Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-26 / 13. szám
XI. évfolyam. 13-ik Kzám. kalmár. 1903. Márczius 36. :x HETI SZEMLE. <> POLITIKÁT ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre------------------- 6 korona Fé lévre — — — — —-------------3 „ Ne gyedévre----------------------------------1 Ta nítóknak és kézmüiparosoknak egy é' Egyes szám ára 20 fillér A kereszténység ünnepe. fillér Éelelőa szerkjiftztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója : A .PÁZMÁNY-SAJTÓ“ ü acsz .ősegei es Kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19 szám) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel Nyllttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. Közeledik a liusvét, a kereszténységnek egyik legmagasztosabb ünnepe. Béke és öröm honol az ember lelkében, megdobban minden szív a királyok palotáiban épen úgy, mint a szalmafedél alatt, hogy helyet adjon azon fenséges érzelmeknek, melyek a megváltás nagyszerű munkájának emlékezetére magasabb eszményi körbe ragadnak. Az emberiség a létért való küzdelmében, a földi boldogság keresése közben nagyon eltért arról az útról, melyen az egyedüli boldogság, a lélek nyugalma feltalálható. Hiú ábrándok, csalfa remények sugaraiban sütkérezve ideig-óráig tartó örömök után kapkod, melyeknek elmúltával sivárabb lesz a szív, üresebb a kebel, békétlenebb a lélek, mint annak előtte. Melyek csak fulánkot, csak keserűséget hagynak rendszerint magok után. És bár ezerszer csalódott is az ember a földi lét képzelt boldogságában, oly görcsösen ragaszkodik hozzá, oly nagy áldozatot kész érette hozni, mely megfosztja az igazi boldogságnak még csak reményétől is. Napról-napra tapasztalja, hogy vágyait nem elégíti ki, szivét, lelkét nem nemesíti meg a földi örömök által nyújtott élvezet, mégis rohan vakon, eszeveszetten utána. A világi zaj, fény, dicsőség, vagyon elkápráztatja szemeit. Nap-nap mellett belevegyül abba a forgatagba, melynek árjától szabadulni nem tud, mely feítartózhatlanul a pusztulás örvénye felé sodorja. A világ örömeinek szertelen keresése hódította el az embert Isten országától, ennek révén ütött tanyát a vallástalanság szivében. Mert a kettő ikertestvér levőn, egyik a másiknak nyomában jár. De álljunk meg egy pillanatra. Az elmélkedésnek, a megfontolásnak eme napjai nagyon alkalmasak arra, hogy lelkűnkbe szállván kutassuk a baj okait, s igyekezzünk elhárítani a veszélyt, mely megrontásunkra tör. Még a megrögzött gonosz, az elfásult kebel is ég felé tekint eme napokb n számot vet magával, törekszik lerázni a bilincseket, melyek erejét, szabadságát béklyókba verték. isten fia áldozta magát érted, hogy életed, boldogságod legyen. Annyira szerette az embert, hogy kész volt érette meghalni. Megátalkodott gonosztevő az, kire e gondolatok nincsenek hatással, kit meg ne állítsanak szemkápráztató, esztelen törekvéseiben. Ezért kedves ünnepe a husvét a kereszténységnek, mert békét hoz a szívnek, nyugalmat a léleknek. Istenhez emel, magasabb eszmekörbe vonz. A megzavart családi szentélybe is bevonul az egyetértés, szülők és gyermekek igaz örömmel ünnepük a feltámadás emlékezetét, mely lel kök feltámadásának biztos vára, erős reménye. Boldog ünnepet! A nőegylet figyelmébe. Tanárok, orvosok, bölcsészek és jogászok akadnak immár honleányaink közt s alig létezik manapság pálya, mely a női nem előtt nyitva nem volna. ,De a diplomás, tudós vagy hivatalt viselő nők száma a lakosság számához viszonyítva mégis elenyészően csekély mégis elenyészően csekély még s a nők nagy zöme a természet által kijelölt hivatását tölti be: végzi a háztartás teendőit. Ití aztán otthonosnak érzi magát és ez a foglalkozás jobban is illik hozzá, mint a bölcseleti dogmákról való vitatkozás vagy a corpus juris csalafintaságaival való lapdálódzás. Az az asszony, aki gondozza férjét és és gyermekeit, végzi a házi teendőket, süt- főz, kedvesebb a férfiaknak a világ legtudósabb TÁBCZA. Márczius. Rég nem látott kedves vendég, a tavasz, jelentette be a minap közeli látogatását, elküldve első hirnökót, az enyhe napsugarat, mely ablakomon köszöntött be s menten vidám játékba kezdett az útjába akadt bútordarabokkal, mig végre jó magamba is belekötött. Ne adj Isten, hogy békét hagyott volna, mig gondolatommal ki nem kísértem a szabadba. Itt lett aztán még csak kitörő jó kedve ; belekötött fűbe, fába. Szelíd melegére, pajzán, bűvös érintésére megmozdult a hosszú álomban pihenő öreg föld; az elszáradt fűbe élet költözött ; a fák rügyei megrepedeztek s itt-ott a megrepedt zöld vagy barna lepel alól, mint álomból felpattant szemhéjak alól a gyermek szeme, színes bimbók mosolyogtak, előpostái a tavasznak, mely nyomban követi őket, hozván pázsitos ölében sok szép virágot, a gyümölcsadás édes reményével. A kis hírnök csodás ügyességgel közélte a tavasz közeledtét füvei, fával ; belopta a levegőbe, az emberi szívbe, a kedély hangulatba. Ahol megjelent, mindenütt lázas mozgolódás támadt; emelkedettebb lett a lélek, szabadabb a gondolat s a szoba falai közül kibontakozott tekintet szabadon csapongott egyik láthatártól a másikig. És az ón gondolatom társul szegődött e kis hirnökhöz, kalandos utain mindenütt kisérte, sikerült munkáin együtt örült vele. S már jó messze kalandoztunk, midőn váratlanul három megtópett ruháju, bánatos arczu férfi kerül elénk s mig én e különös alakokat szemlólém, az én hírnököm tova surran, ón egyedül maradok. Hová? Hova? — szólitmeg lassan, vontatottan a legidősebb e bánatos arczu alakok közül. Magával ragadott ugy-e a csalfa sugár, vigyázz reményeid tulcsapongni ne engedd, hogy nagyon és sokat ne kelljen csalódnod. Mert ki tudja, hogy a sok bimbóból, mely nyomában fakad, lesz-e szép virág? a sok szép virágból Ízletes gyümölcs? Lásd, életemben is volt szép tavasz, minőt csak ritkán szülnek századok. Szép volt az, varázs- erejű, mint e napsupár, mely rügyet fakaszt; és eszmét keltett, mely örök életű. Hosszú álom után ébredés, tavasz ifjúsága, a nép- szabadság első hajnala volt az. Évszázadok reménye, üdve, vágya, hogy lehull a nemzetről a rabbilincs; széttörnek a szellem lánczai s miért milliók epedtek, a régvárt szabadság vált ekkor valóra. Mint téli sírjából a természet, levetve rongy ruháját, a sirban hagyva fáradt, megtört alakját; ezer pompával tele élettel; ifjú erővel ébredtem ón is a hosszú, nehéz álomból. S minő örömmel köszönték érkezésemet. Első szavamra egy hatalmas bátor nemzet állt oldalam mellé s jaj volt annak, ki szentsógtörő kezekkel mert felém közelíteni, mert híveim készebbek voltak meghalni, mintsem megtűrjék, hogy a kezeimről lerázott bilincset ismét ráverjók. Az erőszak szavát, a zsarnokság támadását, fegyverdör- gós és a haldoklók hörgóse nyomta el. A merre léptem, megszűnt a rabság, melynek lánczait leverve széthordt'am a népszabadság szellemét. Vért, életet áldoztak értem mindenütt. Örvendtem a jövő reményének s már-már hittem, hogy a virágból gyümölcs lesz, mikor jött egy sötét fergeteg, mely letarolta legszebb virágimat. Dicső tettem helyébe a nagy szavak, üres Ígéreteket állította, hogy pótolja a hiányzó érzelmeket. A szabadságból szabadosság lett; a nemzet testéről lehullt bilincs akaratára, meggyőződésére nehezült; az eszme áruezikké lett,
