Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)
1902-04-16 / 16. szám
3 társai a közgyűléshez benyújtottak. Az indítványban az volt, hogy a közgyűlés fejezze ki roszalását és megbotránkozását dr. Tör- seök Károly bizottsági tag iránt, ki, mint a „Szatmár“ czimü heti lap szerkesztője, oly hangon emlékezett meg a ravatalán nyugvó polgármesterről, mely a legdurvább módon sértette meg a kegyeletet. Az indítvány elhangzása után Csomay képviselő ama meggyőződésének adott kifejezést, hogy a sajtóban elkövetett sértésért a közgyűlésnek nincs joga senkit felelősségre vonni és elitélni. Indítványozza a benyújtott indítványnak napirendről való levételét. A vihar már kitörőben ekkor; de igazi nagyságában csak akkor tört ki, mikor Törseök szólásra állott fel, hogy magát védelmezze. Nem hallgatjuk meg! Mondjon le! Le vele! — hangzott feléje minden oldalról. Beszéde elveszett a nagy zajban. Ilyen felháborodás még nem volt a közgyűlés tanácstermében. A főispán végre helyreállította a rendet s Törseök folytathatta abbahagyott védekezését. E védekezést a közgyűlés nagy többsége nem fogadta el, hanem kifejezte ellene roszalását és megbotránkozását. Erre Törseök eltávozott a teremből. Horánszlcy Nándor kereskedelmi miniszter köszönő iratot küldött a város közönségének azon üdvözletért, melyben miniszterré történt kineveztetése alkalmából a törvényhatóság részesítette. Amikor ezen köszönőiratot tudomásul vették, Kelemen bizottsági tag indítványára elhatározták, hogy lelépett elődjéhez, Hegedűs Sándor volt'miniszterhez, úgyis mint a város díszpolgárához, bucsuira- tott küldenek, melyben változhatatlan ragaszkodásukról biztositják. Sok szó merült fel a vasúti internatus építésének ügyénél. A közgyűlés által elfogadott szerződésben a belügyminiszter több rendbeli módosítást tett. Ezen módosításhoz a közgyűlés hozzájárult és igy az internatus építésének ügye végleges megoldást nyert. Az üresedésben levő polgármesteri állást a május hónapi rendes közgyűlésen fogják betölteni. A városi vagyont a helybeli pénzintézetekben helyezik el, még pedig az alap- tartaléktőke arányának megfelelően. A törvény ily esetben névszerinti szavazást kiván, a mit a főispán el is „H E rendelt, annak kijelentésével, hogy azok a bizottsági tagok, kik pénzintézeteknél érdekelve vannak, a belügyminiszter legújabb rendelete értelmében, a szavazástól tartózkodjanak. Mint érdekes dolgot említjük meg, hogy a jelen volt 63 bizotsági tag közöl 40 tartózkodott a szavazástól. Mindössze 23 bizottsági tag szavazott. Ezek közöl 10 igennel, 3 nemmel szavazott. Az állami elemi iskolák építési czél- jaira a Magyar Jelzálog Hitelbanktól felveendő 250,000 koronás kölcsönhöz a közgyűlés hozzájárult s az erre vonatkozó szerződést elfogadta. Az állami népiskolákra vonatkozó szerződésben a miniszter azon módosítást tette, hogy a telkek és épületek tulajdonjoga 50 óv után is a városé marad, csupán a használati jog kebeleztetik be az állam részére mindaddig, mig azokban magyar tannyelvű iskolát tart fenn. A jövőben szerzendő iskolatelkekről már a város sajátjából tartozik gondoskodni. Soós János felfüggesztett rendőrfogalmazónak a on kérelmét, hogy a felfüggesztés tartama alatt fizetésének Vs-át felére emelje fel és utalja ki a közgyűlés, elvetette. Hermán Mihály volt polgármester özvegyének nyugdiját 15Í3 koronában állapították meg s azt május 1-től folyósítják. A folyó évben végrehajtandó belkövezósi munkálatokhoz a közgyűlés hozzájárult. A zugiskolák meggátlása, továbbá a husvágási szabályrendelet módosítására vonatkozó javaslatokat elfogadták. Szeged város átiratát a színészet segélyezése, Hevesmegye átiratát a Rákáczyt, Thökölyt és Bercsényi diffamáló törvóny- czikk eltörlése és Kossuth L. érdemeinek törvénybe iktatása tárgyában pártolólag tudomásul vették s hasonszellemű felirattal támogatják. Ugyanígy határozott Nagy-Várad átiratára is az önálló vámterület létesítése tárgyában. A határozatok kimondásakor éljenzésben törtek ki a bizottsági tagok. T T S Z E M L E“ (16-ik szám.J Hírek. Gyula napján. Szombaton Ő méltósága a püspök ur névünnepe alkalmából ünnepélyes szentmise volt a székesegyházban, melyet Szabó Norbert nagyprépost, apát-kanonok tartott. Jelen volt Papp Géza h. polgármester vezetése alatt a városi tisztikar, a kath. fi-ós nőintézetek tanuló ifjúsága. A püspöki irodában kitett ivén számosán fejezték ki jókivánatukat. Nemzeti Ünnep. Bánffy Dezső báró törvénybe iktatta, hogy márczius 15-ót április 11-ón kell ünnepelni. Ez a magyar nemzeti üanepe. Eszébe se jut senkinek, nem is fog átmenni soha a nemzet vérébe. Első esztendőben a törvényhatóságok is diszgyüle- — ünnepelték, ez most már elmaradt. Csak az iskolák falai közt tartották meg a tauu •> ifjúságnak, mert a kormány bizonyára . hiszi, hogyha most nincs, sikerülni fog ünneplő generatiót nevelni a jövőben. Hiábavaló törekvés, ezt a mag}rar acceptálni soha sem fogja. A székesegyházban dr. Fechtel János által tartott szent misére elmehettek a tisztikar tagjai közűi, akik akartak. Testületi megjelenés nem volt. Ott voltak a gymnasisták is. A kir. kath. főgymnasium- ban dr. Fechtel János, a zárdái elemi iskolában TóthJ. h. lelkész, a ref. főgymnasiumban Bagothay Sámuel, a tanítóképző-intézetben Perényi János igazgató, az elemi iskolában Bodnár Alajos beszéltek a nap jelentősé- géről.Voltak énekek, szavalatok. GyáSZÜir. Kovács Márton 48-as honvéd főhadnagy e hó 9-ón, du. 5 órakor, életének 78-ik, boldog h ázasságának 46-ik évében városunkban elhunyt. Már 1854-ben nyomdatulajdonos volt, ő alapította vármegyénkben az első lapot Tárogató czimmel. A Szatmármegyei Közlönynek szintén ő volt az alapitója. Később katonai pályára lépett és főhadnagyi rangra emelkedett. Hült tetemeit e hó 11-én, du. 4 órakor helyezték katonai pompával nagy részvét mellett örök nyugalomra, özv. Csepelyi Miklósné, szül. Fényes Johanna Csobolyban életének 66-ik évében elhunyt. — Kölesei Kende Pál földbirtokos és ungmegyei várnagy életének 60-ik évében Ungváron hirtelen elhunyt. Bucsnbankett. A Budapestre áthelyezett Augusztini János posta- és távirdafelügyelő tiszteletére a múlt csütörtökön bucsuestély volt a kath. kaszinó termeiben. Mintegy 70—80 főre menő szép társaság gyűlt össze tisztelői és barátai köréből, hogy kifejezve a tában társai befolyása alatt volt már ekkor, minthogy nyíltan lehordja őket e szavakért és ott hagyja valamennyit, még ekkor nem volt késő. — Ákos azonban zsebébe tette az olvasót, leült társai közzé. Mikor haza ment, kivette zsebéből, megcsókolta keresztjét s azon a ponton volt, hogy csomagol és megy haza. Ebben a perczben megnyílt az ajtó, bejött három társa. Leültek, egy keveset kártyáztak, egy üveg bort megittak, beszélgettek egy ideig, mindez nem tartott tovább egy óránál. De ez az órácska elég volt, hogy Ákos elhatározása, a hazamenést illetőleg, elpárologjon. Mikor magába maradt, az olvasót elzárta fiókjába s leült levelet Írni anyjának, hogy még sem megy haza, mert most valami természettudományi tanulmányútra akar menni külföldre, de pénz kell. A válasz hamar megjött. Rövid volt : Édes fiam! Pénzt nem küldhetek, a jég tegnap minden vetést elvert 1 Nem tudom, miből fogom fizetni az egész évi költségeket. Jöjj haza, nehezen vár édes anyád. És Ákos nem ment. Mikor a hógörgeteg megindul a hegytetőn, csak kicsiny hólabda s mikor leér a hegyről, oly nagygyá növekszik, hogy az útjában levő embert, állatot, fát, szóval mindent maga alá temet. Így volt itt is. Ákos előbb csak 50 frtot vett kölcsön Árontól. Majd, hogy anyja nem küldhetett, mindig többet és többször. Később már nem volt elég az ő neve a váltón, anyjáét is kívánta Áron. Ő alá irta azt is . . . Áron kitöltötte a rovatokat hűségesen, hogy az urfTne fáradjon, saját tetszése szerint. Egy napon valami ostoba kártyaadósá- got kellett fizetni. Ment Ákos Áronhoz. De az udvarias emberbarát (mint eddig Ákos nevezte) röviden kijelentette, hogy többet nem adhat, mert eddig is több pénzt adott, mint a mennyit a birtok megér. „Reményiem azonban, mondá ravaszul pislogva apró patkány szemeivel, hogy megtériti ezt a többletet a szegény Áron apónak, ha pénzhez jut.“ Ákos megtántorodott, aztán kérte Aront, hogy mutassa meg a váltón levő összegeket. Ki volt az töltve mind hibátlanul, de a hol 100 frt volt a kölcsön, 1000 frt volt kiírva véletlenül, a hol 50, ott 500 s igy tovább. Ákos agyát elfutotta a vér ennyi gazság láttára 1 Felorditott, mint sebzett vadállat s ezen felkiálltással : „Gazember,“ nem volt elég, hogy hamisítóvá tettél, most koldusbotra juttatsz, szegény, _ mit sem sejtő anyámmal együtt. Várj II Áronra rohant. — Isten legyen neki irgalmas 1 . . . Mikor eszméletére tért, egy sötét czel- lában találta magát, hova egy börtőnőr épen belépett s lánczokat téve kezére, lábára, a vizsgálóbíró elé kisérte. Ákos nem tagadott semmit, töredelmesen elmondta, hogy a gaz zsidót miért rohanta meg. Hogy halva, megfojtva vették ki keze közül, ott tudta meg. Elítélték. Társai ott voltak a tárgyalóterem karzatán a kihallgatások alatt s ha sajnálták Ákost, az csak azért volt, mert az aranyhal elúszott. Ákost tesjesen megtörte a börtönben töltött keserű idő. Haja megszürkült, alakja meggörbült, le a föld fele, mintha vágyna oda pihenni. Sokszor gondolta, hogy széttöri bürtön ablaka vasrácsán fejét, de ugyanekkor eszébe jutott, hogy talán ól még az ő édes anyja, kit ő tett földönfutóvá, azért fog dolgozni, ha kiszabadul, mig a vér ki nem serken tiz körme alól.
