Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-30 / 31. szám

2 „H E TI SZEMLE“ (31 -ik szám.) köles, mely ha megvész, Róma le­dől s rabigába görbéd. A liszla erkölcs hirdetői!, alap­vetőit száműzik, növekedni fog egy Combes-íéle generálié, mely lehet, hogy még magának Combes urnák is alágyujt épen úgy mint Robes- piernek a forradalom, de alágyujt az állam alapjainak is. De amely nemzet önmagát el­hagyta, sorsát megérdemli. Mért nem sepri el onnan a magasból azokat a nyomorult kormányférfiakat, miért engedi tönkretétetni magát. Közel a példa, hála Istennek, hogy most épen Magyarországra hivatkozha- tom, melynek sikerült kitörni Bánffy urnák a nyakát, midőn az állam fentartó oszlopa, alkotmánya ellen intézett támadást. Örömmel konstatáljuk azt is, hogy minálunk az áramlat most épen ellentétes, a szerzeteseket nem kiűzni, de visszatelepiteni óhajtják. Jöjjenek a derék eredeti magyar pálosok. Ha Francziaország veszni indult, ám had’ veszszen, ha rabigába kerül majd, vessen magára. Máramaros szenynyese. Ennek a szegény népnek a vármegyé­jéről ir a Hazánk rémes dolgokat. Utána Bartha Mikós is megsuhogtatta az ottani ál­lapotok felett ostorát. A liberális sajtó «zon- ban összehúzott vitorlákkal várja a fejlemé­nyeket, mert egy liberális vármegyének li­berális kormányzatáról, a még liberálisabb elemek lelketrázó fosztogatásairól szól a si­ralmas ének. Arról van szó, hogy Dávidovies Dávid középapsai lakos hallatlan uzsorával kifosz­totta az egész községet. A királyi ügyész 88 esetben emelt vádat a jeles honpolgár ellen uzsoravótség miatt. Persze Dávidovies tudta, mit csinál, a szegény emberek saját vallo­másukon kívül nem igazolhatták tanukkal a kamatfizetéseket. A törvényszék felmentette a vádlottat. Az ügyész nem tágitott. Megfel­lebbezte az ügyel a kir. táblához. Ez beiga­zolva látta üzletszerű folytatását az uzsorá­játék volt tiszteletünkre rendezve ; a felszálló rakéta aranyhidat látszott verni a tó tükrén. Másnap nevezetességei voltak, hogy vásároltam egy gyönyörű pregácsát (bunye- vácz kötény); hasonló ez az oláh katrinczá- hoz, csakhogy alapszíne fehér, ebédkor pe­dig egy helyi különlegességet; a palicsi ká­rászt tálalták. Kimentem a külvárosi szép temetőbe, hol egy idevaló kedves fiatal colle- gám aluszsza örök álmát ; két gyönyörű ró­zsatő disziti siremlékét. Szabadkáról a tanárság nagyrészével Újvidékre mentem. Ezen elegáns, gyönyörű város szintén kitett magáért a vendégszere­tet és sziveslátásban. A Mayer-féle helyiség kertjében vacsoráltunk, hol szép számmal jelentek meg a városbeliek is. A Fehér Hajóban kaptam löbbed magammal szál­lást és pedig ingyen, mindent a város fe­dezett. Másnap reggel vasúton kimentünk Karlóczára. A pályaudvaron egy egész vagon tele volt zöld babbal, indulásra készen Ber­linbe. Nálunk még ekkor nagyon gyér volt. A vonat a dunai hídról Pétervárad alatt ala­gútba jut. Mindenütt a szelíd emelkedésű lejtőket szőllőkertek díszítik. Egy ilyen hegy oldalain szépen emelkedik egy kéttornyú nak. Erre a törvényszék Dávidovicsot egy évi és hat havi fogházra, hatezer korona bir­ságra és 3 évi hivatalvesztésre Ítélte. És mi történik ? .. Fellebbezés folytán ugyanaz a debreczeni kir. Ítélőtábla, mely előbb beigazolva látta Dávidovies bűnösségét, megsemmisíti az Ítéletet és felmenti őt az uzsoravótség vádja alól. Csak nemrég irtunk a magyar jogszol­gáltatás terén gyakran előfordulni szokott efféle karambolokról. Úgyhogy valóban nem tudja az ember, hová lyukad ki, ha perre kerül a dolga, még akkor sem, ha szent igazsága van. Tűzre azokkal a rongy kóde­xekkel, csiná'janak olyat, amelyiknek út­vesztőjében nem fog ennyire eltévedni a ma­gyar királyi ész. Dávidovicsnak tehát sanctionálvá van az üzlet sportszerű folytatása, mig a töme­ges felmentést istnótelten ki nem érdemli. Megjegyezzük, hogy ez a derék ur hót gyer­mek apja. Mi lesz szegény Középapsából, ha azok mind a nyakára nőnek. Ugyanennek az urnák a szigeti járásbíróságnál 138 kö­vetelése vár elintézésre. Követelései ilyen formán néznek ki: 26 korona tőke után 28 korona kamat, 5 80 korona után 6 korona kamat, 2 korona 60 fillér után 19 korona 96 fillér kamat, 10 ko­rona után 15 korona 52 fillér kamat. Ne tessék azonban senkinek sem gon­dolni, hogy csak Középapsán virágzanak az ilyen jól jövedelmező üzletek. Ha betekin­tünk az országnak akármelyik községébe és alkalmunk nyílnék fellebbenteni a fáty­lakat, melyek az ilyen manipulátiókat fede­zik, azt mondhatjuk, hogy igy van ez a Kár­pátoktól egész Adriáig. Csak az adatokhoz nem igen lehet hozzájutni, mert az uzsorás­nak van ám annyi esze, s oly