Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-01-14 / 3. szám
XII. évfolyam. 3-ik szám. r ^ ^ Szatmár, 1903. «Január 11 HETI SZEMLE: POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. PJFÜÖ? ír fik. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — — — 6 korona — fillér . Félévre-------------------------------------3 „ — 11A Ne gyedévre--------— — — — — 1 50 „ Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér Felelős szerkesztő THOHY END R E. Alap Madója: A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb a „Páztnány- sajtó“ czimére küldendők, (Rákóozy utcza 25. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel A .PÁZMÁNY-SAJTÓ* Nyllttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. Főszolgabírói czudarság. Azoknak a visszaéléseknek, melyeket a közigazgatási tisztviselők a múltban végbevittek a hatalmuk alatt álló kerületek kormányzásában, számuk légió. Az ország minden részéből hol itt, hol amott felhangzik a nép ajkáról a panasz, és nem volt, ki ezeket a jajkiáltásokat meghallgatta volna. A nepotikus rendszer uralma alatt az iskolaporát magukról alig levert, s máris főszolgabírókká vedlett urficskák, kikben rendszerint több volt a fekete- vérből mint a paragrafusok ismeretéből, kényök szerint elégíthették ki nemegy esetben fékevesztett pasz- sziójokat, mely a kezökbe pottyant nagyhatalom szertelenségeit volt hivatva dokumentálni a közönség előtt és annak bőrére. Ez a körülmény ingatta meg a hitet évtizedek óta a közigazgatási tisztviselők igazságérzetével szemben, ez a körülmény hangolta a közvéleményt odáig, hogy a rég- vármegyei rendszer megszüntetésével az állami közigazgatás után vágyakozik. A máramarosi és azokhoz hasonló dolgok mindig élénk emlékezetében fognak maradni annak a népnek, melyen egyik-másik tanulatlan, sokszor roszakaratu hen- czegő urficska jogtudományának az egyetemek vagy az akadémiák falai körül szerzett s kezében vasvillává lett forgácsdarabjait kigyakorolta. Persze a közönség tehetetlenül állott velők szén ben, az ő kezűkben volt a háti lom. A barátság, a czimboraság,az aíyafiságpedig olyan hatalmas pátrónusok, melyeknek palástja alatt hiába kereste a sértett fél méltatlan megbántásának visszatolását. Mit tettex tehát a legtöbb esetben ? .. Elégtételt vettek magoknak, elégtételt a nyilvánosság előtt, lerántották róluk a leplet, had’ láthassa őket a közönség tudatlanságuk és az erőszakoskodásig menő pöffeszkedéseik való alakjában. És ez a fellépés a közigazgatási rendszer miseriái miatt mentséget talált, sőt szinte jogosnak látszik a közönség előtt. A köztisztviselőnek hivatalos minőségben véghezvitt ténykedései felett bírálatot gyakorolni különben is nemcsak joga, de kötelessége éde.s mindnyájunknak, ha vakmerő, méltatlan, vagy pláne igazságtalan esetek jutnak tu- domásunkra •még'tbbaii az esetben is, ha nem mi magunk vagyunk a szenvedő fél. Hrabovszky István mérki plébános az akkor még főszolgabírói minőségben működött Domahidy Elemérnek ellene mintegy tervszerűen folytatott támadásai miatt hol egyik, hol a másik lapban gyakran állott elő panaszaival a nyilvánosság előtt. Lapunk olvasói ismerik a felhozott vádakat, nem szükséges tehát ismét kommentálni. Mikor már késhegyig mentek a zaklatások, a „Főszolgabírói czudarság“ czimet viselő czik- ben kiöntötte lelkének egész keserűségét és a méltatlanul ért megbánásokat keményen megostorozta. Domahidy .sajtópert indított rágalmazás és becsületsértés miatt és a deb- reczeni esküdtszék a becsületsértést fenforogni látván, Hmbovszkyt 200 korona fő és 50 korona mellékbüntetésre ítélte, a rágalmazás vádja alól azonban felmentette. Hrabovszky tehát nem rágalmazott!.. Ha nem, a bíróság implicite kimondta, hogy Domahidy Elemér biinös, hogy a terhére felhozott cselekmények igazak és méltatlanok. Implicite kimondta, hogy hatalmával visszaélt és a törvény sújtó kezére érdemes. Büntetését minden bizonynyal el is fogja venni. Hogy a becsületsértés czimón el kellett-e marasztalni Hrabovszkyt vagy nem, arról ezúttal nem fogunk szólam. Az esküdtszék elmarasztalta, itt tehát ténynyel állunk szemben. Annyi azonban bizonyos, hogy ez az intézmény legalább még ma nálunk nem üti meg azt q mértéket, hogy elbírálására nyugodtan bizhatná reá magát az ember. Törvény- tudatlan, legtöbbnyire kevés quali- fikátióval és műveltséggel biró emberek ülnek ott, kiknél tehát a tévedés lehetősége — mint életbeléptetése óta gyakran tapasztalják, — sokszor, de sokszor fenforog. Domahidy Elemér pedig alhatik ezen sajtóper révén szerzett dicsőTÁRCZA Alföldi képek. i. Az alvógi kaszinóba’ Szól a nóta, magyar nóta, A legények, ifjak, vének Mulatoznak estve óta. Az alvógi kaszinóba’ Szól a nóta, magyar nóta, Van keletje a jó bornak, Koczintanak ősi módra. Az alvógi kaszinóba’ Szól a nóta, magyar nóta, A legények mind beszélnek, Szép lány kerül be a szóba. Az alvógi kaszinóba’ Elnémul a magyar nóta, A legények, ifjak, vének, Dulva-fulva baza térnek. Egy ott marad véres tóba’ . . . Az alvégi kaszinóba.’ II. Lagzi van a falu végen, Olyan vígan muzsikálnak, Nincsen vége, nincsen hossza A nótának, vig nótának. A legények, szép leányok Sorra járnak minden tánczot, Húz a czigány, huzza régen . . . Lagzi van a falu végen. Temetnek a falu végen, Jaj be búsan szól az ének, De nem gyűlnek, gyülekeznek A barátok, a vendégek. Üres a ház, a nagy udvar, Egy ismerős sincsen ottan. Nem így volt ez hajdan, régen . . . Temetnek a falu végen. Ifj. Király Géza. Álom és való. Nemcsak a lélekbúvár, hanem a laikus ember is tapasztalhatta önmagán és másokon, hogy a mivel nappal foglalkozott, különösen ha valami rendkívüli történt vele, vagy olvasott, azzal ólmában is foglalkozik. Ily lelki tüneménynek érdekes esetét hallottam nemrégen egy iskolatársamtól, kivel tizévután véletlenül találkoztam, daczára annak, hogy még csak a harminczas években járt, meglepett teljesen ősz hajzatával. A mint észrevette meglepetésemet mosolyogva mondá: „Ugy-e hamar megőszültem ? De ennek különös története van, ha nem untatlak vele, elbeszélem“. „Sőt ellenkezőleg, felelem, érdekelni FERENCZ JÓZSEF KESERÜVIZ az egyedül elismert kellemes izü SS természetes hashajtószer. SS
