Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-20 / 34. szám

XI. évfolyam 1 ■V . l> *• 31>ik szám Szatmár, 1903. Augusztus 30. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Hb tó. \.o W' v ; ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — — — 6 korona — fillér Félévre-------------------------------------3 „ — Ne gyedévre — — —------------— 1 50 „ Ta nítóknak és kézmüiparosoknak egy évre4 korona. Egyes szám ára 20 fillér FelelŐB szerkesztő BÁTHOKY ENDRE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ" A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19 szám) Hirdetések jutányos árban vetetnek fel Nyilttér sora 40 fillér. A. la]) megjelenik minden szerdán. Szent István király. A magyar nemzetnek herosa, kinek neve arany betűkkel van be­vésve nemcsak a törtég^ery lapjaira^ de egy erzedév óla’ kegy emlékét minden magyar sziv'S^Tlel- kesedós tör ki belőle nevének hal­lattára, hazánk első nagy királya, Szent István, ki a nagyok közt is legnagyobb vala. Alkotásait, lángbuzgalmát, szel­lemi és lelki nagyságát, melyekkel bevezette nemzetünket a kultur ke­resztény európai államok sorába, a nemzetet konsolidáló és fenmara- dásának évezredekre kiható bölcs törvényeit és intézkedéseit felesleges e helyen bővebben magyarázni, hi­szen azt ma már, dicséretére legyen mondva népoktatásunknak, minden iskolás gyermek tudja. O nem tartozik nekünk semmi­vel, sokkal többet tett, mint ameny- nyire emberi számitás szerint emberi erő képes, mi tartozunk neki azzal, hogy kegyelettel őrizzük emlékét s ültessük át a következő nemzedé­kek szivébe, hogy amig egy magyar ember él a magyar földön, abban az egyetlenegy kebelben is oltár legyen állitva szent István ne­vének. Tettünk valamit e tekintetből, hiszen István király napja nemzeti ünnep. Valláskülönbség nélkül kel­lene megülni a haza minden lako­sának. Sajnos nem úgy van. Akad­nak dissidensek, kik a kellemes harmóniába olyan hangokat vegyí­tenek, melyek provokálnak minden nemesebb érzést. Hányszor látjuk még a mi vidékünkön is, hogy hét­köznapi toilettben peng a kasza, sarló, zakatol a gép. Nem mondjuk hogy propagándát csináló szájhősök működésének eredménye ez, hiszen azt lehet mondani, hogy ilyenek a mi megyénkben talán egyáltalában nem is léteznek. És mégsem áll en­nek a nagy nemzeti ünnepnek a megszentelése azon a niveaun, mely­nek az általános együttérzésből kel­lene táplálkoznia. Vannak és lesznek eldurvult lelkű, pénzsovár emberek, kik nyeg­leségükben nemcsak maguk követ­nek el merényletet a magyar nem­zeti szellemnek e megtestesítő géni- usa ellen, hanem bűnre ingerük a lélekben ugyan romlatlan, de anyagi­akban rendszerint szűkölködő la­kosságát is a községnek. Hiszsziik azonban, hogy a hatóságok erélyes beavatkozása az ilyen visszaélések­nek is útját fogja vágni, csak egy esetben se mulaszszák el azok, akik­nek tudomásukra jut, megtenni a feljelentést a kegyeletsértő epigonok ellen. Szégyene ugyan nemzetünknek, hogy kénytelen a közérzés ilyen beavatkozásokra is appéllálni, de a burjánt, ha csakugyan terem a tiszta búza közt, irtani kell, és pedig’ ki­keli metszeni olyan sarlóval, mely a hajszálgyökereit is elvágja. Városunkban a nagy napon ün­nepélyes istentiszteletek voltak min­den templomban. A székesegyház­ban az ünnepélyes szent misét He- helein Károly prépost kanonok mon­dotta és dr. Wolkenberg Alajos theol. tanár intézett szép alkalmi beszédet a jelenvolt nagy közönséghez. A tudós tanár nagy gonddal összeállított beszédét, hogy szent ki­rályunk emléke annál maradandób­ban bevésődjék a közönség szivébe, egész terjedelmében közreadjuk. „ürülj, jő szolgám! Mivelhogy a hevesben hű voltál, hatalmad leszentizvároson.