Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-06-10 / 24. szám
XII. évfolyam Szatmár, 1903. Junius 10 24-ik szám. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. \ 'íh Egy évre — Félévre — — Negyedévre Tanítóknak és ELŐFIZETÉSI ÁRAK : — — — — — 6 korona — fillér — — — — — 1 I 50 „ kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ" A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Rákóczy-utcza 25. sz.) Hirdetések jutányos árban vételnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. Jl lap megjelenik minden szerdán. Betyárenkleid. Soha sem fogy ki a nemzet a botrányos szenzácziókból. Nap-nap után olyan dolgokat vágnak a szeme közzé, melyek méltán felizgatják az idegeket, s keserűség tölti el a magyar ember szivét. Hát ebben az országban, melyet vérével szerzett, s egy ezredéven át vérével öntözött, a közzé furakodott elemek nemcsak hogy büntetlenül gázolhatnak keresztül hazafias érzelmein, de ha valamelyik nyikkanni mer a szenvedett sérelpm miatt, ő rajta verik el a port. A botrány hire Nagyváradról érkezik hozzánk. Sicher Jenő városi hivatalnok, ki civil napjaiban mindig magyar ruhát szokott viselni, tavaly, mint tartalékos hadnagy,fegyvergyakorlatra volt berendelve ezredéhez. Kapitánya, bizonyára valami szemen-szedett sült német amilyeneknek hasonmásával légiószámra találkozunk a „magyar“ ezredeknél, nem is négyszemközt, hanem egész nyilvánosan gúnyolta a magyar viseletét. „Ungarisches Betyárenkleid“ előtte a magyar ruha neve. A kapitány ur berzenkedése egy ottani lapban, — nagyon helyesen — nyilvánosságra került. Ezért ült most törvényt Sicher Jenő felett a katonai becsületbiróság. Megfosztotta őt tiszti rangjától ■ és a „magyar“ hadügyminiszter már meg is erősitette ezt az Ítéletet. Mi azt hiszszük, hogy Sicher Jenőnek nem nagyon fáj a feje a tiszti rangjának elvesztése miatt, mert az ő becsületéből ez az Ítélet az adott körülmények közt semmit sem von le. Akár ő irta a kérdéses czikket, akár nem. De annál nagyobb skandalum, hogy Magyarországon az ilyen esetek napirenden vannak. Azt a kapitányt kellene kirudalni innen, aki magyar kenyeren élve, magyar zsoldot huzva ily pökhendi módon meri sértegetni a magyarságot nemzeti érzelmeiben. Olaj a tűzre ! ... Itt az ideje, hogy az ilyen inegtámadtatások ellen végtére megvédelmezze magát a nemzet, és számoljon le alaposan azzal a helyzettel, melyből az ilyen abnormis viszonyok fattyúhajtása keletkezett. Egy gyei több ok az obstruk- czióra. Egygyel több ok reá, hogy ne tágítson az ellenzék, inig fel nem szabadítja a letiporv nemzeti szellemet az osztrák soldatisztika igája alól. Mikor magyar katonai nevelőintézetből magyar ifjakat csapnak ki a „Gotterhalte“ miatt, midőn nyomban reá azt az iskolaparancsnokot, aki ezt a botrányt inscenálta, ezredesnek léptetik elő, mikor lemondásra kényszerítik azokat a tiszteket, akik helyeselték annak az ifjúságnak a magatartását, mikor tábornokot küldenek nyugdíjba, mert nagy tapintattal a botrány kikerülése végett letiltotta a Gotterlialtét egy ünnepélyen, mikor elkobozzák a katonai zenekaroktól a magyar hangjegyeket, mikor az osztrák tisztek előtt ungarisches hund a magyar, ruhájának pedig betyárenkleid a neve, akkor semmi okunk ninea-dfovább a megalkuvás terére lépni és tűrni azokat az állapotokat, amelyek minden magyar embernek arczába kergetik a vért. Meg kell tisztítani a magyar hadsereget a német tiszt uraktól, menjenek oda, ahol nem sérti a szemöket a magyar viselet. Nincsen nekünk rájok semmi szükségünk. Had’ boldogítsák a magok hazáját. Soha sem csinált a magyar katona Kőnigrétzet, mig azt a vezényszót hallotta: „Előre, fiuk! . .