Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-26 / 13. szám

H E T T S Z E M L E“ (13-ik szám A 3 tójuk, titkáruk és czimkóros igazgatósági tag­jai vannak — választmány és elnök helyett. Senkisem törődik azzal sem, hogy egész nyíl­tan beszélnek osztalékról, igazgatósági javadal­mazásokról és jelenléti jegyekről, — mind oly czim, mely arra utal, hogy nem egylettel, hanom bankkal van dolgunk, mely csak a ha­tóságokkal szemen kíván mint egylet sze­repelni. A károkat, melyeket vigyázatlan és ta­pasztalatlan emberek ez eljárás alatt szenved­nek, meg kellene és meg is lehetne állapítani, ha az egyleteknek működésökről nyilvánosan be kellene számolniok, ami ez idő szerint csak felületesen és a működésnek csak fényoldalait kitüntető módon történik. Hazai egyleti rend­szerünk alapos reformálást igényel, melynek arra kell irányulni, hogy az egyletektől teljes szigorral követeljük a kizárólag egyleti műkö­dést, hogy ekképen megóvassanak a tagok az illetéktelen megkárosodástól. Hírek. Mélyen tisztelt előfizetőinknek, szives olva­sóinknak és munkatársainknak boldog ünne­peket kívánunk. Nagyhét. A kath. egyházi óv legszen­tebb napjait, az isteni szeretet két legnagyobb csodájának, az Oltáriszentsóg s a megváltás titkának emlékezetét ünnepeljük. Virágvasár­nap (márc. 23.) 7 órakor Tóth József h. (lel­kész tartott ünnepi nagy misét, mely alatt a choruson a passiót énekelték a régi Mária- társulat tagjai; 9 órakor a káptalan végezte a barkaszentelóst, ünnepi körmenetet, sz. mi­sét és vecsernyót. D. u. 3 órakor pater Bus folytatta nagy böjti ciklusát a buzgó közön­ség egyre növekvő érdeklődésével. — Nagy hétfőn a törvényszéki fogház rk. rabjai vé­gezték húsvéti gyónásukat s sz. áldozásukat, ez alkalommal mondott Tóth h. lelkész elő­ször sz. misét a börtön újonnan berendezett kápolnájában. — Nagy kedden, mely egyszers­mind gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe, oggel a honvédség s a cs. és kir. hadsereg .‘Zatmári legénysége járult együtt a húsvéti z. gyónáshoz, ugyanakkor áldoztak a fielemi iskola növendékei is. — Nagy szerdán d. u. melyet mindig felújít a tavasz ifjúsága, Már. czius. De vigasztalódjatok, mert midőn tite­ket látlak, mint a népek mostoháit, vándo­rolni, eszembe jut, hogy a világszabadság hirdetője, a mi Megváltónk hasonlithatlan drámája is azért végződött lényegében az isteni hősnek a kereszten történt elvégzésé­vé], mert arra merte oktatni a népeket, hogy „mindnyájan egy Atyának gyermekei, az az szabadok, egyenlők és testvérek vagyunk“, Mit vártok jobb sorsot, mint azé volt, ki nektek létet adott. S ha sol. szép eszme nem vált mind valóra, meg' m a remény, hogy eljön az idő, melyben a jelenkor, csak egy rósz álomnak fog feltűnni az öntudatra ébredt, ideálokért lelkesülni tudó, hazájáért és királyáért minden áldozatra kész nem­zet előtt. E reményt ápolja a tavasz ifjúsága, Márczius, melynek első hírnöke ismét sze­membe tűnt, hirdetve, hogy eljön a béke, a megtisztulás öröm napja, hogy: „Lesz még egyszer ünnep a világon“. Károlyi. 4 órakor tartja a clerus a gyászvecsernyót s énekli Jeremiás próféta siralmait. — Nagy csütörtökön d. e. 8 órakor a püspök ur végzi az ünnepi sz. misét, mely alatt történik a harangok elnémulása, a sz. olajok megáldása, a papság áldozása, sz. mise után az oltárok ékeinek lefosztása s a lábmosás. Délután 4 órakor ismét gyászvecsernye s Jeremiás si­ralmainak éneklése. — Nagy pénteken d. e. 9 órakor tartja a püspök ur az ünnepi csonka misét, mely alatt a clericusok éneklik a pas­siót. Mise végén sz. beszéd s egész nap a sz. sir látogatása. D. u. 4 órakor gyászve- csernye, ez azonban kedvező időjárás esetén 3 órakor kezdődik s utána a papság körme­netben látogatja a sz. sirokat. 6 órakor szent­ségbetétei. — Nagy szombaton d. e. 7 órakor tüz-szentelés, húsvéti gyertya, keresztelőkul szentelés, 9 órakor a káptalan tart ünnepi misét, mely alatt a harangok megszólalnak. D. u. 5 órakor a papság zsolozsmát végez, 6-kor a feltámadási ájtatosság, kedvező idő­ben körmenettel. Husvét az Ur Jézus dicsőséges föltámadá­sának ünnepe. Reggel 7 órakor Tóth József h. lelkész tartja az ünnepi nagy misét, utána a húsvéti pászkaszentelést, sz. beszédet Juhász János s. lelkész mond. 9 órakor a püspök ur mond nagymisét s tart sz. beszédet. 11 órakor csöndes mise, d. u. 3 órakor vecsernye. Hús vét másodnaftján 7-kor Juhász J. s. lelkész tart nagymisét, utána Tóth J. h. lelkész pré­dikál ; 9 órakor a püspök és káptalan conce- lebrans misét tart, utána sz. beszéd. 