Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)

1903-05-06 / 19. szám

3 ETI8ZEMLE* (19 ik szám.) bírája, Szabolcsvármegye volt törvényható­sági bizottságának tagja, életének 87-ik évé­ben Kopács-Apáthiban elhunyt. Hull tetemeit az ottani családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. — Ifjú Kováts Antal, a buda­pesti központi papnövelde másodéves növen­déke hosszas szenvedés és a halotti szent­ségek ájtatos felvétele után múlt hó 30-án Nagy-Tarnán elhalt. A boldogult idős Kováts Antal nagytarnai gör. kath. esperes lelkész fia. — Csebi Pogány Antal földbirtokos, Ung- megye törvényhatósági bizottságának tagja 81 éves korában elhunyt. Hűit tetemeit az eördarmai sirkertben helyez'ék örök nyuga­lomra. — Lázári Nagy Akosná, szül. kapcsányi Fodor Adél e hó 4-én délelőtt 9 órakor éle­tének 42 ik, boldog házasságának 25 ik évó ben vársunkban elhunyt. Hült tetemeit teg­nap délután helyezték örök nyugalomra a • Viz-utcza 17. számú gyászháztól. Áthelyezett vasutasok. A dehreczeni üzletvezetősóg Filótás Géza nagyszőllősi vas­úti hivatalnokot Ungvárra, Hirshberg Sándor hivatalnokot Gilvácsról Nagy Szőllősre he­lyezte át. A katonai javaslatok ellen. Szatmár város küldöttsége a vasárnap esteli vonattal utazott fel Budapestre, hogy átnyújtsa a képviselőház elnökének a szatmári népgyü- lés tiltakozó kérelmét a katonai javaslatok ellen. A képviselőház előtt Kossuth Ferencz, Lovászig Márton, Endrey Gyula, Kubik Béla, Gabányi Miklós, Reich Aladár országgyűlési képviselők fogadták az érkezőket, kiket Kos­suth Ferencz vezetett gróf Apponyi elé, ki igen előzékenyen fogadta őket. A deputáczió ezután végighallgatta a képviselőház tárgya­lását. Délután kivonultak a kerepesi úti te­metőbe, hol babérkoszorút helyeztek Kossuth Lajos sirjára. Biki Károly esperes imát, Uray Géza pedig lendületes beszédet mon­dott a sir mellett. A küldöttség a következő tagokból állott: Uray Géza, dr. Kelemen Samu, Csomay Imre, Bartha Kálmán, Nagy Gáspár, Fehér József, Kató Antal, Markos Sándor, Debreczeni Károly, Virág András, Tereh József, Török János, Biky Károly. Hymen. Hrabár Elemér m. kir. honvéd ezredorvos a napokban vezette oltárhoz Gra- bovszky Román nyug. ungm?gyei főszámvevő leányát, Berta kisasszonyt Ungváron. — Tamásy Géza, kiadóhivatalunk szorgalmas szedője, vasarnap esküdött örök hűséget Nán- tün özv. Demeter Lászlóné leányának, Etelka kisasszonynak. — Trapli Elemér beregszászi „H „Egy vasárnap délben kocsi áll meg kapunk előtt, s kiszáll belőle egy elegán­san öltözött, középkorban levő úriember; bemutatja magát: N. N. kir. tanfelügyelő, nagy csomagot hozva hóna alatt, melytől már előre borsózott a hátam, hogy no me­gint: „hány fiú? hány leány"? De ehelyett a csomagot elhelyezve az asztalra, bizalmas beszélgetésbe ereszkedve feltártam a helyze­tet, elsorolva élőszóval azon tantalusi kíno­kat, melyekben ezen község népe ittlétem alatt részesített..-- „Éppen ez az — mondja a tanfelü­gyelő — ami engem ide hozott!“ — „Uram ! ha egy légió csendőr volna a háta megett, akkor ugyan tenne valamit, de igy hozzá se fogjon I“ „Ezalatt a falu biráját megbízta a kir. tanfelügyelő, hogy doboltassa ki, misze­rint a délutáni templom után minden ifjú s felnőtt ember az iskolába jöjjön, mert egy ur ajándékokat akar osztogatni mindenkinek, aki megjelenik ! Lett is ennek foganatja, ui. kir. posta és távirótisz szombaton délután esküdött örök hűséget a munkácsi róm. kath. templomban Szabó Antal nyug. m. kir. posta és táviró ellenőr leányának, Anna kisasszony- ; ak. — Tótin Andor ungvári vasúti havatal- nok, cs. és kir. tart. hadnagy jegyet váltott gődényházai Papp Emma úrnővel Ungváron. Jubiláris vacsora. Egy ember életé­ben magas kor. A megfutott hosszú pálya után az élet terhei ónsulylyal nehezülnek a roskadozó vállakra, s mindenki szívesen siet annak az egyénnek tiszteletére, aki ezt a hosszú időt közbecsülésben töltötte el. Az egyesületek életében 70 év annyi, mint egy homokszem a sivatag fövényében. Észrevét­lenül haladnak el felette az esztendők, s ő nemhogy elöregednék küzdelmeiben, de nap- ról-napra izmosabbá lesz, növekszik anyagi és szellemi erőben, s minden óv kapuzárása után szélesebb körben válik képessé kifej­teni azt a missiót, melyet zászlójára irt. A helybeli társaskör most fogja betölteni május 23-án fenállásának 70-ik évét. E szép idő alatt küzdött, szenvedett sokat, de ma már azt mondhatjuk, hogy dicsőséggel megbirkó­zott az idők viharaival, s jövőjét biztosítva látja. Tett sokat, tagadhatatlan, de nem min­dent, amit hivatása volt volna tennie. A kez­det nehézségeinek mulasztásait azonban bi­zonyára bőségesen fogja kárpótolni a jövő, mert most már azon a ponton áll, hogy öne­rejére támaszkodva a város kulturális hala­dásának fellendítésében fontos szerepe van. Ezt a 70-ik évfordulót akarják megülni a tagok társasvacsorával, melyen bizonyára ott lesznek mindannyian, kik a társaskör életének felvirágzását szivükön viselik. A római zarándoklatban egyházme­gyénkből Csehticzky József esperes-plébános, Tóth József szatmári segédlelkész a nővérével és Udvarhelyi Pál kántor vettek részt. Dalestély. A dalegyesület a múlt szom­baton este a Társaskörben tagilletményes dalestélyt tartott. Csekély számú, de disting- vált közönség hallgatta végig, mely a dalá­rok szabatos énekében valódi műélvezetre talált. Szinte megfoghatatlan, hogy daczára a kedvező időnek távolmaradt a közönség a dalárda estélyéről, mely mellett ennekelőtte, mindig úgyszólván inposáns módon tünte­tett. A jelen voltak igen kellemesen töltöt­ték az időt. Előadás után társasvacsora volt, majd táncz következett. Majális. A kedves május illatárjával kicsalja a természet szabad ölébe az ifjakat és apraja és nagyja — ifjú és öreg sietett a tudomány csarnokába, hová megjelentem én a tanfelügyelővel, a két tanítóval, a bíróval egyetemben. Mélységes hallgatás — s a kíváncsiságtól feltüzelve fogadtak bennünket. „A kir. tanfelügyelő előadva idejövete­lének czélját, vártam a hatást, mi fog követ­kezni ezután. És uram fial mintha megigézte volna őket, mind egytől-egyig fogadták, hogy hát jó is lesz az, és mikor az ingyen köny­vet osztogatni kezdte, egetverő öröm és má­mor fogta el valamennyit, mindenki iparko­dott egyhez jutni, mely után kimondották, hogy ezután minden vasárnap eljönnek ide — ide az iskolába, amit meg is tartottak, és ez volt az a mag, mely mint ön is lát­hatja — ily szép terebélyes fává növekedett; ez szülte ezen, a mai kor színvonalán álló olvasókör és ifjúsági egyesületet közsé­günkben“. Müller István. öregeket egyaránt. Mindenki siet, élvezni az Istennek ezt a kiváló adományát, azt a bal­zsamos levegőt, melyben a hosszú esztendő csak ebben az egyetlenegy hónapban részel­teti. A természet ébredésével uj életre éled a kedély, virgoncz, jókedvű csoportok töltik el a sétatereket, szinte gyönyörrel tölti el az embert, hogy igazán, milyen szép az élet. Ebbe a hónapba esnek az ifjúság mulatságai, melyeket kész örömmel is engedélyeznek nekik a szülők és tanárok egyaránt. Nálunk az idén a ref. főgymnásium megy elől a jó pél­dával, melynek ifjúsága május 23-án fogja megtartani majálisát a Kossuth-kerti kioszk­ban. Az előkészületek már megindultak, s a mulatság bizonyára látogatott lesz. Változás a szerkesztőségben. A Szatmári Friss Újság szerkesztésétől május Lón ifj. Csomay Imre visszalépett, s ezt Majáik Árpád, a Szatmári Hírlapnak eddigi munkatársa vette át, ki a nevezett lap kö­telékéből kilépett. Nincs adóhajtás. Beütött az ex-lex, állami adót nem szabad végrehajtani.~A pénzügyminiszter ki is bocsátotta már ren­delkezését. Hát ha nem muszáj, a magyar ember nemis igen fog ám fizetni, mert is­meretes tulajdonsága, hogy ez a szándék csak úgy érlelődik meg benne, ha már tudja, hogy nincs menekülés. De előbb még akkor is leteremtettózi a közreműködő közegeket, akik pedig tulajdonkópen ennek a hibának a legtávolabbról sem okai és nincsen is módjokban változtatni rajta. No hát most benne vagyunk nyakig az ex lexben, se tör­vény, se fináncz. De azért ne értse félre senki, mert ha rósz fát tesz a tűzre, most is becsukják ám, az adórestánczia is csak restánczia marad, melyet kérlelhetetlenül ki fognak préselni minden adózó zsebből, mi­helyt a magas kormány kieviczkól a hínár­ból. — De hát azért dikium, faktum nem adunk a német generálisnak semmit, tartsa a katonáját a maga pénzéből, ha bírja. A miniszter köszöneté. A vallás- és közokt. miniszter O nagyméltósága a püspök urnák elismerő köszönetét nyilvánította, mivel Uj-Lőrincz községben, valamint Hadház pusz­tán iskolát és tanítói lakást épittetett, s a tanítónak 1200 korona évi illetménynyel állást szervezett. A pályázat eredménye. A közgyűlés határozatából kifolyólag a polgármester pá­lyázatot hirdetett, hogy Kossuth Lajosnak óletnagyságu arczképe a közgyűlési terem számára megfestessék. Négy pályázó jelent­kezett : Góth Mór bécsi festőművész, Kiss Alajos és Bartók Lajos rajztanárok és Kovács János festőművész. A tanács mai ülésében dönt a pályázatok felett. Értékes ajándék. Ő nagymóltósága a püspök ur egy igen nagybecsű és értékes müvet ajándékozott az egyházmegyei könyv­tárnak. A veszprémi püspökség római okle- vóltára ez, melyet gyönyörű diszkötóssel, nagy negyedrót fóliánsokon, tenyérnyi vas­kos három kötetben a veszprémi püspök meg­bízásából a központi római magyar történeti intézet adott ki. Czimlapján a veszprémi püspökség czimére ékeskedik gyönyörű ki­vitelben. Ezzel kapcsolatosan itt említjük meg, hogy az egyházmegyei könyvtár, mely a papnevelő-intézeten van elhelyezve, ünnep­napok kivételével a nyári időszak alatt min­den csütörtökön és szombaton délelőtt 9 órától 12-ig nyitva áll az olvasóközönség rendelkezésére. Uj párt a megyében. Vármegyénkben egy uj párt van alakuló félben, mely épen

Next

/
Oldalképek
Tartalom