Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)
1902-09-17 / 38. szám
XI. évfolyam 38-ik szám Szatmár, 1903. szeptember 17. HETI SZEMLE: POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. v-\ Ni ’ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — — — 6 korona — fillér Félévre-----------------------------------3 „ — Ne gyedévre — — — — — — — I 50 » Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér Szoborleleplezés. Nem vagyunk barátai az üres, tartalomnélküli formáknak; nem tudunk gyönyörködni a szalmatüzben; irtózunk a nagy hűhótól, reclam- tól; értéktelennek tartjuk a műlelkesedést; sajnálattal látjuk, hogy ma már divatot csinálnak emléktáblák felállítása, évfordulók, jubileumok megünnepléséből, anélkül, hogy a szivet dobbanásba tudnák hozni. Egyes feltűnni vágyók elmondják több-kevesebb bombaszttal fűszerezett beszédjüket, a közönség udvariasságból meghallgatja s aztán siet mindenki haza dolga után látni. Yan- e az ilyennek belbecse, növeli- e a hazaszeretetei? Szép büszkén meredeznek ég felé a nemrég emelt emlékjelek és müvek a történelmi nevezetességű helyeken. És mégis állt- e messzebb a nemzet a múlt szellemétől, traditióitól, mint most? Egy rövid évtized alatt több mint 2-j szobrot állítottunk : Az aradi vértanuk, Arany János, Mária Terézia, Baross Gábor, Festetich, Kölcsey, Bethlen, Pázmány stb. részére. És mégis volt- e nagyobb decaden- tiában a hazaíiság, mint épen napjainkban, tettek- e többet önérdekből és kevesebbet a közért, mint az utóbbi években. Hiába a kő, mégha márványkő is, csak annak beszél, aki szivével megérti, de uj fogalmat nyújtani, a szívben még meg Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója : A .PÁZMÁNY-SAJTÓ“ nem levő érzelmeket kelteni nem tud. Mi több, Kölcsey és Festetich szobor leleplezéseit már nem volt képes országos színvonalra emelni a rendezőség, inkább egy megye, egy provinczia ünnepe volt az. Nem ér tehát semmit gyors egymásutánban emelni a szobrokat. Nem szabad divattá, formalitássá, sablonná sü- lyeszteni azt, ami a szív, a lelkesedés, a föl magasztosult kebel megnyilatkozásának volna a dolga. A lagymatag, a közönyös népet helytelen dolog még közönyösebbé tenni azáltal, hogy a nagy neveket elkoptatjuk előttük. Hiába is erőltetjük a dolgot, századok mulasztásait úgy sem tudjuk egy lólekzettel helyre hozni! De mit is érne az, ha minden nagy alaknak ott állana a szobra a köztereken; a mellette elhaladó pedig nem venne időt magának, hogy feltekintsen azokra és gondolatokat ébreszszen önmagában. Kellő időben, megtelelő közökben kell tehát rendezni az. ünnepségeket, felállítani a szobrokat, hogy a nagy alakok által véghezvitt nagy e- semények emléke hozza mozgásba a kedélyeket, gyújtsa fel az egész nemzet kegyeletét. Mindezeket nem azért mondjuk el most a ÁVesselényi- szobor leleplezése előtt, mintha a lélekemelő nap harmóniájába dis- sonans hangot óhajtanánk vegyíteni, hanem mert félünk attól, hogy az sem lesz országos ünnep. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb a „Páztnány- eajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19 szám) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. r Am, ha senki sem menne el Zilahra, Szatmár vármegye érzelmével és képviseletével ott lesz f. hó 18-án szobor leleplezésénél a legtipikusabb magyar főurnak, akinek élete, lelke, szenvedése és sikerei megyénk történetével oly szoros összefüggésben van. Méltó volna azonban, hogy az egész nemzet fi- gy elmének, szeretetének, lelkesedésének központja legyen eme napon Szilágymegyének székvárosa. Wesselényi a magyar‘történelemnek egyik legnagyobb alakja, a magyarfaj büszkesége, a magyar történelmi jogok és a magyar szabadság lánglel kii bajnoka, a magyar kultúra boros- tyánkoszorus előharczosa és a hu- manismus apostola. Értelme sokoldalú, szive arany, akarata vas. Genialis lelkében megalkotta a modern Magyarország képét s ennek megvalósításáért küzdött mint szónok, Kölcsey szerint erős dörgő hangon, mely alkalmas egy tengeri zajos csatában vagy a populus rex legcsapongóbb gyűlésén iulönés keblen uralkodni. Ennek megvalósításán fáradt, mint államférfiu, követvén Széchenyi szerint azt a faltörő politikát, mely egyedül volt képes álmait megvalósítani. Ezért irta meg a „Balitéletek“-et remektollal ; ezért tartott fenn egy időben nyomdát a saját költségén s ezért szenvedett hosszú kínos fogságot, melynek dohos levegője elrabolta szeme világát. m TÁRCZA. A kutya, miut rendőr. (Zajtay A.) Cuvier mondja a kutyáról: „A kutya legjelentékenyebb és leghasznosabb hóditója az embernek az állatvilágban. Mert az egész fajt tulajdonává tette s minden egyede az emberé s ennek szokásaihoz alkalmazkodik, őt és vagyonát őrzi s védelmezi, hű maradván hozzá egész haláláig. S mindezt nem kényszerből, hanem ragaszkodásból teszi. A kutya gyorsasága s kitűnő szaglási tehetsége által úgyszólván nélkülözhetlen és hatalmas társává lett az embernek. 0 az egyetlen állat, mely az emberi a földteke minden pontjára elkíséri.“ A hires természettudós ezen szavának ; igazságát minden népnek művelődéstörténete igazolja. Az ó- és újkor legalsóbb népénél is megtaláljuk a kutyát, mint társát, barátját és védőjét. Származását azonban mély homály borítja még most is. Köztudomású, hogy a kutya, mint nyájvagy házőr, vagy az ember személyének és vagyonának őre, mindig nélkülözhetlen volt. Kevósbbé ismeretes azonban róla, hogy már az ókorban is hadi, vagy állami szolgálatot teljesített. Plutárch és Plinius szerint Age- silaus spártai király, a mantineái ütközetben kutyákat is használt; hasonlóképen Kam- byses persa király, midőn Egyptom ellen ment. Aaneas (Kr. e. 600 körül) kutyákról beszél, melyek nyakövükben leveleket vittek. A czimberek és teutonok szintén alkalmaztak kutyákat a harczban, melyektől nem ok nélkül féltek a római légiók. Yegitius római iró szerint a kutya toronyőri szolgálatot teljesített, mert jelezte az ellenség közeledését az őrségnek. Herkulánum romjai közt egy kép találtatott, melyen vértezett kutyák is szerepelnek a megtámadott erősség ostrománál ; teljesen megegyezik ezzel az ókori népek, pl. a gallok hagyománya, mely szerint ők egész falka kutyát is tartottak, melyek vértezve voltak s nyakukon tövis öveket hordtak. A középkorban a kutyák a szekérvá- rak és a tábor őrizetére szolgáltak. Különösen nagy hírük volt a skót vérebeknek, melyek a megfutamodott ellenséget a legtávolabb rejtekhelyen is fölkutatták.! Még a lovasság ellen is harczoitak a kutyák ; sőt hátukra tüzes parázst tartalmazó fazekakat kötöttek, hogy a tábort lángba borítsák. Granton és Murten mellett 1476-ban az ütközetet svájczi kutyák kezdték meg s a burgundiakat szétmarczangolták. Az angolok Jamaika-szigeten a Maron négerek ellen szintén használták a vérebeket; ugyanígy Tényleg csak INGLIK JÓZSEF szabó-üzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjú-szövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Készít sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket. Szatmár, Deáktér, Városház épület,