11 órakor ismét csöndes mise, d. u. 3-kor vecsernye, — Boldog alleluját kívánunk minden olvasónknak! Miniszterek üdvözlése A vármegye köz­gyűlése Széli Kálmán miniszterelnököt és Plósz Sándor igazságügyminisztert kitünte­tésük, Horánszky Nándort miniszterré tör­tént kineveztetése alkalmából feliratban üd­vözölte, Hegedűs Sándor volt kereskedelmi miniszterhez bucsuiratot intézett. Szent gyakorlatok voltak a nagyhét első napjain. Az egyházmegyei papságnak P. Mla- doniczky Ferencz jézustársasági atya tartotta az elmélkedéseket, a növendék papoknak dr. Binder András ez. kanonok, lelkiigazgató, a kir. kath. főgymn. növendékeinek dr. Heiser György és Bagossy Bertalan, a képzőintézeti Jánoska levelet irat. — Angolból. — Jánoska, hosszas gondolkozás után, el­határozta, hogy a szent Szüzhöz levelet meneszt. Jánoska parányi emberke volt. Még csak nyolez tavaszt látott életében. Nadrág­jának két térde feslett, kabátkája is foszla­dozott. De ennek ellenében oly selymes, lágy, szőke hajfürtéi voltak, hogy hajfürtéivel két szép hölgy fejét is diszithette volna. Szemei tiszta kékek és mosolyogva bámultak ebbe a nagy, széles világba. Jánoskának czipője is volt. Csakhogy egyik lábán női czipő, a másikon egy katona­bakancs, mely természetesen hosszú és szé­les volt. De í nem lett volna olyan nagy baj, ha annyi Jyuk nincs rajta s ha talpa lett volna. S mindezek betetőzésére hideget és éh­séget szenvedett. Mert tél, zord tél volt. Es­tétől másnap délig határozta el magát arra, hogy a szent Szüzhöz levelet irat, mert Já­noska sem Írni, sem olvasn \ m tudott. Egy ismerősétől, olyan hr,zzá hasonló ágrólszakadt fiúcskától, hallotta, hogy a növendékeknek Lengyel József, az elemi iskolá­ban Tóthfalusy Dániel. A tanuló ifjúság már szombat este megkezdte e lelkigyakorlatokat, !egnap reggel áldozlak és el lettek bocsátva ott­honukba. Tisza Kálmán meghalt. Magyarország volt miniszterelnöke, Tisza Kálmán, ott nyug­szik már a geszti családi sírboltban ősei mel­lett. Vasárnap reggel oltotta ki a halál Buda­pesten életét. Onnan tegnap Gesztre szálli- tották, s ma délelőtt tették örök nyugalomra. Tisza Kálmán nagy alakja marad a históri­ának. Nagy szellem és vasakarat jellemezték. E rendkívüli tulajdonságok azonban elvesz­ek a közérdekre nézve. Egyéni politikát űzött a hatalom kedvéért. Hazánk politikai és társadalmi életének megrontását idézte elő az a tizenöt év, ,mig a kormánypáleza az ő kezében volt, Igaz, hogy a közmondás azt tartja, de mortuis nihil misi bene, (halot- takró. csak jót szabad mondani), de akiknek kezében nemzetek sorsa volt, azok a kritika itélőszéke előtt a halál után is tartoznak megjelenni. Bocsása meg az Ur nagy té­vedését. Királyi kitüntetés. Ő felsége Benkő József ungvári plébánost ungi főesperesnek nevezte ki, egyúttal neki a poroszlói czimzetes apát­ságot, Csehticzky József tibai plébánosnak pedig a szent Jánosról nevezett czimzetes apátságot adományozta. A két uj apátot teg­nap reggel benedikálta a püspök ur Ő mél­tósága. Beteg főkapitány. Schönherr Antal nagy­bányai főkapitány megrongált egészségének helyreállítása végett hosszabb tartózkodásra Abbáziába utazott s a rendőrhatósági ügyek ellátására főispán ur ő méltósága által Sma- regla Mihály alkapitány helyettesittetett. Kinevezés. Borsos József s.-a. újhelyi kir. törvszéki jegyző a beregszászi kir. járás­bírósághoz albiróvá neveztetett ki. Gyászhir Deák Kálmán a Szatmári Gőz­malomtársulat főkönyvelője és városi bizott­sági tag csütörtökön, e hó 20-án este pár pillanatnyi szenvedés után szivszélhüdósben hirtelen elhunyt. Előzőleg semmi változást nem érzett, igaz, hogy régóta szívbajban szenvedett. Mostazonban alegjobb hangulatban ment fel csütörtökön este a kereskedő ifjak Könyök-utczában lakik egy nagyon ügyes katonaviselt ember, ki leveleket irogat mind­azoknak, kik bizalommal hozzá fordulnak. Nehéz szívvel, nagy félszszel elballagott a Könyök-utczába. Ott csakugyan megtalálta a kivül-belül bedült kicsi házat, melyben a Péter apó lakott. Benyitott a hajlókba. Péter apó egy lócza-forma asztalnál a tollat rágta és várta a klienseket. — Levelet jöttem Íratni, szólt illedelmes köszönés után kissé elfogultan a Jánoska. — Jól tetted, fiacskám. Olcsón csinálom. Tíz pennybe kerül, válaszolta a nem ,épen barátság'alan kinézésű, őszülő házigazda. — Tíz pennybe ? . . . Akkor bocsána­tot kérek, szólt a kis kliens és el akarta hagyni a butortalan szobát. — Na megállj, ne szaladj 1 — Tessék. — Miféle gyerek vagy te? Katona volt az apád, te kis légy ? — Nem, tudora bácsi, viszonozia tisztes- ségtudóan. Én a mama fia vagyok, kinek kívülem senkije sincs. — Ismerjük az efféléket . . . Tehát nincs tiz pennyd ? — Egy sincs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom