Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-17 / 38. szám

5 „HETI SZEM L E“ (38-ik szám.) adakozók neveit, akik adományaikkal közre­működtek úgy a templom felépítésében, mint ennek belső felszerelésében, névszerint a móltóságos megyés püspöknek, dr. Kádár Ambrus prépost-kanonoknak, az oltáregye- rsületnek tolmácsolva uqy a nép, mint saját köszönetét. Nem késett azonban az igazi elismerés meleg hangján ezrek előtt meg­dicsérni a pósaházai hitközséget, melynek óriási anyagi áldozata és serény munkája tette lehetővé, hogy e kis községben ily szép templom, mely dísze a községnek, ékessége az egész környéknek, hirdeti Isten dicsősé­gét s a sz. kereszt tiszteletét. — Az ünnepi szent beszéd mán pápai áldásban részesítette a jelenvoltakat a prépost-plébános; e kedves meglepetésben a püspök ur Öméltóságának atyai gondossága részesítette ez egybegyűl­teket. Ezután következett az ünnepi sz. mise, melyet szintén a munkácsi prépost végzett. Sz. mise után ünnepies körmenet volt a templom czintermében, az Oltáriszentség kö- rülhordozása mellett. Úgy ez alkalommal, mint a sz. mise alatt a nagyszámú hívők lelkes énekei törtek a magasságba. Az ünnep­ség végét a sz. kereszt ereklyének csókolása képezte, mely után épületes hangulatban tért ktkt saját otthonába. Az ünnep nagyságához méltó vendegszeretettol iparkodott kivétel nélkül az egesz község a távolból jött ven­dégeit ellátni, igazán gyermekien ártatlanság­gal hálálva meg azt, hogy nagy örömét meg­osztani messziről is szívesen jöttek. Tcniplomünnep Deregszástzltan. Szalay Sándor espereres-plébános templomá­nak bucsuünnepét ünnepelte f. hó 14 én Be­regszász és környékének hivő közönsége. Az ünnepi sz. misét Dr. Fechtel János tanár mon­dotta az egybegyült papság fényes segédletével, a szent beszédet pedig Barton István m.-ka- szonyi plébános tartotta. Délben az esperes- plébános fényes diszedépet adott, melyen a megye és város notabilitásai s az egyháztanács tagjai vettek részt. Az ebéden a házigazda dr. Fechtel Jánost, Barton Istvánt és vendégeit kö­szöntötte. Dr. Fechtel János a házi gazdára, Dr. Jlagara Viktor főispán a házigazda édes anyjára, ki nevenapját is ünnepelte, üritette poharát. Tanítónői kinevezés. Manó Margit, a szat­mári tanitónőképző-intózetnek a múlt iskolai évben szép sikerrel végzett növendéke, a zsa- rolyáni állami elemi népiskolához tanítónő­nek neveztetett ki. Szerkesztő változás. A Budapesten meg­jelenő „Néppárt“ c/.irnü politikai hetilap szer­kesztőt cserélt. A szatmári kir. kath. tanító­képző-intézetnek a közelmúltban végzett je­les növendéke, Mustár (Schorn) Károly vette át a lap szerkesztését, mely melleit már eddig is mint főmunkatárs működött. Schornt ismerjük. Ügyessége és munkaszeretete kellő biztosíték a lap jövőjére. Berendelés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Bodnár Mária szaniszlói állami •óvónőt a beregszászi nőegyleti kisdedovodához szolgálatra berendelte. Kitüntetett borok. Luby Zsigmond fül- pösdaróczi nagybirtokosnak a pozsonyi mező- gazdasági kiállításra felküldött borai bronz­éremmel lettek kitüntetve. Tekintettel azon körülményre, hogy 377 termelő közül csak 170 nyert jutalmat, hogy a legtöbben az olyan hires bortermő helyekről, mint Tokaj, "Tolcsva, Mád, Eger, Pozsony, Beregszász, Muzsaly, valamint gróf Eszterházy Béla és gróf Wenkheim Frigyes borai is bronzérem kitüntetésben részesültek, — ez az ered­mény nemcsak a Luby ptnczéjóre, de vár­megyénkre is megtisztelő. Ifjúsági egyletek. Vármegyénk hivata­los köreiben is felismerték azt a fontos mis­siót, melyet az ifjúsági egyesületek töltenek be. Megindult a mozgalom, hogy mennél több létesüljön községeinkben. A vármegyei közigazgatási bizottságot illeti meg a kezde­ményezés dicsősége. Hiszen az eszme nem uj, sőt Vámfaluban, Somkuton, Megyesen már régibb idő óta léteznek ilyen egyletek «és szép tevékenységet fejtenek ki, most azonban remóllnünk lehet, hogy rövid idő