Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-29 / 5. szám
2 HETI SZEMLE (5 ik szám). van egy kis reményünk, hogy talán a részletes tárgyalás során sokan magokhoz térnek azok közül, kik most koczkára tették a kath. ügyet. A szavazás eredménye következő: Igennel szavaztak: Schlauch Lőrinoz biboroa, Samassa József, Császka György érsekek, Bende Imre, Bubits Zsigmond, Hornig Károly b., Szmre- csányi Pál, Ivánkovics János, Csáky Károly gr., dr. latrán Vilmos püspökök, Fehér Ipoly főapát, Szmrecsányi Lajos, dr. Bita Rezső, dr. Csák Alajos, dr. Kuncz Adolf, Magyar Gábor, Vajda Ödön, Chován József, dr. Kiss János, dr. Kun László, dr. Párvy Sándor, Pétsr Pál egyházi képviselők, Pálffy Miklós hg., Esterházy Miklós hg. patroná- tusi képviselők, Andreánszky Gábor b., Ap- ponyi Albert gr., Apponyi Géza gr., Asbóth János, Bujanovics Sándor, Csekonica Endre gr., Cziráky Antal gr., Demkó Kálmán, Des«ewffy Emil gr., Esterházy M. Móric gr., Frey Ferencz, dr. Günther Antal, Horánszky N. dr. Hoványi Gyula, Jakabffy Imre, Jósika Sámuel b., Kende Péter, Kiss Bálint, Nemeikor! Kiss Pál, dr. Lázár György, Mai- láth József gr., Máriássy János b., Márkus József, Melczer Gyula, Szinnyei Merse József, Pallavicini Ede őrg., dr. Pásztóly Jenő, dr. Rabár Endre, Rainprecht Antal, dr. Reit- tér Jáno», Révay Gyula b., Rónay Jenő, Ruffy Pál, Samassa János, dr. Semsey László gr., Serényi János, Szabó Jenő, Szmo- ligovics Szilárd, dr. Timon Ákos, Viczmandy Ödön, Wenckheim Ferencz gr., Zichy Ágost gr., Zichy Jenő gr., Zselenszky Róbsrt gr., dr. Ziskay Antal. Nemmel teavattak : Dr. Rajner Lajos, Bakács Imre, dr. Csernoch János, dr. Dudek János, Fábián Sándor, Giesswein Sándor, Hehelein Károly, Kovács Nándor, Krentz Ignácz, Molnár János, Pletényi Endre, Pozsgay József, dr. Pro- hászka Ottokár, Stegmüller Károly, dr. Steecz György, Valihora Ágoston, Wetzer István, Vajdovszky János, egyházi képviselők, Wenckheim Frigyes gr., patronáiusi képviselő. Batthány Iván gr., Chctek Rudolf, Chvaübogovszky Sándor, Eredits Ferencz, Erreth János, Fernbach József, Gerliczy Ferencz b., dr. Hortoványi József, Hunyady Imre gróf, Kegl György, dr. Kubina József, Lakner László, Latinovios Géza, Lippay Géza, Mailáth Géza gr., Mailáih György gr., dr. Major Ferencz, Meszlényi Benedek, Mi- csura György, Mladoniczky Nándor, Molnár Lajos, Nagy István, Petrovácz József, Ra- kovszky István, dr. Sághy Gyula, Schwert ner Gyula, dr. Simonyi Semadam Sándor, Szegsdi Béla, Szegedi György, Szemneoz Emil, Ugrón Gábor, Vécsey József b., Wenckheim Géza gr., Zichy Aladár, Zichy János gr., Zichy' Nándor gr., Zichy Wladimir gróf. Távol voltak : Vaszary Kolos Ferencz bíboros, Mihályi Viktor érsek metropolisa, Pavel Mihály, Szabó János, Vályi János, Meszlényi Gyula, Rimély Károly, Radu Demeter, Mailáth Gusztáv, Hetyei Sámuel, dr. Vároaay Gyula, Széchenyi Miklós gr., püspökök, Radnai Farkas, Knminszky Viktor, Kars Lollion, Kovaliczky Kornél, dr. Mikita Sándor, Poda Endre, Rózsahegyi Gyula egvh. képv., Al- másy Imre gr., dr. Bakonyi Elek, Bittó István, dr. Bukovszky Endre, Cziráky Béla gr., dr. Demjanovics Emil, Dessewffy Aurél gr., Esterházy Ferenoz gr., Featetich Imre gr., Gedeon Aladár, Györffy Gyula, Hodinka Mihály, Kanócz István, Károlyi László