Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-04-08 / 15. szám
2 JET I SZEMLE“ (15-ik szám.) És ez nagyon helyesen van igy. A katholikusok soha se kívántak a más válásnak ügyeibe avatkozni. Hallotta-e valaki, hogy kath. lapok affelett vitatkoztak volna, ki legyen itt vagy amott a rabbinus, vagy a református lelkész. Törekedtek e valaha a választást befolyásolni ? .. . Viszont ők is megkövetelhetik, hogy a más vallásuak tartsák távol magukat egyházuk belügyeitől. így követeli ezt a fennen hangoztatott liberalismus elvei. .. A városok patronátusi jogainak gyakorlása felől teljes tájékozatlanságban vannak magok a hatóságok is. Erre mutat azon körülmény, hogy a belügyminiszter felebbezés folytán gyakori esetben ellentétesen döntött. Több helyen kizárta a nem katholikusokat a választásból, másutt pl. Temesváron elfogadta azok szavazatát. Valahára illenék már ezt az ügyet végleg rendezni, hogy ne a kormány szeszélyétől függjön, befolyhatnak e itt, vagy amott a nem katholikusok a plébános választásába. Illenék végre elismerni a katho- likusoknak azt a jogát, melylyel ez országban minden más vallásfelekezet bir. A kérdést napiredre hozó fővárosi polgárokat köszönet illeti, amiért hangot mertek adni ánnak, hogy a volt szabad királyi városok a kisebb kir. haszonvételeket a patronátusi terhek fedezésére kapták. Ezzel elevenökre tapintottak azoknak az uraknak, kik a patronátusi terheket a városok pénzügyi helyzete szerint akarják megítélni, s azoknak a tudatlan, vagy gazlelkü izgatók- nak, akik mindenben a viszonosságot hajszolják, s a kath. egyháznak adott minden adományért a nem katholikusoknak is hasonló összegeket követelnek, holott az illető városok nem a magokéból, nem az adózók, tehát a protestánsok és zsidók hozzájárulásával adnak, hanem adnak a királyi kisebb haszonvételek után nyert jövedelmekből, amelyek pedig nagyon busás összegre rúgnak. Az országban szerte előforduló hasonló esetek arra késztetik a katholicismust, hogy jogainak védelmére egyesitett erővel tömörüljön, s ezt a visszás helyzetet, mely sok helyen annyi keserűséget okoz és kimondhatatlan hátránynyal van az egyházra, a végleges megoldás stádiumába terelje. Mint viruló fának délczeg ága. Ha fagyasztó, őszi dór jön rája, Hervatagon lekonyul legott, Azonképen e sivár szavakra A szegény öcscs a fejét lehajtva, Bátyja elől haza ballagott. Kunyhójába amidőn belépett, Elbeszéli kurtán hitvesének Reményében mint csalatkozott. S hitvestársa, mialatt hallgatja, Szemeiből könyeit hullatva, Sóhajtozva fel-felzokogott. Istenem! —szólt—nem lesz szivem nyugton, Ha, mint eddig, szegény asztalunkon Szentelt kenyér, pászka nem leszen ; Mert ugyan hát vajh mit is feleljek, Ha majd kérdez a sok apró gyermek, Mórt nincs pászkánk a szent ünnopen ? A szegény férj némán gondolkozva AU mellette; majd kissé habozva Hitvesének eképen felel: „Ne keseregj, ne busulj, jó asszony, Mind ez könyet nálad ne fakaszszon, A szükségben az Isten közel! Halld csak, minő gondolatom támadt 1 Kiélezem könnyű, kis baltámat S fölkeresem az erdő zugát. A szocziálisták. Folytatás. 2. Tagadhatatlan, hogy a szocziálizmus czélját, mint maga is nyíltan bevallja, erőszakkal, forradalommal akarja elérni. Beszéljenek maguk a szocziálisták ! Marx a hágai kongresszuson ezt mondta : „Az erőszakhoz kell majd a maga idején ap- pellálni.“ Bélel a szajnai pusztításokról szólva, ezt mondja: „Ez csak előjátéka ama háborúnak, melyet a proletárok a paloták ellen viselnek.“ Liebknecht: „Annak idején magától fordul meg a puska és ágyú (a katonák kezében), hogy a szocziálisták ellenségeit szét- marczangolja.“ Ugyancsak e fő-fő szocziálisták a múlt század végére várták a romboló világ-csetepatét. Különben ép a múlt század végén némi forrongás támadt a demokráczia kebelében, hogy vájjon gyorsan és erőszakkal, vagy lassan „parlamentoskodás“ utján törekedje- nek-e czóljok felé; arról volt szó, hogy ál- lamszocziálisták vagy forradalmi szocziálisták legyenek-e ? Végre 1892-ben a berlini pártgyülósen csaknem egyhangúlag fogadták el a következő ajánlatot: „A pártgyülós kijelenti, hogy a szocziáldemokrácziának az u. n. államszocziálizmushoz semmi köze . . . A szocziáldemokráezia lényegénél fogva forradalmi.“ És nálunk is az őszszel egyik szoczi- álista szónok e szavakkal fejezte be beszédét: „Éljen a forradalmi nemzetközi demokráczia!“ Azután nézzük az utolsó választási dalukat! ^ -i l— „Piros zászlónk, vörös zászlónk Lobogtatja a szellő. Nézd a hitvány, a népnyuzók Rettenetes hajszáját. Itt vérszipó, ott jogtipró Öblögeti rút száját. S egy alkalmas, gömbölyű fatörzset Kifaragok majd pászka-kenyérnek, Hogy épp meg ne szóljon a világ. Te bekened sárgára tojással, Megpirítod jól a tüzparázszsal S elkészíted úgy, mint szokás. Ezt viszszük el majd a szentelésre, Az emberek igy nem veszik észre, Hogy szenteltünk nem való, de ■— más. Hazajövet majd a szentelésről, Eltitkoljuk gyermekink szemétől — A szükséget, melyet szenvedünk ; Adunk nekik egyéb apróságot! És azt mondjuk, hogy szentelt kalácsot Később szintúgy ad jó Istenünk.“ A jó asszony e beszédet hallva, Szive kissé meg lett vigasztalva, Bár fájóan nyugodott bele, És a tervet, miként megbeszélték, Nagy titokban, híven véghez vitték Fatörszböl a pászka meglőve. Ünnep előtt, már késő estére A gazdag testvérnek felesége Titkolódzva hozzájok belép ; Szomszódnéját nagy zavarral kérdi,"' Mint sikerült a pászkája néki, Mert az övé hasadt szerteszét. Emitt csuhás zsákmányol a kereszttel Ott meg Kain, ki megnyuzva ereszt el, Nem ismerünk henye rangot, Agas-bogas koronát.“ Tehát nem ismernek „henye rangot, ágas-bogas koronát“ És ezt magyar ember meri egy szab. kir. város utczáin dalolni? Hát egy magyar henye rangnak meri mondani a koronával jelzett rangot? Hová veszett hát az a magyar szív, mely ezer éven át dobogta, hogy „azelső magyar ember a királyi" Nem forrt e össze a kegyelettel tisztelt szent korona alatt a magyar nép szive királyának szivével századokon át, s nem lelte-e üdvét ez összekötő szent fonálban ? Csak törpe faj- zat és kor cssarj adók mondhatja ki felség sértő és honáruló ajakkal e szavakat! Igaz, azt felelik reá, hogy nem igy értették. Jó, jó! De mi értettük és értjük! 3. Tagadhatatlan tény, hogy a szocziá- lizmus tudományos alapja a materiálizmus, az anyagelvüség. — Nem ismer kétféle lényt; Teremtőt és teremtményt; ő csak anyagot ismer, s előtte az ember sem más, mint veszendő hustömeg. Ebből az következik, hogy a szocziálizmus nem ismer Istent és így nyíltan vagy legalább is vógczóljában vallás- ellenes. Igaz-e ez? És ha igaz, akkor azután ne hánytorgassák, hogy ők „becsülik mindenkinek a vallását“ ! Vegyük csak elő a mérvadó szoczialis- ták nyilatkozatait! A demokraták főujsága a „ Vorwärts“ igy ir: „Mi nem hiszünk semmi megváltóban.“ Marx azt mondja, hogy „az ember maga készít magának vallást,“ persze a milyen neki tetszik. Bebel az országgyűlésen nyíltan kimondta, hogy „az ő törekvésük atheizmus — Isten tagadás.“ Sőt a múltkor is rosszalta, hogy a hadseregben támogatják a katonák vallásosságát. Liebknecht is bevallja, hogy nem hisz az Istenben, s azon reményének ad kifejeRetteg — úgymond — urától felette, Hogy a pászkát csaknem tönkretette S majd rátámad az ünnepnapon.“ S a szegény asszony pászkáját látva, Mily piros s azt mily szépen formálta, Cseréljük meg! — szólt —kérlek nagyon Sógor asszony, bajos itt cserélni, — Válaszolt a szegény asszony néki —, Az én pászkám szegénynek való. S bár mutatós külsőleg és színre, Előkelő asztalteritókre, Azt hiszem, hogy ez aligha jó. Ám a gazdag szomszédáé nem enged És esengve kór rá engedelmet, Hogy cseréljen most csak ő vele. Megszolgálja ezt neki ezerszer, Csak segítse őt ki most az egyszer A zavarból, nyugodjék bele. A szegény nő tűnődik magában, Mit is tegyen most már hamarjában? Belenyugszik végre és cserél. Nem szó] semmit erről az urának, Azt gondolván, hogy hiszen majd másnap A szelésnól mindent elbeszél. A két testvér ekép az egészről Mit sem tud s igy másnap szentelésnél A két pászka asztalra kerül.