körmönfont módon barikatirozza el magát a szegény tu­datlan nép előtt, hogy az semmit sem képes reá bizonyítani. A 4—500 perczent napiren­den járja, akkor aztán miért csudálkozik Bartha Miklós, ha a szatmári pénzintézetek csak 14 százalékra dolgoznak. Hisz’ ez az olcsó pénz korszakában még nagyon is kegyteljes simogatás. Kerüljön valaki a Dávidovics-fóle nátiók kezébe, akkor fogja meglátni csak igazán, hány csillag ragyog az égen. Hiszszük, hogy ez az egybevetés a Bartha Miklós számára részünkről teljes elég­templom : a Tekia nevű bucsujáró hely. Kar- lócza kies fekvésű, pitoreszk hely. Tündöklő épületek. A patriarcha palotája, a ragyogó márvány lépcsőház, trónterem, kápolna. Egyik teremben Joanovics remek képe, mely a szer- bek bejövetelét ábrázolja. Megjelent előttünk a patriarcha magasztos alakja, szelíd ko­molyság vonult el ábrázatján. Elnökünk üd­vözletére magyar volt a válasza. Magyarsága azzal is kitűnt, hogy mig a többi épületeken czak a horvát zászló lengett, addig az övén mellette a nemzeti díszlett. Gyönyörű a pap­nevelde, szép a gymnasium. Megnéztük a templomot, megmutatták a templomkin­cseket, melyek közül különösen érdekes volt egy kétfejű kigyóalaku elefántcsont püspöki páleza. A papok, kiket láttam, mind gyönyörű férfiak. Ivarlócza megtekin­tése után visszatértünkkor kiszálltunk Pé- terváradon. Gyalog sétát tettünk a váron. Szép kilátás nyílt a kanyargó Dunára, mely most szintén teli mederben folyt. De siessünk le a várról, mert még ebé­dig meg kell néznünk a Maticzát (irodalmi társulat,) a szerb gymnasium gyönyörű, pom­pás épületét, a kir. kath. főgymnasiumot. Átmentünk a hajóhídon Újvidékre. Éppen tétel. Közelebb még alkalmunk lesz ezekre a dolgokra rátérni. Most azonban Máramaros úszik fel­színen. Egy ottani jegyző adó fejében lesze­dette a szegény emberek házáról az ablako­kat és az ajtókat is. Elvitette egy koldustól az összekéregetett kenyeret, egy koldus asszony­nak az utolsó darab ruháját. S mikor mond­ták, hogy nincs neki mit felvenni, azt felelte reá, járjon meztelenül, Szomorú dolog, de minálunk régi nóta ez. Hiszen azért pusztul a nép, azért jgyek-,, szik menekülni Amerikába, mert itt ugyan az utolsó falat kenyeret is kiveszik a szá­jából. Kell nagyobb uzsorás, mint maga az állam. Azt a községi jegyzőt nem is lehet nagyon kárhoztatni, hiszen felülről hajtják. Ha nem tekeri ki az adófizetőnek a nyakát, kimondják ellene a felelősséget. Végrehaj­tót küldenek reá. Első sorban tehát a sa­ját bőrét védi. Aztán vegyük hozzá, hogy azok a falusi jegyzők jobbára bizony még elég hiányos képzettségű emberek. Igen sok­ban érthető okokból nagyon csekély a hu­mánus érzés. Ő inkább azt a molochot, az exekváló fellebbvalót látja maga előtt, kinek parancsszavát vakon igyekszik teljesíteni egy kicsike érdemszerzós reményében, mint a szegény népet, melynek nyomorult helyzetén ha szive is, tudománya is volna hozzá, épen neki lenne módjában segíteni leginkább. Dehát nálunk fent is, lent is igen sok helyen nyikorog a tengely. Úgy ott, mint emitt nagyon is szükség van a virgácsra, melylyel a tudatlan és lelketlen alkalmazot­tak, másrészt maga a mindent absorbeáló állam e hon lakosságát ugyancsak kipo­rozta már. Alakítsunk keresztény népszö­vetséget. Irta: Rakovszky István, országgy. képviselő. Nagyon megoszlott érzéssel olvastam a „Néppárt legutolsó számában „A néppárt a népért“ czimü czikket. Öröm és büszkeség fogta el lelkemet, a midőn Zboray Miklós barátom önzetlen és fényes sikert aratott működését láttam, melylyel annyi becsületes szegény keresztény felebarátunknak bajain segitett. Kossuih-párt! kormánypárt! hol van­jött egy gőzhajó, mely miatt, hogy átmenjen, a bid közepét szót kellett szedni, lóbben itt maradtak, de csakhamar visszaszállítot­ták őket és hozzáuk csatlakozhattak. A Ma- liczában a régi szerb könyvek fölötte ér­dekesek. Újvidék városa által tiszteletünkre az Erzsébet-szálló díszes nagytermében rende­zett ebéd után a helyi hajóval kirándultunk Kameniczára, a hires Marczibányi — ma Karácsonyi-féle kies parkba. Mindenütt velünk volt vezetőnk, a szerb Maticza elnöke, az igen kedves és előzékeny Hadzsics An­tal. Halántékát fekete szallag (amuletféle) övezte. A parkban láttuk a Marczibányi haj­dani színházát, a remek tölgyfát, melynek át­mérője lehetett 1.5 m. Ittunk forrásvizet is. E vidéken kellemes behatások összhangját emeli a szabad nép jólétének látása. És ez a nép tudja, mit köszönhet a magyar hazának és drága alkotmányának, melynek védelme alatt oly virágzó jólétnek örvend. Nagybánya, 1902. julius 27. Lukácsi György. &

Next

/
Oldalképek
Tartalom