Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-04-01 / 14. szám
2 HETI SZEMLE C14 ilc szám.) arra valók, hogy a szegény munkást segítsék, hogy fáradságát könnyítsék, és könny- nyebben hozzájuttassák ahhoz a mindennapi kenyérhez. De íme a világ csodájára mi történik?! A tőkepénzesek kapják kezükbe a gépeket és azokkal kamatoztatják pénzüket. így aztán ma-holnap nem kell czipész Szatmáron. A pesti gazdag gyárosok olcsóbban látják el a szatmáriakat czipővel. Ez ellen a szocziálisták a minapi gyűlésükön tettek néhány ellenvetést. Mivel már a tárgynál vagyunk, hadd hozzam fel itt őket. Azt mondják, hogy nem a korlátlan szabadság elve, a szabadelvüség, a bajnak az oka, hanem „a tőke.“ Ugyan ugy-e, nem a szabadelvüség a bajnak oka'? Hát akkor miféle elv jogosította fel azt a bankárt vagy disznókereskedőt arra, hogy kalapgyárat építsen ? Hát nem elég neki a gazdagsága ? Miért szedi ki pénzével és gépeivel a szegény iparos ke zeiből a munkát ? De hát a socziálisták szerint nem ez a baj, hanem a „tőke“; hogy t. i. az iparos embernek nincs pénze a gépekre. — Hát ezt az állapotot nem épen a szabadelvüség- nek köszönhetjük ? Azután azt mondják, hogy hiába, most már lehetetlen e szababelvüsógnek s vele a szabad iparnak megszüntetése. — Nem is arról volt szó, hogy hogyan segihet- tünk bajunkon; }hanem hogy honnan van a baj. Általában, mig a bajt konstatáljuk és részben, mig annak okait kutatjuk, megférünk a szocziálistákkal ; csak az orvoslás módjában nem egyezünk meg. A harmadik konferenczia tárgya volt a csodadoktor bemutatása : a szoczializmus vállalkozik a társada lom orvoslására. — Azt mondja, hogy ő nélküle nem gyógyul meg a beteg; és ha nem akarja bevenni az orvosságot, lesz reá gondja, hogy erőszakkal betömje a betegbe. Itt tűnik fel, hogy mi az a szoczializmus és mit akar. 1. Tagadhatatlan tény, hogy a szoczia lizmus a kommunizmusnak egyik faja. — Mint ilyen, elüt az anarkizmustól, a társadalom e szörnyszülöttétől, mely az Istent tagadó sza- bádelvüség legkövetkezetesebb alkotása. A szoczializmus, eltekintve a lényegtelen árnyalatok különbségétől, abban birja alapját, hogy mindazon dolgokbirtoklási jogát, melyek gyümölcsöznek (föld, gép, sib.) az államnak akarja fentartani. — Ne legyen senkinek olyasmije, a minek gyümölcséből meggazdagodnék. — Éljen mindenki napról- napra mint a szoczialis demokráczia napszámosa ; dolgozzék az á lamnak, adja át neki terményeit és elégedjék meg azzal, a mit az állam visszaad neki. — Hanem az élvezetre szánt dolgok birtoklását nem akarja megvonni az egyesektől. (Ételeket, italokat, ruhát stb.) No, tisztelt „elvtárs“ urak, igaz-e ez? Ne jajgassák örökké, hogy : „buta, szamár, hülye“ stb., hanem feleljenek: igazé ez? — Azt hiszem Marx, Bébel és a többi nagy szocziálisták gratuláltak annak, a ki elveiket ily hűen ismertette, de a mi szoczialistáink nyugtalankodnak és elárulják, hogy bizony nincsenek tisztában a fő szocziálisták elveivel. E közben egy érdekes incidens adta ■elő magát. Szóba került, hogy a szoczializmus különbözik a negativ kommunizmustól, melyet a múlt század negyvenes éveiben Hesz Mózes vallott, kinek fején kívül alig fogamzoU meg valakinek velejében ez az agyrém. — Az ő elve szerint u. i. senkinek nincs semmije, de mindenki ahhoz nyúlhat., amit megkíván. — Te termelsz, a szomszédod megeszi a termést és viszont, igy aztán kvittek lesztek. — Csak úgy mint az állatok. — A mopszli nem kérdezi, mi joggal kebelezi be a kandúr az elcsípett csibeczombot, hanem kikapja a szájából, és a kandúr nagy búsan a kerítésről szemlélheti, hogy hogyan falatozik az, a ki a negativ kommunizmus elvét vallja. — „Ez az elv barom elv.“ Erre egyik szellemes elvtárs nagy bölcsen azt mondja, hogy : „Hát az első keresztények is barmok voltak ?a Mit aztán a „Népszava“ mint felette sikerült elme — sziporkát nagy diadallal örökít meg. — És valóban bámulatos hőslett és csodálandó bölcseség volt ez 1 Hát az első keresztények szintén ezen elvet vallották ? — Nem a vallásos szent lel- kesültség és a világ javainak megvetése vitte őket arra, hogy önként mondjanak le a magán birtokról ? És nem gyült-e meg ott is az apostoloknak a baja a közös ügygyei ? És nem kellett-e még annak is csakhamar megszűnnie ? Foly. következik. A kath. kaszinó közgyűlése. A kath. kaszinó vasárnap d. u. Hehelein Károly prépost-kanonok elnök vezetése mellett tartotta meg szokásos évi közgyűlését. Mint mindig, úgy most is népes volt a közgyűlés, a mi azt bizonyltja, hogy az egyesület tagjai élénken érdeklődnek a kaszinó ügyei iránt. Zahoránszky István titkári jelentése felölelte az egyesület múlt évi működését, beszámolt minden mozzanatról, mely az egyesület, kebelében a letűnt évben előfordult. Mindez nem szárazon, lélek nélkül volt előadva a jelentésben, hanem oly ügyes csoportosításban és oly szép irálylyal, hogy abban a hallgatóság mindvégig csak gyönyörködni tudott. Ezért a szép titkári jelentésért zajos óváczióban is részesült Zaho- rdnszhy titkár. Ugyancsak ő olvasta fel az egyesület vagyoni állapotára vonatkozó szám- vizsgáló bizottsági jelentést, melyet az abban foglalt észrevételek elfogadásával tudomásul vett a közgyűlés s pénztárosnak nagy elismerése mellett a felmentvényt megadta. Az egyesület tisztikarában változás állott, be, amennyiben dr. Irinyi Tamás és Zahoránszky titkár nagymérvű elfoglaltatásaik miatt tisztségükről lemondottak. Bár a közgyűlés bizalma újból feléjük fordult s állásuk megtartására kérte a két agilis tisztviselőt, ezek ragaszkodtak lemondásukhoz. A lemondott lisztviselők az egyesület felvirágoztatása kö rül mindenkor a legnagyobb buzgalmat s fáradságot nem ismerő lelkes tevékenységet fejtették ki, épen azért ezen hasznos működésűket a közgyűlés azzal honorálta, hogy érdemeiket jegyzőkönyvben ürökitette meg s egyhangúlag az egyesület választmányába választotta őket. Az uj tisztikar igy alakult meg: Elnök : Hehelein Károly prépos-kanonok, egyházi al- elnök Fölkel Béla főgymn. tanár, világi al- elnök dr. Fodor Gyula, pénztáros Kertészffy Gábor, titkár Lovász Győző, alapítványi könyvelő, könyvtáros Kovács Gergely, háznagy Mondák Endre. A számvizsgáló bizottság tagjai lettek . Fürszt Viktor, Juhász József és Bodnár Alajos. A választmányba beválasztották : An- derkó Bertalant, Bagossy Bertalan', Báthory Endrét, Bossin Józsefet, Fásztusz Iveket, dr. Fechtel Jánost, Fürszt Viktort, dr. Göbl Alajost, dr. Irinyi Tamást, Hauschka Jánost, Jankovics Jánost, Jékei Károlyt, Komka Alajost, Kőrösmezei Antalt, Léber Antalt, Melles Emilt, Meder Mihályt, Molnár Mihályt, Mor- gethal Antalt, Nagy Józsefet, Nyisztor Jánost, Orosz Alajost, Polyánszky Miklóst, Ratkovszky Pált, Ruprecht Sándort, Szabó István püspöki titkárt, Székely József áll. el. iskolai igazgatót, Tótfalussy Dánielt, dr. Wolkenberg Alajost és Zahoránszky Istvánt. Az indítványok során elfogadtatott az az indítvány, hogy mindazok, kik kétévi tagsági díjjal hátrálékban vannak, a tagok sorából töröltessenek. Ha pedig az egyesületbe újból be akarnak lenni, csak akkor lesznek felvéve, ha tagdijhátralékaikat kifizették. Az esedékes évi tagdijakat az év végéig mindenkinek be kell fizetni az egylet pénztárába, mert máskülönben a választmány törvényes utón fog a tagdíj behajtásáról gondoskodni. A párbaj.*) Két közlemény. I. Pár hónappal ezelőtt pisztolylövés dördült el a Dunántúl egyik kedves városában. A lövés nyomán életerős férfi zuhant a földre s a melléből csörgedező vér pirosra festette a harmatos füvet. Gondos orvosi kéz vette azonnal ápolás alá, barátai állták körül bátorító, biztató szóval, mind hiába 1 Nehány perez múlva a halálra sebzettnek lelke elszállt, a férfiú meghalt. Utolsó sóhaja talán irgalomért esedezve az örök Igazság trónja elé repült, avagy szerető hitveséhez, ki otthon vidám, kaczagó gyermekeit beezózgette s nem is sejtette, hogy e perezben gyermekei árvákká, ő maga özvegygyó lett. A férfiú nem öngyilkos kézzel vágia ketté élete fonalát; nem véletlen szerencsétlenség áldozatává lett; nem is orgyilkos fegyvere ölte meg: kifogástalan gavallérok jelenlétében, pontosan kimért távolságból kommandó szóra dördült el a pisztoly, melynek gyilkos golyója megölte a munkabíró embert, a jó hazafit, a szerető férjet és gondos családapát. Fölösleges mondanom, hisz önök is tudják, m. t. Hölgyek és Urak, hogy e szertartásos emberölésnek, e modern gyilkosságnak lovagias elégtétel adás és vevés, röviden párbaj a neve. Ellenkezik a józan észszel ; nagy bűn az erkölcs szempontjából; üldözi a polgári büntető törvénykönyv; a lehető legszigorúbb fenyítékben részesíti az egyház: s társadalmi életünk eme dudvája mégis burjánzik és szedi áldozatait a törvényhozás komoly termében épen úgy, mint a kaszinókban és báltermekben, a magán ólétben ép úgy, mint a nyilvános szereplésben, szóval mindenütt, hol az emberiségnek épen műveltebb s erkölcsileg fejlettebb, úri osztálya forog. Megvallom, hogy midőn az előbb említett párbaj indító okait és lefolyását olvastam, midőn lelki szemeim előtt megjelent e halálos kimenetelű párbaj véres áldozata, a szerencsétlen szombathelyi ügyvéd, nem tu*) A kath. kaszinó múlt hó 22-iki estélyén felolvasta Zahoránszky István.