“ Luk. XIX. 17. Keresztény hivek! Az evangéliumnak most felolvasott sza­kaszát méltán alkalmazza az anyaszentegy- ház sz. István királyra és arra az ünnepre, melyet a sz. király tiszteletére buzgó szív­vel ül meg esztendőnkint az ő hálás magyar nemzete. Sz. István király az az evangéliumi jó szolga, aki Krisztusnak, a messze tar­tományba ment nemes embernek gíráit, a keresztény hit igazságait önmagára szentül alkalmazta és nemzetének üdvösségére böl- cseséggel és szentül kamatoztatta. O az a jó szolga, aki már bement Urának örö­mébe,1) az üdvösség honába, aki az evangé­lium igéi szerint hatalmat nyert tiz városon, hogy mint a mennyország dicsőséges szentje, a pártfogás, a közbenjáró imádság hatalmát gyakorolja nemzete felett mindörökre. Más­felől sz. István király az az evangéliumi nemes ember, aki, mikor messze tartományba i) i) Máté XXV. 21. indult, hogy földi méltóságát a dicsősége­sebb mennyei koronával cserélje fel, nemze­tének fiaira hagyta királyi, nagy lelkének, hatalmának kincseit: Krisztusnak hitét, a honfiúi érzés buzgóságát, a hazát és nem­zetet fenntartó alkotmány erősségét. Ez a mi apostoli, szent, első királyunk­nak talentuma, öröksége nemzete számára. Nemcsak a mi keresztény hitünk, melyet a sz. király mennyei ajándékul hozott meg nemzetének, hanem egyszersmind állami lé­tünknek, sok százados nemzeti életünknek biztositéka, a magyar alkotmány, melyet sz. István király alkotott, ő adott a magyarnak, amelynek hivséges őrizésében, a megszentelt nyomokon való fejlesztésében van egyedüli biztosítéka jövendőnk boldogságának. Azért én nem ismerek balgább beszédet, mint mi­kor azt mondják, hogy sz. István-ünné^Te csak az egyház ünnepe és nem egyszers­mind nemzeti ünnep; nem ismerek mosto­hább elbánást sz. Istvánnal, mint mikor az ő ünnepén nem forr egybe a hálás csodálat és ünneplő tisztelet érzésében minden magyar­nak, a szent korona minden alattvalójának szive annak dicsőítésére, aki nemcsak szent és igaz volt földi életének utain, de akit nemzetének apostolává tett önön munkája, bölcs államfőnek ismer az igazságos törté­nelem. Mindenható Isten! Aki uralkodói az égben és földön és intézed a nemzetek éle­tét; akitől függ minden birodalom és azok­nak sorsa, története; akit egyedül illet meg a hatalom és dicsőség, hogy törvényt szabj királyoknak és nemzeteknek, és ha neked úgy tetszik, nagy és borzasztó tanulságokat: a mi nemzeti ünnepünkön miként beszél­jem el jótéteményeidnek nagyságát, hogyan mondjam el sz. István dicsőségét, mikor ke­resztény hitünknek, nemzeti életünknek ki- lencszázóves áldásaiért kell hálát monda­nunk, gondviselő jóságodat magasztalnunk ? Keresztény hivek 1 A mi nemzetünk múltjának örömeit és gyötrődéseit, dicsősé­gét és szenvedéseit, erényeit és vétkeit, tör­ténelmünknek tanulságait,— a jelennek nagy­ságát vagy zaklatottságát, a jogos önbizalmat és szertefoszló reményeket ki volna képes elbeszélni ? És ki mondja meg titkát a jö­vőnek ? Hogy harcokat fog-e hozni vagy bé- keséget elméknek, sziveknek, államoknak és néposztályoknak, hogy fognak-e tartani csak egy századig is még intézményeink, a családi életnek, társadalmi, állami létünk­nek megszokott, nyugalmat adó intézményei? Ki beszéli el ? Ki mondja meg ? Senki 1 Tényleg csak INGLIK JÓZSEF szabó-üzletében szerezhetjük be hazai gyártmánya gyapjú-szövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivi­telben készülnek. Készít sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket. Szatmár, Deák tér, Városház épület,

Next

/
Oldalképek
Tartalom