alatt meg fognak szaporodni. Hymen. Veres Gusztáv ilki ref. lelkész a napokban esküdött örök hűséget Szobonya Antal épitész leányának, Mariska kisasz- szonynak. Ellenőrzési szemlék. Városunkban a fő­ellenőrzési szeuilek a közös hadseregbeli le­génység részére a folyó évben október 17. és 18-án a Ferenci József laktanyában, a hon­védség részére okt. 23., 24. és 25 ón a József főherczeg laktanyában lesznek megtartva. Utószemle a közöGiadseregnek nov. 18 án, a honvédségnek november 10-ón. A népfel­kelők október 8. és 9 ón a városházánál tar­toznak jelentkezni. Kinevezés. A vall. és közokt. miniszter Mazurek Ferencz felsővisói kincstári okleve­les tanítót az újbányái népiskolához rendes tanítónak nevezte ki. GyáSZhir Özv. Moldován Jánosné, szül. Donoyár Veronika e hó 16 án, reggeli 6 óra­kor, életének 83 ik, özvegységének 13 ik évében Józsefházán elhalt. Földi részéit ma délután 3 órakor helyezik örök nyugalomra. A boldo- gultban Moldován Endre józsefházai plébános édes anyját gyászolja. Ismerkedés. Dalegyesületünk ismerke­dési estélyt tartott vasárnap este a Társas­körben, hol igen szép számmal jelentek meg a tagok. Fechtel János dr. az egyesü­let alelnöke ragyogó ékesszólással üdvözölte a daltársakat, mire Osváth Elemér az egye­sület vezetőségét éltette. Palády Lajos humo­ros felköszöntője után megindultak a szép dictiók, melyek a legjobb kedólyhangulat- ban tartották a jelenvoltakat. Tisztelgő tantestület. A róm. kath elemi iskola tanítói kara Rehelein Károly prépost-ka­nonok, plébános vezetése alatt vasarnap délelőtt tisztelgett O méltósága a püspök urnái azon alkalomból kifolyólag, hogy az iskolát a kato­likusok számára megtartotta. Hehelein szép be­szédben ecsetelte azt a nemes áldozatkészséget, melylyel a pü-pök ur ismét magához csatolta a kath. hivek szivét s nevének örök emléket állitott. Ő méltósága meleg hangon válaszolt az üdvözlő szavakra, s a küldöttséget a legnagyobb szeretett»! bocsátotta el. GyáSZhir. Részvéttel vettük a köv. gyász­jelentést: Auliroltak a maguk, valamint a rokonság nevében is a legmélyebb fájdalom­mal és Isten akaratában való megnyugvás­sal tudatják a jó gyermeknek és unokának, a hű férjnek és vőnek, a gondos apának és szerető testvérnek, a kedves rokonnak és jó- barámak Csausz Tivadar gyógyszerész- és városi képviselőnek keresztényi türelemmel viselt hosszas betegség következtében, a ha­lotti szentségek ájtatos felvétele után folyó hó 9 ón reggel 5V2 órakor, életének 38-ik, boldog házasságának 16 ik évében történt gyászos elhunytat. A kedves halott hült te­temei folyó hó 11 ón délután 5 órakor fog­nak a róm. ka h. egyház szertartása szerint örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise-áldozat pedig ugyanaz nap déle­lőtt 9 órakor fog a Mindenhatónak bemutat- t a mi. Felsőbányán, 1902. szeptember 9-én. Ö/.v. Csausz Tivadarnó, szül. Piskohy Klára neje. Csausz István atyja, Özv. Duha Tiva­darnó nagyanyja. Harmatnó Csausz Kornélia testvére. Özv. Piskolty Dánieinó anyósa. Etelka, István, Mariska, Kornélia, Józsika gyermekei. „Kedves halott, Isten veled 1 Csendes legyen nyugvóhelyed 1 . . .“ Megjöttek a katonák. Szombaton be let­tek fejezve a hadgyakorlatok s szétoszlottak a zászlóaljak állomáshelyeikre. A közös had­sereg legénysége már vasárnap reggel haza­érkezett, a honvédek az esteli vonattal jöttek meg. Nincs babona Batizon. Azt mondják, hogy nincs. Különösen a reformátusok közt nincs. Ennek illustrálására elengedő elrnon- gani az alábbi esetet. Nem is olyan régen, 1898 ban történt, hogy a községi elüljáróság egy izraelita jóstehetsógü egyénnek három napra engedélyt adott, hogy tudományát produkálhassa a nép bolonditására és kasz- szájára. Pedig az egyik hatósági közeg, a főbíró, épen református vallásu volt, a jegyző, igaz, hogy izraelita. Seregestül tódultak hozzá az emberek, hogy 40 fillér ellenében megtudhassák tőle jövendő sorsukat. Az atyafi 600 koronánál többet szedett össze, mikor tudomására esett a csendőrsógnek és pártfogása alá vette a nagytehetségü férfiút. Nyegle felfortyanások tehát itt mitsem ér­nek ; akár a papoktól, akár a tanítóktól, akár a hatósági közegektől származzanak is. Azok a szószéken, ezek az iskolában, eme­zek hivatalukban és a néppel való érintke­zésükben tegyék meg kötelességeiket, akkor aztán nem lesz oka senkinek panaszra, hogy a nép hasonló szédelgőknek könnyen áldo­zatul esik. Da ha a papok hallgatnak, a ta­nítók konsilium abeundtval zárják az iskolai évet, a hatósági közegek maguk állítanak ki hivatalos laufpasst a nópbolouditóknak, ad­dig egyáltalában nincs joga berzenkedni, akinek véres a torka. Máramarosban havazott. A szegény nép félelemmel tekint a korai ősz elé, mert az amúgy is elkésetten vetett tengeri még tel­jesen zöld, és a Pietro havas alját már au­gusztus végén 30—40 centiméter vastag hó fedte el. F.-Vissón már fűtötték a kályhákat e hónap elején, sőt Máramaros-Szigeten is hópelyhek szállongtak e hónap 9-óu. fízletátvétel. Gillye'n József jónevü üzletét f. h. 16-tól Stlávik Zsigmond székesfe- jérvári nagykereskedő vette át, kitől a „Fehér­megyei Napló“ távozáza alkalmából az elisme­rés és dicséret szavaival vesz búcsút. A neve­zett lapnak méltatása azt bizonyltja, hogy Szlá- vik Zsigmond nemcsak szakképzett kereskedő hanem társadalmi férfiú is. Hiszszük, hogy vá­rosunkban is a kereskedő karnak díszére fog válni. A gazdasági egylet hangversenyére, melyet^a lóverseny programmal kapcsolatban terveznek, amint halljuk, Szojer Ilonkának a múlt télen városunk közönségét meghódító fiatal, szép és kedves művésznőnek, újab­ban a in. kir. opera primadonnájának közre­működését sikerült megnyerni. A művésznő bizonyára kiváló élvezetes estét fog biztosí­tani a lóversenyre városunkba érkező idege­neknek, s hiszszük, hogy e szereplése után őt is még kellemesebb emlékek fogják Szat- márhoz fűzni. A Kossuth Ünnep alkalmából városunk­ban a „Pannónia“ szállóban szept. 21-ón tar­tandó közebóden egy teríték ára 3 K. A ren­dezőség felkéri mindazokat, akik az ebéden résztvenni óhajtanak, azonban ivet nem lát­tak volna, hogy az ebédre Márkus Márton szállódórlőnél aláírni szíveskedjenek. Elitéit lelketlen uzsorás. Weist Jankel kis-ábránkai regáiebórlő, hogy mily lelket­lenül űzte az uzsorát Beregben, azt Tupil Lukács és Pojinka András alábbi esete iga­zolja. — Még 1890-ben 13 forintot adott köl­csön Tupil Lukács földművesnek, akinek lelkére kötötte, hogy a kama'ot, havonkint 5 forintot, pontosan fizesse. Tupil nagyne- hezen fizetett három hónapon keresztül összesen 15 forintot, de akkor újra pénz­zavarai támadtak, a miért az uzsorás rátette a kezét adósának hat holdas kaszállójára, mely óvenkint 35 forint áru szénát adott, s a rétet 3 évig használta kamat fejében. De ezzel sem elégedett meg, hanem feleha­szonra egy borjut adott át Tupilnak gondo­zásra és telelésre, s mikor három óv múlva a tinót 50 forinton eladták, Weisz Jankel az osztozásnál 19 forintot újra levont ka­matra, s azután 13 forint és járulékai iránt bepörölte a gyámoltalan embert. A tárgya­láson kiderült a hallatlan uzsora, de egy másik áldozat is jelentkezett Pojinka András, akit 50 forint korcsmái tartozás fejében 107 forintig nyúzott meg. A beregszászi kir. tör­vényszék Weisz Jankelt 200 korona pénz­büntetésre ítélte s ezt a büntetést a kassal királyi tábla is jóváhagyta s a kúria bün­tető tanácsa is visszautasította az uzsorás semtnisógi panaszát. Gyilkosság. Nagy-Kaposon Kiyyósy jó­módú magánzót f. hó 9-ón meggyilkolva találták. Fejét kaszával úgyszólván teljesen levágták a törzséről és ezenkívül több helyen Összeszurkálták. A csendőrsóg nyomozása kideritette, hogy az egyik gyilkos egy ottani cigány. Ennek vallomása szerint bűntársa is volt, állítólag egy erdővód fia, a ki az elrab­lón pénzt is magához vette, de eltűnt, és eddig nyomára nem akadtak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom