Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)
1902-07-30 / 31. szám
2 „H E TI SZEMLE“ (31 -ik szám.) köles, mely ha megvész, Róma ledől s rabigába görbéd. A liszla erkölcs hirdetői!, alapvetőit száműzik, növekedni fog egy Combes-íéle generálié, mely lehet, hogy még magának Combes urnák is alágyujt épen úgy mint Robes- piernek a forradalom, de alágyujt az állam alapjainak is. De amely nemzet önmagát elhagyta, sorsát megérdemli. Mért nem sepri el onnan a magasból azokat a nyomorult kormányférfiakat, miért engedi tönkretétetni magát. Közel a példa, hála Istennek, hogy most épen Magyarországra hivatkozha- tom, melynek sikerült kitörni Bánffy urnák a nyakát, midőn az állam fentartó oszlopa, alkotmánya ellen intézett támadást. Örömmel konstatáljuk azt is, hogy minálunk az áramlat most épen ellentétes, a szerzeteseket nem kiűzni, de visszatelepiteni óhajtják. Jöjjenek a derék eredeti magyar pálosok. Ha Francziaország veszni indult, ám had’ veszszen, ha rabigába kerül majd, vessen magára. Máramaros szenynyese. Ennek a szegény népnek a vármegyéjéről ir a Hazánk rémes dolgokat. Utána Bartha Mikós is megsuhogtatta az ottani állapotok felett ostorát. A liberális sajtó «zon- ban összehúzott vitorlákkal várja a fejleményeket, mert egy liberális vármegyének liberális kormányzatáról, a még liberálisabb elemek lelketrázó fosztogatásairól szól a siralmas ének. Arról van szó, hogy Dávidovies Dávid középapsai lakos hallatlan uzsorával kifosztotta az egész községet. A királyi ügyész 88 esetben emelt vádat a jeles honpolgár ellen uzsoravótség miatt. Persze Dávidovies tudta, mit csinál, a szegény emberek saját vallomásukon kívül nem igazolhatták tanukkal a kamatfizetéseket. A törvényszék felmentette a vádlottat. Az ügyész nem tágitott. Megfellebbezte az ügyel a kir. táblához. Ez beigazolva látta üzletszerű folytatását az uzsorájáték volt tiszteletünkre rendezve ; a felszálló rakéta aranyhidat látszott verni a tó tükrén. Másnap nevezetességei voltak, hogy vásároltam egy gyönyörű pregácsát (bunye- vácz kötény); hasonló ez az oláh katrinczá- hoz, csakhogy alapszíne fehér, ebédkor pedig egy helyi különlegességet; a palicsi kárászt tálalták. Kimentem a külvárosi szép temetőbe, hol egy idevaló kedves fiatal colle- gám aluszsza örök álmát ; két gyönyörű rózsatő disziti siremlékét. Szabadkáról a tanárság nagyrészével Újvidékre mentem. Ezen elegáns, gyönyörű város szintén kitett magáért a vendégszeretet és sziveslátásban. A Mayer-féle helyiség kertjében vacsoráltunk, hol szép számmal jelentek meg a városbeliek is. A Fehér Hajóban kaptam löbbed magammal szállást és pedig ingyen, mindent a város fedezett. Másnap reggel vasúton kimentünk Karlóczára. A pályaudvaron egy egész vagon tele volt zöld babbal, indulásra készen Berlinbe. Nálunk még ekkor nagyon gyér volt. A vonat a dunai hídról Pétervárad alatt alagútba jut. Mindenütt a szelíd emelkedésű lejtőket szőllőkertek díszítik. Egy ilyen hegy oldalain szépen emelkedik egy kéttornyú nak. Erre a törvényszék Dávidovicsot egy évi és hat havi fogházra, hatezer korona birságra és 3 évi hivatalvesztésre Ítélte. És mi történik ? .. Fellebbezés folytán ugyanaz a debreczeni kir. Ítélőtábla, mely előbb beigazolva látta Dávidovies bűnösségét, megsemmisíti az Ítéletet és felmenti őt az uzsoravótség vádja alól. Csak nemrég irtunk a magyar jogszolgáltatás terén gyakran előfordulni szokott efféle karambolokról. Úgyhogy valóban nem tudja az ember, hová lyukad ki, ha perre kerül a dolga, még akkor sem, ha szent igazsága van. Tűzre azokkal a rongy kódexekkel, csiná'janak olyat, amelyiknek útvesztőjében nem fog ennyire eltévedni a magyar királyi ész. Dávidovicsnak tehát sanctionálvá van az üzlet sportszerű folytatása, mig a tömeges felmentést istnótelten ki nem érdemli. Megjegyezzük, hogy ez a derék ur hót gyermek apja. Mi lesz szegény Középapsából, ha azok mind a nyakára nőnek. Ugyanennek az urnák a szigeti járásbíróságnál 138 követelése vár elintézésre. Követelései ilyen formán néznek ki: 26 korona tőke után 28 korona kamat, 5 80 korona után 6 korona kamat, 2 korona 60 fillér után 19 korona 96 fillér kamat, 10 korona után 15 korona 52 fillér kamat. Ne tessék azonban senkinek sem gondolni, hogy csak Középapsán virágzanak az ilyen jól jövedelmező üzletek. Ha betekintünk az országnak akármelyik községébe és alkalmunk nyílnék fellebbenteni a fátylakat, melyek az ilyen manipulátiókat fedezik, azt mondhatjuk, hogy igy van ez a Kárpátoktól egész Adriáig. Csak az adatokhoz nem igen lehet hozzájutni, mert az uzsorásnak van ám annyi esze, s oly körmönfont módon barikatirozza el magát a szegény tudatlan nép előtt, hogy az semmit sem képes reá bizonyítani. A 4—500 perczent napirenden járja, akkor aztán miért csudálkozik Bartha Miklós, ha a szatmári pénzintézetek csak 14 százalékra dolgoznak. Hisz’ ez az olcsó pénz korszakában még nagyon is kegyteljes simogatás. Kerüljön valaki a Dávidovics-fóle nátiók kezébe, akkor fogja meglátni csak igazán, hány csillag ragyog az égen. Hiszszük, hogy ez az egybevetés a Bartha Miklós számára részünkről teljes elégtemplom : a Tekia nevű bucsujáró hely. Kar- lócza kies fekvésű, pitoreszk hely. Tündöklő épületek. A patriarcha palotája, a ragyogó márvány lépcsőház, trónterem, kápolna. Egyik teremben Joanovics remek képe, mely a szer- bek bejövetelét ábrázolja. Megjelent előttünk a patriarcha magasztos alakja, szelíd komolyság vonult el ábrázatján. Elnökünk üdvözletére magyar volt a válasza. Magyarsága azzal is kitűnt, hogy mig a többi épületeken czak a horvát zászló lengett, addig az övén mellette a nemzeti díszlett. Gyönyörű a papnevelde, szép a gymnasium. Megnéztük a templomot, megmutatták a templomkincseket, melyek közül különösen érdekes volt egy kétfejű kigyóalaku elefántcsont püspöki páleza. A papok, kiket láttam, mind gyönyörű férfiak. Ivarlócza megtekintése után visszatértünkkor kiszálltunk Pé- terváradon. Gyalog sétát tettünk a váron. Szép kilátás nyílt a kanyargó Dunára, mely most szintén teli mederben folyt. De siessünk le a várról, mert még ebédig meg kell néznünk a Maticzát (irodalmi társulat,) a szerb gymnasium gyönyörű, pompás épületét, a kir. kath. főgymnasiumot. Átmentünk a hajóhídon Újvidékre. Éppen tétel. Közelebb még alkalmunk lesz ezekre a dolgokra rátérni. Most azonban Máramaros úszik felszínen. Egy ottani jegyző adó fejében leszedette a szegény emberek házáról az ablakokat és az ajtókat is. Elvitette egy koldustól az összekéregetett kenyeret, egy koldus asszonynak az utolsó darab ruháját. S mikor mondták, hogy nincs neki mit felvenni, azt felelte reá, járjon meztelenül, Szomorú dolog, de minálunk régi nóta ez. Hiszen azért pusztul a nép, azért jgyek-,, szik menekülni Amerikába, mert itt ugyan az utolsó falat kenyeret is kiveszik a szájából. Kell nagyobb uzsorás, mint maga az állam. Azt a községi jegyzőt nem is lehet nagyon kárhoztatni, hiszen felülről hajtják. Ha nem tekeri ki az adófizetőnek a nyakát, kimondják ellene a felelősséget. Végrehajtót küldenek reá. Első sorban tehát a saját bőrét védi. Aztán vegyük hozzá, hogy azok a falusi jegyzők jobbára bizony még elég hiányos képzettségű emberek. Igen sokban érthető okokból nagyon csekély a humánus érzés. Ő inkább azt a molochot, az exekváló fellebbvalót látja maga előtt, kinek parancsszavát vakon igyekszik teljesíteni egy kicsike érdemszerzós reményében, mint a szegény népet, melynek nyomorult helyzetén ha szive is, tudománya is volna hozzá, épen neki lenne módjában segíteni leginkább. Dehát nálunk fent is, lent is igen sok helyen nyikorog a tengely. Úgy ott, mint emitt nagyon is szükség van a virgácsra, melylyel a tudatlan és lelketlen alkalmazottak, másrészt maga a mindent absorbeáló állam e hon lakosságát ugyancsak kiporozta már. Alakítsunk keresztény népszövetséget. Irta: Rakovszky István, országgy. képviselő. Nagyon megoszlott érzéssel olvastam a „Néppárt legutolsó számában „A néppárt a népért“ czimü czikket. Öröm és büszkeség fogta el lelkemet, a midőn Zboray Miklós barátom önzetlen és fényes sikert aratott működését láttam, melylyel annyi becsületes szegény keresztény felebarátunknak bajain segitett. Kossuih-párt! kormánypárt! hol vanjött egy gőzhajó, mely miatt, hogy átmenjen, a bid közepét szót kellett szedni, lóbben itt maradtak, de csakhamar visszaszállították őket és hozzáuk csatlakozhattak. A Ma- liczában a régi szerb könyvek fölötte érdekesek. Újvidék városa által tiszteletünkre az Erzsébet-szálló díszes nagytermében rendezett ebéd után a helyi hajóval kirándultunk Kameniczára, a hires Marczibányi — ma Karácsonyi-féle kies parkba. Mindenütt velünk volt vezetőnk, a szerb Maticza elnöke, az igen kedves és előzékeny Hadzsics Antal. Halántékát fekete szallag (amuletféle) övezte. A parkban láttuk a Marczibányi hajdani színházát, a remek tölgyfát, melynek átmérője lehetett 1.5 m. Ittunk forrásvizet is. E vidéken kellemes behatások összhangját emeli a szabad nép jólétének látása. És ez a nép tudja, mit köszönhet a magyar hazának és drága alkotmányának, melynek védelme alatt oly virágzó jólétnek örvend. Nagybánya, 1902. julius 27. Lukácsi György. &
