre visszaküldötte a jegyet. Más­nap aztán (az estély napján), megjelent egy kirohanás a Szatmári Hírlapban, hogy a Hock János nevét csak haszonlesésből a kö­zönség összecsőditése végett használják fel, holott az illusztris szerzőnek esze ágában sincsen Szatmárra jönni. És történik ez ép­pen az előadás napján, mikor a rendezőség­nek már alig volt módjában tájékoztatni a közönséget a turpisságról. Az előadás után persze nagy mosakodás volt a Szatmári Hír­lapban, hogy ilyen meg amolyan híresztelé­sek forogtak közszájon, melyeknek kény­telen volt hitelt adni, sőt jellemző, hogy személyes érintkezés is történt a szerkesztő­ség részéről a helybeli intézővel hasonló excusáczió czéljából. Ezek a száraz tények, melyekből a közönség egész biztos követ­keztetést vonhat az eljárás kvalitására. Ne­künk csak annyi megjegyzésünk van hozzá, hogy tisztességes sajtónak annál kevésbbé áll szabadságában puszta híresztelések alap­ján másoknak becsületében is gázolva egy művészi est sikerét tönkretenni, ha nem ka­pott három színházi jegyet. Meghívó. Tudomásul adjuk Mindenek­nek, akiket illet, hogy az ezres a passzíva rezisztencziával felhagyott és a cselekvés terére lépett. A kabinetalakitással Valkovics Sámuel jeles kávéházi politikusunkat bíztuk meg, aki megbízatását Tisza-(és Szamosviz) kizárásával fogja végrehajtani. Első ered­ményes akcziónk az a fényesen sikerült ju- niális lesz, amelyet f. ó. junius 27-én, szom­baton este 8 órától programra és végnélkül a Kossuth-kerti kioszbau és vidékén úgy a megjelenők mulaitatásárH, mint a vakácziói és fürdői tervek alapos megbeszélésére ren­dezünk. Szíveskedjék tehát lehetőleg csa­ládja és jóismerősei körében megjelenni. Min­den belépő kap 1 koronát vissza, ha szemé­lyéért egy kétkoronást adott le a pénztárnál. E visszaadásra azonban senki sem köteles reflektálni. Szatmár-Németi, 1903. junius 22. Az elnökség. A fürdőre (Különösen a gőz­fürdőbe) távozók érzékeny búcsúja. Betörési kísérletek. A múlt héten va­lami jómadarak ismét garázdálkodni akartak városunkban, de nemes vállalkozásuk ezúttal sikertelen maradt, mert az őrt álló rendőr észrevette a manipulácziót, mire a jeles kom­pánia tovább állott az éj sötétében. Egy éjjel három helyen kisórlettók meg a beha­tolást üzletekbe. Sut György szatócsbolljába Pázsit-utczán, Finiász Izráelnél Wesselényi- ulczán és Ziszman Kelemen korcsmárosnál a Szentvérben. Az ajtókat lefeszitették már, mikor a rendőr közeledtét észrevéve, abban kellett hagyniok a szép reményekkel ke­csegtető műveletet. A rendőrség ébersége iránt elismeréssel vagyunk a meghiúsított gaztettek miatt. Tánczmulatság az Otthonban. Az iparos ifjak köre julius 5.-én tánczmulatságot rendez saját helyiségében, az „Otthonban“. Ha az idő kedvezni fog, a mulatság szabad­ban, az e czélra alkalmas, szép tágas udva­ron lesz megtartva, ellenkező esetben fedél alatt lesz kénytelen maradni a közönség. A reudező bizottság már serényen működik a siker érdekében, sőt jegyeket is lehet vál­tani Balogh Dezső fodrászüzletóben, melyek­nek ára csak egy korona. Vasúti bizottsági ülés volt f. hó 19 ikón a városház tanácstermében Pap Géza polgármester elnöklete alatt. Az ülésen jelen volt a Grégersen G. és fia czég képviselője is. A tárgyalás a körül forgott, hogy a vá­ros a szatmár—mátészalkai h. ó. vasút kiépí­tésére vonatkozó engedélyét a Grégersen czégre ruházza, a czég magára vállalja az épités technikai részét úgy, hogy a város csak erkölcsi támogatásban részesíti a vállalkozást. A czég köteles egy éven belül az építkezést megkezdeni, különben az engedély vissza­száll a városra. Most tehát a vasutépités- ügy szakavatott és a vasútépítésben nagy gyakorlattal biró vállalat kezébe van letéve s a czég megbízottja kijelentette, hogy az előmunkálatokhoz már julius hó elején hozzá­fog. A megállapodások egy szerződésben formuláztattak, melynek feltételeit a bizott­ság elfogadta s a közgyűlésnek is elfoga­dásra ajánlotta. Tánczmulatság a kioszkban. Vasár­nap este tartotta a ref. hitközség a Kossuth- kerti kioszkban nyári tánczmulatságát. Igen szép idő kedvezett a mulatságnak, hol vá­rosunk intelligens köreiből számosán voltak jelen. A kath. tanügyi tanács ülése. A Magyar Kir. Tanítók Országos Bizottságának Tanügyi Tanácsa ülését julius 6. és 7. nap­jain fogja Budapesten a Szent István-Tár- sulat palotájában megtartani. A gyűlés mind­két napon d. e. 9 órakor kezdődik, melynek tárgyai: a) A Nagyméltóságu Püspöki Kar­tól érkezett magas becsű leiratoknak közlése. b) A népiskolai revideált tanitástervnek vég­leges szövegezése, c) A tanító- és tanitónő- képző intézetek számára a kiküldött bizott­ságtól készített tanitásterv-javaslat tárgyalása. d) Az augusztusi közgyűlés tárgysorozatának megállapítása, e) A szombathely-egyházme­gyei, a hédervári alesperesi, az árva-várme­gyei hitvallásos, a trisztenavidéki, a tamás- vidéki róm. kath. tanító egyesületek beküldött indítványainak, illetve kérelmének tárgyalása. f) Más indítványok. Examen. A kereskedelmi tanoncziskola vizsgálatai f. hó 20.-án voltak a kir. kath. főgymn. tantermeiben, hol az évi előadások is folynak. — A vizsgálaton az érdeklődők nagy számban jelentek meg, élénk figyelem­mel és megelégedéssel kisérték az ifjak fe­leleteit. A vizsgálatok befejezése után az összes tanulók egy teremben gyűltek össze, hol Dr. Fodor Gyula igazgató olvasta fel az évi tanulás eredményét s osztotta ki a ju­talmakat. Dr. Fechtel János a millennium és koronázás jelentőségét ünnepi beszédben fej­tegette. Jákó Mihály pedig, ki nagy érdek­lődéssel kiséri az intézet munkáját, mint el­nök mondott szép záró beszédet, buzdítva az ifjakat szorgalomra és kitartásra. Valótlan híresztelés. A Szatmári Hírlap vasárnapi számában az igazságnak meg nem felelő, azt a hirt röpítette világgá, hogy a Rákóczy-utczán épülő elemi iskolának Csokonay-utcza felé eső részén egy állvány, melyen 6—8 munkás dolgozott, leszakadt és maga alá temette a rajta dolgozó munká­sokat. A lezuhant munkások közül egy asszony súlyos külső, egy férfi pedig súlyos belső sérüléseket szenvedett. A sérülteket a gyorsan ott termett mentők vették ápolás alá. Az asszony sebeit bekötözték és beszállítot­ták a közkórházba, stb. Az érdekeltek igye­keztek az esetet eltitkolni, de az ilyen nagy­fokú vigyázatlanságot, melyből igen könnyen nagyobb baj is származhatott volna, eltus­solni sem nem lehet, sem nem szabad. Eb­ből csak annyi igaz, hogy egy állványon csakugyan dolgozott 6—8 munkás, a többi állítás mind szóról-szóra koholt és amint értesítenek bennünket, egyenesen rosszaka­Keblében a hit, az Isten iránti szeretet rózsái nyílnak. Most is a drága emléket la­pozgatja. A levelek között egy préselt virágot talál. Felveszi s a megfakult szirmokat csók­jával halmozza el. Oh, ezt a kis virágot is még ő adta a megboldogultnak. Benn van kis szobájában. Az esti ho­mályt a pislogó gyertya fénye világítja meg. A szobában csendesség, kint pedig a lágy tavaszi szellő kesereg. Mindenki nyugalomra tért már; csak ő virraszt. Kezei közt a ró­zsafüzér szemeit morzsolgatja. Ablakán ki ki tekint a csillagos égre. Szemét mindig egy halványan fénylő csillagra szegezi. Oh, az nem lehet más, mint az ő Józsija. Szivében ismét fellángol a régi szere­lem. Egy könycsepp gördül végig halovány arczán . . . Imazsámolyára térdel, arczát ke­zébe takarja. Imádkozik . . . Imádsága végén halkan e szavakat susogja : — Szeretlek . . . örökké szeretlek . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom