Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)

1903-04-22 / 17. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 , — Negyedévre _____ i „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szára ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDUE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Rákóczy-utcza 25. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 flllér. A lap megjelenik min« 1 oil szerdán. Az anarchia felé! Ellenségeink ismét súlyos csa­pást akarnak mérni a magyar katho- licizmusra. Sok jel arra vall, hogy ismét újabb egyházpolitika készül. Előbb a lelkeket akarták elidegení­teni az egyháztól, most úgy látszik, vagyona ellen törnek. Kezdetben csak egy-egy obskúrus folyóiratban láttak napvilágot az ilyen irányú czikkek, csak egy-két szükebbkörü értekezleten kisértett a zsíros fala- tunak Ígérkező eszme. Ma már nyil­vánosan, népgyüléseken és a ható­ság assistentiája mellett izgatnak az egyházi vagyon ellen s a zsidó- szabadkőmüves érdekeket szolgáló, különféle árnyalatú, kis és nagy liberális lapok rohamos előszeretet­tel készítik elő a talajt, s csinálják a mesterséges hangulatot az egyházi vagyon elkobzására. Legutóbb a nemzetközi szoczi- álisták húsvéti gyűlése szolgált al­kalmid az egyházellemes törekvé­seknek. A szoczialisták 26 pontból álló uj pártprogrammot alkottak, melyben -- egy-két okos és más pártok által is hangoztatott reform mellett— követelik a munkásosztály felszabadítását az „oszályuralom megszüntetésével,“ a magántulaj­don megdöntésével s közös tulaj­donná leendő átalakításával; a val­lás és egyház megdöntését, a vallás- tanitás eltörlését, az egyházi birto­kok elkobzását és köztulajdonba való vételét. Világos dolog, hogy a szocziá- listák megvetve törvényeinket köve­teléseikkel nyíltan hadat üzennek a fenálló társadalmi rendnek; sem­mibe sem véve a tulajdonjog sért­hetetlenségét, el akarják rabolni má­sok jogos tulajdonát, hogy saját czéljaikra használhassák fel. Mun- kátlan, dologkerülő emberek élős- diek módjára akarnának a mások munkája árán összegyűjtött szer­zeményen osztako;.ni. Szeretnék kiirtani az emberek szivéből a val­lásnak még csiráját is, mert tud­ják, hogy ez az ut vezet legbizto­sabban az általános felfordulás felé, mikor aztán szabadon halászhatná- nak a zavarosban. Es mindezt teszik a hatóság jóa kara tu ellenőrzése mel­lett, sőt a hatóság megengedte azt is, hogy a szocziálista „vezérek" tiszteletére rendezett fáklyásmeneten „Le a csuhával,“ „Nem kell vallás“, „Vegyétek el az egyházi vagyont“ és hasonló felirattal ellátott táblákat hordozzanak. Nem kérdezzük, vájjon akkor is megengedték volna ezeknek a tábláknak köriilhordozását, ha azo­kon ilyen feliratok ékeskedtek volna „Le a zsidókkal,“ Vegyétek el a bankárok pénzét,“ „Oszszátok el a zsidó nagyságos urak földjeit,“ csak konstatáljuk a hatóság jóakaratu elnézését, melyet a kath. vallás és egyház sértegetésével szemben tanú­sított, valamint konstatáljuk azt is, hogy a liberális sajtó tüntető rokon- szenvvel emlékezett meg a szocziá- listák gyűléseiről és roszul palás­tolt kárörömmel tárgyalta a kath. vallás és egyház ellen indított tá­madásokat. Ezek a jelenségek veszedelme­sen hasonlítanak ahhoz a taktikához, melylyel a liberálisok a kilenczve- nes években bevezették az egyház- politikai harezokat s melylyel elő­készítették az egyházra sérelmes tör­vények behozatalát. A liberálizmus zászlóvivői, a zsidók és szabadkő­művesek akkor is a nemzet meg­kérdezése nélkül az utcza népére támaszkodva sürgették az egyház hitelveibe ütköző kötelező polgári házasság és felekezetnélküliség tör­TÁROZÓI Álláspontom. Emberek közt magam’ Átallom mutatni ; Mert a nyögéseket, Panasz-beszédeket Nem győzöm hallgatni. Hisz sóhajtásaim Nekem is volnának ; De el nem árulom Holmi szöszön-boron A kíváncsiságnak. Búmat a világnak Én nem adom tudtul, Hisz tapasztalásból Tudom, hogy mint máskor, Minden jóra fordul. Lám, az égi nap sem Borús egyfolytában ; Kevés idő múltán A zord felhő fogytán Kiderül vidáman. Remete módjára Elvonulva élek; A magány csendjében, Mint madár fészkében, Oly nyugodt a lélek. Töltöm napjaimat, Legegyszerűbb módon ; Földi dicsőségre, Múló, hiú fényre Épen nem vágyódom. Nem vagyok irigye Én a magas rangnak ; Kiket a sors emel, Mint más, szegény ember, Épen úgy meghalnak. Mint egy ismeretlen, Úgy viselem magam’; De ki mindamellett Ismeretes lehet Hí rá alkalma van. Vagy mint ki szomorú, Mégis örvendező, Magam úgy érzem én, Vagy mint ki bár szegény, Mégis bővelkedő. _________ Bú s nem vagyok soha A nélkülözésben. Hisz azt, mi a léthez Föltótien szükséges, Kirendeli Isten. Kertem madárkáit Veszem példaképül; Ezek mind dalolnak, Bár nem tudják, holnap Mi lesz elesógül. A Gondviselésnek Őrködő szelleme Úgy ragyog előttem, Mint a nap az égen, Fénysugárral tele. Az alkonyt örömmel S gyakran nézdegélem ; Az eszembe hozza, Mi az ember sorsa Majd végezetében . . . Ő is lehanyatlik Végén életének ; Ám kissé pihenve, Egy örök életre Újólag felébred. FERENCZ JÓZSEF KESERÜVIZ az egyedül elismert kellemes izű S természetes hashajtószer. S

Next

/
Oldalképek
Tartalom