Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)
1902-09-03 / 36. szám
XI. évfolyam 36-ik szám Szatmár, 1003. Szemtember POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — — — 6 korona — fillér Félévre------------— —--------------3 „ — Ne gyedévre — — —-------— — 1 50 „ Ta nítóknak és kézmiiiparosoknak egy évre.-^korona. Egyes szám ára 20 fillér B A Felelős szerkesztő THORY ENDRE. A lap kiadója : A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb a „Pázniány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19 szám) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel A »PÁZMÁNY-,SAJTÓ“ Nyilttér sora 40 fillér.-A. lap megjelenik minden szerdán. Katholikus nagygyűlés. Jeleztük már lapunk múlt számában, hogy a Katii. Egyesületek Országos Szövetsége lelkes felhívást intézelt Magyarország összes katho- likusaihoz, hogy vegyenek részt az októberben Budapesten tartandó harmadik katholikus nagygyűlésen. Nem szorul bizonyításra, hogy katholikus nagygyűlésre, a katholi- kusok tömörítésére főleg a mi viszonyaink közt égető szükség van. Mert, bár az utolsó években sok történt e téren nálunk is, de azért még mindig sok a tenni való. Lépés- Tői lépésre kell visszafoglalnunk az elvesztett területet s erre a nehéz munkára hathatós eszköz a katholikus nagygyűlés, mely növeli lelkűnkben a bátorságot, erőt ad a küzdelemre s irányítja munkálkodásunkat. Sajnos, nálunk még igen nagy ama katholikusok száma, a kik, ha lélekben rokonszenveznek is törekvéseinkkel, de nyíltan nem mernek szint vallani. Félnek még az árnyékuktól is s a sok különféle emberi tekintet, a hivatali elüljáró- nak egy rosszaló, elitélő szava, vagy csak vélt nem tetszése, az emberek gúnyolódása, a zsidó-liberális sajtó támadása kellemes ürügyül szolgál nekik arra, hogy akkor, midőn a katholikus egyház és vallás érdekeinek előmozdításáról, jogainak meg- védelmezéséről van szó, közreműködésüket megtagadják, kislelkiien félreálljanak,félénken meghunnyász- kodjanak. Pedig a harczban erős, bátor emberekre van szükség. S ilyen férfiakat nevel, az ilyen egész emberek számát gyarapítja minden egyes katholikus nagygyűlés. Mert annak látása, hogy a gyűlés tagjai minden emberi tekintetet félretéve, bátran kifejezést adnak egyházukhoz, hitükhöz való hűségüknek, ragaszkodásuknak, bátorságot önt a félénkek szivébe, erőt ad a csüggedőknek a további küzdelemre. A ki jelen volt egy ilyen katholikus nagygyűlésen, a ki látta az ország minden részéből összegyűlt tagoknak határtalan lelkesedését, az képes méltányolni a katholikus nagygyűlés fontosságát, mert tudja, hogy a katholikus öntudatnak egy-egy ilyen megnyilvánulása hitvallókat teremt. Legyünk rajta azért, hogy ez a felébredt katholikus öntudat, melyet — hála Istennek — többé már nem lehet elaltatni, ezúttal is minél impo- zánsabban s üdvös hatásaiban minél maradandóbban jelenjék meg az ország közvéleménye előtt. Hadd lássák ellenfeleink, hogy mi, magyar katholikusok, nemcsak élünk, de van bátorságunk jogainkért síkra szállani s mindaddig küzdeni, mig diadalt nem aratunk, mig édes hazánk ismét kereszténynyé nem lesz erkölcseiben, szokásaiban, intézményeiben. Bizalommal reméljük és hisz- sziik, hogy a magyar katholikusok, világiak és egyháziak egyaránt, megértik a kor intő szavát, hasznukra fordítják a tömörülésben, az egyesülésben rejlő erőt s tömegesen fognak megjelenni az idei katholikus nagygyűlésen. Papok, tanítók, szolgabiró urak!.. Miért van jégverés . Aki nem tudja, menjen csak Batizra, megmondják ott neki. Csudálatos az a butaság, ami ebben a faluban észlelhető, pedig Szatmárnak épen szomszédai, profilírozhattak volna már valamit. Pár héttel ezelőtt utam a községen vezetett keresztül. Nehéz fellegek tornyosultak a láthatáron, amiből bizony én is azt következtettem, hogy a természet csatára készül. Amint fogatom a sáros utón lassan czammo- gott, egyszercsak ezek az ópenséggel nem zenei torokból eredett hangok ütik meg fülemet: „IIol van már az az oláh harangozó.“ Hát aztán meg fogja fizetni, ha a jég elveri a határt?.. Nem elég, hogy tönkre tett az árvíz, mármost pusztítsa el a jég, ami még megmaradt!.. Nem tudtam, nevessek-e, vagy boszankodjam ezen a hétköznapi gyarlóságon. Mégis megnyugodtam, mert hiszen ez a hit, elég szégyenökre az iskoláknak és a katedrának, még napjainkban is csaknem minden községben mélyen gyökerezik. Hanem amit néhány nappal utóbb voltam szerencsétlen ugyancsak Batizon áthaTÁRCZA, Nyári csöndben. Az alkony leszállt. Langyos nyári fuvallat ömlött el az egész légben, a legördülő napnak biborvörös sugarai oda tűztek Tihany klastromának ódon falaira. Minden ezüstös, aranyos színben pompázott. Lent a völgyben — alig egy negyed órányira a klast- romtól — kis patak folydogált tova. Közelben, távolban semmi nesz. A patak vize csak néha-néha locscsant meg s a parti fák ezüstös levelei csak akkor zizegtek, suttogtak, ha egy erősebb légáramlat kapaszkodott beléjök. Csend volt. Túl a patakon egy szép villa állott, Balassa Antalnak, a miniszteri tanácsosnak laka, körötte fenyves, előtte szépen virágzó rózsafák s az illatozó rózsabokrok között egy pad. Itt ült Balassa, az ötven éves szép barna férfiú. Kezével dús hajzatát simogatta, szemei a patak fehér habjain révedeztek. Gondolkodott. Agyában a gondolatok mindenféléje összesereglett, arczán látszott, hogy valami nagyon bánija. Lehet, hogy a két évvel ezelőtt elvesztett nejét fájlalja; de az sem bizonyos, hogy nem egyóbb okozza-e a szomorúságát. Fia, a ki neki egy idő óta nagyon sok gondra, bánatra adott okot. A húsz éves ifjút Károlynak hívták. Sápadt, beesett arczú, nyúlánk termetű gyermek volt, dús hajzattal, fürkésző, igéző szemekkel, egyszóval mindenben atyjára ütött. De nem, mégsem. Volt két hibája: nagyon, de nagyon szerelmes és mellbeteg volt szegény. Margitot, apja hivatal társának leányát szerette teljes szivéből, annak áldozott mindent, azé volt mindene. S éppen ez okozott gondot az öreg Balassának. O semmikép sem akarta, hogy fia szorosabb ismeretségbe kerüljön a Bányai-családdal, a kiknek multjok nem a legkedvezőbb benyomást tette az emberre. Károly apja tiltó szavára nem hallgatott és sokszor ki-kimentek egész a klast- romig virágokat szedni, koszorúkat kötni s csak este felé kerültek haza. Az öreg Balassának sok szomorúságot okozott ez. A rózsás kertbe is csupán csak azért ült ki, hogy ott, a bóditó illatárban talán elfeledi a fia iránt lappangó haragot s talán kissé jobban, vigabban érzi ott magát. Most is ott ül, sokáig elmereng, majd izgatottan kel fel s körüljárva egy párszor a rózsás kertet, a klastrom felé veszi útját. Tényleg csak INGEIK JÓZSEF szabó-üzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjú-szövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. Részit sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket. Szatmár, Deáktér, Városház épület,