gr., Károlyi Sándor gr., Komis» Viktor gr., Lip- tay Frigyes b., Ocskay Rezső, dr. O oc-ka Károly, Pálffy István gr., Paal József, dr. Szemayer Károly, Szabó István, Szapáry István gr., Tompa Antal, Wiuman János, Zmeskál Zoltán, Zamoyszky Jenő gr., Zselenszky Róbert gr. Elnök nem szavazott. , Felhívás Magyarország Katolikusaihoz! Az 1901. évben tartott Második Orszá gos Katholikus Nagygyűléssel egyidejűleg alakult meg a „Magyarországi Katholikus Egyesületek Országos Szövetsége“, hogy egyisitse kebelében hazánk összes katholikus egyesületeit, hogy irányitója, vezeiője legyen azok működésének. De megalakult különösen azért, hogy vezetője legyen a kaihohkus társadalmi munkának Magyarországon, ennek a nagyfontosMftgu tevékenységnek minden Aztán feledtünk. A remény foglalta el szivünket, hogy nemsokára Rómában leszünk. Ám ezt a nemsokára szót azonban, szives olvasóm, jól meg kell értened. Jelent ez körülbelül annyit, hogy szerdán d. u. 3 óra 40 perczkor ültünk fel » a szakadatlanul rohanó vak-ló is csak péntek reggel 9 órára röpített — Rómába. Nappal csak megvoltunk. Kedves vidékek integettek felénk, de éjjel ? Bizony ez már nehéz állapot volt. Az én felejthetetlen urambáiyám — köszöntöm őt e helyen is — egy alföldi tőről metszett magyar gazda, kinek jól táplált termetén csak úgy feszült a sujtásos nem zeti ruha, arra szárnitott ugyan, hogy majd a szelid holdvilág csak könyörül rajtunk, de bizony csalódott. Mikor olasz földre értünk, az is elbújt előlünk. Urambátyám váltig dugdosta fejét az ablakból, ám sötétségnél egyebet nem láthatott. Nem is állhatta meg szó nélkül ; megpederte kövér arczának büszkeségét, jól kifent bajuszát s ezen képen adott benső hangulatának kifejezést: — Tán bizony ebben a Tallin honban még holdvilág sincs voltaképpen. Aztán vette szeredásat, neki fog az időt ölni : evett, mert, miként mondá : — Nem szedsz reá, talián 1 Tudom a szokásodat, hogy az embernek csak a szemét traktálod, a hasát pedig üresen hagyod. * * * Hajnalodott. A felkelő napot méltósággal teljesebben még nem latiam kibontakozni a sötétségből. Egy pár perez s feleltünk Olaszhon gyönyörűen kék égboltja terültei. Három, két, egy óra, — kiállónk gyakran fel s mi kitárt karjainkkal fogiuk üdvözölni a szentelt földet, melynek története gyermekkorunk óta zsibong felénk. Ah! már előbukkant a Tiberis is, mellettünk kanyarodik, hol előkerül, hol ismét elrejtőzik. Nagy történeti nevezetessége van e folyónak. Rajta hozták a letiport nemzetek kincseit az elbizakodoit rómaiak, azért az utas — igen helyesen jegyzi meg egy író,— telve lévén az ó kor emlékeivel, valami rend kívülit akar a Tíbertsen észrevenni. Pedig sajátságos sárgás tnü vize oly lomhán foly- dogál, mintha szégyenlené, hogy ma már nem az, ami régen volt. Á nap pompásan ragyogott az égen, mely valóban kékebb mint nálunk, midőn a robogó vonat már-mar Rómához közeledett. A kupék ablakai megteltek emberfejekkel 8 midőn az örök varos épületeit megpillantottuk, mikor a nap sugarai szent Peier kupoláját is megaranyozták, elfojtott lélegzettel kapkodtunk pod-tyászaink után s úgy éreztük, min ha uj ver kezdene keringeni ereinkben. Pedig összetört bennünket az ut s olyanok vohunk, mint a kéményseprők, tele korommal, kőszénnél és porral. A vonat az állomásra robogott a un ágazatában s tanácscsal, Útmutatással, közbenjárással, ha kell támogatással is mozdítsa elő mindazok működését, munkáját, kik a katholikus társadalmi akczió terén fáradozni akarnak. Örvendező szívvel jelentjük be tehát a magyar katholikus közönségnek a „Magyarországi Katholikus Egyesületek Országos Szövetségének megalakulását“, hiszen mind- ny jan tudjuk, hogy a katholikus társadalmi tevékenység mind szélesebb körű felkarolása, intézményeinek meghonosítása, a szooziális és kharitativ tevékenység intenziv megindítása mily nagy érdeket, rejt magaban, mily szoros összeköttetésben van a magyar katholicztz- mus jövőjével, jövő felvirágzásával. Valamint éreztük mindnyáján azt is, hogy ez a kath. társadalmi akczió nem lehet mindaddig egyetemes, az egész országra kiterjedő, minden szükségletet felölelő, míg annak vezetését egy Országos Központ magára nem vállalja, mig annak segítése, előmozdítása, irányítása czéljából egy Országos Központ fel nem állittatik. A Magyarországi Ka holikus Egyesületek Országos Szövetsége s annak immár működésben lévő irodája {Budapest, IV. kér., Molnár-utcea 11., Katholikus Kör) egy ilyen Központja kíván lenni a kaiholikus társadalmi tevékenységnek, s éppen ezért bizalommal kérjük a magyar katholikus közönséget, hogy a katholikus társadalmi tevény- ségre vonatkozó ügyeikben tanácsért, uimti- tatásért az Országos Szövetség irodájához fordulni, működésünket igénybe venni szíveskedjenek. Midőn azonban az Országos Szövetség a maga munkáját, közbenjárását, támogatását a magyar kath. közönségnek felajánlja, viszont, hogy c/.eljának, feladatainak meg felelni kepes legyen, a magyar katholikue közönség anyagi pártfogását kéri. A Kaiholikus Egyesületek Országos Szövetségének czóljai elérésére, messze kiható feladatainak elérésere, a központi iroda fenntartására anyagi eszközökre van szüksége. Egy anyagilag erős és hatalmas központ, melynek elegendő eszközei vannak országos akcztók kezdeményezésére, vezetésére, intézmények alkotására, egyesek fel- segélésére, a munka szervezetének felállitákiszállói tünk Róma fö djére. Kocsira üliünk s a Minerva czimu vend tüdősbe hajtattunk. Szűk, komor kíns-jd uiczakon, magas s nem valami feltűnő hazak melleit haladtunk, mig keresztül érven a Tiberis hidján bontakozol kezdett az örök város saja os nagyszerűsége, Ideges sietséggel hoz'uk magunkat rendbe, hogy ,,utcza-képesek“ lehessünk. A vendéglő kapujánál mar kérege ö barátok váriak reánk s a mint knei'ük lábúikat, megkezdődött az ostrom, mely tartott egész folytonosan ottlétünk ala t. Azt hallofam, liogv a tahánban megvan a czigány és zsidó természete. Úgy tapasztaltain, hogy ebben van igazság ! S nt. mindjárt írok valamit, az u czai életről, miután ezen mczákon jutunk a szent Péter-'érre, hova szivünk első sorban vágyódik. Rína utczái nem szépek. A mi kedves fővárosunk sokban mítosz rajta. Reárn legalább ezt a benyomást tette. A legtöbb U czát piszOK és zaj jellemzi. A zaj, no ez különös itt! Mintha a tálján arra született volna, hogy folyton folyvást ordítson. A járdák fel * egész hosszában valóságos piacz a legiöub mczaban. Az olasz kofa vagy árus kirakja rendre portékáját tnfámisan elviselt rongyok, hús, gyümölcs szalámi, zöldség, fügt, narancs megférne^
