Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-05-06 / 19. szám
XII. évfolyam. 19-ik szám. Szatmár, lí 03. Május 6. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — —• — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanitóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Eayes szám ára 20 fillér. Felelős sferkesztő BÁTHOK A lap A „PÁZMÁít í ENDRE. 1 adója : Y SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány- sajtó“ ozimére küldendők, (Rákóczy-utcza 25. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A. liti> megjelenik minden szerdán. A városi tisztviselők. Pár évvel ezelőtt megindult a mozgalom, hogy az állami Tisztviselők javadalmazását, ha nem iá a kor igényeihez mérten, de legalább a megélhetés lehetőségét biztosítva uj és kedvezőbb alapokra fektessék. Az anyagi gondok által erősen sup, tott hivatalnokok panaszhangjait meghallotta a nagyközönség, méltányos kívánalmaikat pártfogásába vette a sajtó és nem szűnt ineg mozgatni azt a tervet, mely végre a megvalósulás stádiumába került, s ma már ott fekszik az állami tisztviselők fizetéséről szóló törvényjavaslat a képviselőház asztalán, sőt keresztülesett a pénzügyi bizottság tortúráján is, csak a szerencsétlen katonai javaslatok gátolják, hogy még eddig törvényerőre nem emelkedett. Nincs országgyűlési párt, talán nincs ember az országban, aki kész örömmel ne járulna hozzá azon törekvéshez,hogy tisztviselőink anyagi függetlensége, magok és családjaik existentiája minden lehető módon biztosittassék, másrészt honorálva legyen azon testet lelket ölő munka, melyet a közczél, a nagyközönség érdekében napról-napra végeznek. Azt tehát máj* eldöntött dolognak lehet tekinteni, hogy az ő helyzetükön segítve lesz, mert mihelyt napirendre kerülj azonnal meg is szavazza a képviselőház. Ezen az eredményen felbuzdulva a megyei tisztviselők is akczióba léptek, s semmi kétség benne, hogy ez ő ügyök, is minél hamarabb dűlőre kerül. A méltányosság szempontjából emelünk tehát szót városi tisztviselőink érdekében. Az ő dotácziójok oly csekély, hogy a legszerényebb igényeket is aligha képes kielégíteni. Szinte szégyenli az ember idegenek előtt mondani, hogy mennyi Szatmár városában pl. a főjegyző, a tanácsosok, — tehát az elsőrangú tisztviselők fizetése, mert valósággal komikum számba 'megy. A kisebb tisziviselőkről pedig csak szólani sem lehet, hiszen azoknak a javadalmazása egyenlő á ny o morusággal. Merjük mondani, hogy nincs az országban hasonló népességű város, mely oly mostohán bánnék saját fiaival, a tisztviselőkkel, mint épen Szatmár. Megengedjük és tudjuk nagyon jól, hogy sok is a teher, de ennek fejében senki sem kívánhatja, hogy a tisztikar, mely a munka súlya alatt naphosszán! görnyedez, a nyomorúsággal legyen kénytelen küzdeni. Elvégre is méltánytalanság volna arra az álláspontra helyezkedni, hogy a város adóságainak kamatát a tisztviselők jól kiérdemelt fizetéséből fedezze. Szatmáron a hivatalnok, épen úgy mint a polgárság legnagyobb része, a piaczról és a nápi árfolyam mellett kénytelen beszerezni szükségleteit, mert csekély jövedelméből arra nem telik, hogy befektetéseket eszközöljön, vagy lankát legyen módjában vásárolni. Úszik tehát a piaczi árral, ami pedig Szatmár városában felette borsos. Vidéki városokban a miénkhez fogható magas piaczi árfolyam alighalétezik. Nemolyan nehéz tehát belátni, hogy azt sem tudja, hova tegye azt a csekély havi dijat, a melyet prímán a kezéhez kap. A lakásviszonyok szintén rendkívül drágák, s a legtöbb esetben a tisztviselő azt a pár száz korona lakbért, mely évi járuléka, kénytelen megduplázni, hogy korántsem nagyúri, de a legszerényebb igényeket kielégítő lakáshoz jusson. Tekintettel a nehéz megélhetési viszonyokra, melylyel városunkban TÁRGZ A. Hogyan lett T . . .. sen Olvasókör? A véletlen körülmény, no meg a kényszerűség úgy hozta magával, hogy fiatal újdonsült tanító lévén — nem is volt mibe válogatni — T . . . . sen kaptam egy segédtanítói állást, hol a mai kor nívóján álló olvasókör és ifjúsági egyesület ugyancsak virágzott, melynek keletkezését az öreg ki- érdemült plébános úgy téli estéken elszórakozva — a következőképen adta elő: — „Szentimrei — a gyalog postás, egy vaskos csomagot hozott irodámba, hol káplánommal olvastattam fel szaklapjaink jelesebb czikkeit, közbe-közbe eszméket cserélve s oktatva ezt a fiatal v.inczellért, mikép munkálkodjék az Ur szőllőjében. A „Kir. Tanfelügyelőség“ stampliját játva a csomagon, intettem a kapellánusnak, hogy ne bontsa fel, hanem legye a szögletbe; hadd várjon olt sorsára ! . . . Egyéb dolga is van az embernek — nemcsak a tanfelügyelők örökös statistikusának lenni 1. . Húsz esztendeje zaklatnak bennünket ő nagyságaik, az arithmetika száz és ezerféle kombiná- cziója szerint variálva szüntelen azt a kérdést: hány fiú, hány leány tanonczunk van ? . . . de mindig ott vagyunk, ahol voltunk ! Csak fogyasztanák velünk a tintát s tékozol- tatják a drága időt ingyen ... 1 Mi vagyunk az igás barmaik, előrántanak — befognak, mikor nekik tetszik, — szántanak rajtunk —, keressünk nekik kenyeret . . . ! Haszontalan intézmény! . . . Mert tudni való ám, hogy ez a csomag merő rovatos iveket tartalmaz. Legkevesebb kétheti ingyen munka; és milyen gépies, lélekölő munka? Csupa szám és szám. Nyugodott is a szögletben. Egyszer aztán már sor is került volna rá, de a parochián grandiózus meszelés és tisztogatás. Ilyenkor két hétbe kerül, mig az avatatlan kezek által fölforgatott irodát rendezi a káplán ur. Azonban a csomag ezalatt kiment eszemből és a kapellánus is megfeledkezett róla . . . Egy nyugtalan egérnek köszönhetjük, hogy újra előkerült a szögletből, ahová meszeléskor elhelyezték, de megfordított rendben, úgy, amint az evan- géliom mondja a végítéletről: „igy lesznek az elsők utolsókká“ 1 Azonban jött az egér, rágicsált, kapargált, jött a macska, szimmatolt és a kapellánus segített neki a vadászatban ; leszedegette szép óvatosan az iratokat s előkerült az egér, meglapulva a tanfelügyelői csomag alatt. — „Legyünk hálásak iránta uramöcsém, bocsássa szabadon ott a szalonasztal alatt, azt a tanfelügyelőt pedig helyezze ide az asztalra, álljon itt emlékeztetőül, hogy ez a legsürgősebb munka.“ . . . Hozzá is láttunk a dologhoz tüstént, de már esteledik ; az ily nagy, hosszú munkát jobb reggel kezdeni. Azonkívül pedig, ha kedvügjí volna is, nem lehetne itt T . . . sen este dolgozni. FERENCZ JÓZSEF KESERÜVIZ az egyedül elismert kellemes izü. “ természetes hashajtószer. SS