“ Az ein, zwei, drei, .... marsch minket nem lelkesít, sem a történeti múltnak azok a nagy kapitulácziói, melyekre csak is az osztrák generálisok voltak képesek. Kétfejű sas, német komandó, osztrák pinezipális ! . .. Mi az, ami ebben megragadja a magyar fiú szivét, hogy bátran és önfeledten nézzen szembe a golyózáporral, honnan ezer halál integet felé? . . Vájjon felemeli-e a magyar fiú lelkét, ha mindjárt saskeselyü módjára törnek reá fellebbvalói, mihelyt a nemzeti érzés kissé erősebben domborodik ki szavaiban, vagy cselekvésében ?... Vájjon gondolják-e, hogy harczi kedvet önt belé a kurtavas, ha a forschriftszerü „hier“ helyet magyarul mer jelentkezni a kapitánya előtt. TÁRCZA, Regi magyar okiratok. Közli: Zajtai, II. Rudolf magyar király eredeti latin okirata fekszik előttem 1664-ből, melyben gendinházi Zekel (Székely) Albert és tesivé- rei kérik őt, hogy az általok eredetiben felmutatott s Huuyady Mátyás által megerősi- tett okmányban foglalt csereszerződést szintén megerősi'.eui kegyeskednék. Amit a jelen okirat által meg is nyertek. Ebben az oklevélben a Mátyás királyén kivül egy másik, még régibb oklevéhől is van szó 1262 bői. Hogy a dolgot könnyebben megérthessük, lássuk előbb a Mátyás király megerősítő okmányát, melynek szövege csekély kihagyással a következő: „Mátyás, Isten kegyelméből Magyarország stb. királya. Minden e jelenben és jövőben élő kér. hívőnek tudomásul veendő! Üdv a mindenek Üdvözítőjében I Akarjuk, hogy mindeneknek tunomására jöjjön ! Hogy a mi hívünk farkasfalvi Gendin (Gödény) Lászlónak János nevű fia színünk elé járulván, a saját és atyja László, úgyszintén téstvórei N. N. és vérrokonai N. N. nevében, előmutatott, nekünk néh. István fejedelem és Erdólyországi vezér urnák stb. némely okiratait, bizonyos Thornathelekh nevű földnek adományozásáról, amely mint ugyanazon János mondá — nem egyéb, mint az említett Gendinháza villa; de mondott régi nevének megváltoztatásával most István vezér ur által igy neveztetik. Egykor Nedónek, Mun- kách fiának és az ő örököseinek s összes utódainak, a mely Nedónek t. i. utódai ugyanazon János és atyja és fivérei és vórroko- nai, bizonyos Adria (Adorján) nevű földjét illetőleg örökös csereszerződés köttetett és két függőpecsóttel megerősítve az alábbi értelemben állíttatott ki. Alázatosan azt kérvén, hogy a nevezett néh. István herczegnek okmányait érvényesnek, kedvesnek és elfogadottnak tartva és a jelen kiváltságlevélbe szóról-szóra beiktatva, magának Jánosnak és atyjának, fivéreinek és vérrokonainak és örököseinek és összes utódainak javára örök érvényességgel megújítva, megerősíteni mél- tóztassunk. Mely okiratok szövege pedig ez: „István, Isten kegyelméből király, elsőszülöttje a méltó,ságos magyar királynak és Erdólyország fejedelmének. Az összes keresztény hívőknek, a kik a jelen okiratot meg fogják tekinteni, üdvöt a m ndenek Üdvözítőjében! Mindenek tudomására akarjuk hozni. Hogy a midőn Mi a mi szivünknek Nedének, a Munkach fiának földjét, mely Adria-nak neveztetik s mely Szatmár megyében van, — elfogadtuk volna, hasonló csere által akarunk róla gondoskodni és az Ugocsa megyében levő s Thornatheleknek nevezett földet, a hol azelőtt a mi vendégeink lakának, most azonban üres és lakosaitól elhagyatott, ugyanazon Nedónek és örököseinek és ezek utódainak a mi kegyelmünk teljességéből örök joggal birtokul adományozzuk. A mely földnek határai pedig, a mint Wenchenich ugochai gróf által megértettük s ki által ugyanazon Nedót a nevezett föld
